Uj Kelet, 1972. július (53. évfolyam, 7284-7309. szám)

1972-07-14 / 7295. szám

1 BERLIN EGY »OSTROMOLT« VÁROS A második világháború befejezése óta Berlin állandó témája a világsajtónak. Ez a tartós, lázas érdeklődés nagyrészt annak tudható be, hogy Németország megszállása óta a főváros — amely egy kommunista állam szívében fekszik — korridor-szerű nyugati átjáróvá lett. Jóllehet a szövetséges nagyhatalmak által aláírt egyezmények világosan megfogalmazott szakaszokat tartalmaztak arra vonatkozólag, hogy biztosítani kell a szabad forgalmat Berlin és nyugati világ között, a keletnémet kormány időről-időre különböző korlátozó intézkedéseket tett, és a legváltozatosabb ürügyek alatt meggátolta a normális közlekedést. Az említett egyezmények nyilvános megsértése különösen akkor ötlött szembe, amikor láttuk azokat a hosszú autóoszlopokat, amelyek a megszorított ellenőrzés miatt sokszor fél napokat voltak kénytelenek várni a határátkelő pontoknál, csak azért, hogy Nyugat-Németországból eljuthassanak Berlinbe, vagy vissza. A második világháború befejezése óta egyetlenegy esetben történt meg, hogy Kelet- Németország tényleges blokád alá helyezte Nyugat-Berlint, aminek következtében a nyugati államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok válságos stádiumba jutottak. A nyugati hatalmak a kommunista blokádra is találtak megoldást: megszületett az emlékezetes ״ légi hid”, amely a levegő útján igyekezett pótolni a szárazföldi kapcsolat hiányát. A Nyugat-Berlinben levő tempelhofi repülőtérre a nap minden órájában percenként érkeztek és indultak repülőgépek. A hárommiliós városnak még a szénellátását is légi uton oldották meg. Kilenc hónap után a kommunisták kénytelenek voltak belátni kudarcukat, feloldották a blokádot, és újból megnyílt a szárazföldi összeköttetés Berlin és Nyugat-Németország között. Az a tény, hogy Nyugat-Berlin egy kommunista tenger kellős közepén fekszik, arra kényszerít sok nyugat-berlini és nyugat-németországi lakost, hogy a szárazföldi utak helyett a repülőgépet vegye igénybe, úgy Berlinből Nyugat-Németország felé, mint fordítva. Ezért is olyan élénk a repülőforgalm Berlin és a ״ hátország“ között, ami abban jut kifejezésre, hogy szinte negyedóránként érkeznek és indulnak repülőgépek. A nagyhatalmi egyezmény értelmében csak a három szövetséges, Amerika, Anglia és Franciaország veheti igénybe a Berlinbe vezető légikorridort, ez a magyarázata annak, hogy az egyre növekvő forgalmat mindössze három repülőtársaság bonyolítja le: a Pan- American, az Air France és a BEA. Ugyanakkor a Lufthansa gépei nem repülhetnek Berlinbe. Ez a tilalom vonatkozik a világ valamennyi repülővállalatára. Ezért a három említett társaság óriásgépeket üzemeltet, így igyekeznek kielégíteni az egyre fokozódó igényeket. A Berlinbe vezető vonalak zsúfoltságára jellemző, hogy erre a 40-50 perces útra jó- írta: LÁBTÁJ HIMMELFARB előre kell gondoskodni a jegyről, különben az ember nagyon könnyen Berlinbe rekedhet. Különösképpen zsúfoltak a vonalak ünnepek idején, vagy ha nagy tömegeket vonzó rendezvény van az egykori fővárosban. Berlin kettéosztása révén különböző furcsa helyzetek születtek meg, így például a tempelhofi repülőtér, vagyis a város egyetlen repülőtere a város kellős közepébe került, izem pedig 10-15 kilométernyi távolságban, ahogy ez világszerte szokásos. Igaz, a tempelhofi