Új Magyar Muzeum 1/1 (1850-1851)
Irodalom és nyelv - Toldy Ferenc: A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó esdeklés a Nemzeti Könyvtár ügyében
NEMZETI IRODALOM ÉS NEMZETI ÉLET. 343 földben elásva rejtező kincseit köz vagyonát visszaszerzené, s minden, mit magyar elme a szépnek igaznak és jónak szellemi birodalmában századok alatt előállított, új életre és új hatásra feltámasztatnék. Most azok nagyobb részt keveseknek, részint csak egyes emberek kezein ritkaságok gyanánt fordulnak meg, úgy hogy az irodalomtörténetnek sem szolgálhattak elégséges alapui, melynek tiszte, nem könyvcímeket sorolni el, hanem az írók összehasonlító vizsgálatából az irodalom fejlődési menetelét kipuhatolni, s azt mint összefüggő egészet, mint egy réteges élőfát, gyökerei, törzsöké, ágai, viránya és gyümölcsei szerint méltatni. Vannak ugyan kik csak máról holnapra eszmélvén, az irodalom múltját inkább curiosumnak, előadását haszon nélkülinek, legfeljebb érdekes időtöltésnek tartják. De ezek feledik, hogy a történet mindig és mindenütt magistra vitae marad, akár a polgári viszonyok, akár hadi események, akár a műveltség s annak egyik fő tényezője, az irodalom körül forog. Abból tanuljuk, mit és mint működtek előttünk, hogy ezt kövessük, amazt kerüljük; ezt a mezőt tovább míveljük, amazt újból beültessük; semmit ne engedjünk kihalni, mi életre méltó, s hogy a régibb kultúravállain biztosban emelkedünk, mint ha minden nyomon újra csak elölől kezdjük. Senki sem tehet mindent : az egyesek és a korok solidáris munkásság által állíthatják csak elő, mit a nemzet üdvösét, sőt nagyot, öszvesen előállítani bír. E folytonosság nélkül örökké kezdünk, újra meg újra, de tökélyre az irodalmat nem viszszük egy ágában sem. Nem igen van nemzet, melly annyira elfeledte irodalmi múltját, mint a miénk — az újabb korban. Innen az a kis kör, melyben mozgunk, innen e csinált szegénység, s az irodalom jövendője iránti csüggedt birodalom. E helytelen irányon fordítani, e nagy hézagot erőm szerint belül lem, feladása most megjelenő irodalmi történetemnek is, bár ez azon bővebb munkának, melylyel a haza iránti kötelességemet, leróni reményem, saját kép csak előrajzául tekinthető. E célt tűzte ki magának Nemzeti Könyvtáram is, melyet míg élek s egészségem kedvez, önálló munkálkodásaim mellett folytatni szándékozom: csak akadjanak, mint eddig, hazafiúi lelkű közremunkálóim az anyag összeszerzésében, és kiadóim, vevőim, pártfogóim a kiadások eszközlésére. Ugyan azért e közügyben — mert én csakugyan annak nézem — teljes bizodalommal fordulok mindenek előtt valamennyi bárdijaihoz az irodalomnak, azon kéréssel, támogatnának értesítéseik