Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)
Bölcsészet. Nevelés és tanügy - Horváth Cyrill: Nevelésügyi szakaszok. I. Nemzeti szükségletek
NEVELÉSÜGYI SZÁRÁSZOK. Ez tudná velük azt valaki elhitetni, hogy egyoldalúak. Sőt nem is érezzük magunkat ama bűn kimondására kötelezetteknek, mert mi nem akarjuk velük csak elhitetni, hogy egyoldalúak, hanem kézzel foghatólag akarjuk őket arról meggyőzni, hogy csakugyan ők az egyoldalúak. Ennyit beköszöntésül. Nehogy azonban valaminek elhanyagolásáról vádoltassunk, még egypár szót a beköszöntés szükségességéről. Anynyira ment már napjainkban ama két párt embereinek tömjéngomolyos ügyszeretete , miszerint ők a nevelési dolgok körül sem szokták azt nézni, hogy mi és miféle oknál fogva mondatott valami, hanem azt, hogy ugyan ki mondotta? Nem világosabb-e a déli napvilágnál, hogy ők a beköszöntést kimondhatatlanul nagyra tartják ? Miért ne csináltunk volna tehát nekik egy kis örömet ? Most már a dologhoz. Úgy látszik a széltében mutatkozó jelenségekből, mintha nálunk is szellemi szükségletté vált volna már a nevelés dolgábani észszerü eligazodás. Hármat érint e mondat: 1) hogy mi még a nevelés dolgában észszerüleg el nem igazodtunk; 2) hogy az ily eligazodás most már nálunk is szellemi szükségletté vált; 3) hogy ezen szükséglet jelenségei székében mutatkoznak. E pontok hallása után fölhozhatnák ellenünk a tapasztalás emberei a nyilvános tanintézeteket, a magános növeldéket, az ezekből kikerült és több oldalra nézve dicsőségesen működő egyének sorozatát, a kézzel fogható haladást, meg az ezen haladás következtében mutatkozott és jelenleg is mutatkozó lelkesedést a közjó irányában. Az elvontan gondolkodó is fölemlíthetné a tanintézetekben és növeldékben alkalmazott rendszereket, a realismus és humanismus ügyében támadt felszólalásokat, a külföldről behozott és itt buzgón forgatott paedagogiai könyveket, az eredeti munkákat ama kisebb nagyobb értekezésekkel együtt, melyek a folyóiratok hasábjait díszesítették. És ezek fölhozása után saját kiindulási pontja és megszokott módja szerint mindenik fél vitathatná , hogy a magyar immár a nevelés dolgában is eléggé eligazodott. Állítás, melyet főleg a tanodák legújabb rendszerének 5*