Új Magyar Szó, 2006. január (2. évfolyam, 1-20. szám)

2006-01-25 / 16. szám

12 Új Magyar Szó 2006. január 25. SZERDA más, mint én A hit és a szeretet összeköt Sokan úgy gondolják, a „vegyes” házasságok eleve kudarcra vannak ítélve. Az élet számos alkalom­mal megcáfolta már ezt az állítást, igaz, vannak, akik a szerelem elmúltával úgy érzik, a hétköz­napokban nem tudnak megbirkózni a külön­bözőség okozta nehézségekkel. Sorozataikban olyan embereket mutatunk be, akik kipróbálták, milyen az, ha a párjuk „más” mint ők. Ezúttal a Csíkszeredai Suciu családot kértük meg, meséljenek közös életükről, arról, hogy szerintük mi a titka egy román-magyar házastársi kapcsolatnak. Ramóna 28, Gabriel (Gabi) 30 éves. Tizenegy éve ismerik egymást, hat éve házasok, és nem tartják kapcso­latukat másnak, mint bármely ki­egyensúlyozott kapcsolatot, ahol a párok jól megértik egymást, közös céljaik vannak, és boldogan nevelik gyermekeiket, mint ők két kisfiúkat, Edit és Ovit. Látogatásomkor Ra­móna magyarul szól hároméves kis­fiához, hogy kérje meg aput, hozzon a konyhából egy poharat. Edi kisza­lad, behallatszik a szobába gyerek­hangja: Táti, adu-mi un pahar. (Apu, hozz egy poharat). Tökéletesen tud­ja, hogy anyához magyarul, apához meg románul kell szólni. Valóságos kis fordítógép. Ramóna mosolyog, mikor ezt mondom, és hozzáfűzi, talán most a gyerekekkel érzi igazán, hogy az ő családjuk egy picit mégis más, mint egy szokványos család. Gabi román nemzetiségű, Ramó­na pedig magyar-román házasság szülötte, édesapja román, édesanyja magyar nemzetiségű, de a családban többnyire magyarul beszéltek, és magyarul is végezte az iskolát. Mindketten Balánbányán nőttek fel, valamikor egy évtizeddel ezelőtt itt is ismerkedtek meg, habár akkor még egyikük sem gondolta, hogy a kez­deti séták egyszer oltár elé vezetnek. Kapcsolatukat sem Ramóna, sem pedig Gabi szülei nem kifogásolták. Nem zavarta őket, hogy lányuk, il­letve fiúk más nemzetiségű párt vá­lasztott, csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy katolikus vallású legyen, és jól megértsék egymást. Bár Ramónával a családban min­dig magyarul beszéltek, az iskolában meg a balánbányai környezetben (itt hasonló arányban élnek magyar, il­letve román nemzetiségűek) termé­szetesen megtanult románul, így Gabival kommunikációs nehézsége­ik nem igazán voltak, bár ahogy Ra­móna meséli, volt eset félreértésre: „Főleg az első találkákon olyan za­varban voltam, hogy mindig volt egy-két nyelvi botlásom. Akkoriban éppen érettségi előtt álltam. Mikor Gabi kérdezte, milyen tantárgyak­ból érettségizem, a felsorolásba be­került a geografica is, ami persze számomra egyértelműen a földraj­zot jelentette, Gabi szemében vi­szont csak a kérdőjeleket láttam. De már akkor megértően kijavított, és később is így működött ez, ha vala­miben tévedtem. Azóta, főleg ahogy a nagyobbik kisfiúnk, Edi, beszélni kezdett, Gabi is tanul magyarul, és most már én is segítek neki, mikor elbotlik, én is kijavítom.” Cibere és paprika nincs A hétköznapokban nem bontakozik ki annyira a különbözőség. Mint minden családban, náluk is kialakul­tak saját szokások, így van ez a kony­hában is: úgynevezett egyedi kony­hát alakítottak ki, azaz a saját hasuk­ra. A román ételek közül kimaradt a ciberelével való savanyítás, és a jel­lemző magyar csípős ízeket sem kedvelik. Még a borsot sem használ­ják, a házasság elején (6 évvel ez­előtt) vásárolt kistasakos bors is ott hányódik a konyhapolcon. Megma­radt­­azonban a menüben a szilvás gombóc, amit Gabi előbb nem is­mert, ám - igaz desszertként - most nagyon szereti. Ünnepekkor is kerül egy-egy ér­dekesség. Húsvétkor a fiúknak ké­szülniük kell majd a locsolásra. Ovi (egyéves) az idén még csak kísérő lesz, ő még túl kicsi a versmondás­hoz, Edinek viszont anyu segít az új versikét megtanulni. „A locsolás ná­lunk a családban nem volt szokás, de amióta Ramónát megismertem, mindig megöntözöm, nehogy elher­vadjon. Kezdetben én is tanultam rövid versikét, Ramóna segített ki. Nem kis erőfeszítés volt számomra magyarul beszélni - még egy vers erejéig is. Az idén húsvétkor is elme­gyek a fiúkkal dédimamához, nagy­mamához, a keresztmamákhoz, is­merősökhöz locsolni, és persze, a fe­leségemet sem hagyom ki a sorból, a verset viszont most már