Uj Kelet, 1964. január (44. évfolyam, 4694-4720. szám)

1964-01-20 / 4710. szám

״ Yeah, yeah, yeah!‘ A BEATLEMAN meghódítja a világot A konzervatív ״ Daily Telegraph” vezércikkben foglalkozott a kérdéssel ״ Ez a hisztéria üres szíveket és fejeket tölt meg Amikor látjuk, hogy az ifjú tömegeket ilyen könnyű befolyásolni, arra kell gondolnünk, mit tudna egy Hitler csinálni velük.” De a munkáspárti ״ Daily Mirror” örvendetes jelenséget lát bennük. A halálkomoly ״ Financial Times” is nagy cikket szentel, természetesen a probléma pénzügyi jelentőségének. Mert van bizony a problémának pénzügyi jelentősége. Nem csupán azért, mert az együttes, minden eddigi rekordot verve, egy év alatt hárommillió lemezét adta el, hanem mindenekelőtt, mert kiszámították, ebből az apropósból, hogy Angliában a húsz évnél fiatalabbak évi 500 millió fontsterling vásárlóerőt képviselnek, ami alaposan módosítja a nagyvállalatok eladási és hirdetési politikáját. Mindezt pedig azért, mert néhány évvel ezelőtt Liverpool kikötőváros egy kis lebujában, a „Casbah”-ban, négy fiatal proletárfiú: John, Ringó, George és Paul egy kis amatőregyüttest alakítottak és három gitárral, egy dobbal, kevés hanggal, de nagy önbizalommal, énekelni kezdett. Azóta a ״ Beatles” együttes és a ״ beatlemania” nem csupán Angliát, de az egész világot meghódította. Tüntetések és tömegverekedések, öngyilkosságok és hisztérikus rohamok, egyszóval mindazon jelenségek, amelyek általában a fiatalok bálványainak sikerét jelzik, olyan mértékben és tömegben fordulnak elő ott, ahol az együttes megjelenik, hogy más magyarázatra volt szükség, mint arra, amelyet a rock, vagy twist isteneinek megértésére használnak. Hiába kutatják a zeneesztéták, pszichológusok, pedagógusok, írók, papok és újságírók, senki sem tudta még megmagyarázni hogy miről is van szó. A „Mersey Sound” (a fiúk hazájában folyik a Mersey) a profán fül számára semmiben sem különbözik a régebbi bálványok dalaitól és a négy fiú sem rosszabbul, sem jobban nem énekel, mint a többiek. A négy ״ beatles” maga szerzi dalai zenéjét és írja szövegét, amennyiben dalról, vagy szövegről egyáltalán beszélni lehet. ״ She loves you, yeah, yeah yeah” talán a legmélyebb és legszellemesebb mondat, ami a szövegben előfordul. A ״ yeah, yeah, yeah” (Franciaországban yég yé, mi a megfelelője) refrén elengedhetetlen kelléke a daloknak. Ezt a refrént üvölti a hallgatóság és minden valószínűség szerint ez a siker egyik titka: a hallgató bizonyos mértékben résztvevőjévé válik a színjátéknak. Ezenkívül pedig a yeah-ok ordításához sem tehetség, sem ész, sem zenei érzék nem szükséges. Miután a fiatal együttesnek a királyi családdal már volt némi konfliktusa (Fülöp herceg egy útjáról viszszatérve órákig nem tudta elhagyni a repülőteret, ahol éppen a Beatles-ek indultak útra és a többezres tömeg megszállta a környéket), bizonyos szorongással néztek a rendezők az idei királyi gála elé. Elképzelhetetlen volt, hogy az ország legnépszerűbb együttese ne lépjen fel a gálán, de az is csak nehezen volt elképzelhető, hogyan fog lezajlani ez a gála, a királyi család jelenlétében, ismerve az ilyen rendezvények hangját és hangulatát. A fiúk nem zavartatták magukat a királyi látogatótól. A dobos, szokása szerint, lekiáltott a nézőtérre, amikor túl hangos volt a közönség, hogy ״ pofa be!” És látván az előkelő