Új Könyvek, 1990 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1990 / 4. szám
éppúgy, mint a kapuk faragott „hímzésén”. A gonddal komponált fotók mellett találni jó néhány expresszív pillanatfölvételtis, ezek az életképek mutatják igazán a mai kalotaszegi magyarságéletét hiteles erővel. A szép kiállítású kötetet a bevezető írás angol és német fordítása, valamint a Felhasznált irodalom jegyzéke zárja. — Minél több kézikönyvtárban kell helyet találnia, de jó lenne, ha kölcsönzési példányra is futná. VÁRADY Pál és BORBÉLY Anikó fotóművészek. Ez az első ismertetett művük. Irodalom: Kós K.: A régi Kalotaszeg (882738), 391 D 87 900424 Dózsa Katalin, F. Letűnt idők, eltűnt divatok, 1867—1945 — írta F. Dózsa Katalin. — Bp. : Gondolat, 1989. — 342 p. : ill. ; 19 cm Bibliogr.: p. 331—340. ISBN 963 282 220 X fűzött : 75.— Ft 391 (439)„1867 1945” :930.85(439) Öltözködés — Történet 1867—1915 a . A múlt század második felétől a társadalmi és gazdasági változások sebesebb ütemével párhuzamosan a divatmódosulások folyamata is meggyorsult. Ennek a gondolatnak jegyében tekinti át az 1867—1945 közötti időszakot F. Dózsa Katalin művelődéstörténeti divatkalauza. A kapitalizmus megteremtette a tömegtermelés alapjait, s ezzel kiszélesítette a divatra fogékony rétegek körét. Ezen időszakban jelent meg ugyanis a konfekció, amely előbb csak finomkonfekcióként, később a férfi, legvégül a női ruházkodásban is tért hódított. Mindezt technikai újítások, a gyapotszedőgép, a varrógép és kötőgép megjelenése, a műszálak — műselyem, jersey — felfedezése tette lehetővé. Ebben az időben nőttek ki szatócsboltokból többemeletes áruházak s házi varrodákból előkelő divatszalonok, amelyek a világ divattrendjeit diktálták. Ekkortájt jelent meg a manöken, a kirakati bábu és a modern divatlap is, amely utóbbi rajzok, ruhaleírások mellett szabásmintákkal, öltözködési tanácsokkal is szolgált. A divat diktálói az arisztokrácia, a nagyburzsoázia és a művészek voltak, míg követői a középosztály tagjai. E hármas irányítói réteg azonban nagyon sokban különbözött. Az arisztokrata urak dendis ruházkodásával szemben a társaság hölgytagjai előkelően és viszszafogottan öltözködtek. Nem így a nagyburzsoázia köreiben, ahol a férfiak azért dolgoztak, hogy családjuk nőtagjai minél csillogóbban tudjanak megjelenni. A művészek körében elfogadott volt mind az öltözködési, mind a társadalmi szabályok áthágása. A szokások, az életmód változása is hatással volt a divatra. A nők munkába állása, a sportos életmód lazított az öltözködési szabályokon: eltűnt a fűző, rövidült a szoknyahossz, megjelentek a fürdőruhák és különféle sportruhák, elfogadott lett a nők nadrágviselése. Mindezzel párhuzamosan változott a szépségideál, az erkölcs és illem szabályai. A világ női divatjának központja Párizs volt, a férfidivaté London, Berlin, Bécs, New York és