Uj Kelet, 1972. július (53. évfolyam, 7284-7309. szám)
1972-07-14 / 7295. szám
12 UJ KELET 1972. VII. 14 Dr. Venetianer Lajos újpesti főrabbi - HALÁLÁNAK ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA -Irta : Dr. SZILÁGYI-WINDT LÁSZLÓ Fél évszázad múlt el azóta, hogy dr. Venetianer Lajos, Újpest nagy lakoja, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Újpesti működése alatt a hitközség igen jelentős változáson ment keresztül, mind vallási, mind kulturális szempontból. Elődje ugyanis, Stern Albert rabbi, a reformkövetelések terén olyan igényekkel állott elő, amelyek a hivek érzületét elidegenítették tőle. Kénytelen volt lemondani állásáról. A Stern-féle vallásnyítási kísérletek nyomán az újpesti hitközség életében lazulási folyamat mutatkozott, amihez hozzájárult az a körülmény is, hogy Stern Albert lemondásaután ennek a nagylétszámú és egyre népesedő vallási közösségnek 12 évig nem volt főrabbija. Stern rabbival kapcsolatban azt is el kell modanunk, hogy a pozsonyi és óbudai jesivákban tanult, és ott nyerte rabbi képesítését is. Asszimilációs törekvéseink igazolására nevét Szterényire magyarosította. Ő maga az újpesti rabbi-állásról való lemondása után, gyógyíthatatlan elmekórt kapott, amelybe pár év múlva meghalt. Két fia átkeresztelkedett: Szterényi Hugó természettudós lett, több tankönyv szerzője, míg Szterényi József, brassói előnévvel bárói rangot kapott, politikai pályán működött, előbb kereskedelmügyi államtitkár, majd később kereskedelemügyi miniszter lett. Dr. Venetianer Lajost a millineum évében választották meg újpesti rabbinak. A család (miként a név is bizonyítja) Olaszországból került át Magyarországra. Nagyatyja, Venetianer Szenderleik Lob (1752-1830), a 18- ik század vége felé költözött át Magyarországra és Liptószentmiklóson, a zsidó tudományok akkor fellegvárában, telepedett le. A szabómestersége mellett a szent Tanokban való búvárkodással foglalkozott és egyik fiát, Albert Aviezert, a rabbi pályára nevelte. Ez a fia Reb Jóbs Ungár paksi főrabbi tanítványa volt, és tőle kapta rabbi-oklevelét is. Előbb a Tolna-megyei Faddon volt rabbi, majd Kecskeméten működött, mint dáján. Albert Aviezernek két fia volt és ezek közül az idősebbik, Sándor, külföldi tanulmányai során messze eltávolodott a családi hagyományoktól és hűtlenné vált ősei hitéhez. Református pap lett belőle és nevét Velentszei Sándorra változtatta. A kisebbik fiú, Lajos, akit fivére árulása lelke mélyéig megrendített, a rabbi pályára ment, igy akarta.— Szülei bánatát enyhíteni és a bátyja által elkövetett súlyos hibát jóvátenni. Fivére hitehagyása egyébként egész életét beárnyékolta. Venetianer Lajos 14 éves korában iratkozott be a pesti Rabbiképző Intézetbe, ott is nyerte el a rabbi diplomáját. Első rabbiállása Csurgón volt, ahol a helybeli gimnázium tanáraként is működött. Innen hívták meg a lugosi hitközség rabbijának. Még csurgói működése idején pályázta meg az újpesti főrabbi állást, és az igényes, népes újpesti zsidó hitközség a sok aspiráns közül őt választotta meg a főpapi székbe. Személyében kiváló lelkipásztor, nagy tudós, kitűnő pedagógus és nemes szívű ember került az újpesti rabbiszékbe, ahol több mint 25 éven át hirdette vallásunk szent tanait, nevelte és tanította az ifjúságot és hűségesen őrködött megszentelt ősi hagyományaink felett. Az ő működése az újpesti hitközség történetében korszakalkotónak mondható, mert ez idő alatt számos új vallási és társadalmi, kulturális és karitatív intézmény létesült, a régi intézmények pedig megerősödtek, a hitélet megszilárdult és a kulturális élet virágzásnak is Dr. Venetianer Lajos sokirányi