Uj Kelet, 1967. július (48. évfolyam, 5758-5783. szám)
1967-07-02 / 5758. szám
Visszaadták kitüntetéseiket a volt partizánok és antifasiszta harcosok Az izraeli harcosok drámai hangú felhívást intéztek egykori fegyvertáraikhoz - két héten belül átadják a kitüntetéseket a négy kelet-európai államot képviselő finn és osztrák nagykövetségeknek Az Izraelben élő volt partizánharcosok, náciellenes illegális szervezetek tagjai, gettóharcosok és a második világháború kiszolgált katonái csütörtök este nagyszabású tiltakozó gyűlést rendeztek Tel-Avivban, amelynek keretében visszaadták a szóbanforgó kormányoknak mindazokat az érmeket, illetve kitüntetéseket, amelyeket a háború után a Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország és Csehszlovákia kormányaitól kaptak a világháború idején tanúsított magatartásuk feletti elismerésképpen. A többszáz főnyi résztvevő, aki a Bét Szokolovban, a telavivi újságíró - székházban gyűlt össze, lelkes tapssal fogadta a belgiumi földalatti ellenállási mozgalmak küldöttségét, amely azért jött Izraelbe, hogy kifejezze szolidaritását Izraelnek létéért és függetlenségéért folytatott harca iránt. Hasonló küldöttség érkezett a péntekre virradó éjjel Franciaországból is. A gyűlés egyhangúan úgy határozott, hogy kollektíven visszaadják a kitüntetéseket azoknak a diplomáciai kirendeltségeknek, amelyek elvállalták az említett négy keleteurópai állam képviseletét Izraelben. Az érmék tulajdonosai igazoló iratot kapnak, amely feltünteti a visszaszármaztatott kitüntetés, illetve érme fokozatát is. Azok, akik bármilyen okból nem vehettek részt a csütörtök esti gyűlésen, két héten belül kell, hogy visszaszármaztassák az érméket a Szovjetuniót és Lengyelországot képviselő finn, illetve a Csehszlovákiát és Jugoszláviát képviselő osztrák nagykövetségnek. A különböző partizán-, illetve harcos szervezetek elnökei súlyos szavakkal bélyegezték meg a Szovjetunió és keleteurópai csatlósainak Izraellel szemben tanúsított viselkedését. A gyűlés határozatot fogadott el, amelyben többek között, a következő áll: ״ A népünket ért borzalmas katasztrófa után valóra vált a generációk álma és feltámadt Izrael állama, amelyben a náci borzalmak megmenekültjei közül több mint egymillió lélek talált otthonra. Amikor idejöttünk, azt reméltük, hogy csendes, konstruktív munka útján felépíthetjük és a haladás útjára vihetjük országunkat, hogy nyugodtan élhetünk és nevelhetjük gyermekeinket, a körülöttünk lévő arab népekkel való béke és jószomszédi viszony légkörében. Sajnos azonban nem mindenki vélekedett így. Feltámadtak a sötét erők, amelyek elhatározták, hogy folytatják Hitler gyilkos működését és elvégzik azt, amelyre a nácik vezérének nem volt ideje. E sátáni erők törekvése mögött nagyhatalmak álltak, amelyek hatalmas mennyiségű fegyvert szállítottak ellenségeinknek, hogy megkönnyítsék számukra fenyegetéseik valóra váltását, népünk elpusztítását. Az ördögi közelkeleti terv mögött állt a Szovjetunió, az az állam, amelynek hadseregében 1941 és 1945 között több mint félmillió zsidó katona harcolt. Ez a Szovjetunió, amely magasztos cél érdekében harcolt a második világháború napjaiban , most teljesen hátat fordít ezeknek a céloknak, amikor arról van szó, hogy elpusztítsák Izrael népét és letöröljék a világ térképéről államát. A Szovjetunió most teljes katonai, gazdasági, tudományos és politi- Ikai súlyával elpusztításunkra törekvő ellenségeink mellé állt. Szerencsére azonban az