Uj Kelet, 1961. szeptember (42. évfolyam, 3984-4005. szám)
1961-09-01 / 3984. szám
Az erőpróba még hátra van A választások után elmúlt napok politikai előcsatározásai azt a kérdést vetik fel, hogy eljött-e már az ideje az erők átcsoportosulásának Izrael politikai életében ? A jelek azt mutatják, hogy ez az idő nincs mészete. Az állam fennállása óta először csorbult meg a Mápáj tekintélye olyan nyilvánvalóan mint most. Eddig sosem vonták kétségbe ennek a pártnak a jogát, hogy úgynevezett többségi kormányt alakítson, azaz, hogy a koalícióban a Mápáj miniszterei számbeli fölényben legyenek a többi pártok minisztereivel szemben. S ezúttal a követelés, majdnem egyhangú. Nehezen tudjuk elképzelni, miként fogja a politikai játszmákban annyira jeleskedő, vezetlen Dávid Ben-Gurion ezt a veszélyt kikerülni. A Mápám és az Ábdut Háávodá, a közelmúlt koalíciós pártjai ássák a vermet a Mápám számára. A munkáspártok többségén alapuló koalíció helyett olyan kormányváltozatra törekednek, amelyben a Mápás partner legyen, ne pedig többség. S ezt a törekvést éppen az ellenkező jelszóval bélelik ki: az összes pártok összefogását hirdetik, nem pedig csak a munkáspártokét Az utóbbira azért nincs lehetőségük, mert éppen a két baloldali munkáspárt kereste a legkevesebbet a Mápáj által elvesztett 5 mandátumon. Az Aehdut Háávádának sikerült egy képviselővel többet szereznie, de így is, ez a két ikerpárt csak 17 mandátumot jelent. S mert választási reményeik ennyire megvalósulatlanok maradtak, kénytelenek a Mápás legyűréséhez a jobboldal segítségét igénybe venni. Azt a jelszót vetették fel tehát, hogy a régi koalíciónak kell újra létrejönnie. Az objektív igazság ugyan azt mutatja, hogy a választások után a régi koalíció nem létezhet. Nincs már Progresszív Párt, hanem Liberális Párt van. Ebben pedig benne vannak a klábcionisták is, akik a múltkori koalícióban nem vettek részt. A 6 progreszszív képviselő helyett 17 liberális van az új Kneszetben s ez a körülmény dönti el végeredményben az egyszerű aritmetikai tényt, hogy a régi koalíció öszeállítása esetén nincs a Mápájnak többsége a kormányban. A baloldal szemében a Mápáj annyira gyűlöletessé lett, hogy akár polgári szövetség útján is hajlandó letaposni. A klálcionistákkal, akikkel az átmeneti kormány régmúlt ideje, tehát 1949 óta nem ültek együtt egy kormányban. S a Nemzeti Vallásos Párttal, amelytől ugyancsak nagy távolság választja el a két baloldali munkáspártot. A ״ népfront” jelszava helyett ״ a Mápáj elleni összefogás” jelszava következett el. S ha a polgári és a vallásos pártok követik ezt az utat, valóban bekövetkezhet az alapvető fordulat Izrael politikai életében. Sokféle jel mutat arra, hogy a Mápájra nehéz idők következnek. Mert a kormányban való kisebbségi helyzet mellett más pillanatnyi veszélyek is fenyegetik. Hétfőn összeül a Kneszet, a teljes kialaku׳ latlanság jegyében. A régi koalíció vezeti az ügyeket, de a koalíciós pártok önállóan cselekednek, hol van már a „koalíciós felelősség”, amelynek jegyében a kormány többségi határozata kötelező volt alkotó pártjaira ? Nincs ilyen kollektív felelősség, tehát az új Kneszetben azt tehetik a pártok, amit akarnak, amíg az új kormány létre nem jön. ״ A Nir koalíciós lehetősége lebeg a Kneszet fölött. Bekövetkezhet, ami Nachum Nirnek házelnökké való megválasztásakor történt, hogy a Mápájon kívül a Kneszet összes pártjai összefognak bizonyos törvények megszavazására vagy határozatok keresztülvitelére. Máris szellőztették azt a tervet, hogy az új Kneszét összeülésekor az öszszes pártok közös törvényjavaslatot vigyenek keresztül a Mápáj ellen, éspedig olyan javaslatot, amely Achilles sarkán sebezné meg a Mápát és elsősorban Dávid Ben-Guriont: polgári ellenőrző szervet létesíteni a hadügyminisztérium mellett, amolyan Nemzeti Biztonsági Tanácsot, amelynek kontrolljőt talán döntési joga is