Uj Kelet, 1963. augusztus (44. évfolyam, 4567-4593. szám)

1963-08-01 / 4567. szám

If A németországi zsidók bőröndökön״ ülnek A Der Spiegel nagy cikke a németországi zsidók helyzetéről A hamburgi Der Spiegel című hetilap, amely számos nemzetközi botrány középpontjában állott már, legutóbbi számát a németországi zsidóság problémájának szenteli. A hetilap a múltban több alkalommal foglalkozott már Iz­­raellel és a többi között elsőnek robbantotta ki az Izrael és Nyugat-Németország között létrejött egyezményt az Uzi géppisztolyok eladása ügyében. Ugyancsak részletesen fog­­lalkozott az izraeli kormány és a nemzetközi zsidóság Né­­metországgal szemben táplált érzelmeivel Franz Josef Strauss volt nyugatnémet hadügyminiszter izraeli látoga­­tása alkalmából. A nagy példányszámú hamburgi újság sohasem tanúsí­tott kivételes rokonszenvet Izrael iránt. Ezért figyelemre­­méltó legutóbbi száma, amelyben 15 oldalon keresztül fényképekkel teletűzdelt riport ismerteti a Németország­­ban élő zsidóság mai­ helyzetét és problémáit. Természete­­sen mindezt a Der Spiegel sajátos NÉMET szemüvegén keresztül. Az alábbiakban kivonatosan közöljük ennek a cikknek néhány fejezetét. Bevezetőjében a hetilap közli annak a beszélgetés­­nek főbb mozzanatait, ame­­lyet a Der Spiegel hírma­­gyarázója folytatott egy iz­­raeli héber napilap szer­­kesztőjével. Az izraeli szer­­kesztő állítólag azt mondot­­ta, hogy számára kivételes lelki megrázkódtatást je­­lentett már az a puszta tény is, hogy zsidók a világ­­égés után ismét Németor­­szágban telepedtek le. ״ A bonni templomban tett láto­­gatásom során 13 ájtatos­Ezek a számok akkor kapnak különleges jelentő­­séget, ha emlékezetben tart­juk, hogy Hitler uralomra jutásának idejében 1500 hit­község volt Németország­­ban, félmillió hivővel. A Németországban ma fellel­­hető zsidók többsége a vész­korszakot átszenvedett fog­­lyokból, vagy pedig azokból kerül ki, akik a háború előtt Németországban éltek, kodót találtam ott. Hideg­­rázás futott végig rajtam” — mesélte az izraeli lap­­szerkesztő a Der Spiegel emberének. Ilyen bevezető után a Der Spiegel áttér a németorszá­­gi zsidóság mai helyzetének számszerű körvonalazására. Egész Németországban 81 hitközség működik, ame­­lyeknek együttes taglétszá­­ma 24 ezer lelket számlál. Ezek közül 73 hitközség 22,484 taglétszámmal Nyu­­gat-Németországban talál­­ható. Egy keleteurópai zsidó, aki most Münchenben él, így nyilatkozott: — Valahányszor kezet fogok egy némettel, vagy a villamoson a tömegbe elke­­veredve utazom, egész tes­­temben remegek és szívem mélyén arra gondolok: Ki tudja, nem-e éppen a gyil­­kosságokban résztvett va­­lamelyik nácihoz érek most ? ... igazolni ottartózkodásukat. Általában azt mesélik gyermekeiknek, akik Né­­metországon kívül szület­­tek, hogy csak rövid időre tértek vissza, többnyire a "kártérítési ügyek" rende­­zéséig és nem tovább. Egy másik gyakori érv, hogy azért jöttek vissza Németországba, mert így akarták lehetővé tenni gyer­mekeik számára a magas­­színvonalú német tudomá­­nyos intézetekben való ta­­nulmányok kényelmes befe­­jezését. Egy frankfurti divattan­­folyamon résztvevő diák­is mivel