repülőtér már a hitleri korszakban is üzemben volt, viszont a Nagy-Berlinben levő többi repülőtér mellett csak harmadrangú szerepet töltött be. ,,Tempelhof“ abban az időben főleg katonai bázisként szolgált. A város kettéosztása révén a többi repülőtér Kelet- Berlinnek jutott, úgyhogy az óriási forgalom terhe most kizárólag Tempelhofra nehezedik. Beavatottak úgy tudják, hogy az egykori és a mai ,,Tempelhof“ között alig van valamelyes hasonlatosság. A repülőteret kiépítették, kibővítették, átalakították, modernizálták. Tempelhofban alkalmazzák az legmodernebb munkamódszereket, ez a garanciája annak, hogy normális légikapcsolatot tudnak tartani Berlin és Nyugat-Németország között. Utoljára mintegy hat évvel ezelőtt jártam Berlinben és csatlakoztam egy kelet-berlini szervezett kiránduló csoporthoz. Annak idején hálát adtam Istennek, hogy épp egészségesen visszatérhettem Nyugat - Berlinbe. Nyugtalanított az a tudat, hogy egy olyan országnak a földjét taposom, amely nemcsak Izrael-ellenes magatartásával tűnik ki, hanem arról is híres, hogy sok évvel Sztálin halála után, még mindig a legszigorúbb sztálinista rendszer uralkodik benne. Azóta mélyreható változás történt a két Németország kapcsolatában. Nyugodtan beszélhetünk a német tavaszról, mert mindkét oldalon nagy erőfeszítéseket tesznek a közeledésre. Megkönnyítik a nyugatiaknak,, hogy ellátogassanak Kelet-Németországba, és a kelet-németországi polgároknak, hogy ellátogassanak Nyugat-Berlinbe és Nyugat-Németországba. 1961 augusztusában, a hírhedt berlini fal felállításával egyidejűleg, ezek a látogatások megszűntek, most pedig, hogy Willy Brandt kormánya aláírta az egyezményt, a tiltó rendelkezéseket hatályon kívül helyezték. Nyugat-Németországban azt magyarázzák, hoggy Nyugat-Berlin fénykora elmúlt, és a város ma a tényleges hanyatlás állapotában van. A megenyhült politikai légkör ellenére sokan hagyják el Nyugat-Berlint, és átköltöznek Nyugat-Németországba. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy fiatal pár telepszik le Nyugat-Berlinben, mert így igénybe, vehetik azokat a,edvezményeket, amelyeket a kormány nyújt a lakásszerzés és adózás, munkavállalás és hitel terén A kedvező bánásmód nemcsak a fiatal párokra vonatkozik, ez a bonni kormány általános politikája Nyugat-Berlinnel szemben, amennyiben a város különböző privilégiumokban részesül és Bonn még mindig hatalmas pénzösszegeket fektet be ebbe a sajátos nehézségekkel küzdő városba. Berlinben egyébként nehéz szállodai szobát kapni, amit azzal magyaráznak, hogy sok a nemzetközi kongresszus, és gyakoriak itt az országos találkozók, Így például közölték velem előre, hogy a németországi orvoskongresszus miatt, ott-tartózkodásom idején, nagy hiány lesz szállodai szobákban. Sokan úgy oldották meg a problémát, hogy Kelet- Berlinben rendeltek szobát. Kelet-Berlinben az árak is olcsóbbak, mert a város keleti részében lényegesen kisebb a turistaforgalom. Amikor megérkeztem Berlinbe, igaz örömömre szolgált, hogy olyan szállóban kaptam szobát, amely Nyugat-Berlin szívében fekszik — a Kurfürstendammon. Elhatároztam, hogy néhány napos itt-tartózkodásom alatt közelebbről is meg fogok ismerkedni a várossal, annak nevezetességeivel és problémáival. Erről azonban a legközelebb. A TEMPELHOFI REPÜLŐTÉR AMERIKAI LEVÉL Legutóbbi izraeli tartózkodásom alkalmával, meglátogatott egy