Uj Kelet, 1977. március (58. évfolyam, 8711-8737. szám)
1977-03-01 / 8711. szám
2. IJJ KELET SZÁDAT: A SZOVJETUNIÓ 50 MÍG—21 GÉPET SZALAT EGYIPTOMNAK New York (UPI). — Ánár Szádát egyiptomi elnök, az amerikai ABC televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Szovjetunió és Egyiptom viszonyának elhidegülése ellenére, az oroszok megígérték, hogy rövid időn belül leszállítanak Egyiptomnak 50 darab Míg—21 típusú gépet, amelyet Egyiptom márkét éve kér az oroszoktól, légihaderejének felfrissítésére. Az egyiptomiak eredetileg 150 ilyen gépet kértek, de az oroszok csak a kért mennyiség egyharmadáthagyták jóvá. A továbbiakban Szádát annak a reményének adott kifejezést, hogy Vance következő, júniusra tervezett közelkeleti látogatása során világosan körvonalazza majd az amerikai békepolitikát. A palesztinaiakkal kapcsolatban azt mondotta, hogy igyekszik rábírni őket minden békekilátás alapos tanulmányozására a Palesztinai Nemzeti Tanács legközelebbi ülésén. Hozzáfűzte, hogy abban az esetben, ha a PFSz hozzájárul ezen a tanácson az úgynevezett ״ palesztinai alapokmány” módosításához olyan formában, hogy a palesztinaiak elismerik Izrael létjogosultságát — ״ ez egy egészen új helyzetet fog teremteni.” Szádát igenlőleg válaszolt arra a kérdésre, hogy igyekszik-e befolyásolni a PFSz-t olyan határozatok hozatalára, amelyek lehetővé tennék részvételét a genfi konferencián. Felvetette azonban a kérdést, hogy miért kell mindig a PFSz-től követelni Izrael elismerését, miért nem lehet a kölcsönös közelebbrehozás útját választani minden vitás kérdést illetően. Az egyiptomi elnök, egy másik kérdésre válaszolva, örömét fejezte ki Rátán győzelme felett és kijelentette, reméli, hogy az izraeli választások fokozzák majd a belső stabilitást, ami lehetővé tenné Izrael számára, hogy kezdeményezést tegyen a békés rendezés érdekében. "Politikai vonalvezetésem kialakításánál mindig figyelembe veszem az izraeli belpolitikai helyzetet " — mondotta. ROMÁN ZSIDÓK ANTISZEMITIZMUSSAL VÁDOLNAK KOMMUNISTA FŐTISZTVISELŐKET Csak nemzetközi szempontok miatt liberális a hatóságok magatartása a zsidó intézményekkel szemben Washington. (LT). A New York Times vasárnapi számának jelentése szerint egyre nagyobb számú román zsidó vádolja antiszemitizmussal az ottani komunista rendszer főtisztviselőit. A lap Bukarestbe kiküldött munkatársa szerint a mintegy 50 ezer főre csappant román zsidóság legalább 40 százaléka el szeretné hagyni az országot és ezek közül legalább 5000 azonnal, minden késedelem nélkül megtenné ezt. A román főtisztviselők azt válaszolják a vádakra, hogy Romániában teljesen szabadon folyik a zsidó élet, amit a zsinagógák, kóser mészár■ székek, valamint a bukaresti jiddisnyelvű színház működése is bizonyít. ״ A rezsim bírálói azt mondják, hogy a zsidó intézményekkel szemben tanúsított liberális magatartás oka az, hogy a románok nem akarnak éles bírálatot kiváltani Nyugaton. Ennek ellenére azonban a hatóságok éber felügyeletet gyakorolnak a zsidó intézmények működése felett. Románia kizárólag azért tartja fenn diplomáciai kapcsolatait Izraellel, mert az izraeliek igen eredményesen közvetítettek több, román érdekeket szolgáló nemzetközi kereskedelmi ügyletben” — mondják a román kormányzatot bíráló körök. Az elmúlt két év folyamán a román hatóságok mintegy 2000 zsidó kivándorlását engedélyezték, de az utóbbi hónapokban erős csökkenés érezhető ezen a téren. Nem csekély azoknak a román zsidóknak a száma, akik kérését állandóan visszautasítják