foglalkozott mi­­előtt megbetegedett ? A leány szégyenlősen vála­­szol: „ Pincér volt a ״ bor­­ban”. A hamburgi hetilap mun­­katársa feltette k­érdést ennek a volt izraeli leány­­nak, hogy jár-e néha tán­­colni? Szokott-e például éj­­szaka kimaradni iskolája Felesége, ugyan Német­­országban született, nem volt hajlandó vele vissza­­térni és négy gyermekükkel Izraelben maradt, ők halla­­ni sem akarnak Németor­­szágról. Bloch rabbi éven­­ként egyszer találkozik ve­­lük, — Németország hatá­­rain kívül... Gyakorlatilag egyébként ő is „izraeli” maradt. Leg­­alábbis az útlevele szerint. Jóllehet van neki egy má­­sik, német útlevele is. Dr. Fritz Bloch rabbi mentegetőzik: — Ez könnyebb az utazá­soknál... — Érdekes, — állítja a Der Spiegel —, hogy szinte minden visszatérőnek két útlevele van. A német tör­­vény lehetővé teszi a ket­­tős állampolgárságot. Nehéz azt állítani, hogy ■a zsidók ismét beolvadtak, aklimatizálódtak Németor­­szágban. Gyakorlatilag en­­nek éppen a fordítottja az igaz. Sokan közülük való­­sággal a ״ bőröndökön” ül­­nek. A hitközségi klubhe­­lyiségek üresek, szinte nincs semmi közösségi élet. A Németországban tar­­tózkodó 30 ezer zsidó gya­­korlatilag állandó „készen­­léti állapotban” él és így szenved különleges helyze­­te miatt. — írja a Der Spie­­gel amely fedőlapját is a lány igy nyilatkozott: — Apám és anyám csak miattam maradnak itt. Két év múlva befejezem a ta­­nulmányokat és akkor visz­­szatérünk Izraelbe. A Der Spiegel hozzáfűzi ehhez a nyilatkozathoz, hogy jóllehet a volt izraeli diáklány évek óta tartózko­­dik Németországban, még mindig nem beszéli kellő­­képpen a német nyelvet és még mindig szívesebben be­­szél héberül. Arra a kér­­désre, hogy mivel foglalko­­zik édesapja, a lány így fe­­lelt: — A papa beteg­ diákjaival ? — Táncolni? Isten őrül! Kivel ? Németekkel ?! ... Egy másik „eset” dr. Fritz Bloch, a németországi Württemberg szövetségi ál­­lam főrabbijára vonatkozik. Bloch rabbi Münchenben született és ott fejezte be tanulmányait, ő valóban visszatérő, de ennek­ elle­­nére magányos, német zsidóság problémájá­­nak szentelte. Kék színű Mágén Dávid egy hétágú Men­óra hátte­­rében. ,Kihez érek most? Miért nem táncol a zsidó leány? A rabbi, akit nem követ a felesége A régi és a­­ Annak idején a zsidó ki­­sebbség számarányánál sok­kal jelentősebb szerepet vitt a német gazdasági, mű­­vészeti, tudományos élet­­ben. Ennek érzékeltetésére a Der Spiegel a többi között megemlíti, hogy 5567 orvos, 1041 fogorvos, 3030 ügyvéd, 286 bíró és főügyész volt zsidó az 1933-as Németor­­szágban. Nagybefolyású új­­ságok, mint például a Frank­furter Zeitung, a híres Ull­­stein kiadóvállalat, hatal­­mas bankok, mint például a Deutsche Bank, a Kommerz Bank szintén zsidókézen voltak Az ünnepelt írók és újságírók, színészek és ren­­dezők sorában ugyancsak rendkívül nagy számmal akadtak zsidók. A nácizmus uralomraju­­tásáig bezárólag 46 német kapott Nobel-díjat. Ez­ek között 11 zsidó volt. És to­­vábbi 6 német­ zsidót tüntet-­ i kt ״ nagyok”­ tek ki a Nobel-díjjal, mi­­után elhagyták Németor­­szágot. Ma egészen más a hely­­zet. Körülbelül 150 zsidó ügyvéd él Németországban, ők