Uj Kelet, 1974. január (55. évfolyam, 7743-7769. szám)

1974-01-01 / 7743. szám

•A pártok 150 ezer aktivistát foglalkoztattak a tegnapi választásokon Egyes helyeken egy-két órás késéssel nyíltak meg a választási urnák . A szupermarketek és szövetkezeti üzletek önkényes munkaszünete zavart okozott a tej és kenyér ellátásban Izrael zsidó, keresztény és mohamedán lakossága tegnap az Urnák elé járult, hogy szavazatával rész vegyen az ország szem­­pontjából talán minden eddiginél fontosabb és döntőbb válasz­­tásokon, amelyek a következő négy évre megszabják az ország politikai és municipális arculatát. A legtöbb városban a nagy naphoz illő ünnepélyes hangulat uralkodott és sokan kihasznál­­ták a kellemes, hűvös időjárást, hogy szavazás előtt, vagy után a délelőtti és a kora délutáni órákban az utcákon sétáljanak családostól. Már a kora reggeli órákban megjelentek az utcákon a kü­­lönböző pártok jelzéseivel ellá­­tott autók, hogy a polgárokat a szavazatszedő helyiségeknek szál­lítsák. Ennek ellenére sokan a könnyű sétát választották, an­­nál is inkább, mert a központi választási bizottság gondoskodott arról, hogy minden lakott kör­­zetben egy-két, esetleg három szavazóhelyiség legyen a válasz­­tópolgárok kényelmére. Ennek ellenére néhány helyről panasz érkezett, hogy a szavazó­helyi­­séget a magasabb emeleteken he­lyezték el, ami nehézségeket oko­zott az idősebb és a beteg em­­berek számára, akik eljöttek állampolgári kötelességük telje­­sítése céljából. A több mint 5100 polgári és katonai urnák többségét idejében megnyitották, kivéve néhány he­­lyet, ahol a szavazóbizottság tag­­jai nem jelentek meg időben, vagy pedig hiányos volt a szava­zatszedő helyiség felszerelése. Amikor kiderült, hogy a szava­­zatszedő bizottságok tagjai közül többen azért nem jelentek meg, mert Hága-szolgálatra behívták őket, a központ és a körzeti vá­­lasztási bizottságok elnökei in­­terveniáltak az illetékes helyen és a hadsereg gondoskodott ezek­nek a férfiaknak a felmentésé­­ről.­­ Az összes pártok k­özel 10­0 ezer járművet mozgósítottak, s közötte sokszáz taxit, amelyek­­ sofőrjeinek 300—500 font na­­­­pidíjat fizettek. Az úrvezetők közül többen szin­tén pénz ellenében dolgoztak ,de nagy volt az önkéntes „sza­­vazó-fuvarozó” száma. Becslé­­״ jük szerint egyedül a Madrádi m­integy négyezer járművet moz­­gósított választási célokra. Tegnap nem minden izraeli polgárnak volt szabadnapja. A hadiüzemekben és más létfon­­to­sságú munkahelyeken, beleért­­ve a napilapok szerkesztőségeit, rendszeres munka folyt, de mé­­gis a legnehezebben a pártok­­ mintegy 150 ezer aktivistája ז dolgozott, akik egyrészt napidíj ellenében, másrészt pedig önkéntesen vé­­gezték a kortesmunkát, vagy töl­­tötték be a szavazatszedő bizott­­ságok tagjának tisztségét. A kincstár a választási bizott­­ság tagjainak száz font napi­­díjat fizetett, de sokan lemond­­tak erről a tszteletdíjról és a pénzt átadták a pártnak. Tel Avivban reggel 7 órakor megnyílt az 536 szavazatszedő helyiség, ahol a nap folyamán általában jó viszony uralkodott a bizottságok tagjai között és nem került politikai jellegű néz­zeteltérésre sor.