a hatóságok. A New York Times munkatársa megemlítette azt is, hogy azok között, akik a kivándorlás érdekében exponálják magukat, található Luminita Colár írónő is, aki kisegítő ápolónőként kénytelen dolgozni. Izraeli kivándorlási kérelmét három ízben utasították el a hatóságok. Az írónő elmondotta, hogy a minisztériumban el sem olvasták műveit, amelyeket Vasil Nicolescu, a minisztérium könyvkiadási osztályának igazgatója nem volt hajlandó kiadni, az írónő zsidó hangzású neve miatt. „Nem tiltakoztam, mert mindenki legitim joga, hogy antiszemita legyen, így Voltaire is az volt, de nem akarok közöttük élni” — mondotta az írónő. wwrwrrrmrr*rwrwwmftr1t*»nwnrwrr**rmtti »0RLY« Mozi, Haifa Minden kedden délután 4.30 órakor, a legjobb németül beszélő színes filmek 3 8 __DU BIST WUNDERBAR, Katharina Valente 3.15 — CAFE ORIENTAL, Elke Sommer 3.22 — MENSCHEN IM HOTEL, Heinz Rühmann Vicki Baum regénye alapján !3.29 — DER VOGLEHRENDLER, Kálmán, Celer operett 4.5 — DER HOCHSTAPLER, Horst Buchholz 4.12 — LA PALOMA, Bibi Johns 4 19 __ DER JUGENDRICHTER, Heinz Rühmann 4 26 — DIE EMMBÄICH KALMAN-STORY 5.3 — FRAU CaBSNEY’S ENDE, Lili Palmer 5.10 — O SOLE MIO, Senta Berger Vágja ki és őrizze meg, mert a hirdetés felmutatásával minden filmnél 13.50 fontot fizet 15.G IL helyett. 1977. III. 1 Izraeli újságíró Délibanonban »A gyászruha - nemzeti viselet« A síita muzulmán mezőgazdák jó viszonyban vannak keresztény szomszédaikkal Atállá Mancur, a Háárec szerkesztőségének arab-keresztény tagja a héten egy napot hivatalos engedéllyel Dél-Libanonban töltött. Ez volt izraeli újságíró első libanoni látogatása a függetlenségi háború óta. Alább közöljük Mancur beszámolóját. A tegnapi napot a libanoni keresztény harcosok társaságában töltöttem, akik a dél-libanoni keresztény falvakat védik a baloldali muzulmánokkal szemben a Birám kibuctól északra fekvő Bint Dzsábejl térségében. Hosszú időt töltöttem a muzulmánokkal farkasszemet néző hadállásban. Téved, aki úgy hiszi, hogy a libanoni polgárháború már befejeződött. A keresztény harcosok, közöttük szép számban 16—17 éves fiúk, morálja igen magas. Nagy biztonságérzettel kezelik fegyverüket, megbíznak parancsnokaikban és saját képességeikben. Egyikük megsebesült tegnapra virradóra, néhány órával odaérkezésem előtt. A 16 éves harcos akkor sebesült meg, amikor a hadállásával szomszédos kútból vizet akart meríteni. Egy mesterlövész golyója talált el és a csáti kórházba szállították kezelésre. Az izraeli arab polgárok rendszeres rokonlátogatási akciója keretében érkeztem Éjn Ebelbe. Az elmúlt év folyamán többezer dél-libanoni lakos tett hosszabb látogatásokat a Gálilban élő rokonainál. Az izraeli arabok most viszonozzák ezeket a látogatásokat. Velem együtt 35 keresztény arab polgár jött át Libanonba egy napra. A csoport tagjai között én voltam az egyetlen újságíró; ez volt izraeli újságíró első látogatása Libanonban, az állam függetlensége óta. A Dovér melletti átjárónál letétbe helyeztük személyazonossági igazolványainkat és nyilatkozatot írtunk alá, amelynek értelmében saját felelősségünkre lépjük át a határt. A kerítés túlsó oldalán többtucatnyi libanoni lakos várta az izraeli vendégeket, akik olajos kannákkal, cukros zsákokkal, édességgel és más ajándékokkal megrakva jöttek. A libanoniak közölték velünk, hogy Éjn Ebei faluban emlékszertartást rendeznek Antoniusz Butrusz Cháris maronita pátriárka édesanyja lelki üdvéért, aki 40 nappal ezelőtt halt meg. (A muzulmán vallás előírásai szerint, a