Uj Kelet, 1972. július (53. évfolyam, 7284-7309. szám)

1972-07-14 / 7295. szám

­­1 BERLIN EGY »OSTROMOLT« VÁROS A második világháború befejezése óta Berlin állandó témája a világsajtónak. Ez a tartós, lázas érdeklődés nagyrészt annak tudható be, hogy Németország megszállása óta a főváros — amely egy kommunista ál­­lam szívében fekszik — korridor-szerű nyu­­gati átjáróvá lett. Jóllehet a szövetséges nagyhatalmak által aláírt egyezmények világosan megfogalma­­zott szakaszokat tartalmaztak arra vonatko­­zólag, hogy biztosítani kell a szabad forgal­­mat Berlin és nyugati világ között, a kelet­­német kormány időről-időre különböző korlá­­tozó intézkedéseket tett, és a legváltozato­­sabb ürügyek alatt meggátolta a normális közlekedést. Az említett egyezmények nyilvá­­nos megsértése különösen akkor ötlött szembe, amikor láttuk azokat a hosszú autó­oszlopo­­kat, amelyek a megszorított ellenőrzés miatt sokszor fél napokat voltak kénytelenek vár­­ni a határ­átkelő pontoknál, csak azért, hogy Nyugat-Németországból eljuthassanak Ber­­linbe,­­ vagy vissza. A második világháború befejezése óta egyetlenegy esetben történt meg, hogy Kelet- Németország tényleges blokád alá helyezte Nyugat-Berlint, aminek következtében a nyu­­gati államok és a Szovjetunió közötti kapcso­­latok válságos stádiumba jutottak. A nyugati hatalmak a kommunista blokád­­ra is találtak megoldást: megszületett az em­­lékezetes ״ légi­ hid”, amely a levegő útján igyekezett pótolni a szárazföldi kapcsolat hi­­ányát. A Nyugat-Berlinben levő tempelhofi re­­pülőtérre a nap minden órájában percenként érkeztek és indultak repülőgépek. A három­­miliós városnak még a szénellátását is légi uton oldották meg. Kilenc hónap után a kommunisták kénytelenek voltak belátni kudarcukat, feloldották a blokádot, és újból megnyílt a szárazföldi összeköttetés Berlin és Nyugat-Németország között. Az a tény, hogy Nyugat-Berlin egy kom­­munista tenger kellős közepén fekszik, arra kényszerít sok nyugat-berlini és nyugat-né­­metországi lakost, hogy a szárazföldi utak he­­lyett­ a repü­lőgépet vegye igénybe, úgy Ber­­linből Nyugat-Németország felé, mint for­­dítva. Ezért is olyan élénk a repülőforga­­lm Berlin és a ״ hátország“ között, ami ab­­ban jut kifejezésre, hogy szinte negyedórán­­ként érkeznek és indulnak repülőgépek. A nagyhatalmi egyezmény értelmében csak a három szövetséges, Amerika, Anglia és Franciaország veheti igénybe­ a Berlinbe ve­­zető légikorridort, ez a magyarázata annak, hogy az egyre növekvő forgalmat mindössze három repülőtársaság bonyolítja le: a Pan- American, az Air France és a BEA. Ugyan­­akkor a Lufthansa gépei nem repülhetnek Berlinbe. Ez a tilalom vonatkozik­­ a világ valamennyi repülővállalatára. Ezért a három említett társaság óriásgépeket üzemeltet, így igyekeznek kielégíteni az egyre fokozódó igé­­nyeket. A Berlinbe vezető vonalak zsúfoltságára jellemző, hogy erre a 40-50 perces útra jó- írta: LÁBTÁJ HIMMELFARB előre kell gondoskodni a jegyről, különben az­ ember nagyon könnyen Berlinbe rekedhet. Különösképpen zsúfoltak a vonalak ünnepek idején, vagy ha nagy tömegeket vonzó rendez­­vény van az egykori fővárosban. Berlin kettéosztása révén különböző furcsa helyzetek születtek meg, így például a tem­pelhofi repülőtér, vagyis a város egyetlen repülőtere­­ a város kellős közepébe került, izem pedig 10-15 kilométernyi távolságban, ahogy ez világszerte szokásos. Igaz, a tem­­pelhofi repülőtér már