Uj Kelet, 1963. december (44. évfolyam, 4668-4693. szám)
1963-12-01 / 4668. szám
Aba Halel Silver halálával az amerikai zsidóság és én egyetemes zsidóság nagy személyisége távozott az idők sorából. Súlyos, nehézveretű egyéniség volt. Vezéregyéniség. Az amerikai zsidóság igai, szellemi vezére, cionista tanítómestere. Sok történelmi nagysághoz hasonlóan Aba Halel Bover is élete végén keserű, Bárkózott, magányos ember !*volt. Úgy érezte, hogy a cionista mozgalom, Izrael hivatalos vezetői, a világ zsidósága nem értékelte fel* főképpen, nem adta meg neazt a helyet a közélet porondján, amely megítélése szerint — és mondjuk Daeg, most koporsója előtt, mi véleményünk szerint , igenis kijárt volna. Aba Hillel Silver talán (Jenkinél többet tett az ,elen kívül élő zsidóság iben Izráel, a zsidó álmegszületéséért. Talán senkinek sincs Amerikában Olyan hervadhatatlan törtéש' mi érdeme a zsidó álmegszületéséért vívott diplomáciai-politikai küzdelemben, mint neki. Tulajdonképpen az ő általa vezetett politikai offen-ziva révén tört meg Washaingtonban a jég 1947-ben, mielőtt a kulisszák mögött megszületett volna a zsidó állam melletti határozat. Talán ezért fájt annyi a Silver rabbinak, hogy Izrá- 01 létrejötte után félreállították, megpróbálták leki- Csinyelni, bagatellizálni az ő érdemeit. És valószínűleg ez a lélektani kulcsa annak a rejtélynek a megfejtéséhez, amely Silver rabbit az ötvenes évek folyamán, kerek egy évtizeden át érthetetlen, sértődött hallgatásra, önkéntes politikai viszszavonulásra késztette. Pedig közben Tel-Aviv, Rámát-Gán és később Natanja is díszpolgárává választotta. Egy teljes falut, Kfár Savert róla neveztek ki, s a személyes megbecsül lsé, az egyéniségnek kijáró hódolat sok más jelével halmozták el , azonban ennek ellenére keserű, lelkileg magányos ember maradt szinte halála napjáig. Aba Hillel Silver ez év elején, januárban ünnepelte 70-ik születésnapját. Itt Izraelben, nálunk az országban is fényes ünnepség volt júliusban ebből az alkalomból Ekkor ugyanis — első alkalommal — itt tartotta az Amerikai Cionista Szervezet 66-ik évi nagygyűlését, amely Aba Hillel Silver rabbi hetvenéves jubileumának az ünneplése jegyében a nagy amerikai cionista vezér és a hivatalos Izrael közötti „megbékélés” aktusává vált. Ez az újabb találkozás, ez a késői kézszorítás, ez a példátlan pompával kísért izraeli ünneplés és elismerés, ez volt valójában az a fordulópont, amelyre Aba Hillel Silver hívei és tisztelői annyi éven keresztül vártak. A sajtó nem ismert határt Silver rabbi méltatásában és ehhez az ünnepi kórushoz csatlakozott Dávid Ben Gurion is, aki az államalapítás utáni esztendőkben Sever rabbi nagy riválisának számított. Most azonban, a hetvenedik mérföldkőnél a ״ szdé bokérei pásztora is leszögezte, hogy dr. Aba Hillel Silver ״ cionizmusának a lényegét az a felismerés és az az érzelem irányította, hogy Izráel népe és Erec Jiszráél földje között megszakítás nélkül, a nemzedékeken át állandó kapcsolat állott fenn. A legutóbbbi három generáció halácain kívül nem volt még egyetlen olyan cionista sem a szétszóratásban, akinek olyan mély történelmi érzéke lett volna az Izrael népe és földje közötti elválaszthatatlan kapcsolat iránt, mint Aba Hillel Silvernek”. Emlékezetes beszédében a volt miniszterelnök, aki egy időben azt hangoztatta, hogy nem az UNO és nem a külföldi zsidóság munkája, hanem az országépítés vívmányai és tettei hozták létre a zsidó államot. — Saver rabbi néhány hónappal ezelőtti izraeli ünneplésén odáig ment, hogy nyilvánosan elismerte Silver „mély történelmi értékű cionizmusát”, amelyet az ő esetében Ábrahám ősatyánkig vezetett vissza. És Silver rabbi, aki 45 esztendőn keresztül az amerikai Cleveland reform zsidó hitközségének az élén állt, ez alkalommal Ben Guriom példabeszédét használta fel annak burkolt bejelentésére, hogy úgy érzi, eljött az idő véglegesen Izraelbe jönni. — Úgy érzem magam, mintha Avraham atyánk helyében lennék, amikor 70 éves korában azt a parancsot kapta az Úristentől, menjen az