azonban gyakorlatilag szinte kizárólag az egyéni kártérítési és jóvátételi ügyekkel foglalkoznak. Azok között, akik tekin­­télyes helyet foglalnak el a német vezető körökben, Ludwig Rosenberget lehet megemlíteni, aki a német szakszervezetek egyik leg­­fontosabb vezetője. Rajta kívül említésre méltó Weich­mann hamburgi szenátor, Jeanette Wolff, a berlini szociáldemokrata párt női vezetője, Löwein professzor az offenbachi nőgyógyász, Ernst Bloch, a filozófus, Arthur Brauner, a filmpro­­ducer és néhány más sze­­mélyiség, akiknek számát legfeljebb néhány tucatra lehet tenni. A lembergi zsidó Más zsidók — írja a Der Spiegel ismét meggazda­­godtak Németországban A gazdasági és kereskedelmi élet, a filmipar, de főként a szórakoztató ipar terüle­­tén. Az elsősorban amerikai katonák számára létesült bárok és éjszakai mulatók közül igen sok van zsidó kézen. Ez egyébként az egyik pont, amely körül gyakori összeütközések van­nak a ״ vátiki zsidók és a koncentrációs táborok élet­­benmaradottjai között. A ״ vátikok" megrendülten ta­­pasztalják, hogy Baumhol­­der, Frankfurt és München városaiban szinte az összes ״ bárok" és éjjeli lokálok, amelyeket ״ amerikai loká­­loknak” neveznek, olyan zsidók kezében vannak, a­­kik a KZ táborokból való felszabadulásuk után Né­­metországban maradtak A ״ vátikokat” aggodalommal tölti el az antiszemitizmus ״ magyarázata” ismételt feléledése és min­­den áron arra törekednek, hogy megőrizzék a zsidó presztízst. Ezekre a vádakra, ame­­lyeket több alkalommal és különböző újságokban és hetilapokban is nyilvános­­ságra hoztak már, az éjjeli mulatók tulajdonosai nyílt lebecsüléssel reagálnak. Frankfurtban az egyik leg­­nagyobb mulató barmanja, aki L­embergből származik, így felel a „zsidó presztízs” ügyében, ha azt a lokáltu­­lajdonosokkal hozzák kap­­csolatba: — Remélhetőleg a keresz­tények presztízse nem szen­­ved sértést amiatt, hogy a ״ bárban” szinte minden prostituált lány ... A papa beteg ... Nyilvánvaló, hogy a Né­­metországban élő zsidók többsége nem érzi jól ma­­gát és különféle ürügyek­­kel próbálják magyarázni. IZRAELI OPERA Szombat, aug. 3״ este 8.30 KIGOLETTO Moudon Hateátron Minden este TEL-A­VIV, Tel. 229719 TEL-AVIZIA Revü 2 részben. Rendező: Srágá Friedmann * HAIFA, Tel. 69369 EGY AGORAS TÖRTÉNELEM­­ Rendező: Chájim Topol A TEL-AVIVI MOZIK HETI MŰSORA Előa­lások kezdete: 4» 7.30. 9.30 ALLENBY: fibred**״ ״ retem /SRMON DAVID: Idegen gyermek a családban BEN IEHIÍDA: Haanihár CAFON: 35 nap Pekingben CHItN: Csak egy font GAT: Furcsa vili­é ESZTER: Apám, nősülj m­eff HÓD: Dávid és falica MAXIM­­A *Keretem könnyei MIC.DACOK: Nora Prentiss MUGRABI: Nevet a világ OPHIR: Nagyvilági éjszakáé. ORION: A vágy csúcspontja PARIS: Törvény a* törvény SDIIROT: Asszony egy napra TAMAR: Láng az «teákon T­úl.