Új Magyar Muzeum 3/1 (1853)
Irodalom és nyelv - Révész Imre: A magyar helynevek nyelvészeti tekintetben
A MAGYAR HELYNEVEK NYELVÉSZETI TEKINTETBEN. 81 hangot adhasson.“ Minden nyelvekben tehát, de főképen az eredetiekben, s így a magyarban is, szükség hogy a helynevek bizonyos eredettel, határozott jelentéssel, értelemmel s a szók egyetemében mintegy polgári joggal bírjanak legyen vagy beírjanak. Azon kevés hlán másfélezer hely- és személynevek közöl, melyek a bibliának eredeti héber és hellen szövegeiben előfordulnak, alig van néhány, melyeket az említett nyelvekből tisztán s etymologice kimagyarázni ne lehetne. Ha holt nyelvek közül is meg lehet ezt tenni, mennyivel könnyebben , sikeresebben és biztosabban tehetjük ezt élő nyelvek mezején, ami természetesen csak azon esetben lehetséges, ha az illető nevek a kimagyarázáshoz szükséges minden kellékekkel együtt öszvegyüttetnek és közhasználatuakká tétetnek. Azon különféle szempontok közöl, melyekből az ősmagyar lélek kiindult a helyek elnevezésénél, úgy látszik legtermészetesebb s legfőbb vala azok természeti sajátságainak figyelembe vétele, s így nyelvtani tekintetben is legérdekesebbek azon helynevek, melyek ama természeti sajátságokat nyomják ki hangokban. Minden eredeti nyelv szavai ugyanis, részint indulatszavakra, részint a természeti hangokat utánzókra, részint a hangtalan s indulatunkat is nem oly erősen, azaz nem a megszólalásig illető tárgyak neveire osztályoztathatván főképen : látni való, hogy a két első osztály szavai csaknem kizárólag az érzékiség — az utolsóéi pedig leginkább az ész vagy elme működésének körébe esnek és főleg annak eredményei. Ezen három fő osztály szavaiból alakulnak aztán a különféle átvitelek és észvetételek útján alkotott szavaink és elnevezéseink. Ezek szerint a bölcselő szónyomozó mindenek fölött e három ős forrásból eredeti szavainkat, — s így helyneveinket is, mint a melyek természetöknél fogva legnagyobb részben a harmadik osztály alá sorozhatók, — különös figyelembe veszi és átbuvárolja, ha a nyelv törvényeit és szellemét, annak genesisében kívánja ösmerni, a mi pedig mindenkor fő dolog. És valóban a magyar helynevek nagy részben úgy tekinthetők, mint nemzetünknek e földöni megtelepülése korabeli maradványok. A birtokviszonyok ugyanis, mindjárt a letelepüléskor ugyan , de különösen sz. István korában határozottan rendeztetvén már : a helynevek legnagyobb része oklevelekbe vitetett által, s azoknak gyakori változtatása ellenkezett volna a jogviszonyok természetével s az örökösödésekben , osztályokban, határjárásokban gyakran lényeges és helyrehozhatatlan zavart okol. M. MUZ. III. ÉV. II. 6