vendégeket, a rendkívül elegáns földszintet, így vezették be a műsor: „Ti ott fenn, a kakasülön, csak egyszerűen tapsoljatok. De ti, itt lent, a földszinten, csörgessétek az ékszereket.” Amikor a számnak vége volt, minden szem a királyi páholy felé fordult. Egy pillanatig dermedt csendben várta a közönség, hogy mi fog történni. Ekkor az anyakirálynő felemelte és összeverte apró kacsáit. Erre azután kitört a fergeteges taps, ezúttal, a hivatalos, a felszentelt, a jóváhagyott. A beatles-ek nem holmi vademberek, vagy csibészek. Bár szemükbe lógó hosszú hajat viselnek, rendszeresen mossák azt és minden nap megjelennek egy női fodrásznál, aki gondozza a fürtöket. Jól vasalt ruhát és tiszta inget viselnek. Az impresszáriójuk megérttette velük, hogy nem mosakodni már régen nem számít lázadásnak. A szakértők úgy vélik, hogy a dicsőség már nem tarthat sokáig. A felnőttek egyre inkább magukévá teszik a beatles-ek együttesét, márpedig a fiatalok bálványainak állítólag az az egyik titka, hogy a fiatalok magukénak akarják őket és nem akarnak osztozni rajtuk szüleikkel. Ezért van, hogy olyan gyakran van szükség új bálványokra. Liverpoolban egyébként, amióta onnan a beatles-ek elindultak, valóságos zenei reneszánsz van. Egymásután nyílnak a kis pincék, alakulnak az új együttesek és a különben nagyon prózai kikötőváros egyfajta új New Orleans, egy zenei Mekka szerepét kezdi betölteni Angliában. így van ez, yeah, yeah, yeah... Láng László NAPRÓL-NAPRA Ami nem izgat és ami izgat Gideon Ben Jiszráél Marosba hívtak meg előadásra. A hegedűművész a pódiumra felállva ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez: nem törődöm vele hogy önök télikabátban ülnek, míg én egy lenge frakkban vagyok, az sem érdekel, hogy önök csizmában és kalapban ülnek, én pedig hajadonfővel, fél lakkeipőben állok itt. Engem csak egy dolog izgat: hogy mindezek tetejében önök még a fülükön is prémből készült fülvédőt viselnek.. pár párti képviselő, a Schiller koócában tartott múlt péntek esti előadása során meglepetve látta, hogy a település előadótermében az esős időre való tekintettel a hallgatóság télikabátban, kucsmával a fején és vastag gyapjúsállal a nyakában ül és várja az előadást. Előadását tehát Ben Jiszráél ezekkel a szavakkal vezette be: ״ Ez az eset annak az orosz hegedűművésznek a történetét juttatja eszembe, akit egy szibériai vá- Stravinsky lemondott a tiszteletdíjról Az Izráelben megrendezésre kerülő drámai és zenei fesztivál számára, mint megírtuk, — Igor Stravinsky, a világhírű zeneszerző ״ Ákédát Jicchák”, — ״ Izsák „feláldozása” címen oratóriumot komponált. A. C. Propes, a fesztivál egyik megszervezője, aki most tért vissza a fesztivál ügyében lefolytatott külföldi tárgyalásairól, elmondotta, hogy Stravinskivel is megkötötte a szerződést az oratórium ügyében, de milyen nagy volt a meglepetése, amikor a nagy zeneszerző az eredetileg 15 ezer dollárban megszabott tiszteletdíjról elegáns gesztussal egyszerűen lemondott. A témára Propes Stravinskyval való tárgyalása legvégén tért rá és ekkor a zeneszerző kedves mosollyal ezt kérdezte tőle: ״ Nagy összeg ez maguknak, erősen nyomja a fesztivál büdzséjét?” — és amikor Propes nem titkolta a tényt, Stravinsky nyomban így válaszolt: „Ha így áll a dolog, a tiszteletdíjról szóló szakaszt egyszerűen töröljük a megállapodásból”. — Szólt és nyomban felvette