Új Magyar Szó, 2006. március (2. évfolyam, 41-63. szám)

2006-03-31 / 63. szám

61 Új Magyar Szó , 2006. MÁRCIUS 31., PÉNTEK Nagybánya CX Kovács Emil Lajos Nagybánya CX című festészeti tárlata nyílt meg tegnap a Szatmárnémeti Dacia Hotel előcsarnokában. A megnyitón Podolyák Vilmos és Tent Aurel festőművész méltatta az 1967-ben született kiállítót. A pályája során szobrászattal is foglalkozó művész tárlata az Al­kotóház képzőművészeti egyesü­let rendszeres kiállítássorozatába illeszkedik. Szekernyés a temesvári képzőművészek elnöke Másodszor is elnökévé választot­ta Szekernyés János műkritikust a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezeté­nek közgyűlése hétfőn. A temes­vári fiókszervezet elnöksége alatt - 2002 óta - évente 23-24 tárla­tot rendezett, nemzetközi rész­vétellel évi tárlatokat a Múzeum­ban, tematikus kiállításokat, ma­gyarországi és szerbiai bemutat­kozási lehetőségeket biztosított temesvári képzőművészek szá­mára, képzőművészeti témájú ki­adványokat adott ki. Alternative Bukarestben A figyelemreméltó szakmai és kö­zönségsikert aratott marosvásár­helyi rövidfilmfesztivál filmjeiből mutatott be válogatást tegnap a Bukaresti Magyar Kulturális In­tézet filmklubja. A BMKK április 3-7 között A magyar rajzfilmek hetére hívja a bukarestieket. A KegyHely A költő utolsó asztala Hetvenöt esztendőt méretett ki ne­ki. Sok? Kevés? Balogh József majd megüzeni odaátról. Pár éve még vidám temetést jósolt magának: „Mikor nekem felkötik az állam, / víg zenével búcsúztat az állam. “ Ez is kérdéses, men talán mégsem fogunk vtháncolni a temetésén. Megrendülésemben legutolsó könyvét forgatom, az E­rdélyi fóru­mot, mely végső fellángolásainak hordaléka. E „bókverseket és ölteményeket“ minden bizonnyal utolsó asztalánál követte el („Meg­maradt a konyhaasztal. / Rajta írok. Még marasztal. “) Hiányozni fog kaján nevetése, amivel a világot lesajnálva magát sem kímélte. Tudott gyöngéden lí­rai lenni („Zizegő nádas. A szél / A tó jegére rázza a halott / Pókokat. “ — Zizegő gyász.), kedve­sei groteszk („Mélyen alszik az el­csigázott / Kenguru. Erszényében / Egy tücsök hegedül. “ - Ausztráli­ai), borzongatóan titokzatos („Ez a foghíjas lépcső/ Nem visz sehova, de / Onnan jön. “ - Sötétség) és jelese­iblen számonkérő („Noé megfeled­kezett róluk / Nem vette fel a bár­kájába őket. / Ki menti meg a köl­tőket? — Ki menti meg?). Kérdése, természetesen mélysége­sen költői volt, s a sejtett válaszért személyesen sétált át az őrizetlen sorompó mellett, a senki földjére... Cseke Gábor Kallós, a szellemi honvéd E­gynapos rendezvénnyel ün­nepelték tegnap Kallós Zoltán Kossuth-díjas nép­rajzkutatót Székesfehérváron, a Magyar Néprajzi Társaság és a Zenetudományi Intézet szervezé­sében. A délelőtti konferencián Andrásfalvy Bertalan, a néprajztu­domány doktora, Borbély Jolán et­nográfus, Domokos Mária népze­nekutató, Felföldi László nép­tánckutató, Hoffer Tamás néprajz­­kutató és Sebő Ferenc népzeneku­tató tartott előadást. A délutáni ünnepi koncerten tu­catnyi együttes lépett fel, illetve egyéni előadók is, többek között Berecz András, Sebestyén Márta és