Uj Kelet, 1976. július (57. évfolyam, 8505-8530. szám)

1976-07-01 / 8505. szám

I­ KELET SORBAÁLLNAK A JELÖLTEK.... KI LESZ KISSINGER UTÓDJA? (TIME).. . A tisztséggel egy golyóbiztos Cadillac kocsi jár, és egy állandóan indulásra kész Boeing 707, vagy Lear-jet. A fizetés évi 60,000 dollár. Iro­­dája a legnagyobb és a legfény­­űizőbb Washingtonban: korai amerikai bútorzata megtölthet­­ne egy kisebb múzeumot, széles 8. emeleti erkélyéről pazar ki­­látás nyílik, és egyik termében 200 vendéget fogadhat vacso­­rára. De a reményteljes demok­­ratákat, akik most sorban állnak, hogy örököljék Henry Kissin­­ger tisztségét, nem a pénz, vagy a dekoráció vonzza. Az Egye­­sült Államok külügyminiszteri tisztsége alkalmasint a leghatal­­masabb közhivatalnoki állás a világon. Ha Jimmy Cartert választják meg elnöknek, bizonyos, hogy nem fog egy újabb Kissinger után nézni. Ő nem tekinti ma­­gát falusi jövevénynek, akinek világi ügyekben oktatóra van szüksége. Jóllehet közhivatalno­­ki gyakorlata mindössze nyolc évre szorítkozik (négy év Geor­­gia törvényhozó testületében és négy év, mint kormányzó), ko­­rántsem illetődik meg a kül­­politikai szakértők előtt. Intellek­tuálisan vonzzák a külügyi prob­lémák és a világarénát jórészt a Fehér Ház rezervátumának tekinti. Időközben szívesen veszi a ta­­nácsokat, amelyeket néha maga kér, néha kéretlenül kap a De­­mokrata Párt impozáns külügyi establishmentjétől, melynek tag­­jai készségesen végeznek kutató munkákat, háttérismertető tanul­mányokat Carter számára, és gyakran megírják beszédeit, ־— vagy azoknak egyes részeit. Úgy látszik, biztonságban érzi ma­­gát, amikor ezt a sok befolyá­­sos embert maga körül foglal­­koztatja és táplálja bennük a re­­ményt, és nyilvánvaló, hogy el­­gondolásaikat is hasznosnak ta­­lálja. De senkinek sem tett ígé­­reteket, és nem szívleli azokat, akik szemmel láthatóan „pá­­lyáznak” — a külügyminiszteri tisztségre. A HÁROM Három politikus, akik látszó­­lag nem pályáznak a külügyi posztra, de alkalmasint szere­­peltiefe Carter kalkulációiban, mindnyájan vetélytársai voltak, mint demokrata elnökjelöltek. Mindhárman pontosan megfelel­­nek az elképzelésnek, hogy a következő külügyminiszternek (függetlenül attól, hogy ki lesz az elnök), olyan politikusnak kell­ lennie, aki képes lesz a Kongresszus és a State Depart­­ment közötti feszült kapcsola­­tok megjavítására. • Henry Scoop Jackson sze­­nátor, akinek Nixon elnök fel­­ajánlotta mind a hadügyi, majd a külügyi tárcát, s aki mind­­kettőt elutasította, most aligha­­nem revideálta álláspontját és hajlandó lesz elfogadni a kül­­ügyminiszteri posztot. A ke­­mény vonalat követő külpoliti­­kai nézetei talán nem felelnek meg százszázalékosan Carter el­­képzeléseinek, de a múlt héten a Jackson doktrína jelentős ré­­szét beiktatták a demokrata párt­programba. • A puhább — sőt talán túl puha — vonalat Frank Church, Idaho szenátora képviseli, aki­­nek viszont javára szól, hogy nagy gyakorlattal rendelkezik a Szenátus külügyi bizottságában. • S aztán még mindig ott van Hubert Humphrey,­­ az arany középutat követő külpo­­litika híve, kinek nevét világ­­szerte ismerik, és aki kiváló szó­­noki készségéről nevezetes. De lehetséges, hogy Humphrey in­­kább Mike Mansfield, a szená­­tusi többség vezetőjének pozí­­cióját szeretné örökölni. Van három más aspiráns