lenne a hadügyminisztériumra vonatkozó ügyekben. Ezt a követelést az összes pártok felvették programjukba a választási hadjárat során. A Savon-ügy fejleményei után alakult ki ez a csaknem egyhangú követelés. Ha a pártok hűek maradnak választási programjukhoz , akkor kézenfekvő módon módjuk van ilyen törvény keresztülharcolására az új Kneszetben, mielőtt az új kormány megalakul és a koalíciós felelősség kötelezettsége még nem nehezedik vállaikra. ★ A voltaképpeni koalíciós tárgyalások csak a jövő héten kezdődnek el, amikor Jichák Ben Cvi államelnök a választások eredményei alapján a legnagyobb párt vezetőjét, Dávid Ben Guriont meg fogja bízni a kormányalakítással. Addig csak tapogatózások folynak, amelyekből egyelőre teljes zűrzavar látható, az istenek alkonyának vészes előjele tör ki belőlük. így van a Nemzeti Biztonsági Tanács tervével, amely önmagában véve igen kívánatos és megszívlelendő elképzelés. A legtöbb demokratikus országban létezik ez az intézmény valamilyen formában. Az Egyesült Államokban ez a bizottság dönt háború és béke fölött, tanácsot ad az elnöknek részleges vagy teljes mozgósításoknál és döntő szerepe van a katonai költségvetés megállapításánál. Franciaországban is létezik ehhez hasonló szerv. Nálunk eddig nem volt. Ennek egyetlen oka, azt hisszük, az abszolút bizalom volt, amelylyel Dávid Ben Gurion hadügyminisztert az ország közvéleménye felruházta. A mi remek és dicsőséges hadseregünk egybenőtt a polgárok tudatában a Dávid Ben Gurion vezetésével működő hadügyminisztériummal. Az a gondolat, hogy Dávid Ben Gurion mellé ellenőrző intézményt állítsanak fel — nyilván nagyon népszerűtlen lett volna 1960 előtt De 1960-ban kirobbant a Savon-ügy és a hadügyminisztériumba vetett vak hit és bizalom megrendült sok izraeli állampolgár szemében. Ennek a jele mindenekelőtt az intellektuelek megmozdulásában mutatkozott. Olyan dolgok kerültek nyilvánosságra, amelyek valóban kiábrándító módon hatottak. Nem, mintha más és Izraelnél hatalmasabb országok életében ilyen dolgok nem fordulnának elő. Hanem azért, mert nálunk, a mi polgáraink szemében a hadsereg és minden ami hozzákapcsolódik, szentség volt. Nálunk ilyesminek nem szabad előfordulnia — ezt az érzést sejtettük a sok elkeseredett nyilatkozat mögött, így tehát az a helyzet is előállhat, hogy a többi pártok a saját ellenőrzésüket rákényszeríthetik a hadügyminisztériumra. S attól tartunk, hogy Dávid Ben Gurion ezt személye elleni súlyos sértésnek fogja tekinteni. Vajon vállalhatja-e a miniszterelnökséget ilyen kon Stelládéban, többség nélkül a kormányban és ellenőrzés mellett a hadügyminisztériumban ? De van még néhány keserű pirula, amelyet a Mápájnak le kell nyelnie a közeli hetekben. Pinchász Lamron, akit eltávolítottak a a Hisztodrut főtitkári székéből és a Kneszetben sem kapott ezúttal helyet, máris bejelentette, hogy vissza fog térni a politikai küzdőtérre. Nem a Kneszetben és nem a Hisztadrutban. Kívül minden ilyen állami vagy szakszervezeti kereten, beszédekben, publicisztikai tevékenységben, a néphangulat megszervezésében fogja mutogatni oroszlánkörmeit. A Hisztadrut védelmében fog harcba szállni azokkal szemben, akik meg akarnak változtatni szentté avatott régi szakszervezeti szokványonyokat. Síkra akar szállni a Kupát Cholim mellett, amelynek jelenlegi intézményét az általános betegbiztosítás terve fenyegeti. S ezen a téren Ben Gurion felfogása közel jár a liberálisokéhoz. A másik probléma a kötelező döntőbíróságok bevezetése munkabérmegmozdulások esetén, ha azok életbevágóan fontos állami szolgáltatásokat érintenek. Ben Gurion akarja, a Hisztádrut „vatikjai”, közöttük Lavon, nem. S a Mápám, meg az Abdut Haávodá e két pontban is ádáz ellenzék marad. Nagy hiba volt Lavont kirekeszteni a Kneszetből. Lavon a parlamenten kívül veszedelmesebb ellenfél, mint azon belül. De Dávid Ben-Guriont éppen a