Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)

1991-12-10 / 193. szám

I. évfolyam, 193. száma 1991. december 10., kedd BELFÖLD Magyarok Világ(?)szövetsége­­ Gyökerek és szerepjátszás A közeli nyokban közgyűlést tart a Magyarok Vlágszövetsége. A szervezet vi­­­tossó szerepéről és a közéletben betöltött szerepéről kérdeztük Bégány Attilát, a nyugati magyarsággal foglalkozó kormányfőtanácsost. — Hová nyúlnak vissza a szervezet gyökerei, és milyen szerepet játszott az elmúlt időszakban? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, arra szeretnék rávilágítani, miért foglalkozik a kormány egy „függet­len” egyesület dolgaival. Megkérdez­hetjük, hogy 1989-ben miért jegy­zett be a bíróság egy egyesületet olyan néven, amely az egész világ magyarságát képviselni látszik, hol­ott nyilvánvalóan nem képviseli. A kormányzat azért kénytelen foglal­kozni a Magyarok Világszövetségé­vel, mert számos nyugati magyar személy és szervezet fordult a kor­mányhoz, hogy segítsen a megújítás­ban, tekintve, hogy úgy érzik: a vi­lágszövetség jelenleg nem képviseli őket. A múlt A mostani helyzet megértéséhez is­merni kell a világszövetség múltját. 1929-ben kezdték szervezni, s 1938- ban Teleki Pál közreműködésével jött létre a Magyarok Világszövetsé­gé. A háború után rövid ideig még működött, aztán az 1950-es években szünetelt. 1956 után felújította mű­ködését,­­ például Szakasits Árpád is a vezetői közé tartozott. A Kádár­rendszerben a szervezet funkciója az volt, hogy a rezsimet elfogadtas­sa a nyugati magyarság körében. A környező országokban élő magya­rokkal nem foglalkozhatott a szer­vezet. Mondhatjuk, hogy egy sajátos kádertemető is volt egyben. Ugorva a történetben, 1989-hez jutunk el, amikor a Magyarok Világ­­szövetsége a külügyi apparátusból kiválva egy önálló egyesületet alapí­­tott a régi tagjaival. Éppen azokkal, akik közreműködtek a Kádár-rezsim elfogadtatásában Nyugaton. Amikor 1989 nyarán megalakították az egye­sületet, tudták, hogy az 1990-es költ­ségvetésből még meg fogják kapni az igényelt pénzt, hatvanmillió fo­rintot. Az 1990-es tavaszi, szabad vá­lasztások óta eltelt több mint másfél év, de a világszövetség azóta sem tartott tisztújító közgyűlést. Tizennyolc millió — Miért kapott mégis az 1991-es költségvetésből a világszövetség IS millió forintot? — Támogatnuiuk kell egy, a világ magyarjait átfogó szervezetet, amely valóban bírja a világ magyarságá­nak bizalmát. Mivel azonban a jelen­legi világszövetség nem élvezi tel­­jeskörűen, hiba volt ily mértékben támogatni (1990 végén), feltételek nélkül. A nyugati magyarság és a vi­lágszövetség ügyei 1990 végén kerül­tek át Entz Géza államtitkárhoz, s az átkerülési időszakban a figyelem kevésbé irányult költségvetési igé­nyeik jogosságának vizsgálatára. Az elmúlt másfél évben a világszövetség jelenlegi vezetése, szinte versenyt futva az idővel — önmagát átmen­tendő — rendkívül nagy munkát fektetett a szomszédos őrségek ma­gyar szervezeteihez történő közele­désbe. Ennek következtében néhány szervezet, például a Csemadok, vagy a Horvátországi Néppárt rokonszen­vez a jelenlegi vezetéssel. A nyugati magyarság mértékadó körei számos alkalommal feltették a kérdést, hogy miért élvezi a kormány támogatá­sát az a szervezet, amelyben a rend­szerváltozás még nem zajlott le, s amelynek a feladata — többek kö­zött — az ő megfigyelésük, megosz­tásuk volt. A határokon túli magyar szervezetek rokonszenve érthető, hi­szen a világszövetség korábban nem foglalkozhatott velük, s most, hogy