munkássága kiterjedt a fővárosi zsidó társadalmi szervek területére is, így részt vett az IMIT és az OMIKE vezetésében is, tíz éven át pedig docense volt a Rabbiképző Intézetnek, ahol zsidó történelmet, vallásbölcsészetet és irodalmat adott elő. A zsidó tudománynak szorgalmas és termékeny munkása volt, és történetírói munkásságában jelentős eredményeket szerzett. Különösen értékesek a múlt század második felére vonatkozó zsidótárgyú történelmi kutatásai. A fél évszázad távlatából dr. Venetianer Lajos nevét főmtívével kapcsolatban említik, amelynek címe: A magyar zsidóság története. Ez az 500 oldalas mű, amely a magyar zsidóság történetét öleli fel a honfoglalástól az első világháború kitöréséig, apologetikus célzattal készült, azt kellett bizonyítania, hogy a zsidók a magyar haza javát szolgálták, ezért igazságtalanság a velük szemben alkalmazott mostoha bánásmód. A könyvhöz írt előszavában dr. Venetianer elmondja, hogy az első világháború után, ״ a zsidóüldözés mind szélesebb körre való terjedése“ arra indította a pesti zsidóság legjobbjait, hogy zsidó nagygyűlést hívjanak össze és megszervezzék az önvédelmet. így alakult meg a Magyar Zsidók Országos Szövetsége,melyben egyetértő buzgósággal foglaltak helyet neológok, ortodoxok, és cionisták és békés egyetértéssel tárgyalták a védelmi módokat, amiket a magyar zsidók politikai-társadalmi jogsértése tett szükségessé“. Ez az új szerv 1920 elején dr. Venetianer Lajost bízta meg a magyar zsidók történetének a megírásával. Három kötetre volt tervezve a munka, amelynek „a hazai művelt nagyközönség felvilágosítását kellett szolgálnia a magyar zsidók történetéből folyó tanul- Ságokkal”. Minthogy 1921-ben a belügyminisztérium megtagadta a Szövetség alapszabályainak a jóváhagyását, és ״ minthogy a Szövetség kebelében megszűnvén a legnagyobb tevékenységet igénylő munkakör, az amerikai segélyosztás — újból felszínre került a pártárnyalatok versengése és nem volt többé kívánatos az együttmaradás“, — írja Venetianer Lajos könyve előszavában. Megszűnt tehát az a közéleti szerv, amely a könyv kiadását magára vállalta, ezért a három kötetre tervezett mű egy kötetre zsugorodott. Ez az önmagában is egészet alkotó munka került 1922-ben az olvasó kezébe. Röviddel a mű megjelenése után Venetianer Lajos örök álomra hunyta le szemeit. * Izrael állam fennállásának 25-ik évében különös érzéssel olvassuk az egykori védőiratokat, amelyek a tárgyilagos megítélés helyett csak dicsőítettek. Venetianer módszerére jellemző, hogy ״ A magyar zsidóság története“ című művében egyetlen szóval sem említi meg a haszid mozgalom magyarországi térhódítását, ugyancsak teljesen elhallgatja a cionizmust. Még Herzl Tivadar nevét sem írta le. Ezzel szemben, hosszú listákat, közös zsidó bankárokról és gyárosokról, tudósokról és művészekről, írókról, újságírókról, jogászokról, politikusokról. A hangsúly mindig a teljesítményen van: Lám, mi mindent tett a zsidóság a magyar haza felvirágoztatása érdekében! Lám, az emancipációtól számított aránylag rövid idő alatt, milyen óriási eredményeket értünk el miden téren! Nagy buzgalmában azonban nem gondolt arra, hogy a gazdanép éppen ezeket az eredményeket vette rossz néven, és az antiszemita tábor szószólói országhódítókat láttak a zsidóságban, a.kik ״ Szent István ezeréves jogállamát gyarmatosították, népeit láthatatlan hatalom rabszolgáivá tették, lelkét, szellemiségét kiforgatták régi valójából“. (Idézet Marsalkó Lajos: ״ Országhódítók az emancipációtól Rákosi Mátyásig“ című,Münchenben 1965-ben megjelent könyvéből.) Venetianer Lajos azt akarta bizonyítani, hogy ״ nem jöttment, nem ágról