­ A haifai 443 urnahelyiségnek csak egy része wwww» WMWWWWWWW’t^WVWW nyitott pontosan 7 órakor, néhány helyen csak 8 órakor kezdődött a szavazás, sőt Kiri­ját Atá. Kiriát Sám és a Dzsálámni beduin táborban lé­­vő urnák még reggel 9 órakor sem álltak a polgárok rendel­­kezésére. A választások napján a leg­­több panasz Jeruzsálemben volt, ahol a pártok a választási tör­vény és tisztaság kölcsönös meg­szegésével vádolták egymást. Peráhh-Tikván, valamint a Dán­­körzet városaiban példás rend uralkodott a szavazóhelyiségek­­ben és környékükön. A Jordán­­­­völgyi új településeken ״ techni­­kai okok” miatt elkésve kezdő­­dött a szavazás, míg az Iittét és Ofira között lévő Di Záháb (Dábáb) tele­­pülésen csak 11 órakor járul­­tak a zsidó telepesek és a kör­nyékbeli szavazatra jogosult beduinok az urna elé. Az Érnek Jezréelben lévő be­­duin-táborok közül két helyen déli 12 órakor még nem kez­­dődött meg a szavazás, mire a pártok az illetékesek sürgős be­­avatkozását kérték. Sávé Cion volt az egyetlen iz­­raeli városi jellegű település, a­­hol tegnap nem rendeztek muni­­cipális választásokat. Immár 24 éve Sávé Cion lakosai egyetlen, közös megállapodás szerint ké­­szített listával vesznek részt a­­ municipális választásokon, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a törvény szerint nincs szükség választásokra, mert az egyetlen­­ egységes listán szereplő szemé­­l­­yeket törvényesen megválasz­­­­tottnak tekintik. Az élelmiszerüzletek tegnap déli 2 óráig voltak nyitva és a kenyér-, zöldség- és tejellátás általában kielégítő volt. Ezzel szemben számos panasz merült fel a cord­aniák, a fo­­gyasztási szövetkezetek ellen, a­melyek tegnap nem voltak nyitva. A fogyasztási szövetkezetek köz­­pontjának vezetősége arra hivat­kozott, csak vasárnap délben ér­­tesültek, hogy a választások nap­­ján a délelőtt folyamán nyitva kell tartani az üzleteket. Arra hivatkoztak, nem állt módjuk­­ban idejében gondoskodni tej­­ről, tejtermékről és zöldségfélék­ről. Ez azonban nem változta­­t­­ott azoknak a háziasszonyoknak a helyzetén, akik kénytelenek voltak üres bevásárló szatyorral hazatérni. Az autóbuszközlekedésben za­­varok voltak a reggeli órákban. Beér-Léván például kétórás ké­­séssel indultak az autóbuszok belvárosi járatai, Tel Avivban a Dán másfél-két és fél órás ké­­séssel indította egyes járatait. Kivételt csak az Egyed képe­­zett, amelynek autóbuszai a meghirdetett szokásos menetrend szerint közlekedtek. A vasútnál sem voltak zavarok. Efrájim Kádir államelnök teg­­nap reggel elsőnek szavazott a jeruzsálemi „Hád­é” klub-­ ban létesített 137-es számú­­ urnánál. Az államelnök Chájim Kohén főbíró, a központi választási bi­­zottság elnökének kíséretében je­lent meg a szavazóhelyiségben, ahol közvetlenül utána szavazott elődje, Zálmán Lázár, akit Áser Landau törvényszéki bíró, a Je­­uzsálem-körzeti választási bizott­ság elnöke kísért. , A szavazóhelyiségből kilépve megkérdezték az államelnököt,­­ mi az érzése azután, hogy elő­­ször szavazott, mint Izzád egyes számú polgára. ״ Demokratikus országban élő minden más nop­­eálhoz hasonlóan csak az elemi kötelességem teljesítettem” — mondotta Kácir államelnök, majd hozzátette: „Az ország helyzete most sokkal súlyosabb, mint az előző választások alkal­­mával volt és ezért a választó­­polgárnak jól meg kell fontol­­nia, hogy milyen szavazócédu­­lát tesz a borítékba.” Kácir pro­­fesszor ezután Teddy Kollek je­­ruzsálemi polgármester kíséreté­­ben átment a szomszédos he­­lyiségbe, ahol a minve­nátis