megtehette, cselekedett is. A kor­mányzat ugyancsak konfliktushely­zetbe került, hiszen erősödik a nyo­más a nyugati magyarság részéről, olyannyira, hogy miniszterelnöki szinten is kellett a kérdéssel foglal­kozni. Augusztusban Antall József fogadta Komlós Attilát, a jelenlegi főtitkárt, s kifejtette, hogy közös érdek egy jól működő Magyarok Vi­­lágszövetsége, de ehhez valóban az egész világ magyarságának képvise­letét kell ellátniuk. Ezután a világ­­szövetség vezetősége a tisztújító közgyűlés összehívása mellett dön­tött. Látnivalóan tartottak attól, hogy az 1992-es költségvetésből már nem jut nekik pénz. A közgyűlés megszervezésének módja azonban felveti a manipuláció gyanúját. No­vember 2-án hozták nyilvánosságra, hogy december 11—12-én közgyű­lés lesz. Egy hónap alatt Ameriká­ból, Ausztráliából, Dél-Amerikából, de még Európából is nagyon nehéz felkészülni. Sok nyugati magyar úgy érzi, hogy ezzel kijátsszák őket. E helyzetben talán csak egy ideiglenes vezetőség választása volna célzerű, amely a Magyarok III. Világtalálko­zójáig, jövő augusztusig működne. Nyolc hónap már elegendő lenne az alapos előkészítésre. Az elmondottak­ból úgy tetszik, bele id­arunk szólni a világszövetség munkájába. Termé­szetesnek tartjuk, ha a szövetség költségvetési támogatást kér, akkor a kormányzat felelős azért, hogy mit támogat. Köszöntök — A jelenlegi főtitkárral, Komlós Attilával, milyen viszony alakult ki az elmúlt időszakban? — A szervezetet ténylegesen Kom­lós Attila irányítja, aki személyes véleményem szerint rendkívüli poli­tikai képességekkel rendelkezik, ám személye megosztja a nyugati ma­gyarságot. A megosztottság oka az, hogy korábbi ténykedése a Refor­mátusok Lapjának főszerkesztője­ként ellentmondásos, sokan emlékez­nek például Kádár Jánoshoz­ vagy az egykori Állami Egyházügyi Bi­zottság elnökéhez, Miklós Imréhez írt, hozsannázó születésnapi köszön­tőire. Kiemelkedő képességei miatt mégis több, határokon túli és nyugati magyar szervezet támogatja. Meszleny László ■1 Mindenütt rossz, de otthon a legrosszabb Ae illáliók rociba dőlnek Az emberi lélek talán legnagyobb próbatétde a várakozás. Még akkor is, ha valamely kitűzött cél elérésé­ben bízunk. Türelmünk egyre fogy, felerősödik az egyébként mindig kö­rülöttünk ólálkodó kétségbeesés. De milyen lelkiállapotban lehetnek azok, akik egy súlyos kudarc után vannak tétlenségre kárhoztatva? Egy számukra idegen országban, ahol nem beszélik az anyanyelvet, s amelyiken többségük csk átutazni akar, elidőzni nem. Harmincnégy ország hétezer pol­gára tucatnyi nyelven sóhajtott fel vagy éppen szitkozódott az elmúlt több mint egy év alatt Kerepestar­­csán, az ORFK kiutasítás végrehaj­tását biztosító ideiglenes szállásán. Ottjártunkkor mintegy kétszázötve­nen tartózkodtak az egykori BM-is­­kolában, a legtöbben kínaiak, de vol­tak szép számmal irakiak, törökök, nigériaiak is. Kik ők, és miért kényszerülnek itt várakozásra? Egy illúzió evesztésé­­nek áldozatai ezek az emberek, akik azt hitték, hogy a gazdag Nyugat- Európa befogadja őket. Nem tudták vagy nem mertek szembenézni a ténnyel, hogy csak azok nyernek be­bocsátást a magas életszínvonalú or­szágokba, akiket hazájukban faji, valási okokból, n­emzeti vagy politi­kai hovatartozsuk miatt üldöztek. A közkeletű kifejezéssel gazdasági menekültnek nevezettek áradata előtt a fejlett világ kapui zárva marad­nak. Egy részük — főként a volt népi demokratikus országokból — Magyarországon szeretett volna lete­lepedni. Rájuk — miként a Nyugat­ra vágyókra — szintén nem vonat­kozik