Petrás Mária. A 2000 forintos (lejes), illetve az 1000 forintos belé­pő- és pártolójegyek eladásából be­gyűlt összeggel a válaszúti szórványmagyar iskolát kívánják tá­mogatni. „Isten éltesse számos esztendő­kig a 80 esztendős Kallós Zoltánt, szellemi honvédelmünk vezérlő ka­pitányát!” — áll abban a könyvaján­dékban, melyet Budapesten ajándé­koztak egy nappal korábban a nép­rajzkutatónak, azon a születésnapi ünnepségen, melyet tiszteletére rendeztek­­ a magyarországi Laka­tos Demeter Csángómagyar Kultu­rális Egyesület kezdeményezésére­­ a Budai Vigadóban, a Magyar Mű­velődési Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. „Éppen negyven esztendővel ez­előtt ismerkedtem meg Kallós Zol­tánnal, amikor először indultam Moldvába, mégpedig Kolozsváron, Almássy István és Könczey Ádám társaságában, Tőkés István bácsinál, mert ott volt a főhadiszállásom út­ban a csángókhoz - nyilatkozta az UMSZ-nek Halász Péter néprajz­­kutató, a Lakatos Demeter Egyesü­let titkára, az MMI főtanácsosa. - Azóta fegyvertársi barátságban va­gyunk egymással, figyelemmel kísé­rem jó sorsát, rossz sorsát.” Az ün­nepség mellett a Teleki László Ala­pítvány kiadásában megjelent Mold­vai csángó-magyar okmánytár­­ 1467-1706 című kötetet és egy üveg négyputtonyos tokaji bort ajándékoztak a folkloristának, és Olsvai Imre népzenekutató bemu­tatta az ünnepelt Új guzsalyam mel­lett című, új könyvét és CD-jét. De ennyivel „nem úszta meg” Kallós, innen a Budai Várban lévő Magyar Kultúra Alapítvány székházába kel­lett mennie, ott a házigazdák mel­lett a Magyar Művészeti Akadémia, a Litea Könyvszalon, az Erdélyi Szövetség és Budapesti Székely Kör ünnepelte. A szervezők vezetőin kí­vül neves közéleti személyiségek is köszöntötték: Hoppál Mihály, az MTA Néprajzi Kutató Intézetének igazgatója, Ferencz Éva előadómű­vész, Galambos Tibor koreográfus, Kobzos Kiss Tamás, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, Lovász Irén előadóművész a Krónikás ze­ne-énekegyüttestől, Móser Zoltán néprajzkutató, Novák Ferenc kore­ográfus, Tamás Menyhért író, Guther M. Ilona, Székesfehérvár Barátok közt a 80 éves Kallós Zoltán, Olsvai Imre és Halász Péter Bákói Pilinszky-multimédia E­gyedi színházfesztivál szín­helye március 31-április 6. között a bákói Bacovia Szín­ház, melyen egyetlen „színmagya­rul” Pilinszky versei is „fellépnek”. A Gala Star művészi megmérette­tésre ugyanis­­ fődíja 1000 euró - a Romániából, Moldovából és Fran­ciaországból bejelentkező 40 elő­adóművész mellett a gyergyói Figu­ra Stúdó Színház művésze, Barabás Árpád Infimitívusz előadását is elfo­gadta a zsűri. „Kértek tőlünk román fordítást, de az Infinitívusz­ 48 vers­ből számlál részleteket, és napló­jegyzetekből is, melyek még magya­rul sem jelentek meg, nemhogy ro­mán fordításban” - magyarázta az OMSZ-nek Barabás, aki maga is el­csodálkozott a meghíváson. A szer­vezőkkel sikerült kiegyeznie egy ro­mán nyelvű, egyoldalas ismertető­ben, melyet majd elolvashatnak a nézők. A többit meg adja a hangu­lat. Az Infinitít­usz ugyanis nemcsak egyéni, de egyedi előadás is. Rövi­den: szöveg-kép-hang együttes já­tékáról, multimédiás