zsidó slosimhoz hasonló emlékszertartást 40 nap után rendezik. ( A szerk.) Az emebelt, Szűzanyáról elnevezett templomban számos ájtatoskodó volt, de végül nem tartották meg az emlékszertartást. Az asszonyok kivétel nélkül feketébe voltak öltözve. Ebben a 2000 lakosú faluban az elmúlt év folyamán öt ember vesztette életét terrorista támadások következtében. A szomszédos Debel faluban tíz áldozata volt a terrorista támadásoknak, akárcsak a kissé távolabb fekvő Rumeisben. A gyászruha ezekben a falvakban nemzeti viselet lett. A Chánita kibuctól északra fekvő Álmá e-Sááb faluban, amely szintén — az itteni zsargonnal élve — „koordinálja tevékenységét Izráellel”, nem voltak halálos áldozatai a terrorista támadásoknak. Tőlük északra az Ahmed el-Chátib főhadnagy parancsonksága alatt álló szakadár libanoni hadsereg egységei állomásoznak és ezek kerülik az összeütközést a keresztény falvakkal. Különböző dél-libanoni muzulmán falvak, illetve tényezők mindent megtesznek, hogy békés viszonyban maradjanak a keresztény lakossággal. Legalább tíz, síita muzulmánok által lakott falu állandó kereskedelmi és társadalmi kapcsolatot tart fenn a szomszédságban élő keresztényekkel, lehetővé teszi a keresztény harcosok átvonulását falvaikon és azt, hogy a dél-libanoni keresztények kapcsolatot tartsanak fenn Libanon északibb részeivel. Ezek a keresztények onnan hozzák az ellátás egy részét, onnan kapnak anyagi támogatást rokonaiktól vagy állami szervektől. Az élelem Libanonban még ma is olcsóbb, mint Izraelben. Egy liter benzin ára 3 izraeli fontnak felel meg. A síita muzulmánok is hasznot húznak a keresztény szomszádokkal fenntartott kapcsolataikból, így például províziót kapnak a falvaikon áthaladó pénzből és élelemből. Chánin muzulmán falu lakosai egyszer zavarni próbálták a forgalmat Éjn Ebel és Debel között, mire a keresztények megszállták a városkát, amelynek lakosai elmenekültek. A síita többségű Bint Dzsbéjl falu lakosainak többsége is elmenekült, miután kitudódott róluk, hogy segélyezik a muzulmán baloldali erőket.. A legutóbbi napokban végrehajtott keresztény offenzíva eredményeképpen más szomszédos falvak lakosai is elmenekültek. Alkalmam volt találkozni keresztény harcosokkal, akik részt vettek ebben az offenzívában. Az egyik szakállas harcos ezt mondotta: ״ Nem tudom, miért hazudnak. Klasszikus gerillaakció volt ez, amelyben összesen hat harcos vett részt. A sötétség leple alatt megközelítettük hadállásaikat, tüzet nyitottunk és megfutamítottuk az őröket. Az egész éjszakát az ő hadállásukban töltöttük, ami nem volt más, mint egy néhányszáz méteres bunker. Virradatkor nagy, de szervezetlen erő támadott meg bennünket. Sokat közülük megöltünk, illetve megsebesítettünk, mielőtt visszavonultunk 10 bajtársunk fedezete alatt. ״ Láttuk a tömeget, amely menekülni kezdett Bint Dzsbejtből. Ha akartuk volna, százakat ölhettünk volna meg, de nem ez volt a célunk. Nem akartuk megszállni ezt a városkát. Csak tudomásukra akartuk hozni, hogy nem nézzük jó szemmel, ha zavarják falvaink mezőgazdasági munkálatait. Kár, hogy nem értették meg a célzást. Nagy erősítést hoztak, tüzérséggel és automata fegyverekkel. Egész nap lövöldöztek ránk célzás nélkül. A jelek szerint nagyon idegesek. Ha nem lesz más kiút , újabb támadásra indulunk.” Amikor Érn Ebel legmagasabban fekvő hadállásában, az egykori Kaszinó épületében voltam, a muzulmánok állandóan lövöldöztek irányunkba. Az elmúlt héttel ellentétben, a dovévi határállomáson a katonák barátságos magatartást