barátom, aki Amerikában mérnök volt és miután nyugdíjba ment, Izraelbe költözött. Amikor kezet fogtunk, észrevettem, hagy tenyere kérges és fel van törve. Érdeklődésemre elmondta, hogy évek óta szigorúan vegetáriánus, de most már nem éri be ennyivel, hanem kizárólag saját termesztésű zöldségét fogyasztja. Ezért naranjai lakása mellett felásta a kertet, ott minden méregtől, műtrágyától mentes konyhakertészetet rendezett be és ahol a zöldség úgy nő, ahogyan azt ״ a Jóisten megteremtette“. A kertészkedés és növény ételeinek elkészí tése, valamint elfogyasztása, szinte egész napját betölti, de ez nem zavarja, mert nagyszerűen érzi magát és melegen ajánlja ezt az életmódot mindenkinek. Hogy kitűnő kondícióját bebizonyítsa, ott melegében a balatin levágott vagy 25 fejenállást, bizony meghazudtolva 70 évet. Svájcban él egy hasonló korú milliomos unokabátyám. (Akiről különben az Új Kelet nemrég színes riportot is közölt ! Ugyanazt az életmódot folytatja, mint izraeli mérnök barátom, azzal a különbséggel, hogy mivel azt anyagi körülményei megengedik, nem saját maga termeli a zöldséget, hanem azt naponta frissen szállítják szállodájába. Ő is esküszik az életmódra, mindenkinek melegen ajánlja és büszkén meséli, hogy ilyen fiatalnak, frissnek sohasem érezte magát. Feleségemnek egy barátnője, aki egykor töltöttkáposztán és libamájon nevelkedett Debrecenben, olyan szigorúan veszi a vegeteránius életmódot, hogy gyermekei az anyatejtől kezdve csakis természetes táplálékot kapnak és kizárólag zöldség- és gyümölcsleveken nevelkednek. Egyáltalán nincs szüksége az VQSra és gyermekeinek még csak egy megfázásuk sem volt születésük óta. Ezt kizárólag az organikus táplálékon való nevelésnek tud be. Ez csak néhány kiragadott példa volt szűkebb ismeretségi körömből, de milliók vannak Amerikában és az egész világon, akik esküsznek a bicsérdista életmódra. A dolog annyira elterjedt, hogy Amerikában már nem létezik szupermarket, amelynek ne lenne egy bőséges választékkal rendelkező ״ Organic Food osztálya. MI AZ ORGANIKUS TÁPLÁLÉK? Az ״ organic food“ szabad fordításban természetes, vagy hamisítatlan táplálékot jelent. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának hivatalos megjelölése szerint az ״ Organic food olyan természetes táplálék, amelyet műtrágya és rovarirtó szerek használata nélkül termeltek, olyan földben nőtt, amelynek humusztartalmát szerves anyagok hozzáadásával fokozták, végül olyan élelmiszerek, amelyekhez sohasem használtak konzerváló anyagokat.“ Ha ezek a feltételek valóban minden élelmiszerre vonatkoztathatók lennének, amelyeket ״ organikus“ megjelöléssel hoznak forgalomba, akkor a fogyasztó nagyon is meg le-hetne elégedve Viszont, ahol a kereskedelem komolybusinessté szimatol, ott a forgalom emelkedésével csökken a megbízhatóság és csak természetes, hogy a fogyasztó hiszékenységét kihasználva, egyre több a viszszaélés, így míg natanjai barátom biztosan százszázalékosan természetes táplálékot fogyaszt, mivel az kétkezi munkájának a terméke, addig svájci unokabátyám asztalára már nem olyan biztos, hogy csakis organikus zöldség kerül. Mióta az ipari forradalom és a kémia korszakát éljük, az élelmiszeripar kutatói, szinte kizárólag azon munkálkodnak, hogy az élelmiszerek tápértékét minél tobben emeljék, illetve minél tovább megőrizzék. Hogy mindennapi táplálékunk külsejét