a hitleri korszakban is üzemben volt, viszont a Nagy-Berlinben le­­vő többi repülőtér mellett csak harmadrangú szerepet töltött be. ,,Tempelhof“ abban az idő­­ben főleg katonai bázisként szolgált. A város kettéosztása révén a többi repülőtér Kelet- Berlinnek jutott, úgyhogy az óriási forga­­lom terhe most kizárólag Tempelhofra nehe­­zedik. Beavatottak úgy tudják, hogy az egykori és a mai ,,Tempelhof“ között alig van vala­­melyes hasonlatosság. A repülőteret kiépí­­tették, kibővítették, átalakították, moderni­­zálták. Tempelhofban alkalmazzák az leg­­modernebb munkamódszereket, ez a garan­­ciája annak, hogy normális légikapcsolatot tudnak tartani Berlin és Nyugat-Németor­­szág között. Utoljára mintegy hat évvel ezelőtt jártam Berlinben és csatlakoztam egy kelet-berlini szervezett kiránduló csoporthoz. Annak idején hálát adtam Istennek, hogy épp egészségesen visszatérhettem Nyugat - Berlinbe. Nyugtala­­nított az a tudat, hogy egy olyan ország­­nak a földjét taposom, amely nemcsak Izra­­el-ellenes magatartásával tűnik ki, hanem ar­­ról is híres, hogy sok évvel Sztálin halála után, még mindig a legszigorúbb sztálinista rendszer uralkodik benne. Azóta mélyreható változás történt a két Németország kapcsolatában. Nyugodtan be­­szélhetünk a német tavaszról, mert mindkét oldalon nagy erőfeszítéseket tesznek a köze­ledésre. Megkönnyítik a nyugatiaknak,, hogy ellátogassanak Kelet-Németországba, és a kelet-németországi polgároknak, hogy ellá­­togassanak Nyugat-Berlinbe és Nyugat-Né­­metországba. 1961 augusztusában, a hírhedt berlini fal felállításával egyidejűleg, ezek a látogatások megszűntek, most pedig, hogy Willy Brandt kormánya aláírta az egyez­­ményt, a tiltó rendelkezéseket hatályon kí­­vül helyezték. Nyugat-Németországban azt magyarázzák, hog­gy Nyugat-Berlin fénykora elmúlt, és a város ma a tényleges hanyatlás állapotában van. A megenyhült politikai légkör ellenére sokan hagyják el Nyugat-Berlint, és átköltöz­­nek Nyugat-Németországba. Ugyanakkor rá­­mutatnak arra, hogy fiatal pár telepszik le Nyugat-Berlinben, mert így igénybe, vehetik azokat a­­,­edvezményeket, amelyeket a kor­­mány nyújt a lakásszerzés és adózás, mun­­kavállalás és hitel terén A kedvező bánás­­mód nemcsak a fiatal párokra vonatkozik, ez a bonni kormány általános politikája Nyu­­gat-Berlinnel szemben, amennyiben a város különböző privilégiumokban részesül és Bonn még mindig hatalmas pénzösszegeket fektet be ebbe a sajátos nehézségekkel küzdő vá­­rosba. Berlinben egyébként nehéz szállodai szo­­bát kapni, amit azzal magyaráznak, hogy sok a nemzetközi kongresszus, és gyakoriak itt az országos találkozók, Így például közöl­­ték velem előre, hogy a németországi orvos­­kongresszus miatt, ott-tartózkodásom idején, nagy hiány lesz szállodai szobákban. Sokan úgy oldották meg a problémát, hogy Kelet- Berlinben rendeltek szobát. Kelet-Berlinben az árak is olcsóbbak, mert a város keleti ré­­szében lényegesen kisebb a turista­for­galom. Amikor megérkeztem Berlinbe, igaz örö­­mömre szolgált, hogy olyan szállóban kap­­tam szobát, amely Nyugat-Berlin szívében fekszik — a Kurfürstendammon. Elhatároztam, hogy néhány napos itt-tar­­tózkodásom alatt közelebbről is meg fogok ismerkedni a várossal, annak nevezetességei­­vel és problémáival. Erről azonban a leg­­közelebb. A TEMPELHOFI REPÜLŐTÉR AMERIKAI LEVÉL Legutóbbi izraeli tartózkodásom alkalmá­­val, meglátogatott egy barátom, aki Ameri­­kában mérnök volt