a genfi konvenció, tehát nem tekinthetők menekülteknek. Ugyan­akkor itt-tartózkodásuk jogellenes, mert jó részük a zöldhatáron át ér­kezett, úti okmányok nélkül, vagy időközben lejárt a vízumuk, illetve a megengedett harminc napon túl tar­tózkodnak már Magyarországon. A szállás A rendőrség fokozottan figyel ezekre a külföldiekre, már csak azért is, mivel kisebb-nagyobb bűncselekmé­nyek elköv­etéséből tartják fenn ma­gukat Az egyszerűség kedvéért nevezzük szállásnak a kerepestarcsai volt rend­őriskolát. A laktanyaszerű létesít­mény egyik emeletes épületének alagsorában éppen három román fiatalember elszállásolását intézi Ramatai István alezredes, szálláspa­­rancsnok. Útleveleik nem voltak, kettőjüket az osztrák hatóságok ad­ták vissza. Romániában munkanél­küliek lettek, Németországba akar­ta­k eljutni. Nem hagytak kétséget afelől, hogy kiutasításuk ellenére új­ra neldvágnak az útnak. A harmadi­kat magyar rendőrök fogták el, egy ízben őt már kiutasították tőlünk, lopásért Adataik egyeztetése után megmo­tozzák őket, szúró-vágó eszközöket ugyanis senki sem tarthat magánál. Ezeket, csakúgy, mint az önkéntesen leadható értéktárgyakat, hazautazás­kor mindenki visszakapja. Miközben az emeletre, a hálókhoz megyünk. Ramatai István elmondja, hogy egyre több tapasztalattal ren­delkeznek, ezzel szemben férőhellyel kevéssel. Úgy alakították ki a körle­teket, hol lehetőleg azon népek fiai kerüljenek egy helyre, akik el­viselik egymást. Feltétlen céljuk a családok éyben tartása, de a nőket és a férfiakat külön termekben tud­ják elhelyezni, ha igénylik. Idegőrlő várakozás Ahová nézünk, mindenütt a pusztí­tás nyomai. A szállásparancsnok a csupasz falakra mutat: itt lambéria volt, lefeszegették. Lógó kábelek a mennyezeten. Megtudjuk, hogy ez idáig nyolc tévékészüléket tettek tönkre, és induláskor minden emele­tes volt rádió is. Ma már se tévé, se rádió, nem telik újakra a szűkös ke­retből. A hálók ajtaját felfüggesztett pokróc helyettesíti. A hosszú termek­ben vaságyak sorakoznak — rajtuk heverészőkkel, kártyázókkal, akik pedig a tétlenségtől csömört kaptak, a fal felé fordulva alszanak. Mások a felőrlődés jeleként fel-alá sétálnak, szótlanul szívják cigarettájukat. Nem úgy az a bolgár férfi, aki mellénk penderül, és ingerülten magyarázza, hogy már elege van a bürokráciá­ból (útlevele neki sincs), szeretne mi­előbb hazautazni. Jól beszél magya­rul, kilenc hónapot börtönben töltött. A mindent elárasztó, kellemetlen szag a mosdók felől jön. Hatalmas vizelettócsák a kövezeten, a lefolyó eldugult. A szállásparancsnok panasz­kodik, mert teljesen tehetetlenek. Nemrég újították fel a közműrend­szert, de a rongálás ellen nem tudnak védekezni. Az angolvécéket — a kül­földiek kérésére — keleti guggolásra cserélték, de a beletömött lepedők miatt ezek is felmondták a szolgála­tot. Egészen mások a körülmények az egykori tornacsarnokban. Ide most csak kínaiakat szállásolnak, a földön matracok hosszú sora. Tisztaság van itt is, a zuhanyozóban is. Éppen mos­nak. Kiteregetett ruhák száradnak a radiátoron, ők még vidámak, moso­lyognak. Talán még reményked­nek ... A létesítmény parancsnoka Klujber Imre alezredes, robusztus férfi, fia­tal korában a nehézatlétikában pró­bált szerencsét. Tapasztalt tiszt, töb­bek között korábban a Zrínyi Aka­démián tanított Arról beszélgetünk vele, hogy a hányatott sorsú bentla­kók miként juthatnak minél előbb haza. Lassú visszaút Megtudjuk, hogy az ügyintézés gyorsaságát a különböző konzulátu­sok munkatempója határozza meg. Az igazsághoz tartozik, hogy vannak olyan lakók, akik számára az anya­ország legközelebbi konzulátusa Moszkvában vagy Varsóban van... Akik útlevéllel rendelkeznek s pénzük is van a költségekre, azok számára csupán a menetrendtől függ a visszaút. Ők csak néhány napot töltenek el itt. Ha azonban elfogad­ható okmányok nincsenek, akkor meg kell várni, amíg a konzulátuson újak készülnek. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a jegy árával nem rendelkezik a kiutasított. Ilyenkor a kiadásokat az ORFK fizeti. S mivel, mondjuk, Sri Lapkába az utazás igen költséges, ezért megvárják, amíg egy charterjáratra elegendő ember gyűlik össze. Ez természetesen a vá­rakozási idő meghosszabbodásával jár. Mindenesetre a szállás vezetőinek, dolgozóinak az a céljuk, hogy minél előbb mindenki hazajusson. Megtud­juk azt is, hogy az ENSZ Menekült­­ügyi Főbiztosságának magyarországi vezetője többször járt náluk, ismeri a körülményeket, panaszt soha nem tett. De az is érdekes, hogy volt olyan konzul, aki sajnálkozott: hazájának ide ke­lt polgárain miért nincs kéz- és lábbilincs. Szerinte azt érdemel­nének. Klujber alezredes mindenesetre nagyon várja, hogy mielőbb megszü­lessen és elfogadják a rendőrségi és idegenrendészeti törvényt. Kényes munkájukban nagyobb biztonsággal igazodnának el áttekinthető törvényi háttérrel. Búcsúzáskor az alezredes ősz hajára mutat és magyarázkodik: — Nem ebbe a munkába fáradtam bele — mondja. — Higgyék el, a ne­hézségek ellenére szívesen dolgozom itt, és munkatársaimmal együtt se­gítünk mindenkin, akin csak tudunk. Németh Zsolt Fotó: Nagy Béla A Közakarat Egyesület elnökségének felhívása dekember 22-e legyen a tószomszédság napja Két esztendő telt el Románia és Magyarország életében a sorsfordító 1989-es év óta. Ebből az alkalomból egyesületünk elnöksége december 22-re meg­hívja a bukaresti parlament három román képviselőjét, akik az ottani elekt­ronikus és írott sajtóban dolgoznak. Felhívjuk Magyarország politikusait és a sajtó munkatársait, hogy ez év december 22-ét nyilvánítsák a »»jószomszédság napjának«. Ezen a napon különös figyelmet fordítsanak a két ország, országunk népei és a tömeg­kommunikációs eszközök közvetlen kapcsolatfelvételére, barátságára. Azért ezt a dátumot ajánljuk ennek az eseménynek a megtartására, mert annyi sok év után 1989-ben éppen december 22-én léphettek magyar állampolgárok Románia földjére kötöttségek, az elnyomó hatalomtól való félelem nélkül. Kérjük Románia politikusait és a román tömegkommunikációban dolgo­zókat, hogy az általunk nyújtott baráti jobbot, közeledési szándékot ugyan­olyan jóakarattal és szívélyességgel fogadják, mint ahogy ezt mi felajánljuk. Bízunk benne, hogy a "­jószomszédság napot" követő karácsonyi ünnep lég­köre erre az alkalomra előre fog vetülni. A Közakarat Egyesület elnöksége nevében: Szokolay Zoltán elnök, országgyűlési képviselő Koncert a nagyothallókért Jótékonysági koncertsorozatot ren­dez a Nagyothalló Gyermekekért Alapítvány, feladatainak zavarta­lan megoldásához szükséges anyagi feltételek megteremtéséért. A nyitó gálaestet december 22-én este 19.30- kor a Budapest Kongresszusi Köz­pontban tartják, ahol Verdi Requiem­­je csendül fel A nemzetközi művész­világ is megmozdult érdekükben, élükön a komolyzenei koncertsorozat zenei fővédnökével, a vezénylő Lamberto Gardellivel. Az alapítványt 1990-ben jegyezték be hivatalosan. Célja a nagyothalló gyermekek pedagógiai és szociális körülményeinek javítása, a gondjaik megoldásában való közreműködés. Hangszereket, hallásfejlesztő