megszépítsék, de ugyanakkor minél hosszabb időre tartósítsák, hogy így az ipar költségeit jelentősen csökkentsék. Viszont a fenti okok kizárólag az élelmiszeripar és kereskedelem érdekeit szolgálják és a fogyasztó ezek önkényének van kiszolgáltatva. Mert a különböző manipulációk által az élelmiszert úgy megváltoztatják, hogy az elveszti ízét és színét, amit megint különböző mesterséges pótanyagok hozzáadásával kénytelenek helyrehozni, úgy hogy végül az egész terméknek a tápértéke kétségbevonható. A kommunákban kezdődött Az amerikai fogyasztó édeskeveset tudott a Rousseau-i ״ vissza a természethez“ jelszóról, még kevésbé az úgynevezett ״ reform-táplálékról“, amelyre dr. Bircher Benner, a híres gyógy tápszer rendszerét felépítette. Az amerikai fogyasztó az élelmiszeripar kényekedve ellen akart valamilyen módon védekezni. Az elsők, a kommunákban élő és a társadalom által kivetett különcök voltak, akik nem csak a szabad szerelmet hirdették, hanem életüket minden vonatkozásban az ősember természetes és kezdetleges módszereivel Példájuk iskolát csinált és a sors iróniája volt, hogy egy hatalmas új üzletágat teremtett. Mert az ״ organic food“ business és minden, ami vele kapcsolatos, az utolsó években valóságos aranybánya lett és amint az ilyen esetekben már lenni szokott, az üzletágba kétes értékű elemek is bekapcsolódtak. HORRIBILIS SZÁMOK Hogy milyen fantázia rejlik ebben az új üzletágban, azt csak akkor tudja meg az TITKAs ember igazán, ha egy kicsit körülnéz egy helyi szupermarketben. Míg egy tucat közönséges tojás ára 53 cent, addig az ״ organikus“ tojás tucatja 1.15 dollár. Egy kiló közönséges amerikai mogyoróvaj ára 2 dollár, ugyanaz természetesben 4.25. Az organikus aszaltszilva kilója két dollár, míg a közönséges 98 cent. A legeklatánsabb példa azonban a kétszázanként csomagolt multivitaminoknál volt észlelhető: 9.95 a ״ természetes“ és 3.45 a közönséges ! Az osztályon az élelmiszerek mellett az ember vásárolhat ״ természetes“ szépségápoló-, tisztítószereket, háztartási kellékeket, mosó- és pipere-szappant és fogkrémet. Ezenkívül természetesen ״ organikus“ kertészeti- és szakácskönyvek állnak bőséges választékban a vevők rendelkezésére. Az ״ Organic Gardening“ nevű folyóiratnak, amely egykor szerény kis szaklapocska volt, ma 750.000 előfizetője van. Atermészetes tételek készítésére szolgáló recepteket ma már majdnem minden napilapban találhatunk, mert azt ma már nem csak néhány különcöt érdekel, hanem egyetemek, egyesületek, vendéglők, sőt pökségek is az érdeklődő fogyasztók közé tartoznak. SOK A HAMISÍTVÁNY Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon érdemes háromszoros árat fizetni olyan élelmiszerért, amely az üzletben, mint ״ organikus, van megjelölve, de az átlagfogyasztó nem képes megítélni, hogy az érdemes-e a megjelölésre, vagy pedig csak egyszerű hamisítvány. Mert, ha a jelenlegi áramlatban nem áll be változás, akkor atermészetes élelmiszer-forgalom Amerikában 400 millió dollárra fog rúgni az idén. E horribilis számokat tekintetbe véve, egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy a hamisítók és csalók egész sora vetette rá magát erre a jövedelmező üzletágra. Vannak például konzervgyárak, amelyek közönséges élelmiszereket konzerválnak, a dobozokat „organikus“ címkével látják el, hogy azután azokat sokszoros árakon hozzák forgalomba. Természetes, hogy