Új Magyar Múzeum 5/2 (1855)
Történettudományi osztály - Kubinyi Ágoston: Mátyás király' paizs a' m. nemzeti muzeumban
320 KUBÍNYI ÁGOSTON, báró említett rokonit Olaszországba, jelesül Comóba, hova Jankovich Vincze nevezett két fiával ki is utazott, ott azonban a’ bárónak azt jelentő levelét találta hogy, miután Olaszországban az epemirigy dühöng, nem jövend Comóba, hanem ezek menjenek Schweitzba, Freyburg városába, hol szeretett nejével együtt bevárandja őket; ezek tehát a’ Simplonon át Schweitzba utaztak, rokonukat Freyburgban feltalálták; ’s miután együtt Schweitzban több felé érdekes és tanulmányos kirándulásokat tettek, ’s mármár elvárandók valának, akkor jelentette ki Jankovitz báró, miszerint az ott jelen volt tizenhét éves Ferrerius Vincze ifjút Francziaországba magával kívánja vinni, ott róla gondoskodni, fiának fogadni, és boldogítani; és ámbár az atya, ki mindkét fiát érzékenyen szerette, ez ellen teljes erejéből küzdött , azonban magának a fiúnak az ajánlat’ elfogadására nagy kedve lévén és jövendő földi boldogsága kérdésben forogván, végre az atya is, vérző szívvel ugyan, de még is beléegyezett, így oszlanak szét a világban a’ családok, a’ nemzetségek, több nemzedékek után többnyire feledékenységbe merülve , változnak gyakran egész nevek, gyakran betűk, mint a’jelen esetben is; ekként minden esetre nehezen válik az eredetiségre visszamenni, a valóságot kikutatni és bebizonyítani a’ távol korban. Jó szokás e’ szerint több családoknál a’ napló vagy krónika vezetése , melly sok nevezetességet ment meg az újabb kornak. 1837- dik évi sept. hónap óta ifjabb Jankovitz Vincze franczia földön létezik és szerencséjének örvend, melly idő óta négy ízben látogatta meg szüleit, testvérét és hazáját. 1841-ban Vaulthiere Louise szép tulajdonokkal díszlő marquisnőt vette házastársúl, kitől leánya Mária és fia Szaniszló született, ’s házassága előtt már a’ vagyonon felül a’ szép Marie-monti jószágot kapta áldott rokonitól. Meghalálozott Jankovitz báró 1847-ki junius’ 6-án Versaillesban jótékony élete’ 84-ik évében , ki mint kamarai követ és okos polgár, mindenkor a’ közigazgatásjavítást tárgyazó szabályokra, valamint a’ politikai kedélyek’ csillapítására és a’ régi monarchiának a’ képviseleti rendszer’ alapjáni szilárdítására törekedett. — Mint önzés nélküli polgárnak a’ jövendőség előtt fenmaradand azon érdeme, miszerint ő volt a’ legelső, ki a’ kamarában azon in