országba, — mondta a tel-avivi Sheratonban a nagy rabbi. A csütörtök éjszakai végzetes szívroham azonban örökre meghiúsította ennek a bibliai példamutatásnak a megvalósítását. Aba Hillel Silver rabbinak nem adta meg a sors, hogy az atyák földjén, a zsidó államban, Izráelben, amelynek megszületéséért és megerősítéséért annyit harcolt, itt fejezze be érdemdús életét. Aba Hilled Silver 1893 január 28-án született Látvániában. Szüleivel egész fiatalon, kilencéves korában került Amerikába, ahol elvégezte a Hebrew Union College rabbinikus főiskolát és elnyerte annak diplomáját. Két évvel később meghívták az Ohio állambeli Cleveland városába az ottani The Temple hitközség élére, amely az egyik legnagyobb reform hitközsége az amerikai zsidóságnak. Halála napjáig hűséges volt a clevelandi zsidósághoz, amelynek cionista szellemű nevelése és a pozitív zsidóságra való oktatása közben az amerikai zsidóság vezéregyéniségévé küzdötte fel magát. Ragyogó szónok volt Retorikai képességét csak Jabotinskyéhez, a cionista mozgalom talán legnagyobb formátumú szónokához hasonlították. Úgy tűnik, hogy a második világháború utáni öt-hat esztendő volt közéleti, politikai tevékenységének a fénykora, amikor a Szochnut és az Amerikai Cionista Szervezet elnökeként annak a zsidó küldöttségnek a vezetője volt, amely az UNO különböző fórumainál a zsidó állam megszavazásáért fejtette ki drámai küzdelmét. Ennek a tevékenységnek a fontosságára és Silver rabbi szerepére talán semmi sem annyira jellemző, mint az időközben öngyilkosságot elkövetett Forrestal volt amerikai külügyminiszter naplójának egyik kitétele, amelyben leírja, hogy senki sem gyakorolt olyan döntő befolyást az amerikai kormánykörökre, mint Aba Hillel Silver. Ennek ellenére számos csalódás érte. 1950-ben kénytelen volt lemondani az amerikai Szochnut elnöki tisztségéről s ha ez nem volt elég, jött egy évvel később a Cionista Világkongresszus, amelynek Izraelben megtartott ülésén dr. Aba Hillel Silvert semmiféle tisztségre nem választották meg... A cionista világmozgalomnak már nem volt szüksége szolgálataira... Ettől az időponttól kezdődik az önkéntes, jelképes politikai-lelki száműzetés a zsidó közélet arénájából. Ezt a visszavonulást törte meg hetvenedik életévének a betöltése után, amikor ismét Izraelbe jött, hogy meghirdesse: — Az Egyesült Államok zsidósága minden eddigi méretet felülmúló módon az állam segítségére és védelmére fog jönni, ha erre szükség lesz. Az amerikai cionista mozgalom kötelessége továbbra is hű maradni történelmi múltjához és megvédeni Izrael államát, amely az amerikai cionisták tevékeny segítségével jött létre. Ez volt az ember, ilyen volt a nagykoncepciójú közéleti férfi. Milyen kár, hogy nem adatott meg neki ennek a márványba véshető utolsó ígéretnek a megvalósítása. Dán Ofry ABA HILLEr SILVER A CSALÓDOTT VEZÉR Nem állítják vissza a prémiumrendszert az árukivitel fokozására Cur államtitkár a külföldi áruk behozatalának fokozását javasolja a belföldi termékek minőségének megjavítása érdekében Az izraeli kiviteli intézet összejövetelén Michael Cur kar- és kereskedelemügyi államtitkár kijelentette, hogy a kormány nem hajlandó visszaállítani a prémiumrendszert az export fokozására. Cur, aki 200 exportőr előtt beszélt az 1964-es év kiviteli problémáiról, megmagyarázta, hogy a prémium rendszer megterheli az állami költségvetést, ez pedig arra kényszerítené a kormányt, hogy az adókat emelje. A gazdasági szilárdság megőrzésére irányuló törekvések miatt a kormány nem hajlandó újabb terheket róni a lakosságra. Alternatív megoldásként Cár a ráció- ralizálás fokozását követelte a kivitel és a piacok kevésése terén. Ha két-három éven keresztül megvédjük a nemzetgazdaság szilárdságát — mondotta — sikerrel tudjuk majd felvenni a Versenyt az európai ipari termékekkel, főként azért, mert Izraelben a szakimunka olcsóbb, mint Európában, ahol a fizetések állandóan emelkednek. Az államtitkár annak a fontosságáról is beszélt, hogy állandóan új cikkeket kell importálni az izraeli áru