és miután nyugdíjba ment, Izraelbe költözött. Amikor kezet fog­­tunk, észrevettem, hagy tenyere kérges és fel van törve. Érdeklődés­emre elmondta, hogy évek óta szigorúan vegetáriánus, de most már nem éri be ennyivel, hanem kizárólag saját ter­­mesztésű zöldségét fogyasztja. Ezért naran­­jai lakása mellett felásta a kertet, ott min­­den méregtől, műtrágyától mentes konyha­­kertészetet rendezett be és ahol a zöldség úgy nő, ahogyan azt ״ a Jóisten megteremtette“. A kertészkedés és növény­ ételeinek elkészí­­ tése, valamint elfogyasztása, szinte egész napját betölti, de ez nem zavarja, mert nagy­­szerűen érzi magát és melegen ajánlja ezt az életmódot mindenkinek. Hogy kitűnő kondícióját bebizonyítsa, ott melegében a balat­in levágott vagy 25 fejenállást, bizony meghazudtolva 70 évet. Svájcban él egy hasonló korú milliomos unokabátyám. (Akiről különben az Új Kelet nemrég színes riportot is közölt ! Ugyanazt az életmódot folytatja, mint izraeli mérnök ba­­rátom, azzal a különbséggel, hogy mivel azt anyagi körülményei megengedik, nem saját maga termeli a zöldséget, hanem azt napon­­ta frissen szállítják szállodájába. Ő is eskü­­szik az életmódra, mindenkinek melegen ajánlja és büszkén meséli, hogy ilyen fiatal­­nak, frissnek sohasem érezte magát. Feleségemnek egy barátnője, aki egykor töltöttkáposztán és libamájon nevelkedett Deb­­recenben, olyan szigorúan veszi a vegeterá­­nius életmódot, hogy gyermekei az anyatej­­től kezdve csakis természetes táplálékot kap­­nak és kizárólag zöldség- és gyümölcs­leveken nevelkednek. Egyáltalán nincs szüksége az­ VQSra és gyermekeinek még csak egy meg­­fázásuk sem volt születésük óta. Ezt kizá­rólag az organikus táplálékon való nevelés­­nek tud be. Ez csak néhány kiragadott példa volt szű­­kebb ismeretségi körömből, de milliók van­­nak Amerikában és az egész világon, akik esküsznek a bicsérdista életmódra. A dolog annyira elterjedt, hogy Amerikában már nem létezik szupermarket, amelynek ne lenne egy bőséges választékkal rendelkező ״ Organic Food osztálya. MI AZ ORGANIKUS TÁPLÁLÉK? Az ״ organic food“ szabad fordításban ter­­mészetes, vagy hamisítatlan táplálékot je­­lent. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának hivatalos megjelölése sze­­rint­ az ״ Organic food olyan természetes táp­­lálék, amelyet műtrágya és rovarirtó szerek használata nélkül termeltek, olyan földben nőtt, amelynek humusztartalmát szerves anya­­gok hozzáadásával fokozták, végül olyan élel­­miszerek, amelyekhez sohasem használtak konzerváló anyagokat.“ Ha ezek a feltételek valóban minden élel­­miszerre vonatkoztathatók lennének, amelye­­ket ״ organikus“ megjelöléssel hoznak forga­­lomba, akkor a fogyasztó nagyon is meg le-­­hetne elégedve Viszont, ahol a kereskede­­lem komoly­­businessté szimatol, ott a for­­galom emelkedésével csökken a megbízható­­ság és csak természetes, hogy a fogyasztó hiszékenységét kihasználva, egyre több a visz­­szaélés, így míg natanjai barátom biztosan százszázalékosan természetes táplálékot fo­­gyaszt, mivel az kétkezi munkájának a ter­­méke, addig svájci unokabátyám asztalára már nem olyan biztos, hogy csakis organi­­kus zöldség kerül. Mióta az ipari forradalom és a kémia korszakát éljük, az élelmiszeripar kutatói, szinte kizárólag azon munkálkodnak, hogy az élelmiszerek tápértékét minél tobben emel­jék, illetve minél tovább megőrizzék. Hogy mindennapi táplálékunk külsejét megszépít­­sék, de ugyanakkor minél