sza­vazás folyt. Az urnabizottságna­k, ahol a jelenlegi és a volt ál­­lamelnök szavazott, kizárólag nő­ tagjai voltak: Geula Ráfád (elnök), Eszter Ben Cvi és Kaethe Kol, a turisztikai minisz­­ter hitvese. Az ellenzék vezére, Mená- J­ebem Beg’11 Tel Avivban a 400 sz. urnánál szavazott, a­­melyet a Bné Brit termében állítottak fel. Beginnek huza­­masadta idén , át kellett vára­­koznia, mert a bizottság tagjai nem je­­lentek meg időben és a bizott­­ság elnöke nem volt hallandó egyedül levezetni a szavazást. Mint az tegnap kitudódott, az egyiptomi frontkatonákat is élén­ken foglalkoztatták az izraeli választások. A szuezi front egyik szakaszán vasárnap egy egyip­­tomi tiszt az izraeli parancsnok­­hoz fordult, akit felkért, adjon parancsot kato­­náinak, hogy azok ne szavaz­zanak a Likud­ra,­­mert ez a párt háborút akar.” Az egyiptomi tiszt tovább ment, amikor röpcédulákat adott át az izraeli parancsnoknak és kér­­te, hogy azt terjessze a katonák között. A szuezi front különböző sza­­kaszairól érkezett jelentések szerint, ahol erre sor került, az izraeli és az egyiptomi tisztek közötti érintkezés folyamán az­­ utóbbiak élénk érdeklődést ta­­nmitopik a választások iránt. A 36 tengerjáró izraeli ha­­jón szolgáló tengerészek kö­­zül tegnap regedig ezer ten­­gerész leszavazott. A központi választási bizottság a szükséges választási kellékeket, beleértve a borítékokat és szava­­zó cédulákat idejében eljuttatta a tengerészszervezet segítségével az izraeli hajókra. Technikai hibák miatt két iz­­raeli hajóra nem jutottak el a szavazási kellékek és ezért eze­­ken a hajókon tegnap regedig nem volt szavazás. A hazai ki­­kötőkben jelenleg csak 12 iz­­raeli hajó horgonyoz. A törvény engedélyezi, hogy a tengerjáró hajókon a kitűzött dátumnál néhány nappal korábban kez­­dődjön a szavazás, hogy a ket­­tős borítékba helyezett szavazó­­cédulák idejében eljussanak — részben ellenőrzés céljából — a központi választási bizottság­­hoz. Az ország legtöbb városában este 11 órakor a hivatalosan megállapított időben zárták az urnákat. A Golán fennsík me­­zőgazdasági településein, sőt a Jordán-völgyi kibucokban és zsi­­dó falvakban is délután 3-re folyt a szavazás. Kis községek­­ben este 7 órakor, az ezer la­­kosnál kisebb helységekben pe­­dig este 9 órakor zárták az ur­­nákat. ­ Elfogták a rison­­- lecioni postarablót­ ­ A rison-lecioni rendőrség teg­­n­ap a kora reggeli órákban letar­­tóztatott egy helybeli lakost, akit azzal gyanúsítanak, hogy két íz­­bbe­n kirabolta a Hámizrádi sikán­­ban levő postahivatalt. A fiatal­­embert hajnali 5 órakor, lakása közelében tartóztatták le a lesben álló detektívek. A lakásán meg­­tartott házkutatás során több ezer font készpénzt és nagymennyisé­­gű telefonérmét találtak. A postafiók körülbelül egy hó­­nappal ezelőtti kirablása után kis sapkát találtak a posta bejárata környékén, és ez volt az a holmi, amely rendőrkézre juttatta a két­­szeres rablót, akit valószínűleg katonaszökevényként is bíróság elé állítanak. A kis sapka leírását megküldték az összes környékbe­­li rendőrállomásoknak és a rend­­őrség egy különítménye kizáró­­lag ezzel az üggyel foglalkozott. A rablónak a múlt héten 4000 fontot, az előző alkalommal pe­­dig­­500 fontot sikerült elrabolnia a rison-lecipni Hámizrád­ sikun­g--fil hivatalából. , , * . - - Atomtudományi