tanusítottak a Libanonba igyekvő arabokkal szemben. Jelen voltak a katonai kormányzóság, valamint a miniszterelnökség mellett működő kisebbségügyi hivatal kiküldöttei is. A visszatérőknek megengedték, hogy kisebb ajándékokat hozzanak magukkal, és ezúttal eltekintettek a múlt héten bevezetett alapos motozástól. Betörtek a Chérut jeruzsálemi hivatalába Ismeretlen tettesek az éjszakai órákban betörtek a Chérut-párt jeruzsálemi hivatalának fiókjába, ahonnan semmit sem vittek el, de alaposan átkutattak minden szekrényt és fiókot. Chájim Korfu képviselő, a Chérut jeruzsálemi tagozatának elnöke panaszt tett a rendőrségen. A betörők az ezüstből készült országos labdarúgó kupát sem vitték el, amelyet tavaly a Betár Jeruzsálem nyert meg és a Chérut parthelyiségében helyezett letétbe. ״ Inkább zsidó...” Willy Brandt volt német kancellár, aki a napokban Izraelben járt, több tréfát mondott el Bruno Kreisky osztrák kancellár számlájára. Többek között elmondotta, hogy Kreisky nagyapját annak idején miniszterségre terjesztették fel Ferenc József kormányában. A császár azonban nem nevezte ki miniszternek, mert Kreisky nagyapja atheistának tüntette fel magát a „vallás” rovatban. ״ Akkor már inkább legyen zsidó miniszter” — mondotta habsburgi Ferenc József. Asszimiláció Braziliában Dávid Márkusz, a Rio de Janeiróban megjelenő Di Bressze című jiddisnyelvű lap jelenleg Izraelben tartózkodó szerkesztője a tel-avivi Újságíró Szövetségben tiszteletére rendezett banketten elmondotta, hogy Braziliában egyre fokozódó asszimiláció érezhető a zsidó lakosság körében és csak az Izraellel való kapcsolatok fékezik némileg ezt a folyamatot. A 106 millió lakosi Brazíliában 180 ezer zsidó él és 11 ezer gyermek nyer oktatást zsidó iskolákban. A vegyesházasságok száma igen magas. HUSZONNÉGY ÓRA Micháél Bár Zohár leleplezései: Ben Gurion legjobb barátja gyilkolta meg Bernadotte grófot Izrael első miniszterelnöke csatlakozni akart a brit világbirodalomhoz Mint tegnapi számunkban röviden jelentettük, dr. Micháél Bár Zohár, a neves történész és életrajzíró, Ben Gurion politikai pályafutásáról szóló művének második kötete a napokban jelent meg az izraeli könyvpiacon és nagy érdeklődést váltott ki, mert egész sor ismeretlen részletet tár fel Dávid Ben Gurion életútjáról. A könyv többek között részleteket közöl Ben Gurion 1958 augusztusi ankarai útjáról, amelynek célja Nasszer megbuktatása volt, a közelkeleti szovjet terjeszkedés megfékezésére. A Nasszer ellen szőtt tervről az Egyesült Államoknak is tudomása volt. A biográfia felfedi, hogy Ben Gurion 1955-ben mérlegelte Izrael belépését a brit világbirodalomba, ugyanolyan státuszban, mint például Új Zéland. Anglia Robertson tábornokot, a Földközitengeri angol erők parancsnokát küldte ki Izraelbe, hogy tárgyaljon a kérdésről. Végül azonban a terv nem valósult meg, mert közben Anthony Edent nevezték ki külügyminiszterré és Eden élesen ellenezte, hogy Anglia túl szorosra fűzze kapcsolatait Izraellel. Amikor Ben Gurion 1960-ban Párizsba repült, a sajtó éles tudósításokban számolt be a De Gaulle-lal való barátság kimélyítéséről. A miniszterelnök franciaországi utazásának tulajdonképpeni célja az épülő dimonai atomkohó megmentése volt, miután Franciaország hirtelen bejelentette, hogy nem hajlandó résztvenni abban. Párizsban Ben Gurion csak annyit tudott elérni, hogy Franciaország érvénytelenítette ellenkezését, de leállította az erre a célra ígért anyagi segélyt. Végül az atomkohó építésének befejezését magánszemélyek hozzájárulása tette lehetővé. 