versenyképessé tétele érdekéből. Nem állhat fenn annak a lehetősége, hogy Izrael kétféle árut termeljen, egyiket külföldre, a másikat a belföldi piacra. Cur azt javasolta, hogy a textiltermékek behozatalát is engedélyezzék. Az export fokozása érdekében az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium elhatározta, hogy Izrael fokozni fogja vásárlásait azokban az országokban, amelyekkel kölcsönös kereskedelmi szerződés van érvényben. Ugyancsak sokat fáradozik a kormány azon is, hogy új piacokat szerezzen az izraeli árunak. Páratlan sikerű bazárt rendezett az askeloni magyarajkú WIZO-KÖR, a jótékony szívéről ismert ÉLIÁS ILONKA rendezésében. A város részéről a polgármester hitvese és Úri Csenk alpolgármester, a WIZO részéről Hirsch Hana és Mine Grünberg üdvözölték a jelenlévőket, Éliás Ilonka meleg szeretettel köszönte meg az üdvözletét és megnyitotta a bazárt. • Hatalmas csokrok és torták díszítették asztalát Éliás Ilonka nevével• A WIZO-ASKELON vezetőség© Silver rabbi halálára Terebélyes, nagy fa dőlt ki vele a zsidóság erdejében. Testileg-lelkieg robusztus alakja azonban csak fizikailag tűnt el az életünkből, az újabbkori zsidóság és elsősorban a zsidó állam történetének tagjain mindvégig ottmarad. Halálával örökre le kell mondanunk arról, hogy választ kapjunk a kérdésre: mivé lett volna, ha az állam megalakulása után, — amelynek kiharcolásában kétségtelenül döntő része volt, — Izraelben folytatta volna életét és működését. Az önálló zsidó föld milyen szárnyalást adott volna szellemének, milyen magasságokba érkezett volna él és ugyanakkor milyen, eddig ismeretlen távlatok felé irányította volna az ország és a zsidó nép történetét ! Milyen erőfeszítéseket tett volna a hetvenféle gálatból összeverődött új zsidó nép egységének, békéjének, összehangolt életének a kiharcolásáért ! Sajnos, ezt a szándékát nem valósította meg. Lehet, hogy a túlságosan hangos pártpolitika tartotta őt ettől vissza, lehet, hogy melegebb invitálásra várt, mint amilyennel az élen állók megtisztelték őt. Akár saját, akár mások hibájából történt, nagy történelmi hiba és veszteség volt. Pedig harcos természet volt. Az UNO-ban folyt idegölő, 1917-es októberi napokban, éjjel-nappal — a színen és a háttérben, — kitartóan résen volt, mint ahogy fáradhatatlan harc és idegmunka kísérte életét az UNO döntését megelőző években is. Személyesen az 1946. évi baseli cionista világkongresszuson találkoztam vele. A megboldogodt Weizmann elnök megbuktatásával végződött világkongresszus után ült össze Bőselben a világszervezet végrehajtó bizottsága az elpusztult európai zsidóság utáni korszak nehéz munkájának a beindítására. Elkeseredett hangulat uralta az éjszakai tárgyalást, nem volt téma, amelyhez Silver rabbi ne szólott volna hozzá a maga elokvenciájával, logikájával és a lelkéken eluralkodó túláradó elánjával, amely ezt a hatalmas termetű, forró lelkű vezért olyan ׳,nagyon jellemezte. Utoljára ez év tavaszán látogatott el Izraelbe, amikor ugyancsak harcos ellenfelével, Ben Gurionnal végre megbékült, bármi találkozóra jött össze. Nem hitte és mi se hittük, hogy a lobogólelkű, halhatatlan, népéért minden fáradságra kész, nagy zsidó harcos örökre búcsút mondott akkor annak a zsidó országnak, amely életének tartalma, ideálja és minden gondolata volt. (a. m.) Nem lesznek olcsó társasutazások az amerikai világkiállításra A belföldi repülőtársaságok sem vezetik be a bérelt gépekkel való repüléseket . A legolcsóbb repülőjegy 620 dollárba és 140 fontba kerül A repülővállalatok nemzetközi szervezete az IATA csalódást okozott sok izraeli polgárnak, amikor úgy döntött, hogy nem engedélyez charter utazásokat Izraelből az Egyesült Államokba a new-yorki világkiállítás idején. A kiállítás iránt rendkívüli érdeklődés nyilatkozott meg és a reményeket fokozta az a hír, amely szerint az amerikai kormány is nyomást gyakorol a nemzetközi repülővállalatokra, hogy adjanak lényeges engedményeket az amerikai utazásokra a jövő év nyarán. Az optimista előjelek hatása alatt az