hosszabb időre tartósítsák, hogy így az­ ipar költségeit jelen­­tősen csökkentsék. Viszont a fenti okok ki­­zárólag az élelmiszeripar­ és kereskedelem ér­­dekeit szolgálják és a fogyasztó ezek önké­­nyének van kiszolgáltatva. Mert a különböző manipulációk által az élelmiszert úgy meg­­változtatják, hogy az elveszti ízét és színét, amit megint különböző mesterséges pótanya­­gok hozzáadásával kénytelenek helyrehozni, úgy hogy végül az egész terméknek a táp­­értéke kétségbevonható. A kommunákban kezdődött Az amerikai fogyasztó édeskeveset tudott a Rousseau-i ״ vissza a természethez“ jelszó­­ról, még kevésbé az úgynevezett ״ reform-táp­­lálékról“, amelyre dr. Bircher Benner, a hí­­res gyógy­ tápszer rendszerét felépítette. Az amerikai fogyasztó az élelmiszeripar kénye­­kedve ellen akart valamilyen módon véde­­kezni. Az elsők, a kommunákban élő és a tár­­sadalom által kivetett különcök voltak, akik nem csak a szabad szerelmet hirdették, ha­­nem életüket minden vonatkozásban az ős­­ember természetes és kezdetleges módszerei­­vel Példájuk iskolát csinált és a sors iróniá­­ja volt, hogy egy hatalmas új üzletágat te­­remtett. Mert az ״ organic food“ business és­ minden, ami vele kapcsolatos, az utolsó évek­­ben valóságos aranybánya lett és amint az ilyen esetekben már lenni szokott, az üzlet­­ágba kétes értékű elemek is bekapcsolód­­tak. HORRIBILIS SZÁMOK Hogy milyen fantázia rejlik ebben az új üzletágban, azt csak akkor tudja meg az TITKA­s ember igazán, ha egy kicsit körülnéz egy he­­lyi szupermarketben. Míg egy tucat közön­­séges tojás ára 53 cent, addig az ״ organi­­kus“ tojás tucatja 1.15 dollár. Egy kiló kö­­zönséges amerikai­ mogyoró­vaj ára 2 dollár, ugyanaz természetesben 4.25. Az organikus aszaltszilva kilója két dollár, míg a közönsé­­ges 98 cent. A legeklatánsabb példa azonban a kétszázanként csomagolt multivitaminok­­nál volt észlelhető: 9.95 a ״ természetes“ és 3.45 a közönséges ! Az osztályon az élelmiszerek mellett az em­­ber vásárolhat ״ természetes“ szépségápoló-, tisztító­szereket, háztartási kellékeket, mo­­só- és pipere-szappant és fogkrémet. Ezenkí­­vül természetesen ״ organikus“ kertészeti- és szakácskönyvek állnak bőséges választékban a vevők rendelkezésére. Az ״ Organic Gardening“ nevű folyóirat­­nak, amely egykor szerény kis szaklapocs­­ka volt, ma 750.000 előfizetője van. A­­ter­­mészetes t­ételek készítésére szolgáló recep­­teket­ ma már majdnem minden napilapban találhatunk, mert azt ma már nem csak né­­hány különcöt érdekel, hanem egyetemek, e­­gyesü­letek, vendéglők, sőt pökségek is az ér­­deklődő fogyasztók közé tartoznak. SOK A HAMISÍTVÁNY Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon érde­­mes háromszoros árat fizetni olyan élelmi­­szerért, amely az üzletben, mint ״ organikus, van megjelölve, de az átlagfogyasztó nem ké­­pes megítélni, hogy az érdemes-e a megjelö­­lésre, vagy­ pedig csak egyszerű hamisít­­vány. Mert, ha a jelenlegi áramlatban nem áll be változás, akkor a­­természetes­ élel­­miszer-forgalom Amerikában 400 millió dol­­lárra fog rúgni az idén. E horribilis számokat tekintetbe véve, egy­­általán nem lehet azon csodálkozni, hogy a hamisítók és csalók egész sora vetette rá magát erre a jövedelmező üzletágra. Vannak például konzervgyárak, amelyek közönséges élelmiszereket konzerválnak, a dobozokat „or­­ganikus“ címkével látják el, hogy azután azo­­kat sokszoros árakon hozzák forgalomba. Természetes, hogy mindenkit