előadásról van szó. A kép és a hang is saját produk­ció, a felvételeket Molnár Cs. Attila készítette, a zenét Bereczki Botond szerezte. Barabás Árpád a lírát, a ze­nét és a kivetített képeket ötvözve mondja el azt, ami számára lényeges lehet az élet körforgásában, alap­­hangulatának érvényességében. És talán éppen ez volt érdekes a válo­gató zsűri számára. Az előadás, bár egyéni, legalább 8 ember jelenlétét feltételezi ahhoz, hogy zökkenő­­mentesen lejátszódjon. A kis stáb nagy lendülettel és nem titkolt lám­palázzal vág neki a megmérettetés­nek, hisz olyan vetélytárssal is szá­molniuk kell, mint Marcel Iures — aki már játékfilmben is szerepelt Hollywoodban. Barabás Márti E­lhunyt Balogh József költő, műfordító, aki bökverseiben naponta részesítette az ÚMSZ olvasóit. A 75 éves szerző­nek decemberben első alkalommal adta át Kisebbségi Díját a Román írószövetség, az Erdélyi fórum, bók­versek és öltemények című kötetéért. Hétvége mellékletünk április 6-i számában a Balogh Józseffel készült interjúnkat tesszük közzé. Ebből emeltük ki az alábbi részletet: „Maga a bökvers szó Szentmikló­­si Alajos „találmánya”, aki 1830-ban Honvári álnéven a következő cím­mel jelentetett meg egy röpiratsze­­rűséget: Bökversek, eszmék a ma­gyar nemzeti szín s szellem védel­mének ügyében. (...) A román párt­állam két ízben is szigorúan betil­totta a települések, dűlők, határré­szek magyar nevének a sajtóban va­ló használatát. Az Erdélyi fórum be­vezetőjében olvasható kétsorosokat még a szellemi népirtásnak ebben a korszakában vetettem papírra. Ak­koriban persze az ilyen témájú írá­sok íróasztalfiókban maradtak. A fordulat után legelőbb Cseke Gá­bor a Romániai Magyar Szobán Ba­logh József tükröt tart cím alatt kö­zölte. (...) Rengeteget merítek a ma­gyar közmondásokból és szólások­ból. Ha nem is kizárólag, de főleg ezekre építek, ezek híján az én bök­­verseim se születtek volna meg. Pél­dául felhasználom egy közmondás felét, csattanót építek rá, aktualizá­lom. Bár a magyar közmondáskin­cset, szólásokat nem is kell aktuali­zálni, évszázados tapasztalatokat szűrnek le, az idők folyamán csiszo­lódtak, ezért nyelvileg nagyon szé­pek, kiműveltek. Gyakori bennük az alliteráció, az előrím, ami zenei­séget ad. Sokak szerint a bökvers nem művészi igényű alkotás. Én er­re igyekeztem rácáfolni. De nem is feltétlenül maga az alkotás formája a művészi igényű, hanem a gondo­lat, az ötlet. A döfés, a bökés. Mivel görbe tükröt tart az olvasó elé, egyesek megsértődnek, ha bökvers készül róluk. Az Erdélyi fórum című kötetnek ezért, illetve azért adtam a „bökversek és öltemények” alcímet, hogy jelezzem: akinek nem inge, ne vegye, ne öltse magára... Nem csak politikusokon, pártvezetőkön, tiszt­ségviselőkön, irodalmi jelensége­ken, kulturális jelenségeken, a tör­ténelem bizonyosfajta felfogásán, tévhiteken stb. vertem el a port, ha­nem magamon is.” Balogh József temetése szombaton, április 1-jén, 12 órakor a bukares­ti református temetőben lesz. Az utolsó interjú...­­ Elhunyt Balogh József költő-műfordító, a bókversek mestere, az Új Magyar Szó munkatársa FOTÓ: EGYED UFÓ ZOLTÁN

Next