Lavon-ügyben gyakran elhagyta politikai éleslátása. A Savon-ügy nem olyan csoda volt, amely csak három napig tart, amint azt a miniszterelnök hitte. A nagy erőpróba, úgy látszik, nem a választások napján érkezett el. Csak ezután következik. S ma még nem lehet jóslásokba bocsátkozni, hogy a fentvázolt komor eshetőségek milyen mértékben fognak bekövetkezni. Lehet, hogy a Mápánnak sikerül a liberálisokkal és a vallásosokkal kormányt alakítani. Ez esetben a kimaradt munkáspártok harca következik a Hisztadruton belül. A Villanytársaság akcióbizottságainak példája mutatja, hogy ez a tevékenység nem biztat sok jóval a Mápáj szempontjából. Aggodalommal teli várjuk a következő napokat. Vajon érettek vagyunk-e alapvető változásra politikai életünkben? Most van az ideje? Ki tud ilyen nehéz kérdésekre válaszolni? ★ *★★★★*★★★★***★***★★ : ÜNNEPEKRE * • ÖRVENDEZTESSE MEG BARÁTAIT és ROKONAIT • X BARZILAY ISTVÁN: 1 ״ CSILLAG A TÁBOR FÖLÖTT'j cimű regényével • és nem csak irodalmi élvezetben lesz részük, de f -K de megismerik a régi Palesztina mindennapi életét.1! J Ara kötve: IL 6.50, fűzve: IL 5.25. + • ★★★★ ár★★★★★★★★★★★★★★ Szerda 1961 szept. 13. Tel-Aviv Mugrábi-terem este 8.30־ kor. Kedd 1961 szept. 12. Tel-Aviv Mugrábi-terem két előadás: 6.45 és 9.15-kor Egy ember az utcáról... Tito fővárosában, Belgrádban, Nasszer kezdeményezésére, ma itt össze a „semleges” országok értekezlete. Olyan sokszor mondták és mondják magukról, hogy neutrálisak, vagy neutrálisták, (ami még a neutrálisnál is több akar lenni), amíg rájuk nem ragadt ez a megtévesztő, de előkelően hangzó jelző. Történelmünk legújabb korszakában megszoktuk, hogy régen tisztázott fogfalmak kilépnek eredeti értelmükből, s mást, sokszor az ellenkezőjét jelentik az igazinak. Például Kelet-Németország hivatalos nevén Demokratikus Német Köztársaság. Ebből csak a „német” igaz, de mert saját magát ezen a néven különbözteti meg Nyugat-Németországtól, így nevez az egész világ, még a másik Németország is, bár mindenki tudja, hogy az oroszok az urai. Nasszer semleges, holott nyíltan és gyakran hirdeti, hogy Izraelt eltörli a föld színéről, ugyanakkor mi, szerinte, imperialisták és militaristák vagyunk. Hogy Izrael többször felajánlotta a kölcsönös és teljes lefegyverzést, mert velük együtt ez az érdekünk, viszont ő mindig elutasította és tovább fegyverkezett, bennünket is kényszerítve milliók elpocsékolására, ez mind semmi... mégis mi vagyunk a militaristák. Ők a béketáborban ülnek a többi „békeharcossal”, ugyanakkor mi háborús uszítók vagyunk, helyesebb szórenddel: mi vagyunk a háborús uszítók. Szabadság náluk van, mi elnyomjuk és rabszolgasorban tartjuk az arab kisebbséget. Ezt Nasszer néhány nappal ezelőtt mondta, ugyanakkor arabjaink ezrévei tódulnak a kommunista lobogó alá, mert ott veszélytelenül lehet Nasszert vezárként ünnepelni. Kiváncsi vagyok, szerkesztő úr, mi történne azzal a zsidóval, aki Kairóban megjelenő héber újságban Izráelt nevezné hazájának és Bein Guriont éltetné v Ízekre szednék és a házat, ahol a lap megjelenik, földig lerombolnák. Nálunk a hajasála sem görbül meg a Nasszert éltető arabnak, esetleg megválasztják Kneszet-képviselőnek. Szóval a „semleges” Naszszer összeverbuválta a többi ״ semlegest” és most Belgrádban üléseznek. Régóta fáradozott a konferencia létrehozásán, s már-már kudarc veszélyét látta fölrémien, amikor Nehru, engedve a kitartó kapacitálásnak, bejelentette részvételét. Személye mindenesetre bizonyos súlyt ad az öszszejövetelnek, s nagy része lehet abban, hogy álítólag 38 állam képviselteti magát Belgrádban... szép eredmény, de némi szépséghibával. Több állammal együtt a legnagyobb afrikai ország, Nigéria, a 1887 utasította a meghívást. Ellenben a mufti, illetve a csak levélpapírján létezőLegfelsőbb Arab Tanács, várat , ami r észbekapott, hogy hát ő is semleges, vagy mi a fene és szintén