Új Látóhatár, 1965 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / 3. szám - FIGYELŐ - Révész László: A lengyel kérdés és a magyar társadalom 1831–1848
kívüli jelenség; ám ez a szellemiség az irodalom sokkal magasabb rétegeibe is felhatol s néha egy-egy félzártkörű irodalmi vita a legragyogóbb nevek viselőinek részvételével úgy hangzik, mintha egy mammutérdekeltség igazgatósági tanácstermében volnánk: az elnök és a vezér nem felejti el, hogy megcsillogtassa humanista műveltségét, de elvárja, hogy minden beosztottja a közönségigényre hangolja antennáit és a piacra termeljen. Hogy is lehetne másként: Angliában nem adófillérekből adnak ki olyan könyveket, amelyektől a közteherviselő hol undorral, hol haraggal fordul el. Az 1664-es év irodalmi halottai közt jegyezték fel Sean O'Casey-t és Ian Fleminget. Különös anyagi mérték — állapította meg szomorú rezignációval az irodalom egyik kitűnő krónikása. O'Casey 84 éves korában hunyt el, félévszázados pályafutása alatt előkelő helyet vívott ki magának a modern világirodalom legjelentősebb színpadi írói közt, de csupán másfélezer fontot hagyott hátra — szemben Fleminggel, aki alig egy évtized alatt, kémiian fazmagóriáival aranyszigetet köpült össze maga alá, nábob módjára költekezett s amikor 56 éves korában elvitte a szívroham, 300. 000 font maradt utána. Talán O'Casey-re tovább fognak emlékezni, mint 'James Bond' megteremtőjére, ám ez sovány vigasz és nem meggyőző szólam egy olyan társadalom fülében, amelynek pénzszerző megszállotsága állandóan újra napirendre tűzi a pénzsikert s ez még értékrendjén is maradó eltolódást eredményez Mammon felé — írja a krónikás, hozzátéve, hogy a pénz süketsége — a pénz provincializmusa. E túlzott borúlátás talán annak tudható be, hogy — mint minden nagy irodalom viperafészkekkel, irigy recenziókkal fertőzött szent berkeiben — az angol írók is, igen sokszor beteges féltékenységgel figyelik a vetélytársak érvényesülését a versenyben. A nagy egyetemek ódon falai közt azonban higgadtabban ítélik meg a helyzetet: talán a bőndületes 'James Bondnak' is megbocsátanak, ha majd esetleg lesüllyed az ifjúsági irodalomban . Fleminget elskatulyázzák a humoristák közé, és több indulgenciával ítélik meg a nagy íreket,skótokat, akik ma még 'kívülrekednek az angol irodalom korpuszán". Az elmondottakkal kulcsot akartunk adni annak, aki többet akar megtudni a szigetország sajátos jelképrendszeréről és nemzeti elfogultságairól. Ez a nagyon is vázlatos, rövid ízelítő Albion rejtelmeiből szolgáljon útmutatásul s buzdításul egyszersmind, hogy ki-ki maga induljon kalandos felfedező útra a modern angol műveltségben. HATÁR GYŐZŐ A lengyel kérdés és a magyar társadalom 1831—1848 Magyarország és Lengyelország évszázados történelmi kapcsolatai, korán felismert közös érdekei és nem utolsó sorban a történelmi sorsközösség érzése a két szomszédnép érdeklődését kölcsönösen egymás felé irányította. Magyarország harcai Lengyelországban mindig mély rokonszenvet keltettek s nem egyszer tényleges segítség is jött az északi szomszédtól. Ugyanígy nálunk is aggódva kísérte a magyar nemesség a lengyelek élet-halál harcát a 18. és 19. század folyamán s a rokonszenv bizonyos mérvű segítség nyújtásában is kifejezésre jutott. A Lengyelország iránti fokozott rokonszenv Magyarországon az 1830/31-68 lengyel szabadságmozgalom és szabadság* 250