­A VÍV: El fajta a »»él VARON: A 10W­M törvény ZAMIR: A háromszáz apó* totó A kémelhárító ״ szón Az egyiptomiak világosan a nagykövet tudomására hozták, hogy amennyiben nem tesz meg mindent kor­­mányánál Egyiptom támoga­tására az angol—francia— izraeli beavatkozás elleni fellépés érdekében, úgy az album nemcsak felesége, de kormánya és a nagyközön­­ség tudomására fog jutni. Saker ennek az esetnek a leírása után rámutat még arra, hogy a német tudósok és a külföldi diplomaták el­­leni zsaroló anyag össze­­gyűjtésének oroszlánrészét az ő kairói lakásán hajtot­­ták végre. Az Egyiptomban dolgozó német tudósokat o­ koztat, és vigyáz... kémelhárító szolgálat figyel­meztette, hogy „biztonsági okokból” nem ajánlatos szá­mukra a különféle nyilvá­­nos éjszakai mulatókba jár­­ni, mert ez nemcsak csök­­kenti tekintélyüket, de ve­­szélybe is sodorhatja őket a Kairóban forgolódó izraeli ügynökök sokasága miatt... Az egyiptomi titkosszol­­gálat ugyanakkor közölte a német tudósokkal, hogy ő maga ״ gondoskodik” meg­­felelő szórakoztatásukról. Ez úgy történt, hogy a tit­­kosszolgálat főként szíriai, libanoni és olasz leányokat ״ foglalkoztatott” a náci tu­­dósok­­ szórakoztatására... Tony szállítja Ezeket a leányokat Tony Gabriel, a Nílus vizén üszó ״ Kaszerhir" híres mulató pincére szállította a kém­­elhárítónak, amely a maga részéről átlag 50—100 egyip­tomi font havi fizetést és minden ״ esti munka” után még 10 font ״ pótlékot" ív­­ ­ a lányokat lyósított a nőknek. A titkosszolgálat irányí­­tása alatt lévő „szórakozta­­tó ipar” Laker lakásán mű­­­ködött. A volt egyiptomi tit­­kosügynök lakásában — a párizsi L'Aurore-ban meg­­jelenő cikksorozat szerint — két hálószoba volt. F­E­JE­K a fesztiválról ISAAC STERN A fesztiválon szereplő trió legkiemelkedőbb egyéniség­e, minden vitán felül Isaac Stern, a világ hírű­ hegedűművész. Isaac Stern nagyszerű virtuóz, aki kotta nélkül játssza hatalmas rep­r­­toárját. Ez a repertoár felöleli Beethoven, Mo­­zart, Brahms, Mendels­­sohn és Csajkovszkij va­­lam­­ennyi jelentősebb mű­vét. Ugyanakkor Stern azok közé tartozik, aki elsőnek mutatta be a modern szerzők műveit, mint például William Shuman hegedűverse­­nyét és Leonard Bern­­stein ״ A lakoma״ című szerenádját. Bartók Béla egyik szerzeményét Stern­nek ajánlotta elismerése je­­léid. Isaac Stern fél-izraeli­­nek számít. Nemcsak az­­ért, mert szinte minden évben eljön hozzánk és állandó szoros kapcsola­­tot tart fenn az ország­­gal. Hanem azért is, mert néhány évvel ez­­előtt egy jeruzsálemi fiatal szábra lánnyal kö­­tött házasságot. LEONARD ROSE A trió csellistája Leo­­nard Rose 1918-ban Wa­­shingtonban született és csak hosszú­ évek kitartó munkájával érkezett el a hírnévhez. A Curtis egyetem TM védett tanul­­­ányai után előbb a NBC, majd a clevelandi és new-yorki szim­fóni­­kus zenekarok első csel­­listája lett. Évekkel ezelőtt találko­zott először Isaac Stern­­nel és Bruno Walter ve­­zénylése mellett együtt játszották Brahms hege­­dűre és csellóra írt ver­­senymű­vét. EUGEN ISTOMIN A hármas legiatalabb tagja Eugen Istomin 1925-ben New­ Yorkban született. Rudolf Szerbia kiváló tanítványaként került 1950-ben Prad-ba, a Pablo Casals tisztele­­tére megrendezett fesz­­tiválra, ahol magára von­ta az agg­m­­ester figyel­­mét. Ezt megelőzően Isto­­min 1948-ban már két fontos zeneművészeti dí­­jat nyert meg Ameriká­­ban. Istomin nem tarto­­zik a virtuóz zongoristák közé és a külsőségek he­­lyett a zenei elmélyülés­­re és a pontos kivitele­­zésre fekteti a fősúlyt. Sternnel