is, akik nem tartoznak a válasz­­tott politikusok közé, de gyakor­­lott washingtoni kezek, és tehet­­séges ügyvédek. Ezek: • Cyrus Vance (59), aki Ken­­nedy és Johnson alatt helyettes honvédelmi miniszter volt, és mint különleges kiküldött szol­­gált Cypruson, Koreában és Vietnámban. A TIME diplomá­­ciai szakértője szerint Vancenak jók az esélyei. ״ Sima, halk stí­­lusa különösen tetszik Carter­­nek, aki nem szeretné, ha kül­­ügyminisztere elhomályosítaná. Vance finom, óvatos egyéni­­ség.” • George Ball ezzel szemben erőteljes és bőbeszédű kritikusa volt a Nixon - Kissinger - Ford külpolitikának. Különösen Kis­­singer lépésenkénti közelkeleti politikáját bírálta. Az arab vo­­nal felé hajló, 66 éves Ball he­­lyettes külügyminiszter volt J. F. K. és L. B. J. alatt,­״ házon belül” ellenezte a vietnámi po­­litikát és rövid ideig az Egye­­sült Államok nagykövete volt az UNO-ban. Carter benfentesei úgy találják, hogy Ball ״ túl eré­­lyesen pályázik” a külügyminisz­teri posztra. • Paul Warnke (56) ugyan­­csak ellenezte a vietnámi poli­­tikát. A Johnson érában a hon­­védelmi miniszter asszisztense volt, és jelenleg partner Clark Clifford, az idős demokrata ve­­zető ügyvédi irodájában. (Clif­­ford — Harry Truman óta be­­folyásos tanácsosa volt vala­­mennyi demokrata elnöknek és elnökjelöltnek.) AZ EGYÜTTES Vance és Warnke (de nem Ball) tagjai Carter különleges, biztonsági és külügyi agytröszt­­jének, amely 28 tagot számlál. Vance, Warnke, Ball — és Car­­ter — tagjai a Trilaterális Bi­­zottságnak, amelyet 1973-ban David Rockefeller szervezett meg. Ez a csoport mintegy 200 prominens nyugat-európai­, észak amerikai és japán polgárból áll, és Jimmy Carter itt ismerkedett meg először az amerikai kü­lpo­­litikai közösség számos vezető emberével. A Trilaterális Bizottság ere­­deti igazgatója és most a vezető szakember Carter külpolitikai környezetében a brilliáns, 48 éves, lengyel származású Zbig­­niew Brzezinski (ejtsd: Bzsezsin­­szki), a Columbia Egyetem pro­­fesszora.­­ Csodáiói legalább olyan éles agyúnak tartják Brze­­zinskit, mint Kissingert és vér­­mérséklete jóval hűvösebb. De nem valószínű, hogy egymás után két külföldi származású professzor legyen az Egyesült Államok külügyminisztere. Le­­hetséges ,hogy „Zbig” a Nem­­zeti Biztonsági Ügyek tanácsosa lesz (mely esetben a külügymi­­niszternek nem lesz egészen gondtalan az élete). Andrew Young, Atlanta kong­­resszusi képviselője és Carter in­­tim barátja figyelmeztette mind­­azokat, akik most Carternek dol­goznak, ne számítsanak rá, hogy Carter okvetlenül meg fogja ju­­talmazni őket. „Carter nem osz­­togat garasokat a kampány u­tán.” Carter kijelentette, hogy sok nő és sok fekete lesz az admi­­nisztrációjában, és lehetséges, hogy nem csupán a hagyomá­­nyos „kisebbségi” (lakásügyi, népjóléti, stb.) kinevezésekre gondol. Az ember, akit a kül­­ügy élére állít, bombaszerű meg­lepetés lehet. A VETÉLYTÁRSAK Nincs kizárva, hogy a Carter kabinetben lesz egy, vagy két republikánus is. — éppen úgy, ahogy Nixon ajánlatot tett Jack­­sonnak, lehetséges, hogy Carter is drámai gesztussal felajánlja a külügyminisztériumot az ellen­­zéki pártnak, így például szóba került Elliot Richardson, Nel­­son Rockefeller és fivére, Da­­vid. Mindez azonban­ nem tűnik plauzibilisnek. Mint azt egy „Carter figyelő” megjegyezte: „Nem