eszkö­zöket vásároltak számukra, és hozzá­járultak a szegény sorú, a nyaralás költségeit megfizetni nem tudó csa­ládok gyermekeinek nyári táborozási költségeihez, továbbá tanulmányi díjakkal, képzőművészeti ösztöndíj­jal segítették a kiemelkedően tehet­séges gyerekek képzését. F. K. A CéA-rendőrség le nyomoz Szorul a hurok m­axwellék körü­l A Maxwell-magáncégekhez bírósá­­gilag kinevezett adminisztrátorok — az Arthur Andersen londoni könyv­­vizsgáló cég tagjai — hétfőig 31 cé­get vontak közvetlen ellenőrzésük alá. Ezzel gyakorlatilag lefedték a működő Maxwell-cégek többségét, miközben megpróbálják kibogozni a világszerte mintegy 400, ám jobbára csak papíron létező cégből álló Maxwell-birodalom „pókhálóját”. Londonban némi bizonytalanság mutatkozik Maxwell magyarországi érdekeltségeivel kapcsolatban. Az adminisztrátorok szóvivője az MTI kérdésére váltig állítja, hogy a Ma­gyar Hírlapban (50,1 százalék), az Esti Hírlapban (40), a Műszertechni­kában és a Kontraxban (több mint 10 százalék) lévő Maxwell-részesedés a Mirror Group Newspaperse (MGN), azaz a brit Daily Mirrort és laptár­sait is kiadó 51 százalékos Maxwell­­tulajdonú nyilvános részvénytársasá­gé. Ám az MCN-nél ezt újabban cá­folják, és azt állítják, hogy a magyar érdekeltségek közvetlenül valamelyik Maxwell-magánholding, legvalószí­nűbben a Headington Investments tulajdonában vannak, csakúgy, mint az MGN-részvények. Az Arth­ur An­dersen szóvivői szerint lehet, hogy nem tényleges, hanem csak „infor­mációáramlási” bonyodalmak vannak a háttérben, de a tisztázás szemláto­mást nem tartozik az adminisztráto­rok legsürgősebb feladatai közé. Az MGN, a Maxwell-birodalom legjövedelmezőbben működő részle­ge, és hétfőig már hárman jelentkez­tek a benne lévő Maxwell-részvény­­pakett megvásárlására. Az admi­nisztrátorok szerint a vásárlók ked­vező árra számíthatnak, ha ma a most folyó pénzügyi vizsgálatok előtt hajlandók elkötelező ajánlatot tenni. Ismeretes, hogy Robert Maxwell, magáncégeit és részvényeinek árfo­lyamát támogatandó, a nyáron ala­posan megdézsmálta az MGN és má­sik részvénytársasága, a Maxwell Communication Corp. (MCC) nyug­díjalapját és más forrásait. Ezt most a komoly üzleti csalásokat vizsgáló brit kormányhivatal nyomozza a City rendőrségének bevonásával. A brit hatóságok bevonták Kevin és Ian Maxwell útleveleit, hogy ne hagyhassák el Nagy-Britanniát. Szuperautók a rendőrségen Kissé szokatlan helyen, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapi­tányság udvarán áll tucatnyi új típusú nyugati autócsoda. Nem véletlenül ke­rültek ide a több milliót érő Fordok, Mercedesek és társaik, ugyanis szerte­ágazó­­bűnügyben folytatnak nyomozást a rend őrei. Igaz, az eddig megtudott információ­kat a nyomozást végzők nem cáfolták, de megerősítésükre sem vállalkoztak. A hírek egy részét azonban más forrás­ból alátámasztották. Ezek szerint egy nyíregyházi ügyvéd és egy vámtisztvi­selő — vesztegetés gyanújával — előze­tes letartóztatásban van. Vélhetően további vádpontok is meg­fogalmazódnak majd, hiszen­ a jelek sze­rint ezek az autócsodák nem a törvé­nyes keretek között cseréltek adásvétel, illetve lízing után gazdát. Nincsenek te­hát irigylésre méltó helyzetben azok sem, akik az új tulajdonosai lettek a gépkocsiknak, mert vélhetően néhány kérdésre nekik is felelniük kell. Az ügy pikantériája, hogy egy-két érintett kül­földre távozott, így akarván elkerülni a rendőrökkel való találkozást. Elképzel­hető ezért, hogy már az Interpol is be­kapcsolódott a nyomozásba. (k)

Next