a telefonkagylót, hogy Londonnal, műveinek kiadójával beszéljen. Az utasítás, amit a londoni kiadónak adott, így szólt: „A szerzemény fedőlapjára ezt a szöveget kérem felirni, az új népnek Izraelben, barátsággal ajánlva”. Dr. STERNBACH VILMOS — Halálának első évfordulójára — Írta: SMUEL WEINGARTEN-HARCHEN Betegei, barátai, hívei, ritott tálittal fohászkodik Teremtőjéhez és aki azon a nyelven beszél pácienseivel, amelyen azok a legjobban tudják kifejezésre juttatni bajukat, bánatukat, szenvedésüket, fájdalmukat. Mint a közjóért áldozó ember, egyformára értékelte a közéleti munka nagy és kis területeit. Kezdeményezésére jött el a Joint Kárpátaljára. Dr. Sternbach járta be a Joint képviselőkkel az eldu-tisztelői valahányszor öszszejönnek, egymással találkoznak, változatlanul sokat emlegetik. Úgy beszélnek róla, mintha még az élet közelségében volna. A betegek elmondják: bizony gyorsabban gyógyulnék, ha élne Steinbach. A hívek és a barátok arról szólanak, hogyha nehéz közéleti viták során problémák merülnek fel, Steinbach bölcsessége kellene ennek az eldöntésére. Világunkban, ahol gyorsan peregnek a napok, ahol oly gyorsan felejtünk, ennek az eltűnt, drága barátnak életközelségben való maradása arra utal, hogy milyen igaz és milyen nagy ember volt. Három dologban tűnt ki: mint orvos, mint cionista és mint a közjóért lankadatlanul dolgozó ember. Mindhárom területen a teljességre törekedett és mind a három vetületen mindig figyelembe vette élete eme hármasságának összefüggéseit és harmóniáját. Mint cionista, hagyományos talmudi tanulmányai korában fordult a mozgalom felé. A vallásos cionizmus központjai vonzották. Ott érlelődött meg benne a mozgalomhoz való egész életén át tartó hűséges kapcsolata. Már mint orvostanhallgató Pesten a Makkabea Cionista Főiskolai hallgatók körében fejtett ki értékes tevékenységet. Mint orvos, híres volt arról, hogy az egész ember felé fordította tudományos érdeklődését. Testet és lelket gyógyított. Erőfeszítést tett, hogy az orvostudomány haladásával lépést tartson. Külföldi útjait arra használta fel, hogy idegen városok orvosi egyetemein már őszülő fejjel együtt üljön a fiatalokkal és velük együtt tanulmányozza a legújabb vívmányokat. Betegei rajongással szerették, mert érezték, hogy ő is szereti őket és érezték, hogy gyógyulásukért küzdelmet folytat. Amikor az első világháború után, frontszolgálatának befejeztekor Munkácson telepedett le, feltűnést keltett azzal, hogy vállalta a vallásos életet élő és a népi-jiddis nyelvet beszélő zsidók tömegével a közösséget. Igaz, hogy ez a közösség előbb némi gyanúval tekintett felé. Addig majdnem azt hitték Munkácson, hogy a fő orvos velejárója a jiddis helyett a német beszéd, az életformában a templom kerülése. Sternbach, ahogy megérkezett, az egyik hászid templom rendszeres látogatója lett és, amíg Munkácson élt, mindig ott imádkozott. Az emberek lassanként rájöttek arra, hogy jó orvos lehet az is, aki fejére bogott falvakat, a hegyek és völgyek között, erdők sürűjébe rejtőző településeket. Csak ő tudta, hogy milyen nagy ott a nyomor és mennyire szükséges a segítés. Iskolahálózat, kis hitelbank, szövetkezeti mozgalom kialakításában, szervezésében, fenntartásában egyforma buzgalommal tevékenykedik. Mint cionista, népi munkát lát ebben, mint orvos, a szenvedő ember segítését és mint közéleti ember