Uj Kelet, 1961. december (42. évfolyam, 4058-4083. szám)

1961-12-01 / 4058. szám

ל ןxb&iii UUUu&Mpfik irta: Barzilay István Baleset és naivitás Aua unuiu luxiLixi puigai*­v mesterre kettős feladat vár,­­ amikor, reméljük már ma,­­ hosszú külföldi útjáról ha- 1 laérkezik. Mindenekelőtt ki­­ kell vennie ügyetlen mun­­­­katársai kezéből a Kármelit 1 földalatti vasút helyreállí-­­ tási munkáinak irányítását,­­ azonfelül pedig korrigálni­­ kell mindazokat a hibákat,­­ amelyeket a városi tanács­­ megrrémült tagjai a súlyos­­ üzemi baleset után elkövete t tek.]S nem tartozunk azok közé, akik örülnek a Kármelit balesetének. Mert ha a hé­­ber lapok nagy részének kom­mentárjait elolvassuk, az a sajnálatos valóság bontako­­zik ki előttünk, hogy igen ■okán őszinte kárörömmel vették tudomásul azt, ami a Kármelit alagútjában tör­­tént A kárörvendezők azok­nak a sorába tartoznak, akik már évekkel ezelőtt 18 fantasztikus tervnek, fö­­lösleges kiadásnak és előre sikertelenségre ítélt kísér­­letnek minősítették a Kár- snelit megépítését. Amint m­ost, akkor sem értettünk egyet a pesszimistákkal. Mindig az volt a vélemén nyünk, hogy a Kármelit egy dinamikus városvezetés nagyszabású fejlesztési al­­kotása, lendületes és dicsé­­retreméltó próbálkozás arra, hogy Haifa is bekapcsolód­­jék az országfejlesztés pezs­­gő atmoszférájába. Az volt ennek a tervnek a célja, hogy közelebb hozza egy­­máshoz Haifa elszórt város­részeit, főképpen pedig az, hogy lehetőséget adjon Hai­­fa büszkesége, a Kármel hegy nagyarányú fejleszté- séhez. Bizonyára voltak hi­­bák a Kármelit megépítésé- nél. Amint azt minden más­­szágfejlesztési vallalko­­ssnál megszoktuk, a haifai f­öldalatti vasútnál is túllép­­ik az építkezési előirány­­ítot és talán az is helybe­­­n volt, hogy a városháza em önálló vállalatra, hn­­em a városi tanácstól füg­­g testületre bízta a Kár- t­íelit irányítását. Mindezek o­lyan hibák, amelyekre az i­dő szokott orvoslást hoz-­­i, mert mint atyáink mon-­­­ották: „Em­ cháchám, kö­­áál hám­szájon”, nincs böl­­­­sebb, mint a tapasztalat t­okkal rendelkező ember.­ Ennél a szerencsés kimé­­j­­etelű üzemi balesetnél is azt látjuk, hogy hibák tört­­éntek. Mindenekelőtt hiba v­olt, egyrészt elbizakodott-s­ágból, másrészt fölösleges akarékosságból a tapasz­­alatlan haifai technikai­zemélyzetre bízni a Kor­­nelit kábeljeinek kicserélé­­ét. Ilyen nagyszabású mun­­kálatoknál nem szégyen levallani a tapasztalatlan­­ágot és súlyos hiba elbiza­­kodottan abban bizni, hogy a mi szakértőink, akik ennyi mindenhez értenek, a Kármelit tatarozását is­­ tudják végezni. A másik ulyos hiba, hogy a Kármel Itet nem biztosították be üzemi balesetek ellen. Akik ezt elmulasztották megten­­ni, mostanáig nyilván büsz­­kélkedtek azzal, hogy meg­­porolták két éven kerész­­ül a 14 ezer fontos bizto­­sítási díjat, összesen tehát 18 ezer fontot. Most azon­­ban bebizonyult, hogy ami­­kor egy földalatt vasútnak szerencsés kimenetelű bal­­esete, amelynél emberélet­­ben nem is esett kár, j­­elentékeny k­árt okozhat, s nyilvánvalónak látszik,h hogy a 28 ezer font megta­­karítása elítélendő könnyeb­­­bség, amiért valakinek feltétlenül viselni kell a fe­­elősséget. Ha ez a felelős naga Aba Chusi polgár­­mester, úgy neki kell azt magára vállalnia. Az pedig már szinte iro-­­nikus, ahogyan polgármes­­tere távollétében magát úgy látszik árvának érző város­vezetőség a szerensétlenség után viselkedik. Gyakorlott közéleti férfiakra szégyení­­tpző pánikhangulatban