szakadt itt a zsidó, de ősi talajban fogant itt a gyökere s joga van ahhoz a röghöz, melyhez ezredéves emlékei fűződnek”. Az 1944-es események azonban eldöntötték a nagy pert, s a zsidóság gyökérszálait kitépték ״ a szülő magyar hazai talajából. * Dr. Venetianer Lajos aránylag fiatalon, 55 éves korában halt meg. Pályáját, életét, munkásságát az akkori keretbe illesztve kell megítélnünk, önzetlen, szerény és konzervatív szellemű ember volt, és ilyen volt, mint községének rabbija és az ifjú nemzedék lelkes barátja. Készséggel állott mindenkor híveinek szolgálatára. Közmondásos volt emberi jósága, és segítő szándékát mindig a humánum tiszta elvei és eszméi dominálták. Mindent egybevéve: Venetianer Lajos nagytudású pap, kiváló hitszónok, nemeslelkű ember, kitűnő pedagógus, termékeny író, és elismert tudós volt, akinek emlékét életben levő hivei és tanítványai szeretettel őrzik meg szivükben. rrwwwwvwwwwwwwwww’ j K 0 R A REGGEL[ :házhoz kapja; ! ״ UIKFIFT -י í ; h* előfizet ! megbízottunknál. PETflCH-TIKVfi S/.IHKIM 41, ÚJA ; ; Moh1le״e!-u II ; : lei *Wii UUUMAAIUVM*IUUV>**W*AIW>»M**IU Részlet a cikkíró ״ Az újpesti zsidóság története“ című, a közeljövőben megjelenő monográfiájából. TÖRTÉNELMI TÁVLATÚ־ Több, főleg szélsőséges politikai és biztonsági témákkal foglalkozó lap, vagy folyóirat, feltűnő helyen ezzel a — vagy hasonló szövegű — mondattal bástyázza körül a felelősségét A névvel jegyzett cikkek, írójuk véleményét fejezik ki és nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség véleményével“. Érthető. Ebből a szempontból azonban azonos kockázatot vállal az ál-, vagy fedőnév alatt publikáló író is, aki a még demokratikus országokban is, bizonyos korlátok közé szorított sajtószabadsággal visszaélve, cikkeit nem szitálja át a törvényes homokszűrő pókhálórácsain. Az álnév használatának hoszszú és tanulságos története van. Eredete az ókor sövényfala mögül kandikál elő, innen a görög ״ pseudonyme (szószerint: hazug név) definico is. Cicero szerint Terentius római költő és vígjátékszerző, akinek cizellált jellemábrázolás-módja még a megújhodás alkotóira is serkentő hatással volt, szintén fedőnevet használt és eme szokásnak hódolt a grófi családból származó Aquinói Tamás, a „Decamerone“ szerzője, Boccaccio és a cseh vallásúyító Johannes Huss is. Az anyakönyvezett neveket elködösíteni hivatott álnevek divatja a 18. században harapódzott el, főleg Franciaországban, aholaz ״ ancien régime“ megdöntését célzó mozgalom széles néprétegeket szólított porondra. (Lehet, hogy az írói álnév megjelölésére használt ״ nom de plume“ ikerszava: ״ nom de guerre“, szintén ennek a koráramlatnak tényrögzítő stiláris eszmejátékát tükrözi.) A lázadásban résztvett egyé ■ nek személyazonosságát elkamufláló ״ jámbor csalás“-ra azért volt szükség, mert a felforgatóknak minősített haladó eszmék szolgálatába szegődött aktivistákat Fouché rendőrminiszter besúgó-bandái kíméletlenül üldözték. Hogy az önkéntes névadás olykor már a középkorban is védelmet nyújtott a vallási elhajlással gyanúsítottaknak, azt több eset példázza. Martin Luther kötekedő kortársa Hutten tízszer cserélt nevet és csak ezáltal tudott a pápa haragja elől megmenekülni.Hutten kétségtelenül tartja a világrekordot. Utána Kurt Tucholski következik, aki, bevallása szerint, ötször változtatott nevet. A Hitler elől Svédországba menekült neves író, 1935- ben öngyilkos lett, saját családi nevén.) A híres matematikus és bölcsész Pascal, a vele harciasan polemizáló jezsuitákat hasonló trükk révén tévesztette meg, mielőtt kolostorban alámerült volna. Volt idő, — több száz év előtt — amikor családi nevükkel