a közösségért való erők sorompóba állítását. Magasabb síkon képviseletet vállal az ugyancsak cionista irányítású politikai életben, a zsidó pártban. Ennek képviseletében éveken át tagja a munkácsi városi tanácsnak, ahol bátran, büszke zsidósággal száll síkra az általa képviselt közösség érdekében. Amikor az országba jön, a mandatárius hatóság önkénye egy ideig megakadályozza abban, hogy orvosi hivatásának éljen. Amikor ezt az akadályt legyőzi, előbb régi hívei nagy örömére megkezdi orvosi működését Jeruzsálemben, de később ez a kör messze kiterjed s magánpraxisban, kórházban, aggokházában, közintézményekben betegek ezrei várják gyógyító intézkedéseit, emberi, megértő szavát. Most, egy évvel a halála után, körülálljuk sírját s azzal a szeretettel gondolunk rá, mint életében és az életből való eltűnése óta is Most felavatott siremlékén kívül emlékét hirdetni fogják mindazok, akik ismerték, akik kapcsolatban voltak vele akiket gyógyitott és akiknek meleg emberi szivének szeretetéből juttatott. Az újságokból lllllllllllfeiliüllllllllllllllllllllll limillllllllllH A kairói csúcskonferencia után A héber lapok vezércikkeit a kairói csúcskonferencia határozatainak szentelik. A nagy általánosságban megfogalmazott határozatok értelmét és tanulságait is majdnem egybehangzóan hangsúlyozzák ki. זראה K״*'• תורח (HAAREC, független polgári lap. A kairói csúcskonferencia határozatai után sincs okunk pánikhangulatba esni, de ugyanúgy tartózkodnunk kell a túlságos elbizakodottságtól is. A konferenciát nem Izraellel való békülés érdekében, hanem az ellenséges hangulat megteremtése céljából hozták létre és bár Nasszer nagy elővigyázatosságot ajánl az Izraellel való leszámolás időpontját illetően, a leszámolásról az egyiptomi diktátor nem mondott le. Amit Nasszer a Jordán elvezető csatorna ürügyével elért, az elsősorban az arab fegyveres erők központi parancsnoksága volt. Nasszer jól emlékszik a szuezi hadjáratra, amikor fegyvertársai teljesen magára hagyták. A legfontosabb cél, ami szeme előtt lebeg, hogy az Izraellel való összetűzés idején az izraeli erők a jordániai és szíriai határon is le legyenek kötve. A Jordán elvezető csatorna ugyanakkor egy új politikai fegyvert adott az arabok kezébe, akik a témát a tájékozatlan világ elé mint nóvumot tálalják. A közös arab főparancsnokság létrehozatala ezzel a hamis ürügygyel alátámasztva, kétszeres veszélyt jelent számunkra. Az igazság az, hogy a szomszédos arab államokat semmi károsodás nem éri a Jordán-mű megépítésével, annál nagyobb károsodás és jogtalanság érheti Izraelt a Jordán két mellékfolyójának az arabok által tervezett elvezetése által. A megindítandó átfogó propagandánk folyamán azt is meg kell magyarázni a világnak, hogy mi ebbe sohasem fogunk beleegyezni. (HABOKER, a Liberális Párt lapja) A kairói csúcskonferencia legfőbb eredménye Nasszer hegemóniájának megerősödése az arab világban. Moszkva is, Washington is most majd a saját politikájuk helyességére fognak rámutatni és Nasszer politikai érettségét és higgadtságát kihangsúlyozni. Mi azonban tudjuk, hogy nem Moszkva és nem Washington tartják vissza Nasszert az Izrael elleni támadástól, hanem egyedül a Cáhát. Ezért nem szabad felülnünk annak az amerikai felfogásnak, hogy végeredményben Nasszer kiegyezést akar Izraellel, csak meg kell várnia, amíg az arab fronton belül a helyzet