izraeli hadsereg meggátolta ennek a törekvésnek a megvalósítását és szétrombolta az ellenség katonai erejét. Ellenségeink azonban nem nyugodtak bele elhatározásunkba, hogy nem engedjük meg többé a haláltáborok felállítását. A Szovjetunió, a keleti tömb államainak legnagyobb részével együtt dühében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és képviselőik azt a példátlan arcátlanságot is elkövették, hogy többizben a nácikkal hasonlítottak bennünket össze. Most, ezekben a napokban ismét pusztító fegyvert szállítanak ellenségeinknek, akik továbbra is nyáran hangoztatják szándékukat, hogy nem térnek el célkitűzésüktől, Izrael elpusztításától és készülnek a következő fordulóra. A zsidó nép és harcosai, ak a kik életüket is fel tudták áldozni a népért, a jövőben is meg fogják állni helyüket minden elpusztítási kísérlettel szemben és biztosítani fogják saját, illetve gyermekeik jövőjét, nyugodt életét országukban. Felhívjuk fegyvertársainkat az összes országokban és különösképpen a Szovjetunióban, Lengyelországban és Csehszlovákiában, felhívjuk mindazokat a népeket, amelyek szabadságharcában részt vettünk, vessék latba befolyásukat, hogy a harcunk alapját képező igazság teljes fényében felszínre kerüljön — Izrael állama és népe jövőjének biztosítása érdekében, anélkül, hogy beárnyékolná őket a politikai érdéki kék jellege, amelyek miatt most lábbal tapossák a békére való törekvéseket”. Mikor lesz ismét ütőképes Nasszer hadserege? — Az Új Kelet katonai tudósítójától — Egyiptom, Jordánia és Szíria nagy erőfeszítések árán az elmúlt tíz év folyamán talpraállított hadserege totális vereséget szenvedett az izraeli hadsereggel vívott hatnapos harc folyamán. A három ország hadserege felszerelésének legnagyobb része elpusztult, a három hadsereget súlyos veszteségek érték. Most, három héttel a fegyverropogás megszűnése után, ismét talpraállítják a vert seregeket. Ebben az erőfeszítésben elsőbbségi jogot kapott az egyiptomi hadsereg, amely a szináji harcokban a legnagyobb vereséget szenvedte. Felvetődik a kérdés: menynyi időre van szüksége Nászszernak ahhoz, hogy újra talpraállítsa hadseregét és ismét olyan helyzetbe jusson, hogy újabb „fordulót” hirdessen ki Izrael ellen. Nehéz megválaszolni ezt a kérdést anélkül, hogy az egyiptomi hadsereg kudarcát a hadsereg jövője szempontjából elemeznénk. Figyelembe kell venni a Szovjetunió, mint hadifelszerelés-ellátási forrás szerepét. Az egyiptomi tisztikar, amelyen belül ezekben a napokban nagyszabású tisztogatás folyt — csak másodrangú szerepet játszik ebben. A Nasszer által végzett és a Szovjetunió által aktívan támogatott ״ újjáélesztési” műveleteket két szempontból, elsősorban a morál, a harci szellem, másodsorban pedig echnikai szempontból kell felülvizsgálni. Az egyiptomi hadseregre mért súlyos vereség természetesen morális szempontból is nagy kihatással volt, amennyiben a hadsereg maradványait félig felfegyverzett emberek zavart tömegévé változtatta, amelynek küzdőszelleme a legtöbb esetben jóformán a nullával egyenlő. Bebizonyosodott, hogy semmi alapja sincs, annak az arabok által terjesztett mesének, hogy Izrael és az Egyesült Államok „összeesküvést” szőttek az arabok ellen. Az oroszok és a jordániaiak sem voltak hajlandók alátámasztani ezt a dajkamesét. Érdekes, hogy most már az egyiptomi propaganda sem terjeszti többé az izraeli—angol—amerikai katonai együttműködésről szóló alaptalan híreszteléseket. Más szóval: az izraeli