Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)
Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk
PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 37 gazságot, a csinált nagyságokat, a nyílt és finom erőszakot, a nagy világ erényét, hitványságait, mintsem túl ne becsülte volna azon bátorságot és erőt, melylyel ellenük küzd, s ne lett volna sokszor igazságtalan és túlzó. Kitűnő tulajdonai mellett nagy gyöngéi voltak, de a gyöngékre lángeszes nagy eszmék hintettek fényt, mert tűnik vették eredetüket, túl viteleik valának. Féktelenségét mentő erős szabadságszeretete, nemzetiségi túlzásait azon elkorcsosulás, melyből a magyar társadalom akkortájt kezdett lábadozni, frakoncátlanságát a költészetben kárpótolta genialitása, mely új tárgyak és formákkal vívott meg. Nyersesége csak ellenhatás volt azon finoman semmiskedő , mesterkélten üres és szabályosan unalmas költészet irányában, melyet a napi sajtó dicséretekkel tudott elhalmozni. Önhitt és merész kifakadásai illettek azon nagy képű és érdemetlen bókokban mégis gazdag szigor és kacérkodó szerénykedéshez, mely némely irodalmi közlönyben annyira divatos hangulat volt. A kritika elleni, többször éretlen mint elmés, feljajdulásai természetes következményei voltak kritikusai igazságtalanságának , kik soha sem fogták föl igazán költészete szellemét. S végre minden balságát élet és költészetben varázszsal vonta be azon eredeti magyar szellem , mely még egy magyar költőnél sem jelent meg oly teljes erőben, s mint nap kiolthatlanul szórta melegét , fényét. S e szellem a hazaszeretet leglángolóbb füzében ragyogott. Ő szerette hazáját, a múlt, jelen, s jövő dicsősége, fájdalma és reményével. Hányszor énekli meg! Szerelmi és bordalaiban, s másnemű költeményeiben öntudatlan reá tér. Mindjárt s észrevétlen megrendül bennük egy hang, az az édes fájó, az a sírva vígadó, mint népdallamainkban, mely oly ismerős, oly bűvölő, oly szent, mert a hazát jelenti. Mintha csak azért nyerte volna a költészet égi adományát, hogy honszerelemről énekeljen. 111. Ilyen volt, ily fejlődésnek nézett eléje az alig 23 éves ifjú költő, ki három rövid év alatt a közönség kegyence len. Meg is akarta érdemelni, folytonosan dolgozott. Folytonosan elmélkedésben volt. Anyagi állapota is valamivel jobbra fordult. Illőbben