1961 január 3-án az amerikaiak ultimatív követelést támasztottak, hogy Izrael 24 órán belül jelentse be a dimonai atomkohó lebontását. Ben Gurion magához kérette az amerikai nagykövetét és közölte vele, hogy elutasítja az ultimátumot. Valamivel később telefonon felhívta Kennedy elnököt és a két politikus megállapodott abban, hogy az amerikaiak megkapják az időnkénti ellenőrzés jogát. Bár Zohár megállapítása szerint Ben Gurion fénykora 1953-ban, első visszavonulásakor zárult le. A későbbi években sok hibát követett el. 1963-ban, a szíriai—jordániai—egyiptomi szövetség megkötése után fellármázta az egész nyugati világot azzal, hogy komoly veszélybe került Izrael léte — de az általa fújt riadót hűvösen fogadták. Amerika elutasította védelmi szövetségre vonatkozó javaslatát. Amikor visszatért a kormány élére, már nem volt a régi Ben Gurion. A színáji háborút nem ő tervezte, hanem két fiatalabb munkatársa, Dáján és Peresz. Ben Gurion 1967 június 6-án tapasztalta fájdalmasan, hogy már nem az a teljhatalmú vezér, aki valaha volt. Dáján nem tartotta be ígéretét és nem tanácskozta meg vele katonai sakkhúzásait. Életének utolsó éveiben Ben Gurion könnyen befolyásolható, gyenge akaratú emberré vált. Egy alkalommal Jordánia felosztását javasolta Izrael és Irak között. A szináji háború után azonban rájött, hogy nincs gyakorlati lehetőség Erec Jiszráel egész területének uralására. Élete végefelé Ben Gurion megalkuvóvá vált ellenfeleivel szemben is, és így egy alkalommal kijelentette, hogy Begint sem gyűlöli. Ekkor már néha Lávont és Sárétet is megdicsérte. Az utóbbit „jó házból való fiúnak” nevezte. Bernadotte gróf, a svéd békeközvetítő 1948-ban történt meggyilkolása után, Ben Gurion naplójában megemlítette, hogy legjobb barátja, Jehosuá Kohén (Szolé Bokér kibuc tagja — a szerk.) követte el a gyilkosságot, és ezt be is vallotta előtte. Az egyik héber estilap munkatársának kérdésére válaszolva, Kohén a héten kijelentette, hogy nincs mit hozzáfűznie Bár Zohár könyvéhez. Jehosuá Zetler, aki a függetlenségi háború előtt a Lechi parancsnoka volt Jeruzsálemben, beismerte, hogy a Lechi ölte meg Bernadotte-ot és az erről határozó háromtagú parancsnokságban rajta kívül Nátán Jelin-Mor, valamint dr. Jiszráel Eldád vett részt. Folke Bernadotte gróf, V. Gustaf svéd király unokaöccse, az UNO békeközvetítője volt Palesztinában és 1948 szeptember 17-én Jeruzsálemben autójában megölték. Az eset annak idején izgalomba hozta az egész világ közvéleményét, és Ben Gurion elrendelte a Lechi számos tagjának letartóztatását és a szervezet feloszlatását. Zetler elmondotta, hogy Bernadotteot azért tették el láb alól, mert Jeruzsálemet nemzetközi várossá akarta deklarálni és általában véve egyoldalú, Izraelellenes álláspontot foglalt el. Ben Gurion annak idején a Sin-Bétet bízta meg a gyilkos személyének kiderítésére, és a Sin-Bét három névből álló listát nyújtott át a miniszterelnöknek. A három gyanúsított közül az egyik Jehosuá Kohén volt. Végül senkit sem állítottak bíróság elé. Jelin Mor és Eldád kitérő válaszokat adtak az újságírók kérdésére ebben az ügyben. Azt azonban beismerték, hogy ők határozták el Bernadotte meggyilkolását. Eldád hozzáfűzte, hogy annakidején sajtóértekezlet keretében akarta magára vállalni a felelősséget a Lecii nevében, de Gideon Hausner, aki akkor a kormány jogtanácsosa volt, lebeszélte erről azzal, hogy külpolitikai téren ez sokat árthatna Izraelnek. BEN GURION ÉS JEHOSUÁ KOHÉN