utazási irodák már meg is kezdték társasutazások szervezését bérelt repülőgépekre. A feliratkozásnak az volt a feltétele, hogy a megszervezendő csoportnak egy bizonyos társadalmi egyesület tagjaiból kel összeállania. Az utazási irodák előlegeket is felvettek már a jelentkezőktől, akiknek azt ígérték, hogy az odavissza utazási költségek nem fognak többet kitenni 300 dollárnál. Most már egészen bizonyos, hogy az utazás ilyen áron nem lesz megoldható, mert ez már eleve sem volt reális. A nemzetközi repülő szervezet, az IATA salzburgi kongresszusán, amely egy hónappal ezelőtt folyt le, mindössze 20 százalékos engedményről beszéltek, de erről sem történt végső megállapodás és az új tarifa nem is lépett életbe. Amikor az utazási irodák látták,hogy kiábrándult és haragos közönséggel kell szembenézniük, tárgyalásokat kezdtek az Izraelben működő repülővállalatokkal charter-repülések megszervezése érdekében. Ez a kísérlet is meghiúsult a napokban, amikor az országban működő repülővállalatok igazgatóiból álló tanács úgy határozott, hogy alkalmazkodik az IATA döntéséhez és nem engedélyezi a charter repüléseket. Ilyen körülmények között a legolcsóbb utazási lehetőség a legalább 25 emberből álló csoportokban való repülés. Ennek ára 590 dollár oda-vissza és ehhez járul 140 font utazási adó és 5 százalék a repülőjegy árából. Közben a kormány arról tárgyal, hogy ez utóbbi adónemet a jövő költségvetési évre felemeli. Az egyetlen változás, ami lehetséges, hogy az IATA talán engedélyezni fogja az El Al-nak ugyanolyan tarifa alkalmazását izraeli utasok részére, mint amit az Izraelbe jövő amerikaiaknak megadtak. Az ilyen oda-vissza szóló jegy ára 535 dollár. Olcsóbb a hajón való utazás, csakhogy ez esetben az utasoknak számolni kell azzal, hogy csaknem egy hónapot fognak tölteni a tengeren. A márciusban üzembe kerüló ״ Sálom” hajón négy ágyas kabinban 1830 font lesz a menettérti jegy, beleértve az adókat is. Ha az utas a ״ Izráel” hajón tér haza 6-8 ágyas kabinban, a jegy ára 1710 font. Ez az ár azonban csak akkor érvényes, ha az utas vállalja, hogy az egyik utat nem a főszezonban teszi meg. A magas árak valószínűleg vissza fogják riasztani a turistairodákban feliratkozottak egy részét az utazástól. Szakkörökben túlzottnak mondják a sajtóhíreket, hogy már 30 ezer ember jelentkezett volna és az a valószínű, hogy az összes utazási irodáknál nem iratkozott fel néhányezer embernél több. A Kneszet pénzügyi bizottságának elnöke nyilatkozik a készáriai földeladásról Jiszráél Guri. A pénzügyminiszter rendszeresen tájékoztatta a bizottságot a bérleti szerződés részleteiről Az ásdodi földeladási szerződés körül támadt közéleti vihar után a Háárec című napilapban cikksorozat jelent meg, amelynek írója Sabtáj Tévét, a Készéria fejlesztési területek bér■lője a PICA társaság és a kormány között kötött szerződéssel foglalkozik. A cikkben olyan területekről van szó, amelyeket még az angol mandátumi kormány adott bérbe a PICA-nak 1921-ben. A cikkíró többek között azt állította, hogy a pénzügyminiszter nem tett eleget ígéretének és a többezer duzámos földterület felhasználásáról nem informálta rendszeresen a Kneszet pénzügyi bizottságát. Jiszráél Guri, a pénzügyi bizottság elnöke tegnap körlevelet intézett a napilapok szerkesztőségéhez, melyben megcáfolta Lábtár Tévét állításait. A levél szerint a pénzügyminiszter csak azt ígérte, hogy az aláírásra kerülő bérleti szerződés részleteiről tanácskozni fog a a bizottsággal, de a szerződés végrehajtása a Kneszet jóváhagyásától függ. A miniszter betartotta ígéretét és a szerződéstervezetét 1957 januárjában megküldte a pénzügyi bizottság tagjainak, öt hónappal később a bizottság elnöke közölte a pénzügyminiszterrel a bizottság tagjainak észrevételeit. A szerződés végrehajtásáról szólva Guri leszögezi, hogy tárgyalt ebben a kérdésben a pénzügyminiszterrel, akinek észrevételeit a bizottság tudomására hozta. A pénzügyminiszter hozzászólása után a bérleti szerződésről tárgyalt a pénzügyi bizottság. 1963 XIII UIj Kelet 1