csábít az egészséges, hosszú élet, amelynek a titkát a „természetes“ élelmiszerekben vélik megta­­lálni, viszont hogyan bizonyosodhat meg a jóhiszemű fogyasztó, hogy valóban azt kap­­ja, amiért fizet és nem csapják be? A legjobb megoldás, természetesen, natan­­jai barátomé, aki csakis azt eszi, amit két­­kezi munkájával termelt, viszont ő egy nyug­­díjas, aki ezt a luxust megengedheti magá­­nak Az egyszerű halandónak már sokkal ne­­hezebb biztosra menni, így az ő számára a legjobb megoldás, ha közvetlenül a termelő­­től vásárol. (New York külvárosaiban van­­nak már ilyen megbízható farmok és való­­színűleg Izraelben is vannak kibucok, vagy konyhakertészetek, ahol valódi, hamisítatlan termékek kaphatók.) Ha erre nincs mód, akkor olyan üzletben vásároljon az illető, amelynek tulajdonosá­­val személyes kapcsolatai vannak és így nem valószínű, hogy becsapja. Lehetőleg óvakod­­junk az­ olyan üzletektől, ahol a természetes élelmiszerek mellett más ״ csodaszert‘‘ is áru­­sítanak. Hogy csupán tömeghisztéria-e ez a leg­­újabb láz, vagy pedig valóban a hosszú élet titka, arra a laikusnak nehéz felelni. Van­­nak orvosok, akik azt hangoztatják, hogy az általuk előírt vegeteriánus életmód az aggkori érelmeszesedéstől a rákig mindent­­ gyógyít. Ha az ilyesmit enyhe Húzásnak is nevezhetjük, tény az, hogy egyre több orvos írja elő, főleg 60 feletti páciensének, ezt az életmódot és a legtöbb esetben éppen ezek a­ páciensek a lenagyobb propagálói ennek az életmódnak. i״ v biztosan van a dolognak ko­­moly alapja. De azért azt hiszem, hogy egye­­lőre még­sem a naivvágóknak. —m ne׳ t:״ a mészárosoknak, nem kel aeeódnunk és más elfoglaltság után néznünk ÁSKF.N­É­ZA ERVIN természetes táplálék: TÖMEGHISZTÉRIA VAGY A HOSSZÚ ÉLET .­. , 1972. VII. 14 UJ KELET 1 . N­ ­­Y­A­E Írta : CHANA ZEMER Most már vitatkozni sem lehet, itt a nyár, átvette az uralmat. Ezt mutatja a naptár, a meleg, a táj, a különböző gyü­­mölcs­féleségek. Mikor kezdődik a nyár? A mi féltekén­­ken június 21-től szeptember 23-ig tart. De az olyan ember számára, aki nem ragaszkodik a hivatalos dátumokhoz, más ismertető jelek lehetségesek. Lássuk csak. Először is meleg van nap, mint nap. Az mbernek csökken a munkakedve, mi­­közben figyeli, hogy kúszik egyre feljebb a higanyszál. Akkor van nyár, amikor központi témánk lesz az időjárás, mint ahogy az éhes ember az ennivalóról, a szomjas ember italokról szeret beszélni, vagy legalább is arra gondol. Eszembe jut, hogy egyszer jóbarátom, Roger Or­­lando arról az időről beszélt nekem, ami­­kor szükséget látott, így fejezte ki ma­­gát: — Gyűlöltem szegénynek lenni, mert a szegénység a gazdag ember színvonalára degradálja az embert. Folyton csak a pénzre gondolunk . .. Valahogy így vagyunk nyáron a me­­leggel. De a nyár nemcsak azt jelenti, hogy meleg van. Hanem például egyet jelent a vakációval. Most nem a mi va­­kációnkra gondolok — az enyémre, meg az önére, kedves olvasó —, hanem a gyer­­mekeinkére. Gyermekeink egész évben csak a vaká­­cióra várnak, de mikor aztán eljön az ide­­je, akkor nem tudják maguk sem, mit kezdjenek a szabad­idejükkel, mi meg szintén nem tudjuk, mihez kezdjünk ve­­lük — tehát kialakulnak a problémák. A­ nyár egyet jelent a szabadság-idény­­nyel. Rendszerint azok vannak szabadsá­­gon, akikre az embernek éppen szüksé­­ge van. A vízvezetékszerelő, a belügymi­­nisztérium nyilvántartási osztályának tiszt­­viselője, a fogorvos. Ezzel szemben, nem