hadsereg egymagában súlyos veretséget mért Egyiptom, Szíria és Jordánia hadseregeire egyidejűleg. Ez a tény, amelyet semmiképpen sem lehet elkendőzni, igen súlyossá teszi az egyiptomi hadsereg morálproblémáját. Az egyiptomi hadseregnek az elmúlt tíz év folyamán azt beszélték be, hogy a „cionista ellenséggel” való összecsapás során abszolút fölényben lesz és most kiderült, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: modern hadsereggel áll szemben, amely könnyűszerrel legyőzheti őket. Násszernak most, erőfeszítéseket kell tennie, hogy morál szempontjából ismét a megfelelő nívóra emelje katonai egységeinek megmaradt töredékeit. Ezt olymódon kívánja elérni, hogy leváltja a törzstisztikart, amely egy, részben két háborúban került ki vesztesként Izraellel szemben. Melyek az egyiptomi hadsereg azon részei, amelyek a legsúlyosabb vereséget szenvedték el és amelyek Nasszer újjáépítési erőfeszítéseinek központjában kell, hogy álljanak? A legsúlyosabb vereséget az egyiptomi légihaderő szenvedte el. Nasszer vadász- és bombavető gépeinek legnagyobb része a földön vagy a levegőben — már a harc első napján megsemmisült. Ugyanakkor az egyiptomi légihaderő élvonalbeli pilótáinak csak kis része pusztult el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Szovjetunió által szállított új harci repülőgépek segítségével Nasszer ismét aránylag könnyűszerrel modern légihaderőt lesz képes felállítani. Ennek ellenére azonban úgy tűnik, hogy Nasszer előtt új problémák fognak állni, amelyek június 5 előtt nem léteztek. Az egyiptomi repülőterek és légibázisok legnagyobb része igen súlyosan megsérült. Még a legnagyobb erőfeszítések, a maximális munkatempó mellett is hónapokig fog tartani ezek rendbehozatala. Egy másik tény, amely ugyancsak a hatnapos háború vívmányaiból fakad. Az egyiptomi légihaderő rendelkezésére ma hét repülőtérrel kevesebb áll, mint június 5 előtt. Négy szináji repülőtér jelenleg Izrael ellenőrzése alatt áll, míg három további, a Szuezi-csatorna övezetében, az izraeli ágyuk lőtávolságában van és így gyakorlatilag nem használható. Ez azt jelenti, hogy Nasszernek a fennmaradó kisszámú repülőteret kell használnia és azokon, nagy zsúfoltságban kell öszszetömörítenie repülőgépeit. Ez nem kevés nehézséget okoz egy modern, ütőképes légihaderő bevetésének pillanatában. Az egyiptomi szárazföldi haderő is súlyos veszteségeket szenvedett. Az izraeli hadsereg megsemmisítette Egyiptom 900 tankjánál kétharmadát. Ugyancsak megsemmisült az egyiptomi tüzérség 60 százaléka is. Számos egység, szervezeti kerete már nem létezik, miután az egyiptomi hadsereg sokezer különféle járművet hagyott maga után a szináji sivatagban. Az egyiptomi hadiflotta talán az egyetlen ága a hadseregnek, amely a hatnapos háború során nem szenvedett súlyosabb károkat. A haditengerészetet tehát Nasszer, minden változtatás nélkül a jövőben is használhatja. Az egyiptomi hadsereg újbóli felépítésének kilátásait abban a tudatban kell elemezni, hogy Moszkva hatalmas „légivasutat” indított az elmúlt 3 hét folyamán Egyiptomba, többszáz szállítógép, hatalmas mennyiségű fegyver, felszerelés, tank bevonásával. Jövendőbeli hadseregének gerincét Nasszer rövid idő alatt felállíthatja, oly módon, hogy az legalábbis elméletileg, ütőképes legyen. Ami az eredményeket illeti , nyilvánvaló, hogy Nasszer pesszimizmusa érthető. Nasszer hamarosan ismét „üzemképes állapotba” helyezheti légihaderejét, de egy olyan ,,légiernyő”, amely nem