kongresszus Ginoszárban A láncreakciós nukleáris fizi­­kusok európai tagozatának kon­­ferenciája tegnap megnyílt a Ki­neret-parti Ginoszár kibucban. A konferencián 110 amerikai, euróai és izraeli tudós vesz részt, közöttük 80-an külföld-­­­ről jöttek. A pénteken záruló tudomá- j nyos konferenciát a rechevoti­­ Weizmann Intézet, az izraeli atomenergia bizottság, az euró­­pai fizikai társaság és az izraeli , fizikusok egyesülete rendezi. Ez az első ilyen tudományos kong-­­ resszus, amelyet Izraelben ren­­deznek. . . . - - ״ . . | t — 11. Szökés a hangszertokban­­ LÍBIAI zsidó viszontagságos MENEKÜLÉSE A SZABADSÁGBA — Líbiában ma mindössze 70- 25 zsidó él — mondotta a napok­ban Alfonzó Págáni, akinek a kö­zelmúltban sikerült viszontagsá­­gos, kalandos út után megszöknie Líbiából és Izraelbe jutnia. Págá­­ni egy nagyobb hangszertokban el­rejtőzve hagyta el Gádáfi orszá­­gát. Ez a líbiai új­olé a Hadse­­reg Rádiójának egyik esti adásá­­ban mondotta el kalandos szöké­­sének részleteit. ״ Barátaim taná­­csolták, hagyjam el Libpiát míg nem késő. Sikerült egy amerikait találnom, aki hajlandó volt se­­gíteni a szökésem tervezésében és végrehajtásában. A többi ameri­­kai félt a segítségemre lenni” — mondotta. Pagáni amerikai barátja enge­­délyt kért, hogy hangszert szállít­­son Máltába, javítás céljából. ״ El­bújtatott egy közepes nagyságú hangszertokba. Kényelmetlen hely­zetben, lehajtott fejjel és összehú­zott térdekkel kellett megtennem az utat. Úgy gondoltam, érdeme­­sebb átvészelnem ezt a néhány ké­nyelmetlen órát ahelyett, hogy életem végéig a líbiai börtönök egyikében, sokkal kényelmetle­­nebb körülmények között, kelljen raboskodnom.” A menekülő zsidó 16 órát töl­­tött a hangszertokban, amíg Mál­­tára érkezett. Amikor a közepes nagyságú dobozt autón a hang­­szerjavító üzembe­ vitték, kide­­rült, hogy az üzlet zárva van. Ekkor elhatározták, hogy más­­hangszerjavító műhelyt keres­­nek. A gépkocsi sofőrfülkéjében két máltai ült és amikor az ame­­rikai a jelenlétükben kinyitotta a tokot, sokkot kaptak a megdöb­­benéstől és rémülten elfutottak, látván azt, hogy a dobozban em­­ber van. A máltaiak azonnal a rendőrségre mentek, ahol jelen­­tették az esetet. ״ Az amerikai is kereket oldott, én pedig képtelen voltam megmozdulni, mert a 16 órás kényszerkörülmények miatt minden végtagom meggémbere­­dett” — mondotta Alfonzo Pá­­gáni. Págáni ezután trempen az egyik máltai kisvárosba utazott, azzal a szándékkal, hogy ott repü­lőgépr­e száll. Amikor azonban a helyi lapban olvasta, hogy titok­­zatos férfit láttak egy hangsze­­res ládában megijedt, megszökött a szállodájából és hosszabb időn át az utcákon csatangolt. Elmondotta még Págáni, hogy a máltai rendőrség hosszasan ke­­reste, mert a líbiai kormány kö­­zölte, hogy hajlandó 200 ezer li­­biai fontot (mintegy 2,5 millió iz­­raeli font) fizetni annak, aki el­­fogja, illetve kiadja a szökött lí­­biai zsidót. Félelmében még az összes diplomáciai kirendeltségek­től is távoltatotta magát. Végülis tetemes megvesztegetés árán sike­­rült olasz halászhálókkal Szicíliá­­ba szöknie, és a viharos tengeren megtett 16 viszontagságos óra után végre biztos menedéket ta­­lálnia. ÍITIM). I Hi n ■I ■ M M M M 1■ H ■ M Felszál Mekkában: '­­ A zsidóknak nincs joguk Jeruzsálemhez Felszólította a mohamedánságot, sürgesse meg