a kisfiamra bízom” - mondja Gabi. A vegyes családokban sok eset­ben a vallásbeli különbség is gondot okoz. A Suciu családban ilyen téren nincs eltérés, hiszen Gabi is és Ra­móna is katolikusok. .Mivel mind­ketten erős hitben nőttek fel, szá­mukra a vallás családösszekötő ka­pocs. Nem marad el vasárnapon­ként a szentmise, ha csak tehetik, családostól elmennek a csíksomlyói templomba. Bár Gabi csak érteget magyarul, az imádságokat románul mondva, tudja követni a szertartást. „A gyerekeket is hitre, Jézus szerete­­tére neveljük. Edi nagyon ügyesen megtanult románul meg magyarul is imádkozni a Jézuskához. Valószínű majd kistestvérének, Ovinak is meg­tanítja az imákat” - vallja Gabi. A gyerekek mindkét nyelvet megtanulják Igaz, hogy Ramóna több időt tölt a gyerekekkel, de Gabi is sokat segít neki a nevelésben. „A gyerekek taní­tásakor akadtak nézeteltérések is - meséli Ramóna. - Bár többnyire ne­vetséges dolgokon, mégis fennaka­dunk néha. Ismerem a mondást, hogy ha valaki bal lábbal kel fel, rossz napja lesz, de nehéz volt meg­szoknom Gabi kérését, hogy mikor öltöztetem a gyereket, a jobb lábát, illetve kezét húzzam előbb a ruhába. De ha ehhez ragaszkodik, nem je­lenthet gondot számomra. Nyelvi bakik is felmerültek. Mivel inkább magyar gyerekverseket ismerek, ezeket tanítom a fiúknak, de sokszor meglepjük apát román versikével is. Nehezebb a dolgom, ha az állatok­ról tanítom a kicsiket. Nem tudtunk kiegyezni a párommal, hogy brekeg, avagy „pac-mac”-ol a béka, illetve a kacsa hápog vagy „mac-mac”-ol. Erre még nem találtunk megoldást. Majd eldöntik a gyerekek. De hát csak ennyi probléma legyen a csa­ládban. A gyerekek úgyis megtanul­ják majd mindkét nyelvet. Kíváncsi­an várjuk már, hogy a kisebbik fi­únk, Ovi is megszólaljon, és lássuk, melyik lesz a gyerekek játszónyelve. De bármilyen szavakat is használja­nak, mi csak azt szeretnénk, hogy Is­ten segítségével egészségesek legye­nek, és megértsék egymást.” Simó Éva Csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy a béka brekeg vagy „pac-pac"-ol? SICULUS^16 www. sicul­uaradio.ro 525400 Târgu Secuiesc, Str. Gábor Áron nr. 2, Teltax +40-267-362757, e-mail: radio@radiosic.ro MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓ 9 8.9 FM ' “ pn.ms.9 4 tegnap legnagyobb slágerei, a ma legfrissebb hírei tyngt­xe.*jrv?/A?/U'/rX. Zex. Se&, *?­/&*//.­00/A/t/jt ro­­se­r//á‘A TeZer/jr/a/g/ Nagybánya Körülöttünk egy világ forog EMBERKÖZELBEN NAP,MINT NAP! rv n vi* 1H évi /t*­­M / UIVAiAttH 11 v rd./Faxi 028? 363 220, e-mja: ptflypilgarMbro Line TV Székelykeresztúr Társkereső Az élet egyik legfontosabb cél­ja, hogy megtaláljuk a magunk­hoz illő társat. Társkereső rovatunkban le­hetőséget adunk arra, hogy be­mutatkozzon, segítünk önnek társra találni. Lapunkat az egész országban olvassák, hir­detése több mint tízezer em­berhez jut el naponta. Mi a teendő? Írjon néhány sort önmagáról, jó és rossz tulajdonságairól, il­letve írja meg azt, milyen társat keres, majd egy jeligével küldje be az Új Magyar Szó szerkesz­tőségébe (Redacţia ÚJ MA­GYAR SZÓ, 014820 Bucureşti, Piaţa Presei Libere nr.1, OP 33, CP 17.). A borítékra írja rá: Társke­reső. A hirdetéseket csak jel­igével jelentetjük meg, de a hirdetőknek a szerkesztőség­gel közölniük kell címüket, te­lefonszámukat, hogy az esetle­gesen beérkező válaszokat el­juttathassák számukra. A hir­detésekre válaszolók annak a hirdetőnek a jeligéjét írják rá a borítékra, akinek válaszolnak. A hirdetők címét, telefonszá­mát bizalmasan kezeljük, azok nem kiadhatók harmadik fél számára. Kivéve, ha a törvény erre kötelezne. Mivel a hirdetők által közölt adatokat nem tudjuk ellenőriz­ni, ezért az ÚMSZ nem tud fe­lelősséget vállalni azok igaz vagy hamis voltáért. Hirdető­ink saját felelősségükre közöl­nek adatokat, ezért az ÚMSZ nem vonható felelősségre sem­milyen nézeteltérés miatt, ami a megadott adatok közléséből eredne. Minden olyan hirdetést visszautasítunk, amely reklá­mokat tartalmaz, obszcén vagy a jóérzéssel ellenkezik. A szerkesztőség Társkereső szolgálata ingyenes. ÚR KERES HÖLGYET 57 éves, 84 éves édesanyjával élő csíkszentmártoni úr keresi hozzá illő hölgy ismeretségét, aki szereti a falusi életet és a természetet. Válaszokat BIZALOM jeligére vár a szer­kesztőségbe.

Next