ad- Lak ki első nyilatkozatai- Itat, amelyekből nyilván­­valóan az eltussolás szán­­déka derül ki. De hogyan lehet Izrael­­ben eltitkolni, hogy egy földalatti vasút két kocsi­­ja hatszáz métert gurul le­­felé, kisiklik, megrongálva a szerelvényt, az alagutat és a sínpárat ? Micsoda naiv elképzelés vezette a városi tanácsosokat, amikor azt hitték, hogy a sajtó nyilvá­­nosságának kizárásával eny­híteni tudják ennek az üze­­mi balesetnek az elriasztó hatását a nagyközönségre? Az egyik városatya ijedt szavaiból azt olvastuk ki, hogy a baleset igazi mére­­teinek megismerésétől a Kármelit jövendőbeli for­­galmát félti, azért aggódik, hogy ilyen baleset után az emberek majd nem akarnak felülni a földalatti vasútra. Nincs ennél naivabb el­­képzelés. A példák tucatját lehet felhozni annak bizo­­nyítására, hogy az embere­­ket nem lehet visszatartani gyors közlekedési jármű­­vek használatától. Nem ml­­ik nap az országban halá­­os autószerencsétlenség nélkül, az emberek nagy ré­­sze azonban naponta leg­­alább négyszer ül autóbusz­­ra. Az Air France, vagy BOAC, vagy KL­M, a világ legnagyobb repülővállalatai nem mentek tönkre azért, mert jónéhány gépjük lezu­­hant, maguk alá temetve utasaikat is. A francia Pi­­reneusokban lezuhant a kö­­télpálya, nem hinnék azon­­ban, hogy a Pireneusokban járó turisták ezért soha töb­­bé nem fognak felülni a kö­­télpályára. A szerencsétlen­­ség, hála a sorsnak, kivé­­teles esemény és az embe­­ri léleknek megvan az a jó természete, hogy a saját szerencsétlenségében hisz a legkevésbé. Ez az elmélkedés nem tartalmaz nagy böl­cséssé­m -a. ^ 1^1111,1,1 «litt ! hogy csaknem egy heti ké­­sés után a haifai város­­atyák is rájöttek, nem kell úgy félni a nyilvánosság­­tól. Az újságírók, akiknek kedden mégis lehetővé tet­­ték a leszakadt szerelvény megtekintését, megál­lapít­ot­ták, hogy a kár szeren­­csére jelentéktelenebb, min­t azt hitték, amíg a Karme­­lit igazgatói titokzatosság­­ba burkolóztak. Naivak voltak tehát a haifai városatyák, amikor cenzúrával akarták leplezni az igazságot a Kármelit balesetéről. Az ellenkezője a helyes. Reméljük is, hogy Abu Chusi hazaérkezése után minderről tudomást fog szerezni az ország köz­­véleménye. Csak az igazság kide­­rítése és a hibák leplezet­­len feltárása fogja meg­­menteni a Kármestet at­­tól, hogy üzletmenetét ez a baleset ne döntse kataszt­­rófába. Az emberek ugyan örök optimizmussal nem hisznek a rájuk váró szeren­csetlenségben, de arra nyil­­vánvalóan hajlamosak, hogy bojkottál­janak egy közintézményt, amelyet ügyetlenül és hozzáértés nélkül vezetnek. Churchill 87 éves London (UPI). Sir Wins­­ton Churchill tegnap ünne­­pelte 87-ik születésnapját. A szerencsekívánatok özö­­ne érkezett az agg angol államférfi otthonába. Az üdvözlők között van Ken­­nedy elnök, Harold Macmil­­lan angol miniszterelnök, Eisenhofer tábornok, volt amerikai elnök, Montgo­­mery marsall és még szá­­mosan. Az eseményt szűk családi körben ünnepelték, Churchill fiának és három lányának, valamint számos unokájának jelenlétében. Sir Winston kitűnő hangu­­latban volt. Családja köré­­ből közölték, hogy néhány nap múlva Dél-Franciaor­­szágba utazik, tiznapi sza­­badságra. A BNÉ HERZL KÖZLEMÉNYEI Meleg hangulatú chanuka-estet készít elő a Bné Herzl vezetősége tagjainak és szívesen látott ven­­dégeinek. Dr. Béig József főrabbi ismerteti a chanuka-ünnep jelen­­tőségét és a tőle megszokott át­­érzéssel adja át hallgatóinak a chanuka igazi hangulatát. Számok Jákov