elégedetlenek minden külső nyomás, vagy haszonleső szándék nélkül, latin fedőnevekkel takaróztak. A modern kor úttörő természettudósa és gyógytudóra, a svájci származású Paracelsus, mint Theophrast Bombast von Hohenheim született, de a kényelmetlenül hosszúra nyúlt nevet, egy kevésbé „bombasztikus”-sal cserélte fel. A 16. század híres francia csillagászát valaha Michel de Notre Dame-nak hívták, de ő a kor- ízlésnek hódolva, Nostradamusnak szólíttatta magát. Morus, az „Utopia“ című állambölcseleti regény szerzője, akit VIII. Henrik 1535-ben kivégeztetett és 400 év utáni szentté avatták, amint Sir Thomas More ment a vesztőhelyre. A könyvnyomdászat feltalálója ínyencek érzékét csiklandozó ״ Genzfleisch“-re hallgató nevét az esztétikusabb Gutenberggel cserélte fel, amíg a török ostrom alatt nyögő Bécs ismert ágostonrendi szószékprédikátora, aki a Megerle nevet örökölte, Abraham a Santa Clará-nak neveztemagát. ‘ * Könnyen megjegyezhető, fülbemászó, előkelő származási helyhez ponyvázott fedőneveket vettek fel az irodalom és művészet művelői, mintegy biztosítékot előlegezve dúlt betűkkel tördelt népszerűségük fennmaradására. Molliére, aki Poquelin-nek született, szívesen adta fel póriasan csengő nevét. Az önmaga által kiagyalt új név hamar elfeledtette a régit és a papság ellene intézett támadása sem homályosította el ennek ragyogását, tekintettel arra, hogy a viselője által írt és színészi tehetséggel megszemélyesített szerepek a nézőkre nagyobb vonzóerőt gyakoroltak, mint a pünkösdi körmenet. A velencei művésziskola erededetileg Rubusti nevűszenvedélyesen színező mestere, Tintoretto (ami ״ kis festőt“ jelent) rápirítva új nevére, mégis nagy festő lett. Palestrina, a lelkész-buzgalmú egyházi zeneszerző, aki a mohácsi vész évében, mint Pierluigi látta meg a napvilágot, szülővárosa után nevezte el magát. Ezt tette 400 évvel később az 1955-ben irodalmi Nobel-dííjat nyert izlandi Gudjonsson is, aki fatornyos faluja iránti hódolatból Laxnessre keresztelte át magát. Hasonlóképpen járt el a ״ Rouge et Noir” szerzője, Henry Beyle, alias ״ Stendhal“ is. A napóleoni hadjárat tisztje azért választotta ezt a magdeburgi körzetben fekvő várost családnévnek, mert ott született egy Goethe köréhez tartozott, Stendhal által nagyrabecsült szellemi harangkongató. Munkácsy Mihályt, a legnagyobb magyar festőt, ״ Lieb“-nek hívták, de mivel Munkácson született, kézenfekvő volt, hogy nevét összekötötte szőkébb hazájával. A ״ Próféta” szerte a világon ismert opera szerzője, Jakob Liebmann Beer olasz befolyásos ra hangolta át a nevét Giacomo Meyerbeer-re, ami nem mentesítette Richard Wagner ״ zsargon hanglejtésü־‘-nek minősített kompozíciói rosszakaratta bírálata alól. Georg Sand, Chopin és Musset maszkulin ingerhatású barátnőjének, a női emancipáció osztálytudatos, költői vénájú Sappho-jának családi neve: Aurore Dupuis-Dudevant bárónő volt, amelyre társadalmi kötetlenségért és előítéletek felszámolásáért síkra szálló vérmérséklete hamarosan ráunt. Egy másik férfi fedőnevet felvett híres írónőt, a szenvedélyesen zsidóbarát angol George Eliot-ot eredetileg Mary Ann Evans-nak hívták. A 100 év előtt megjelent ״ Daniel Daronda“ című regényét, amelyet az izraeli tévé is bemutatott, cionista gondolat járja át. A gúnyosan derűlátó történelmi regényeivel nagy hírnévre szert tett André Maurois viszont, mint Emile Herzog-ot vették fel Ábrahám szövetségébe. Hogy Max Nordaunak miért nem tetszett a ráhagyott „Lüdföld“ név,nem szivárgott a nyilvánosságba. Feltételezhetően volt oka rá. Indokoltnak tűnik George Orwellnek, az 1984 című, jelenünkkel vívódó realisztikus regény fiatalon