küldöttséggel képviselteti magát. Ez talán még kirívóbb szépséghiba, mint Nigéria lemondása. Sőt, az algíri felkelők megbízottai is ott lesznek. Úgy látszik, minden arab ״ semleges.” Viszont meg sem hívták az igazi semlegeseket: Svájcot, Ausztriát, Svédországot és Finnországot. Hogy miért nem hívták meg őket? Azt kérdezi szerkesztő úr? Afiért — de, kérem, ne nevessen, mert semlegesek és mert a rendezők jól tudják, hogy nem írnák alá a Nasszer szájaizének megfelelő határozati javaslatot... éppen azért nem írnák alá, mert semlegesek. A bandungi, majd a casablancai konferencia Izrael-ellenes nyilatkozatán okulva, külügyminisztériumunk több, velünk barátságos, de Belgrádba utazó állam kormányát felszólította, kövessenek el mindent, hogy ne használják fel az értekezletet Izrael ellenes állásfoglalásra. Nálunk hivatalos helye■ tudják, hogy Jugoszlávia is, India is és még sok más állam üres szalmacséplésnek tekinti a Nasszer-féle javaslatokat. Azok között az országok között, amelyek barátságos viszonyt tartanak fenn Izraellel, a hosszú sorban látható Gáza, Malt és Guinea, sőt Jugoszlávia is. Több állam — nem a felsoroltak — kérte, ne vegyük észre, ha aláírja Nasszer határozati javaslatát, mert érdeke a vele való jóviszony fentartása és ha kívánja, kedvéért akármit aláír, hisz’ az semmire sem kötelez. Nasszernak sok kis állam szemében van olyan súlya, hogy kiszolgálják a hobbyját... nekik nem kerül semmibe, Nasszer meg örül neki. Hogy mi ad súlyt Nasszernak? Először is az arab államok Kuweittel együtt vagy tizenegy szavazatot jelentenek az UNO- ban. Hatalmának másik forrása a Szuezi csatorna, mert amióta rátette kezét, ez a rendkívül fontos átjáró csak névlegesen nemzetközi, igazában Egyiptom felségterülete, e fogalom minden jellemző feltételével. (Ha erre gondolunk, ökölbe szorul a kezünk. A tudat maga dühbe gurítja az embert Eisenhower és akkori külügyminisztere, Foster Dulles ellen. Mert elkövették századunk történelmének legvégzetesebb hibáját.) Különösen föl lehet húzva az egyiptomi kényúr most, hogy egyszerre két vödör hideg vizet zúdítottak a nyakába. Belgrád előtt ugyanis e hét elejére összehívta Kairóba a Casablanca értekezleten résztvett államokat, hogy biztosítsa melléállásukat. Dr. Nkuma gánai és Szeku Taré guineai elnök nem ment el Kairóba, Nkruma kifejezetten azzal a megokolással, hogy nem akar összevesni Nasszerral Izrael mániákus üldözése miatt. Ez volt az egyik vödör víz. A másik talán még ennél is hidegebb. Tudniillik már nem fenyegethet bennünket az orosz MiG 19 lökhajtásos bombázó repülőgépekkel. Nagy gondban voltak nálunk, amikor Nasszer kiudvarolta magának a MiG 19-eket Moszkvától, mert ezek ellen a hangnál sebesebb gépek ellen csak hasonló képességű harcirepülőkkel, vagy a földről irányítható légelhárító rakétákkal lehet védekezni. Nasszer a napokban elpanaszolta egy amerikai televíziósnak, hogy jaj! — Izráel Mirage 3 francia lökhajtásos repülőgépeket szerzett... a Mirage 3 pedig mindent tud, amit a MÍG 19. Ilyen szemtélen ez az Izráel... mit szólnak hozzá? Igen, mert hódító terveket szövöget és ártatlan arcot vág hozzá. Imperialisták, militaristák, expanzionisták, isták, isták* fogják meg, mert életveszélyes ... már érintésre robban... Jellemző erre a zseb-diktátorra, hogy kétfejű köz•társaságának már a Mirage 3-nál erősebb gépeket reklamál. Televíziós nyilatkozatának ez a része úgy hangzik, mintha nyilvános • pályázatot hirdetne, a ״ még erősebb” gépek szállítására. „ Ha Nasszer valamelyik oldalról kapna „még erősebbeket”, mi is szerzünk teljesítőképességben azokkal egyenrangú, (nem erősebb) gépeket. Ebbe Nasszer megint nem fog belenyugodni és az erősebbnél is erősebbeket koldul valahonnan, mire mi... és igy tovább. Tiszta őrültek háza. Nem csak a mi tájékunk... ilyen az egész világ... a „Szép Új Világ” — nebbich. Faragó Miklós 19611X1 Új Kelet I