mindenkit csábít az egészséges, hosszú élet, amelynek a titkát a „természetes“ élelmiszerekben vélik megtalálni, viszont hogyan bizonyosodhat meg a jóhiszemű fogyasztó, hogy valóban azt kapja, amiért fizet és nem csapják be? A legjobb megoldás, természetesen, natanjai barátomé, aki csakis azt eszi, amit kétkezi munkájával termelt, viszont ő egy nyugdíjas, aki ezt a luxust megengedheti magának Az egyszerű halandónak már sokkal nehezebb biztosra menni, így az ő számára a legjobb megoldás, ha közvetlenül a termelőtől vásárol. (New York külvárosaiban vannak már ilyen megbízható farmok és valószínűleg Izraelben is vannak kibucok, vagy konyhakertészetek, ahol valódi, hamisítatlan termékek kaphatók.) Ha erre nincs mód, akkor olyan üzletben vásároljon az illető, amelynek tulajdonosával személyes kapcsolatai vannak és így nem valószínű, hogy becsapja. Lehetőleg óvakodjunk az olyan üzletektől, ahol a természetes élelmiszerek mellett más ״ csodaszert‘‘ is árusítanak. Hogy csupán tömeghisztéria-e ez a legújabb láz, vagy pedig valóban a hosszú élet titka, arra a laikusnak nehéz felelni. Vannak orvosok, akik azt hangoztatják, hogy az általuk előírt vegeteriánus életmód az aggkori érelmeszesedéstől a rákig mindent gyógyít. Ha az ilyesmit enyhe Húzásnak is nevezhetjük, tény az, hogy egyre több orvos írja elő, főleg 60 feletti páciensének, ezt az életmódot és a legtöbb esetben éppen ezek a páciensek a lenagyobb propagálói ennek az életmódnak. i״ v biztosan van a dolognak komoly alapja. De azért azt hiszem, hogy egyelőre mégsem a naivvágóknak. —m ne׳ t:״ a mészárosoknak, nem kel aeeódnunk és más elfoglaltság után néznünk ÁSKF.NÉZA ERVIN természetes táplálék: TÖMEGHISZTÉRIA VAGY A HOSSZÚ ÉLET .. , 1972. VII. 14 UJ KELET 1 . N YAE Írta : CHANA ZEMER Most már vitatkozni sem lehet, itt a nyár, átvette az uralmat. Ezt mutatja a naptár, a meleg, a táj, a különböző gyümölcsféleségek. Mikor kezdődik a nyár? A mi féltekénken június 21-től szeptember 23-ig tart. De az olyan ember számára, aki nem ragaszkodik a hivatalos dátumokhoz, más ismertető jelek lehetségesek. Lássuk csak. Először is meleg van nap, mint nap. Az mbernek csökken a munkakedve, miközben figyeli, hogy kúszik egyre feljebb a higanyszál. Akkor van nyár, amikor központi témánk lesz az időjárás, mint ahogy az éhes ember az ennivalóról, a szomjas ember italokról szeret beszélni, vagy legalább is arra gondol. Eszembe jut, hogy egyszer jóbarátom, Roger Orlando arról az időről beszélt nekem, amikor szükséget látott, így fejezte ki magát: — Gyűlöltem szegénynek lenni, mert a szegénység a gazdag ember színvonalára degradálja az embert. Folyton csak a pénzre gondolunk . .. Valahogy így vagyunk nyáron a meleggel. De a nyár nemcsak azt jelenti, hogy meleg van. Hanem például egyet jelent a vakációval. Most nem a mi vakációnkra gondolok — az enyémre, meg az önére, kedves olvasó —, hanem a gyermekeinkére. Gyermekeink egész évben csak a vakációra várnak, de mikor aztán eljön az ideje, akkor nem tudják maguk sem, mit kezdjenek a szabadidejükkel, mi meg szintén nem tudjuk, mihez kezdjünk velük — tehát kialakulnak a problémák. A nyár egyet jelent a szabadság-idénynyel. Rendszerint azok vannak szabadságon, akikre az embernek éppen szüksége van. A vízvezetékszerelő, a belügyminisztérium nyilvántartási osztályának tisztviselője, a fogorvos. Ezzel