hinném, hogy Jimmy ennyire pimasz.” Richardson valójában Gerald Ford listáján szerepel (ha ugyan Ford lesz az elnök) éppen úgy, mint Rocky. Az sincs kizárva, hogy Ford a sokoldalú, 59 éves texaszi szenátort, John Conallyt szemelte ki a tisztségre,­­ ha ugyan nem tartogatja őt alel­­nöknek. (Habár Amerika szá­­mos szövetségese ellenszenvvel viseltetik Conally iránt.) Szóba kerülhet az 53 éves ׳־ Melvin Laird volt honvédelmi miniszter is, aki Ford régi kong­­resszusi kollégája, valamint egy másik régi kongresszusi barát­­ja, az­ 58 éves William Scranton, Pennsylvania volt kormányzója, közelkeleti kiküldött és jelenleg az Egyesült Államok UNO nagy­követe. Ford azonban hangsú­­lyozza, hogy Kissinger megtart­­hatja az állást, mindaddig, amíg kedve tartja. Kissinger kijelen­­tette, hogy „mindent egybevet­­ve” úgy véli, leghelyesebb, ha leköszön a választások után. Az esetben, ha Reagan lesz a következő elnök, biztosra ve­­hető Kissinger távozása. Ameny­­nyiben Reagan már eljutott ab­­ba a stádiumba, hogy összeállí­­totta a listáját, igen valószínű, hogy Conally és Laird szerepel­­nek rajta. Külpolitikai agytröszt­­jének egyik legfontosabb tagja az 52 éves Glenn Campbell, a stanfordi Hoover Történelem­­kutató Intézet igazgatója. De Reagan legvalószínűbb külügy­­miniszter jelöltje alkalmasint James Schlesinger, ex prof­esz­­szor, ex-CIA-igazgató, ex-hon­­védelmi miniszter. George Ball Zbigniew Brzezinski Frank Churche Cyrus Vance­ ­ * Elliot Richardson John Connally Jam Schlesinger Nelson Rockefeller KFAR MASARYK MESSZEBB VAN, MINT TOKIÓ ? Még az újabb „kék-fehér kam­pány” kezdete előtt alkalmam volt izraeli gyártmányú porcelán készletet vásárolni. Örültem, hogy egy kibuci gyár, a Kfar Masaryk tulajdonában lévő ״ Naaman” cég szép, modern, íz­léses, jó minőségű és elfogadható áru készletét vehettem meg, a piacot elárasztó töménytelen kül­földi készítmény helyett Az öröm után jött az üröm. Eltörött két csésze a szép kész­letből. Elmentem tehát a keres­­kedőhöz, akinél a készletet vet­­tem és aki nagy raktárt tart a Naaman árujából. Rendeltem két csészét a hozzávaló csésze­­aljakkal és — vártam. Teltek a hetek, teltek a hónapok, szorgal­masan jártam a kereskedőhöz, láttam a többször megismételt rendelés másolatát — de a csé­­szék csak nem érkeztek meg. Amikor négy (4) hónap után haragos szemrehányást tettem a kereskedőnek, ez megmutatta ne­kem az ő saját, Tokióban vásá­­rolt, japán porcelánkészletét, amelyből szintén eltörött egy csésze. Itt a japán cégnek és nyolc héten belül megkapta a gondosan becsomagolt porcelán csészét,­­ udvarias levél kísé­­retében. Nyolc hét alatt megjött tehát a válasz Tokióból, de négy hónap alatt sem lehetett választ kapni Kfár Massarykból. Azt kell ebből következtetni, hogy Kfár Massaryk messzebb van, mint Tokió? Vagy talán he­lyesebb az a következtetés, hogy­­ ne lelkesedjünk oly nagyon a hazai iparért és a kék-fehér” áruért. Legalább is addig nem, amíg az izraeli ipar nem tanulja meg a japánoktól a piacok meg­hódításának módját, amelynek első előfeltétele­­ a közönség­­szolgálat. (a. g.) » ESEMÉNYEK־ EMBEREK TANÜGYI PÁRBESZÉD Szereplők: (uj­olé Férj, uj­olá Feleség, Jich­ák Rubin minisz­­terelnök, Sanda Gyanú). Feleség: Képzeld drágám, a gyerek ma hazajött az iskolából, kérdem tőle, hogy mit tanult ma? Azt mondja, egyik órán