Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)
Bölcsészet. Nevelés és tanügy - Horváth Cyrill: Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a múlt?
MIT EREDMÉNYEZETT NÁLUNK AESTHETIKAILAG A MÚLT. 389 mánál fogva valódi mozzanata gyanánt sajátíttatik el a rendeltetésszerű haladásnak ; negatív ellenben a működés, ha az, ami természetien, vagy mindenkép eltávolíttatik, vagy ha ez, az idegenszerű viszonyok erőszakoskodása miatt, ki nem vihető , legalább csapástalanabbá tétetik. Olykor azonban a a körülmények bonyolultsága sürgeti, hogy a működés iménti módjai egyesítetten alkalmaztassanak. De sikeríthetők-e az előbbiek mindenkor? Tanúsítják a történelmi adatok, hogy némelykor, az idegenszerű viszonyok elhatalmasodása miatt, bizonyos önfeledés ragadja meg a nemzetet, és hogy annak szédelgései között azután még ama kóranyagtóli megszabadulásra sem képes, melynek sorvasztó dulakodását szünet nélkül tapasztalja. Szó sem lehet ilyenkor a rendeltetésszerű haladásnak öntudattal intézett folytatásáról. Az összetartó önérvényízést elfajulás és lassankénti szétmállás fogja követni. A valódi haladás mindig természetes, az álszerv ellenben csak szinli a természetességet. És mégis számtalanszor fölcseréltetnek egymással. Miért van ez így ? Ama tulajdonság miatt, mely mind a kettővel közös. E tulajdonság a korszerűség. Korszerű a valódi haladás, mert ahhoz, hogy a fejlődő nemzetnek sajátságai határozólag léphessenek föl, a belé oltott tehetségek törvényszerű hatolásán fölül a kor által előidézett viszonyok kedvezősége is szükségeltetik. Korszerű a nem valódi haladás, mert tartalmának épen amaz esetleges viszonyok összesége kölcsönöz némi keretet, melyeket a fölületesen gondolkodók azonegynek tartanak a korral. Pedig a kettő között mégis csak van egy kis különbség. Akár a nemzeti életen belül akár azon kívül a más nemzetekkeli közösködésben találjuk aztán föl amaz esetleges viszonyok forrását, továbbá akár valamely nézet, gondolat vagy elv, akár valamely gyakorlati célirány legyen az, amit az iménti viszonyok hatalma némi becscsel fölruház : előbb vagy utóbb , de bizonyosan megviselendi őket az elenyészés rozsdája. A vásári becsnek eredménye is csak vásári. Nyilván van ezek után 1) hogy a valódi haladásnak bélyege a szükségképiség, az álszervé ellenben az esetiség; 2) hogy a valódi haladás mozzanatai való, az álszerű haladás tüneményei ellenben csak színlett értékűek; 3) hogy a va