főkántor a Bné Herzl k­öm­ű­ szeretetéből vállalta a chanuka ismert dallamának recitálását, valamint ivrit és jiddis dalok elő­­adását. A chanuka ünnep­helye: Palga szálló nagyterme, Allenby­­at 2., este­­9 órakor, december 4־ én, hétfőn, December 6-tól kirándulásunk Szkomba. Értesítjük a kirándulá­­son való résztvevők­et, hogy dec­­­ember 6־ án, szerdán reggel 7.15 órakor az Allenby 3. sz. alatti United Tours iroda előtt találko­­zunk. Indulás pontosan 7.30־ kor. CHUG JOGÉ HUNGÁRIA H­AMIZRÁCHI —­­! HAPOÉL HAMIZKAOHI — mmmm Meghívó a dec. 5-én, kedden este 7.30 órai kezdettel a Bét Méh­ben (Hámelech George 54.) rendezendő ehanuka - ünnepélyre Cházánál. Lendner Jehuda, tangóharmonika kisé­­rettel, ünnepi beszédet tart. Bár dr. Reich S. és Salamon Mihály. — Fellépnek: Vei­várt Richárd és üli Leichner. — Megnyitó: Fü­löp Jiechák. •— Tombola. Költséghozzájárulás 1.— font. Uj éléknak díjtalan belépés- Mindenkit szeretettel elvár ____ a vezetőség. M­itől félnek? Ju­tban történt meg ná­­lunk, hogy egy közéleti vál­­ság olyan szerencsés form­á­­ban nyerjen rendezést, mint ahogyan az a beér-sévai városházán történt. Ami­­kor kiderült hogy a Mápáj nem tud igazságot tenni Tuvijáhu polgármester és Cháchám alpolgármester személyi viszályában, ösz­­szeálltak a városi tanács többi pártjai, kisebbségbe szorították a Mápájt és új vezetőséget választottak, amelynek élére — mily ször­nyűség — a Kneszetben is ellenzéki sorba került Má­­pám egyik helyi vezetőjét választották meg. Nem értjük, hogy miért tartja ezt a fordulatot bár­­ki is szerencsétlenségnek ? Voltaképpen nem történt itt egyéb, minthogy megol­­dást találtak egy olyan helyzetre, amely évek óta tengeri kígyója a beér-sévai városvezetésnak. Miért el­­képzelhető, hogy Tel Aviv­­ban a Mápájhoz tartozó pol­­gármester együtt tud mű­­ködni a Kápám, a valláso­­sak és a liberálisok, sőt az Agudát Jiszráél tanácsosai­­val is, akiknek nagy része most ellenzékként ül a Kne­­szetben és miért nem kép­­zelhető el, hogy egy ellen­­kező előjelű együttműködés létrejöjjön Beér Léván? Csak azért, mert ott ezút­­tal a Mápát került ellenzék­­be? Mindig büszkék voltunk arra, hogy az izraeli válasz­­tópolgár különbséget tudott tenni parlamenti és közsé­gi választás között. Sok példa volt már arra, hogy így városban más párt ka­­pott több szavazatot a par­­lamenti választásokra és más párt az ugyanaznap megtartott helyhatósági vá­­lasztásokra. Az a helyes, hogy a városok vezetése ne alakuljon ugyanolyan párt­­mérlegelések alapján, mint a kormányé. A municipális vezetőségnek a város lakói­­nak szándékait és érdekeit kell képviselnie és az az érzésünk, hogy pontosan ez a felfogás érvényesül most Beér Sévában. A Negev fő­­városának lakossága unta már a Tuvijáhu-Cháchámi viszálykodást és ennek a­ hangulatnak adtak kifeje­­zést azok a pártok, amelyek egy határozott gesztussal eltávolították a város élé­­ről a marakodókat. A Mápájnak, ha annyira fáj neki a beér-sévai fordu­­lat, csak az lehet most a teendője, hogy rendet te­­remt a saját portáján, egy­­séges városvezetési együt­­test formál a hozzátartozó városi tanácsosokból és így próbálja visszaállítani el­­vesztett uralmát. Ha ez tör­­té­ne, ezért az objektív iz­­raeli polgár részéről nem érné gáncsoskodás. Addig azonban, amíg ezt nem te­­szi meg, az lenne a felada­­ta, hogy tudomásul vegye a számára kellemetlen ra­­dikális változást és hagyja nyugodtan dolgozni az új városi vezetőséget, még ak­­kor is, ha annak élére egy