fedezi megfelelő mértékben a szárazföldi egységeket, nem jelent komoly veszélyt az ellenség számára. Igaz, az egyiptomi légihaderő megpróbálhatja, hogy egy villám- akcióval kiűzze az izraeli egységeket a Szinájból. Ennek a gyakorlati jelentősége azonban az volna, hogy az egyiptomiak megszegik a fegyverszünetet és ״ zöld fényt״ adnak Izrael számára Kairó megtámadására. Ezekben a napokban, amikor folyik az egyiptomi— szovjet lázas tempójú tevékenység az egyiptomi hadsereg újbóli felállítására, Moszkva erőfeszítéseket tesz, hogy mennél jobban kihangsúlyozza a szovjet katonai szakértők fontosságát az egyiptomi hadsereg vezérkarában. Különböző jelek arra utalnak, hogy a Szovjetunió nagyobbfokú ellenőrzést követel magának az egyiptomi hadsereg, illetve a szovjet fegyverek használata felett. Úgy látszik, más kiút hiányában, Nasszer ebbe bele fog egyez- r ni. Hosszú távon azonban, az orosz tábornokok kinevezése az egyiptomi hadsereg élére csak növelni fogja az egyiptomi törzstisztek elégedetlen-ségét. Ez közvetve Nasszeruralmának meggyöngüléséhez fog vezetni, mert ez a rezsim elsősorban a katonatisztek hűségére és megbízhatóságá- s ra alapul. Az újságokból Az egységes Jeruzsálem és a szenthelyek (DAVAR, a Hisztadrut lapja) —• Jeru• /Jg@g ' zsálem mesterséges kettészakítása megszűnt abban a percben, amikor a jordániai légió katonái a Jeruzsálem feletti kormányzósági palotába behatoltak, illetve, amikor Husszein király a Naszszerrel kötött szerződése alakjában, saját halálos ítéletét aláírta. A Kneszetben hozott törvény tulajdonképpen a régi helyett új ״ status quo”-t teremtett. Reméljük és teljes szívvel kívánjuk, hogy az ősi zsidó város egyesítésének a ténye megértéssel és szimpátiával találkozzék a nemzetközi világ közvéleményében. Ugyanakkor a legvilágosabban leszögezzük, hogy a zsidó nép, amely visszatért a maga fővárosához és az ősi város, amely visszatért a zsidó néphez, soha többé, semmi áron egymástól elválni nem fognak. Akiknek ezzel kapcsolatban bárminemű aggodalmaik lennének, azokat már eleve megnyugtatjuk, hogy minden vallás szenthelyét a legnagyobb tiszteletben fogjuk tartani és az azokhoz való közlekedést minden körülmények között biztosítani fogjuk. Elég sok, sajnos, azoknak a fiatal zsidó katonáknak a száma, akik az életükkel fizettek azért, hogy a szenthelyeket semmiféle háborús kár, vagy sérülés ne érje. Nem szállunk vitába azokkal, akik majdnem 20 éven át szél nélkül titték a jordániai kormány embertelen, a kultúremberiséghez nem illő eljárását a zsidó szenthelyekkel kapcsolatban, reméljük, ezek a tényezők lelki számadásukat majd saját magukkal fogják elvégezni. A kétezer éves álom valóra válik (HACOFE, a Vallásos Nemzeti Párt lap- tja). — Közel húsz éven keresztül volt ־•׳ — kettészakítva és egymástól drótsövénynyel elkerítve a zsidóság ősi szent városa. Ugyanakkor a falakon belül az arab lakosság, a hatóságokkal az élen vandál módon rombolta le az évszázados zsidó templomokat, gyalázták meg az Olajfák-hegyén évszázadok óta örök álmukat álmodó zsidó halottak sírjait, úgy, hogy a sírkövek nagy részét katonai fedezékek építésére használták fel. A fegyverszüneti szerződés világos előírása ellenére, Izrael lakosságát a számukra megszentelt Nyugati Falhoz soha közel nem engedték, így nem csoda, ha az óvárosnak a hősi zsidó katonák által való felszabadítása megremegtette és örömmel töltötte el a világ minden zsidó emberének a szívét. Jeruzsálem a zsidó hitnek és szellemnek