szólt a dzsezz, ők tapsoltak, a tanítónő táncolt, aztán jött két óra futball, aztán kellett volna legyen héber óra, de a tanítónő hiányzott és akkor ők játszot­­tak ... Na mit szólsz hozzá? Férj: Nem kell megijedni. Ilyen ma az iskola. Először meg kell hozni a kedvét annak a gyer­meknek a tanuláshoz, aztán ész­­revétlenül beleöntik a sok tudo­­mányt. " Feleség (máskor): Képzeld, a gyereknek már két hete nem volt egy sor leckéje. Elmentem az iskolába, mert nem hittem el neki, és ott igazolták, hogy tény­leg nem adtak leckét. Itt va­­gyunk egy hónapja és még nem tanult semmit... Férj: Dehogy nem tanult, csak még nem oldódott meg a nyelve. Nem érted? Ezek a mi pedagógusaink a legeslegmoder­­nebb amerikai módszer sze­­rint dolgoznak, tanulmányozzák a leghipermodernebb bibliográ­­fiát és annak alapján elkerülik a gyermek elidegenítését. A lecke­­adás sokkot okoz a gyermeknek, gátlásokat ébreszt, kihat a nemi életére. Az a rengeteg tudomány szinte észrevétlenül, spontán erő­vel fog behatolni a gyermek tu­­datába. Japán és délafrikai pszi­chológusok kimutatták, hogy az ilyen után beszerzett ismeretek sokkal tartósabbak ... Feleség (megint máskor): Ma a lányodat összepaholták az is­­kolában. Folyt a vér az orrából, ment panaszra a tanítónőhöz, de az rá sem nézett. Férj: így edződött az acél... Feleség: Nézd az újságot. Az idén a gyerekek nem kapnak bi­­zonyítványt. A tanügyiek szank­­ciókat alkalmaznak velük szem­­ben, mert nincsenek megeléged­­ve a saját körülményeikkel. Hát miért hibás az a gyermek? Ősz­­szel később fog megindulni a tanév, mert nem készítettek elő semmit. Borzasztó! Férj: Kicsi szívem, te még nem tudod mi az igazi demokrá­cia. Itt nálunk szabadság van, a tanárok szabadon tiltakoznak. Feleség: Pont te szoktad mon­dani, hogy ne tévesszük össze a szabadságot az anarchiával. Megint elmentem az iskolába, mert azt a tankönyvet, amit meg­ígértek már három hete nem hoz­ták el, a héber tanárt már há­­romszor kicserélték, de ez is folyton hiányzik. Panaszkodtam nekik, hogy a gyermek nem tud semmit ,azt mondták számlányl, vannak kezdeti nehézségek, fog az menni, és hogy tanítsuk mi a gyerekeket arra, amit az ulpán­­ban tanultunk. Na már most ha én odaállok a napi öt óra ulpán, három óra saját tanulásom, napi kötelező 3—3 óra irodáról­­irodára­ járásom után, takarítás, mosás, munkakeresés után még a gyerekeket is tanítani, akkor belebetegszem! . . . Ezalatt a gye­reknek azt mondják, vigyen ma­­gyar vagy román könyveket az órára, olvasson bármit, hogy a többit ne zavarja. Férj: Kedvesem, ne dramati­­záld el a helyzetet. Van egy-egy személy a tanügyben, ki nem tesz teljes mértékben eleget a kötelességének, de különben megy az egész, mint a karika csapás... Jich­ák Rabin miniszterelnök (beszédet mond, melynek során súlyosan bírálja a tanügyieket,, elmarasztalja őket a nemzet más, lelkiismeretesebb rétegeivel összehasonlítva). Sanda Gyanú (be. Szemreveti ölyvként Férjet). FÜGGÖNY SIMON GÁBOR y׳SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/,^n^ EUROMUR ajtó• és falbevonat wwwvwwvwvwwwwvvvwvw •' י‘׳-.־ ®4MBfflm Í0 mi a tömiÖBB hónapba!! fi® M1US használja ki 42 *״*a״ au״«״. T oljon ״mTzKw,m D'VAT°s ruházatot ״ mn, RENDELKEZÉSÉRE MA T Z K I N |1* !1• ««9 •Tel-Aviv 101/103 Dizengoff st, 74 Allenby st. • Haifa, 37 Herzl st. 1976. VII. 1

Next