ellenzéki politikus került. A férj­veri a gyermektelen asszonyt, az meg a második feleséget ütlegeli bonyolult családi háborúskodás a natanjai bíróság előtt A natanjai járásbíróság tegnap egy J. Gavriel nevű keleti származású élé komp­likált családi ügyét tár­­gyalta. A Gavriel-családban hosszú évek óta dúl a csa­­ládi háborúság , a két fe­­leség között. A 35 éves Eszter Gavriel évekkel ez­­­­előtt ment hozzá a perzsa származású férjéhez és vele együtt a perzsa élék által lakott Achitov faluban tele­­pedett le. Miután a házas­­ság gyermektelen maradt, a férj annak idején második asszonyt hozott a házhoz. Azóta hangos a ház a két asszony civakodásától. — Mint a legutóbbi tettleges­­ség kezdeményezője került most a bíróság elé Eszter Gavriel, az első feleség, aki a rendőrség szerint súlyo­­san bántalmazta Mászod Gavrielt, a másik feleséget. ״ Igaz, hogy én sokszor megverem Mászodot, — mondotta a vádlott asszony — de csak visszaadom neki azt, amit én az uramtól ka­­pok. Ő éppen olyan meddő mint én vagyok, nem igaz, hogy a verekedés folytán vérzést kapott Neki kö­­szönhetem, hogy az uram már hét hónapja nem jön hozzám.״ Mátálon bíró mindössze 5 font jelképes büntetéssel sújtotta az elkeseredett Eszter Gavrielt és megígér­­tette vele, hogy többé nem fogja megzavarni a házi­­békét. Ugyanakkor hozzá­­tette, hogy az ehhez hason­­ló tragikus esetekkel szem­­ben a bíró csaknem tehe­­tetlenül áll. Régi menora — a dhánuka szimbóluma A fény ünnepe . Irta: Löwenkopf Kálmán Talán nincs a világon nép, amelynek ilyen nevű ünnepe volna, nekünk, zsi­­dóknak van. Apró kis lán­­gocskák jelképezik a fény ünnepét és mégis ezek a pislákoló lángok világítot­­ták be a gálát kétezeréves sötétségét, ezek adtak erőt a küzdelemre, ezek sugá­­rozták be a nép útját a szabadság felé és ezek hoz­ták meg tizenhárom évvel ezelőtt a nagy világossá­­got a szivekbe, a zsidó há­­zakba, ub­chól boné­m fisz­­­ráél hájá or bömosvotám, Izráel minden fiának vitá­­­gosság volt a lakhelyén. A zsidó história állandó­­an ismétlődik. Ugyanazok a bajok, veszélyek, csapá­­sok fenyegettek nemzedék­­ről,nemzedékre és legtöbb­­ször ugyanazok a csodák mentették meg a népet a pusztulástól ,az alámerülés­­től. Hála imát rebegtünk nyolc napon keresztül a régi és az új csodákért és milyen csodálatos, ezeknek az imák­­­­nak a szövegén nem is kell változtatni, csak a neveket kell kicserleni, a régi szö­­veg nagyszerűen ráillik a legutóbbi, tizenhárom évvel ezelőtti eseményekre, cso­­dákra is Bimé Mátitjáhu, bimé Mordecháj, bimé... bimé ... Szinte ismétlődnek a sza­­vak: Hámán hárásá, jáván hársáá. De különösen egy mondat jellemzi az összes csodákat: Mászártá giborim böjád chálásim vörábim, bö­­jád möátim, kiszolgáltattad a hősöket a gyengék, a so­­kaságot a csekély számúak kezébe. Így volt Fáraó, igy volt Mátitjáhu, Mordecháj és Eszter és igy legutóbb, a sok milliót legyőzte a né­­hány százezer. Purimhoz hasonlóan ezen az ünnepen 18 szokásos az ajándékozás, ,chánuká-geld’. Chánuka-ajándékot adunk a barátoknak, a hitközségi alkalmazottaknak, a csa- lád tagjainak. Tizennégy évvel ezelőtt a csodák Is­­tene maga küdött az egész nemzetnek a járd­ékot, olyan ajándékot, amely után év­­századokon keresztül áhí­­toztunk, sóvárogtunk, sza­­badságot, önállóságot, fényt, világosságot. A kis Izráel történelme folyamán már több ízben adta hősiességének tanúje­­lét, de különösen kimagas­­lanak a Makkabeusok ide­­jén és a tizenhárom évvel ezelőtt végrehajtott fényes