elhunyt szerzőjének névváltoztatási elhatározása. Azelőtt Eric Arthur Blair volt a neve ... Pablo Neruda, Chile 1971-es Nobel laureatusa, egy évszázad előtt elhunyt cseh költő nevét vette fel, hogy a forradalmár iránti tiszteletből továbbvigye a nevét. Valaha Naftali Reyes volt. A Pseudonymmal több orosz író is élt, amit több esetben a cári zsarnokság elleni kiállás tett szükségessé. Gorkij ״ Peskov“ volt és a párbajban megölt skót eredetű Byron-epigon Lermontov-ot az előtt ״ Learmont“־ nak hívták. A kommün óta névrejtjel használata gyanút keltett és nem képezhetett volna mentelmi jogot. Több jelentékeny, a szabadság szentlepkéjén nevelt bátor író, — Paszternáktól Szolzsejnyicinig — külföldön adta ki ן műveit — saját nevén — mivel érvényesülésüket otthon a rezsim szellemét ellenvetés nélkül képviselő Írószövetség tilalomfái eltorlaszolták. Ez az iratlan rendelet nem vonatkozott államférfiakra, különben Uljanovból nem lehetett volna Lenin, Dzsugasviliből Sztálin és Bronsteinből Trockij. Titónak sem tetszett a ״ Broz“ név és Hitler sem találta a Schicklgruber nevet elég ősteutonnak és ünnepélyesnek ahhoz, hogy ״ Heil Schiklgruber!“-Üvöltéssel köszöntsék. A színészek között alig akad egy maroknyi, aki eredeti családi nevével szolgálta volna Tháliát. Csak kettőt ragadok ki a filmsztárok közül, akiknek fényes fedőneve behavazta a polgárit: Greta Garbo fiatalkori neve Gustavson és Marlene Dietriche Maria von Losch volt. A 20. század magyar irodalmát tekintélyes számú zsidó író gazdagította. Nevük, — szinte kivétel nélkül — tősgyökeres hangzású, ami a múlt század közepe táján elhangzott törzsi különállás elleni vádakat volt hivatva megdönteni. A névmagyarosítás által beindított kulturális beolvadást maguk a hitközségek szorgalmazták, amivel, — részben — az asszimiláció előfotársaivá váltak. (Kevesen tudják, hogy Stern újpesti rabbi fiából lett, báró Szterényi kereskedelemügy׳ miniszter, de ez a példa nem egyedülálló.) Persze akadtak olyan rendkívül tehetséges tollforgatók is, akik álnevek alatt írtak. Veigelsberg Hugó, a hangadó ״ Pester Lloyd" főszerkesztője, csupán csillaggal jegyezte szabadelvű és tárgyilagosan mérlegelő vezércikkeit, de ez a taktika még ismertebbé tette. Fia, aki felvette az „IGNOTUS“ nevet (ami ״ ismeretlen“-t jelent) és Pál nevű unokája, továbbfejlesztették és művészi stílus tökélyre emelték a magyar nyelvű publicisztikát szikrázó írásaikkal. Amennyire józannak tűnt a névmagyarosítás révén érzékeltetett államhűségét bizonyító törekvés, annyira indokolt és legitim Izraelben a hebraizálás, amely a nemzettel, valamint a népi, vallási és történelmi hagyománnyal való azonosulás ékes szimbóluma. Jogos és méltányos, hogy Rubasovból Lázár lett, Grünből Ben-Gurion és Sertokból Sárét. Agnon nem azért vetette lá a Czaczkes nevet, mert nehezen kiejthető, hanem, mert galati hangzású és egy brutálisan megtizedelt nemzedék talajtalanságára emlékeztetett. Efrájim Kishon sajnálkozás nélkül gondol ma arra, hogy gyermekkorában Hoffmann Ferencnek szólították. Ezeket a példákat oldalakon keresztül lehetne folytatni. Ehelyett csak arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy minden öntudatos izraeli szívéhez közelebb áll az a SCHWARZ Miksa, aki nem lett a többségi néppel való összesodródást szolgai módon teljesítő hitehagyott Szászy, hanem itt, az országban, — kegyeletté emlékezünk rá: — NÁHÁR1. 1n11Mnn«1nnnnwMmH1MnMnnnnn1y«MnM11Mfl1wrnnBn11nnBHwyw«MnHtw^^ ־ Tallózás megváltoztatott nevekben írta: NASCHITZ FRIGYES*****************************11,******************wuuuwuuuuuw ZÁLMÁN LÁZÁR PABLO NERUDA MOSE SÁRET TROCKY DÁVID BEN-GURION