Jeruzsálem megmen­­tését ״ Allah ellenségeinek kezéből” — ״ Zsidóknak semmi keresnivaló­­juk Jeruzsálemben, mert a rómaiak elvitték onnan a Szentélyt” — A zsidóknak nincs semmi létjogosultsága Jeruzsálemben és ezért nem jár nekik semmiféle jog a szent városban élni — mondotta Fejszál szaudiai király a mekkai zarándokok előtt megtartott beszédében. ״ A zsidók az iszlám és a Korán ellen­­ségei és ez a mi szent könyvünkben kifejezetten meg van írva — folytatta Fejszál — ״ hogy a zsidók a mi esküdt ellenségeink... A zsidók azt állítják, hogy Salamon király Jeruzsálemben építette fel az első Szentélyt, de eme hitüknek nincs semmi történelmi alapja, vagy bizonyítéka. Mindenesetre Salamon király által épí­­tett templom ma nem létezik Jeruzsálemben és ez kész tény" — jelentette ki fennhangon a lelkesen éljenző százezres tömeg előtt a sivatagi kőolajkirály. Fejszal ezután így folytatta a saját maga gyártotta vallásfilozó­­fia-történelmi jellegű kijelenté­­sét: ,,Amikor a rómaiak elfog­­lalták Jeruzsálemet, magukkal vitték Rómába a templomot, a kegyszereket és a Szentély tettes berendezését és ezért a zsidók­­nak megszakadt minden kapcso­­lata a szent várossal és így sem­mi történelmi joguk arra, hogy Jeruzsálemet a fővárosuknak, vagy szent városuknak nevezzék. Nem szabad megengedni, hogy zsidó láb Jeruzsálem földjét ta­­padja.” ״ A zsidók hátat fordítottak Mózes tanának, meggyilkoltatták Jézust és mindezt csak azért, mert nem akarták betartani az isteni parancsolatokat... — folytatta Fejszál. Szaudia királya ezután felszó­­lította az arabokat és a világ minden táján élő mohamedán vallású lakosokat, hogy sürgő­­sen tegyenek meg mindent ״ Je­­ruzsálem és a szent helyek mi­előbbi megmentésére az Isten ellenségeinek, vagyis ezeknek a zsidóknak a kezéből.” A szaudiai király uszító be­­szédét hallgató sokezer zarán­dok között volt Szomália és Fel­­ső-Volta elnöke, Omán sivatagi petróleumfejedelemség emírje és Mah­mud Riad, az Arab Liga főtitkára .Fejszál beszédét ké­­sőbb a hivatalos szaudiai hír­­ügynökség megküldte a nagy­­ nyugati lapok szerkesztőségei­­■ nek, vagy átadta a jelenlévő nyugati újságíróknak. Fejszál hosszasan dicsérte azo­kat az afrikai és ázsiai országo­­kat, amelyek Izráelnek hátat­­ fordítva az arabokat támogat­­ták ״ az izráeli agresszorok” el­­leni háborúban és azt fejtegette, hogy „a zsidók minden moha­­medán legősibb és legnagyobb ellenségei.” A szaudiai király beszédében­­ megemlítette a jom­ kipuri há­­borút is, amelyről azt mondot­­ta, hogy „az arab népek együtt­­működése a háború idején új reményeket ébreszt bennünk, ’ hogy sikerül végre visszakapni az elorzott szent helyeinket, és felszámolni az izraeli agresszió minden jelét.” ״ Minden erőnket bevetve, az összes anyagi eszközeink felhasz­nálásával igyekszünk megmen­­teni majd szent helyeinket és Jeruzsálemet felszabadítjuk a cionista és kommunista vesze­­delemtől . .. Mert mindnyájunk­­nak tudni kell, hogy a kommu­­­­nisták terjesztik az Allah-ellenes ideológiát, lényegében tagadják Allah létét és kísérletet tesznek, hogy eltávolítsanak bennünket­­ szent hitünktől. Ezért egyesül­­nü­nk kell a cionizmus és a kommunizmus ellen, mert mind­­két mozgalom Allah és a moha­­medán vallás legveszélyesebb el­­lenfele” — fejezte be habzószá­­jú gyűlölködő beszédét a siva­­,’ tagi király. 