erre a célra megérik. Nasszer ״ bölcsessége” és ״ engedékenysége” nem békeszándékból fakad, hanem az ez időszerinti gyengeségéből. Ezért nem szabad diplomáciai vonalon sem meghátrálnunk és semmiféle engedményt nem szabad tennünk az időnként nagyon is erős amerikai nyomásnak. (CHÉRUT, a Chérut-mozgalom hivatalos lapja) — A kairói csúcskonferenciából folyó legfontosabb probléma számunkra: vajon a végrehajtás terén is olyan egységet fognak-e az arabok mutatni, mint a határozathozatalban? Mi reméljük, hogy nem, és hogy tettrekészségük ugyanúgy fog semmivé válni a közöttük levő ellentétek következtében, mint minden eddigi határozatuk végrehajtása. Bizonyos azonban, hogy nem fognak összetett kezekkel ülni és a Jordán-mű keserű piluláját nem fogják minden további nélkül lenyelni. Akár a Jordán mellékfolyóinak elvezetésével, akár szporadikus határvillongásokkal fognak válaszolni rá, nekünk fel kell készülnünk mindkét eshetőségre. A visszaütést illetően nem akarunk most részletekbe bocsátkozni, azonban sátáni próbálkozásaik legkeményebb és legelszántabb visszaverésére is fel kell készülnünk. (AL HAMISMAR, a Mápám lapja) 111ך1ך H *1ל Nasszer számára a támadás ideje is nyilvánvalóan nem érkezett el. De ha a jelenlegi nemzetközi helyzetben az arab provokáció nem is aktuális, annál aktuálisabb és alkalmasabb az idő az izraeli diplomáciai és felvilágosító hadjárat beindítására. Ugyanakkor csodálkozásunkat kell kifejezzük a Szovjetunió felhívása felett a Jordán mellékfolyóinak az elvezetésére. Hogyan foglalhat el a nagy szocialista birodalom ellenséges álláspontot ilyen konstruktív művel szemben? És hogyan adhat tanácsot olyan támadó szándékú és provokatív akcióra, mint a Jordán mellékfolyóinak elvezetése? Hogyan egyezik ez azzal a békülékeny szellemmel, amelyet a Szovjetunió hirdet? A mi kötelességünk a világot meggyőzni arról, hogy a békét szolgáló fejlesztési munkáról van szó, amivel szemben áll a példátlan tény, hogy 13, az UNO-ban helyet foglaló állam, egy 14-ik, szintén ott helyet foglaló állam elpusztítását nyilvános konferencia keretében hirdeti meg. (HACOFE, a Vallásos Nemzeti Párt lapja, ) Az arabok összeállásával kapcsolatban időről-időre hallhatjuk a félhivatalos megnyugtatást, amely szerint Izrael kormánya csendes, de kitartó felvilágosító akciót folytat az egész világon. A kormány szerint a túlságos mértékű idegeskedés csak ártana az ügynek, de mi azt hisszük, hogy legalább olyan mértékben árt Izrael ügyének a nagy önbizalom is. Az arabok újabb gyűlölködő propagandába kezdenek politikai és gazdasági vonalon is. Afrika és Ázsia népei körében folytatott uszító hadjáratuk után a kérdést esetleg az UNO elé viszik. A világ közvéleményének mai tájékozatlansága következtében ez nem fogja a javunkat szolgálni. A kormány egyik-másik miniszterének nyilatkozatából, sajnos, azt látjuk, hogy a miniszterelnök megnyugtatása ellenére sincs a kormánynak egységes felfogása és politikája az arabok uszító hadjáratának visszaverésére. Nagyon sok ország nem jó szemmel nézi az egyiptomi diktátor túlkapásait. Elsősorban ezeknek kell megmagyarázni objektív formában erkölcsi alapon nyugvó álláspontunkat. Naszer egy olyan virágzó ország és nép elpusztítását tűzte ki céljául, amely a Közelkeleten az erőszak hatalma ellen megindítandó hadjáratnak az egyedüli hídfője lehet. 1964 I 20 Új Kelet 5