kaptak nyári szabadságot az elektromos agyak, amelyek újabban a közszolgáltatá­­sok számláit­­állítják össze. A számlák nyáron is pontosan megér­­keznek, tekintet nélkül a nagy melegre. Nem tudom, megfigyelte-e az olvasó, hogy nyáron átmenetileg, kicserélődik az ország lakossága. Akik a hegyvidékien élnek, azok lejönnek nyaralni a tengerpart környékére, a nartok lakói viszont minden pénzt megadnak azért, hogy néhány hét­­ig hegyi levegővel frissítsék a tüdejüket. Az is jellemző a nyárra, hogy a hire­­ket a szomszéd tranzisztoria közvetíti ne­­künk, mer nyitva vannak odaát is az ablakok. Persze, a híreken kívül sok egye­­bet is megtudunk, ami a szomszédok zsa­­lui mögött törté­nik. Nyáron sokat foglalkozunk a téli ru­­határunkkal, mert tavasszal nem raktunk mindent naftalinba, s most már n­em len­­ne értelme, mert nemsokára újból tél lesz. Azt is elhatározzuk nyáron, hogy vi­­gyázni fogunk az étrendünkre, mert jó volna még bikintben fürödni a strandon, csak sajnos erre korábban is gondolhat­­tunk volna. Hozzá kell egyébként fűznünk, hogy az izra­eli ember — és az izraeli asszony — többet foglalkozik saját súlyának kér­­désével, mint más országok lakói. A Necer Sziréni kibucban működik egy házimérleg-gyár, amelynek Áháron Bácsá a vezetője. Alkalmam volt beszélgetni vele a minap. Elmondotta, hogy az igé­­nyek évről-évre nőnek. Mind több házi­­mérleget adnak el az országban, ami világosan mutatja, hogy mennyire érdek­­lődnek az emberek saját súly­problémáik iránt. Tavaly ötezer házimérleget adott el a Necer Sziréni kibuc gyára, s leg­­alább ugyanennyi importált mérleg is pi­­acra került. Ha viszont körülnézünk a strandon, vagy a tengerparton, kiderül, hogy ezen a téren van még elég tennivaló. A lakos­­ság fele jól tenné, ha legalább egy ki­­csit diétázna. Nyáron olyan a tengerpart, mint a szardiniás doboz belseje, a nyaralók is zsú­­foltak, annyi a­­közúti baleset, hogy már számolni is fárasztó, s közben izzadunk menthetetlenül. Jó az is a nyárban, hogy kedvünk van a könnyű, pillanatok alatt rögtönzött ebé­­dekhez-vacsorákhoz. Könnyű szandálban járunk reggeltől estig, s nincsenek haris­­nya-problémáink, mert ezt a ruhadara­­bot nem viseljük. Meleg csöveskukorica, jégbehű­tött diny­­nye, a tenger hullámaiban való lubicko­­lás, majd édes semmittevés a nanon, mi­­közben bőrünk bronzszínű lesz. Ez a leg­­szebb nyári viselet. Nagy élvezet a nyár, ha ki tudjuk meg­­felelően aknázni a lehetőségeit. Egyéb­­ként ki mondta, hogy elviselhetetlen a meleg? A héten a Negevben volt dolgom. Úgy éreztem magam, mint egy tál sütemény , a sütőben. Aztán egyszerre csak ügyelni kezdtem a beduinokat az út mentén. És az asszonyaikat. Ott baktattak a teher­­hordó szamár mellett, feketeszintű ruhá­­val borították a testüket. Nem panasz­­kodtak a melegre. Néztem őket, s­­már nekem sem volt melegem. Azóta nem is gondolok a melegre. Tanultam valamit a beduinoktól. Nyáron — akár csak az élet ezer más területén — nem csak az objektív körül­­ményektől függ, hogy milyennek érezzük a jelenségeknek reánk gyakorolt hatását, hanem nagyon sok múlik a szubjektív hozzáálláson is. így van ez nyáron, de télen sincs más­­ként. Most tőlünk függ, hogy szenvedünk­­­ a nagy melegben, néhány hónap múl­­va pedig rajtunk múlik, hogy megpróbál­­tatásnak tekintjük-e a telet, vagy felis­­merjük, hogy egészséges hozzállással megtalálhatjuk a hideg évszak kellemes oldalát is. Kellemes vakációzást kívánok!

Next