szemben, nem kaptak nyári szabadságot az elektromos agyak, amelyek újabban a közszolgáltatások számláitállítják össze. A számlák nyáron is pontosan megérkeznek, tekintet nélkül a nagy melegre. Nem tudom, megfigyelte-e az olvasó, hogy nyáron átmenetileg, kicserélődik az ország lakossága. Akik a hegyvidékien élnek, azok lejönnek nyaralni a tengerpart környékére, a nartok lakói viszont minden pénzt megadnak azért, hogy néhány hétig hegyi levegővel frissítsék a tüdejüket. Az is jellemző a nyárra, hogy a hireket a szomszéd tranzisztoria közvetíti nekünk, mer nyitva vannak odaát is az ablakok. Persze, a híreken kívül sok egyebet is megtudunk, ami a szomszédok zsalui mögött történik. Nyáron sokat foglalkozunk a téli ruhatárunkkal, mert tavasszal nem raktunk mindent naftalinba, s most már nem lenne értelme, mert nemsokára újból tél lesz. Azt is elhatározzuk nyáron, hogy vigyázni fogunk az étrendünkre, mert jó volna még bikintben fürödni a strandon, csak sajnos erre korábban is gondolhattunk volna. Hozzá kell egyébként fűznünk, hogy az izraeli ember — és az izraeli asszony — többet foglalkozik saját súlyának kérdésével, mint más országok lakói. A Necer Sziréni kibucban működik egy házimérleg-gyár, amelynek Áháron Bácsá a vezetője. Alkalmam volt beszélgetni vele a minap. Elmondotta, hogy az igények évről-évre nőnek. Mind több házimérleget adnak el az országban, ami világosan mutatja, hogy mennyire érdeklődnek az emberek saját súlyproblémáik iránt. Tavaly ötezer házimérleget adott el a Necer Sziréni kibuc gyára, s legalább ugyanennyi importált mérleg is piacra került. Ha viszont körülnézünk a strandon, vagy a tengerparton, kiderül, hogy ezen a téren van még elég tennivaló. A lakosság fele jól tenné, ha legalább egy kicsit diétázna. Nyáron olyan a tengerpart, mint a szardiniás doboz belseje, a nyaralók is zsúfoltak, annyi aközúti baleset, hogy már számolni is fárasztó, s közben izzadunk menthetetlenül. Jó az is a nyárban, hogy kedvünk van a könnyű, pillanatok alatt rögtönzött ebédekhez-vacsorákhoz. Könnyű szandálban járunk reggeltől estig, s nincsenek harisnya-problémáink, mert ezt a ruhadarabot nem viseljük. Meleg csöveskukorica, jégbehűtött dinynye, a tenger hullámaiban való lubickolás, majd édes semmittevés a nanon, miközben bőrünk bronzszínű lesz. Ez a legszebb nyári viselet. Nagy élvezet a nyár, ha ki tudjuk megfelelően aknázni a lehetőségeit. Egyébként ki mondta, hogy elviselhetetlen a meleg? A héten a Negevben volt dolgom. Úgy éreztem magam, mint egy tál sütemény , a sütőben. Aztán egyszerre csak ügyelni kezdtem a beduinokat az út mentén. És az asszonyaikat. Ott baktattak a teherhordó szamár mellett, feketeszintű ruhával borították a testüket. Nem panaszkodtak a melegre. Néztem őket, smár nekem sem volt melegem. Azóta nem is gondolok a melegre. Tanultam valamit a beduinoktól. Nyáron — akár csak az élet ezer más területén — nem csak az objektív körülményektől függ, hogy milyennek érezzük a jelenségeknek reánk gyakorolt hatását, hanem nagyon sok múlik a szubjektív hozzáálláson is. így van ez nyáron, de télen sincs másként. Most tőlünk függ, hogy szenvedünk a nagy melegben, néhány hónap múlva pedig rajtunk múlik, hogy megpróbáltatásnak tekintjük-e a telet, vagy felismerjük, hogy egészséges hozzállással megtalálhatjuk a hideg évszak kellemes oldalát is. Kellemes vakációzást kívánok!