Új Könyvek, 1985 (22. évfolyam, 4. szám)
1985 / 4. szám
Népmesék varázsos világát kelti életre Ágh István költői ihletésű, lírai képvilágú meseregényében — ámde meglehetősen rendhagyó módon. Hőse, Feldkirály, bár a mesék „legkisebb fiú”-ja, közel sem a hagyományos utat járja. Legyőzi ugyan a „(szelíd, kedves, otthon klottgatyát viselő) tizenkétfejű sárkányt, elnyeri a (nem is oly hűséges, butácska, ám örökkön szerelmes) királylány kezét, s vele együtt a (szegényes, széthulló) fele királyságot” — de ezen a ponton meséje eredeti fordulatot vesz. Voltaképpen itt veszi kezdetét az „igazi” történet. Az ifjú hős hamarosan rádöbben: az elért jókkal együtt igen sok rossz is a birtokába került. Keserves tapasztalatok nyomán szembefordul a „bolondító, métely mesékkel” és saját sorsa „új, igazabb” meséjét kezdi formálni. Megszökik a királyi udvarból, hűséges inasával, egy Itáliából származó „vérbeli” költővel... Életét a továbbiakban a mesék igaz, szép, emberi törvényei formálják. Széles Judit ötletes, tehetséggel rajzolt képei méltán díszítik a 6—10 éves korú gyerekeknek ajánlható kötetet. Életrajz, munkásság: 800481. Legutóbb megjelent MŰVE: Dani uraságnak (842540). A 31 852403 Akom, bákom, berkenye : Magyar népi gyermekköltészet / [vál. Nyakasné Túri Klára] ; [szerk. Dornbach Mária.] ; [Kovács Gabriella rajzaival]. — Bp. : Móra, 1985. — 196 p. : ill. ; 24 cm ISBN 963 11 3738 4 kötött : 35.— Ft 894.511(02.053.2)—1(082) Gyermekversek — Magyar népköltészet 398.8(439) Magyar népköltészet — Gyermekversek Mt.: Nyakasné Túri Klára (vál.). — Dornbach Mária (szerk.).— Kovács Gabriella (illusztr.) Ut.: Túri Klára, Nyakasné* Nyakasné Túri Klára A Bi © Három nagyobb ciklusra oszlik a kötet. Az első az úgynevezett dajkarímeket tartalmazza: bő válogatásban található itt mindaz, amivel a szülő az első éveiben járó gyermeknek kedveskedik, az altató rigmus, a kiolvasó (s egyben a kéz használatára és megismerésére tanító), a lovagoltató, illetve hintáztató versezet, valamint a járni tanulást ritmizáló szöveg. A második ciklus mondókákat tartalmaz, mégpedig részben a funkció, részben pedig a tartalom szerinti felosztásban. Hiszen mondóka a kiolvasó is, mondóka az is, amit páros forgás vagy hintázás közben mondogatnak, de vannak aztán mondókák az ételekről és állatokról, időjárásról és az év napjairól is, sőt, a népköltészet ősi rétegeit elevenen tartva, vannak betegségűző mondókák is. Mindezekben különösen érdekesek a ritmus kiemelését szolgáló, a hangulatot serkentő értelmetlen szavak, mondatok, például „Hej, guci, galaguci ki guba!” A harmadik csoport a népszokásoké és köszöntőké. A szerkesztő itt néhány rövid mondatban el is igazít, mit is cselekedett a fiú vagy a lány, amikor a komálás, a pünkösdölés, a lucázás, a regölés, a húsvétolás, a betlehemezés verseit mondta. A negyedik ciklus találós kérdéseket, tréfás rejtvényeket