haditettek. Nagyon sok a közös vonás a két győzelem és­ az azt megelőző esemé­­nyek között. Akkor is, most is, a világ egyik legnagyobb hatalmának szent Izráel kis népe hadat, akkor is, most is megalázó feltételeket szabtak a népnek. Az anya és két fia — szintén mak­­kabeusi történetben — a legkisebbnél már a látszat behódolással is megeléged­­tek volna. De a gonoszság­­gal nincs kompromisszum, a zsarnok előtt még a lát­­szat-behódolásnak sincs he­­lye. Most is egy szétszag­­gatott báb­országot kínált Európának akkoriban még legnagyobb hatalma az ezer sebből vérző Izrael azonban visszautasította és a cse­­kélyszámú újra győzött a sokaság felett. Chanuka ünnepét a nép kreálta a nép iktatta az ünnepek sorába, ünnep, az ünnepek bizonyos terhe nél­­kül. Nincsenek tilalmak, korlátok, megszigorítások, csak a fény ünnepe, a vilá­­gosság, a győzelem ünnepe. Az volt évezredekkel ezelőtt és az maradt a mai napig. A zsidó nép egyes levált ágai nem ünnepüik a cha­­nukát, vannak szekták, a­­melyeknek naptárából hiány­­zik a chámika, a fény ün­­nepe, mert szerintük hiány­­zik a Tórából is. őket nem hatotta át a chanuka szel­­lem­e, az ő lelküket nem me­­legíti a győzelem öröme, ők nem tudnak örülni­ a fény­­nek, a világosságnak, ami Izraelt éltette. Nekünk bezzeg a chanu­­ka volt az életenek­ünk, a tanházainkat megtöltötték a viták a chanuka-gyertyák gyújtásának a módjáról. De ezekben a meddőknek látszó vitákban benne volt a győzelem mámora, keres­­ték az utat, a módot, ho­­gyan lehet az isteni csodát és a nép hősiességének a nagyságát fokozni, jobban kidomborítani. Ők, karaiták, sofhronk­ák, hidegen haladtak el a d­a­­nukagyertyák fénye mellett, de a történelem megbosz­­szulta magát rajtuk, meg­­fagyasztotta a szívüket, megdermesztette őket, ha­­lálos dermedtséggel. A függetlenségi háború óta új szint kapott az ün­­nep és új fényt az apró lán­­gok. Itt a természetnek is más színe van. Hó, fagy helyett, eső, vagy ragyogó napsugár. Hiányzanak az utcáról azok a népek is, akik évszázadokon keresz­­­tül megkeserítették ünnepi­­ hangul­atunkat.­­ Más itt az élet, más a­­hétköznap és más az ün­­ן nép. Más a chanuka is. A d­ehanuka nem búvik meg a jgálati házak lefüggönyzött­­ ablakain belül. Az óriási t­ehénukiák ott terjesztik fé­­­­nüűket a templomok kupo­­l­náin, a középületeken, az ■ iskolákon, katonai táboro­­kon és Izrael hajón, ame­­­­lyek a nagyvilágban az óceánokat szelik. Uj chanuka. Megválto­­zott körülöttünk minden, mi magunk is megváltoz­­tunk, új alakot öltött az életünk. Csak a harc ma­­radt a régi. Az acsarkodás ellenünk még nem szűnt meg, folyik, mint annak ide­­jén, de mint akkor, most is győzni fog a kevés a sok felett ,,és ülnek majd kiki szőlőtőke alatt és fügefája alatt és nincs ki ijeszti őket״. Bizony, nagy csoda tör­­tént iz Akkor !8 és aétatar 4*e la da aanta­ra !hanukára ajándék a könyv! Az alant felsorolt könyvekből 10 darabb IL 12.50, 5 darab IL 7.50 szabadon választva. VISHONT: PIERE !.*׳STORE! Ige-Ml«»; Hinta-Palinta Moulin Rouge I. Háole hajoréd HJcMjtau Moulin Rouge II. IACZÉR: Jericho ostroma I,. MOYZICH: A Cicero-^* Ne félj szolgám Jákob. GCABECHI: IRAM: Mire megvirrad Don Camillo kis állaga Bál után: ötsoros napérr KECSKEMÉTI: Fecsketragédia rAIXH: SW Jött a fergeteg EtüsT, MARGIT: FSzni segítek, t­­ROTH: BCnbSdésem STEFAN IWSIO legszebb triVad IKRO: A XVII. transport KALOCZY: Nemi életünk Postát megrendelésnk 80 ágorá porté. ALEXANDER KÖNYVESBOLT, T.-A. Ibn Oviról M.

Next