11974.1.1 UJ KELET 3 ■ ■ ■ ■I M M M M ■i H ■É ■i M M H B M k Szemtanú szerint ARABOS KÜLSEJŰ MERÉNYLŐ LŐTTE LE JOSEPH SIEFFET Az angol cionista föderáció alelnökének álla­­pota súlyos . Szemtanú elmondja a gyilkos merénylet történetét A Scotland Yard széleskörű hajtóvadászatot indított annak az ismeretlen merénylőnek kézrekerítésére, aki vasárnap este be­­hatolt Joseph Edward Sieff, az angol cionista föderáció 68 éves helyettes elnökének lakásába — és mint azt jelentettük — két revolverlövéssel súlyosan megsebesítette. Joseph Sieff elnökigazgatója a Marks and Spencer áruház­­láncolatnak, amelynek Anglia minden városában, sőt nagy­­községében fiókja van. A gyilkossági merénylet va­­sárnap este 7 órakor történt. Revolverrel felfegyverzett álar­­cos fér­fi kopogtatott be a Sieff- , család luxusvillájának kapuján,­­ amely a londoni St. John Wood negyedben van. A kaput a mil­­liomos portugál származású ko­­mornyikja nyitotta ki, aki később­­ a rendőrségen tett vallomáso-­­­ban „arabos külsejűnek” ne­­­­vezte gazdája támadóját. A­­ Scotland Yard nyomozói a szé­­leskörű vizsgálatot kiterjesztet­­­­ték annak megállapítására is,­­ hogy a gyilkos merénylő eset­­­­leg az arab terroristák köréből származik. 1 / 1 Az álarcos bandita revolvert fogott a megdöbbent komor­­nyikra: ״ Vezessen azonal Sieff úrhoz!" A komornyik, Miguel Perluara, kénytelen volt a hátá-­­ nak szegzett revolver nyomása alatt a merénylőt bevezetni a fürdőszobába ahol Joseph Sieff , fürdéshez készülődött. Sieff, aki a fürdőkád körül foglalatosko­­dott, nem vette észre a történte­­ket és ezt használta ki a me­­rénylő, hogy kétszer rálőjön a védtelen férfire, majd eszeves­szett futással megszökjön. A szomszédok közül senki sem látta a menekülő merény­­let, sőt a lövéseket sem hallotta. A banditának sikerült az áram­­korlátozások miatt gyéren meg­­világított londoni utcák homá­­lyában egérutat nyernie. A súlyosan sebesült Steffet azonnal a Middlesex kórházba szállították. Az orvosok órákon­­ át tartó bonyolult fejmertéttel igyekeztek megmenteni az életét. Percekkel a merénylet után megjelentek a rendőrök a Sieff villában. A ház, a körülötte levő park és a környező utcák átfé­­sülése után a nyomozást vezető­­ rendőrtiszt először kijelentette, hogy a merényletnek szerinte két oka lehet: rablási kísérlet, vagy „politikai jellegű­ merény­­let”. Percekkel később ugyanez a rendőrtiszt bevallotta, hogy szó sem lehet közönséges rab­­lási kísérletről. A portugál ko­­mornyik elmondotta, hogy a merénylő közepes termetű fiatal­ember, aki prémgallérú barna kabátot viselt. Elmondotta még a komornyik, hogy a merénylet idején Louise asszony, Joseph Sieff felesége, nem volt otthon és az épületben csak két szoba­­lány tartózkodott. Joseph Sieff az elmúlt évtize­­dekben élénk tevékenységet fej­­tett ki helyi zsidó ügyekben és Izrael érdekében. 1961 óta a Joint elnöke, 1965-ben válasz­­tották meg az angliai és írorszá­gi cionista föderáció alelnöké­­nek. Üzleti ügyekbe 1933-ban kapcsolódott be és azóta áll a Marks és Spencer áruházak élén. Joseph Edward Sieff csöndes, szerény, de annál erélyesebb és nyakasabb ember, aki mindig közel állt Izrael államához. Nem volt Angliában és Írország­ban olyan cionista, vagy Izrael­­barát rendezvény, amelyben ne vett volna részt szívvel és lé­­lekkel. - - •f ? w

Next