és Roseval az első zenei fesztivál Hitt ismerkedett meg és evik közös fellépésük óta együtt jelennek meg az összes jelentősebb ze­­nei fesztiválok dobogóin. (vám) A párisi L'Am­ore újabb szenzációja:­ Szerelmi zsarolóanyag­­a német tudósok visszatartására — Az egyiptomi titkosszolgálat ״ szórakoztató iparának” tevékenysége — A STA párizsi tudósítójától — Az egyiptomi titkosszolgálat szerelmi kalandokra is hajlandó leányokat alkalmazni, hogy azok „szórakoz­tas­­sák” a Vasszer szolgálatában álló német tudósokat. A kairói kémelhárító szolgálatában álló leányokkal folyta­­tott affairek azonban veszedelmes fegyvernek bizonyul­­nak a tudósok ellen. Az egyiptomi titkosszolgálat ugyanis a legapróbb és leginttembb részletekig „megörökíti” a tu­­dósok szerelmi kalandjait és az így felhalmozott fényké­­peket, hangfelvételeket zsarolásra, fenyegetésre használ­­ja fel, ha a náci tudósok esetleg megunnák az egyiptomi tartózkodást és fel akarnák mondani a szolgálatot. Ezeket a szenzációs lelep­­lezéseket közli Farid Serif Saker, a disszidált egyipto­­mi titkosügynök a párizsi L’Aurore hasábjain, ahol folytatólagosan ismerteti az egyiptomi hadiiparról és a náci tudósok ottani tevé­­kenységéről szóló cikkeit. Saker legutóbbi beszámoló­­jából kiderül, hogy a komp­­romittáló szerelmi kalandok­kal való zsarolás régi mód­­szer Nasszer országában. Már a szuezi hadjárat ide­­jén is eredménnyel alkal­­mazták ezt a rendszert. Annak idején az egyipto­­miaknak így sikerült egy bi­zonyos hatalmat az Egyip­tommal rokonszenvező ál­­láspont elfogadására kény­­szeríteni. A szóbanforgó ál­­lam kairói nagykövete u­­gyanis intim kapcsolatba ke­rült egy egyiptomi leánnyal. Amikor a szuezi válság ide­­jén napirendre került a szó­­banforgó állam álláspontjá­­nak a kialakítása, a kairói titkosszolgálat a diplomata mély megdöbbenésére vas­­tag fényképalbumot nyúj­­tott át a nagykövetnek, a­­melyben önmagát látta a kairói leányzó társaságában — különféle helyeken, kü­­­lönböző kényes helyzetek­­ben ... Az egyikben szabad szem­­mel nem látható, gondosan elrejtett fényképezőgép volt, beépítve a szoba sarkába, amely különleges lencséi út­­ján mindent „látott” a szo­­bában és akkor is automati­­kusan megörökítette a háló­­szoba eseményeit, ha törté­­netesen a német tudósait villanyfény nélkül, a sötét­­ben vették igénybe az egyip­tomi kémelhárító szolgálat gáláns szolgálatát. A fényképezőgép ugyanis, amelyet Taher ezredes, a titkosszolgálat egyes számi, foto-optikai szakértője szer­kesztett, különleges resterá­­tor berendezések és infra­­vörös sugarak segítségével a sötétben is zavartalanul fényképezett. Az ilymódon készült Fel­­vételek azután Halil ezre­­deshez, a kémelhárító egyik főnökéhez kerültek. A ké­­peket gondosan csatolták a német tudósokról vezetett különböző akták és megfi­­gyelési jelentésekhez. Az „anyag” felhasználá­­sára csak akkor került sor, ha valamelyik német tudós fel akarta mondani a szolgá­latot és véget akart vetni egyiptomi tevékenységének. Ezekben az esetekben —­ írja Saker — a zsaroló a­­nyag legtöbb esetben ered­­ményesnek bizonyult. N A S S Z E R a cél érdekébe■ 1963 VIIII Uj Kelet 1

Next