a bölcsője, amely a zsidó királyok székhelye volt és ahol a világ számára erkölcsöt és világosságot hirdető zsidó próféták működtek. Felhangzik a tiltakozás a kettészakított város egyesítése ellen, de az ellene felhozott érvek nagyon vérszegényeknek tűnnek annak utána, hogy a különféle szenthelyeknek 19 éven át, a muzulmán uralom alatt való megtörése ellen egy tiltakozó szót sem emeltek. Izraeli kézben a szenthelyek legalább olyan biztonságban lesznek, mint a jordániaiak muzulmán fenhatóság alatt. A zsidó felfogás alapján fogunk eljárni, velük, amelyet államelnökünk, a pápa izraeli látogatása alkalmával, ezzel a prófétai szakasszal fejezett ki: ״ az összes népek járjanak, ki-ki a maga Istene nevében, de mi az örökkévaló Istennek a nevében fogunk járni örökkön örökké.” Fénysugár az éjszakában (AL HAMISMAR, a Müpám lapja). — A sötét felhő mögül, amellyel a Szovjet- ’ ־ ' unió és csatlósai magatartása borítja be az izraeli-arab viszályt, biztató fénysugárként hat a felvilágosodott és jóindulatú világ szemében a romániai kormány magatartása. Románia külön utakon való járása és a moszkvai gyűlölködéstől való függetlensége különösen azért fontos, mert ebben az esetben nem egy nyugati, hanem egy kimondott kommunista rendszerben élő államról van szó. Ebből is láthatjuk, hogy a kommunizmus nem kell, hogy Izraellel szemben feltétlenül ellenséges álláspontot foglaljon el és így megvan a reményünk ahhoz, hogy felfogásunkat ezen a téren a többi kommunista állam is revideálni fogja. Természetes, hogy Románia álláspontja nem teljesen fedi a mieinket, ezért azonban nem neheztelünk reá, mint ahogy a Szovjetunióra is csak az egyoldalú felfogásért és a gyűlölködéséért neheztelünk. Romániának ugyanakkor be kell látnia, hogy visszavonulásról, vagy területek feladásáról a végleges békekötésig nem lehet szó. Románia független felfogásával nagy szolgálatot tett az igazi értelemben vett szocializmusnak és a békének is. Szép kis neutralisták (HAJÓM, a Gádhál lapja). — Tizenöt állam, amely magát — ki tudja, milyen ^ alapon — ״ neutralistának” vallja, úgyw ®׳ WW nevezett ,,kompromisszumos” javaslatot nyújtott be az UNO-nak, amelynek lényege, hogy az izraeli hadsereg azonnal és minden feltétel nélkül vonuljon viszsza a június 4-iki vonalak mögé. A javaslat nagylelkűen hozzáfűzi, hogy a visszavonulás után egybe kell hívni a Biztonsági Tanácsot, ״ hogy tárgyaljon a körzet problémáiról”. Úgy tűnik, nincs alapvető különbség e között és a szovjet javaslat között, mint ahogy ezek a „semleges” államok nem kevésbé ellenségeink, mint a Szovjetunió és csatlósai, így például Jugoszlávia részéről kétszínűség, ha semlegesnek vallja magát, miután — a többi kommunista országokhoz hasonlóan —megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Hasonló elbírálás alá esik India, Pakisztán, Afganisztán, Indonézia, stb., amely államok Izrael-ellenes beállítottságukról ismeretesek és sohasem tartottak fenn velünk diplomáciai kapcsolatot. Vagy Makariosz, Ciprus pap elnöke, aki nem átallotta nyíltan azonosítani magát Nasszer legszélsőségesebb lépéseivel sem. Az ő javaslatuk és az eredeti szovjet javaslat csak abban különbözik egymástól, hogy az előbbi „nagylelkűen” eltekint attól, hogy a visszavonuláson túlmenően meg is bélyegezzen bennünket.. . Az is kétszínűségnek tekinthető, hogy azt javasolják, a Biztonsági Tanács vegye tárgyalás alá azután az ügyet. Ezek az államok sohasem hallottak a nagyhatalmak vétójogáról ?