Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)
1991-12-10 / 193. szám
I. évfolyam, 193. száma 1991. december 10., kedd BELFÖLD Magyarok Világ(?)szövetsége Gyökerek és szerepjátszás A közeli nyokban közgyűlést tart a Magyarok Vlágszövetsége. A szervezet vitossó szerepéről és a közéletben betöltött szerepéről kérdeztük Bégány Attilát, a nyugati magyarsággal foglalkozó kormányfőtanácsost. — Hová nyúlnak vissza a szervezet gyökerei, és milyen szerepet játszott az elmúlt időszakban? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, arra szeretnék rávilágítani, miért foglalkozik a kormány egy „független” egyesület dolgaival. Megkérdezhetjük, hogy 1989-ben miért jegyzett be a bíróság egy egyesületet olyan néven, amely az egész világ magyarságát képviselni látszik, holott nyilvánvalóan nem képviseli. A kormányzat azért kénytelen foglalkozni a Magyarok Világszövetségével, mert számos nyugati magyar személy és szervezet fordult a kormányhoz, hogy segítsen a megújításban, tekintve, hogy úgy érzik: a világszövetség jelenleg nem képviseli őket. A múlt A mostani helyzet megértéséhez ismerni kell a világszövetség múltját. 1929-ben kezdték szervezni, s 1938- ban Teleki Pál közreműködésével jött létre a Magyarok Világszövetségé. A háború után rövid ideig még működött, aztán az 1950-es években szünetelt. 1956 után felújította működését, például Szakasits Árpád is a vezetői közé tartozott. A Kádárrendszerben a szervezet funkciója az volt, hogy a rezsimet elfogadtassa a nyugati magyarság körében. A környező országokban élő magyarokkal nem foglalkozhatott a szervezet. Mondhatjuk, hogy egy sajátos kádertemető is volt egyben. Ugorva a történetben, 1989-hez jutunk el, amikor a Magyarok Világszövetsége a külügyi apparátusból kiválva egy önálló egyesületet alapított a régi tagjaival. Éppen azokkal, akik közreműködtek a Kádár-rezsim elfogadtatásában Nyugaton. Amikor 1989 nyarán megalakították az egyesületet, tudták, hogy az 1990-es költségvetésből még meg fogják kapni az igényelt pénzt, hatvanmillió forintot. Az 1990-es tavaszi, szabad választások óta eltelt több mint másfél év, de a világszövetség azóta sem tartott tisztújító közgyűlést. Tizennyolc millió — Miért kapott mégis az 1991-es költségvetésből a világszövetség IS millió forintot? — Támogatnuiuk kell egy, a világ magyarjait átfogó szervezetet, amely valóban bírja a világ magyarságának bizalmát. Mivel azonban a jelenlegi világszövetség nem élvezi teljeskörűen, hiba volt ily mértékben támogatni (1990 végén), feltételek nélkül. A nyugati magyarság és a világszövetség ügyei 1990 végén kerültek át Entz Géza államtitkárhoz, s az átkerülési időszakban a figyelem kevésbé irányult költségvetési igényeik jogosságának vizsgálatára. Az elmúlt másfél évben a világszövetség jelenlegi vezetése, szinte versenyt futva az idővel — önmagát átmentendő — rendkívül nagy munkát fektetett a szomszédos őrségek magyar szervezeteihez történő közeledésbe. Ennek következtében néhány szervezet, például a Csemadok, vagy a Horvátországi Néppárt rokonszenvez a jelenlegi vezetéssel. A nyugati magyarság mértékadó körei számos alkalommal feltették a kérdést, hogy miért élvezi a kormány támogatását az a szervezet, amelyben a rendszerváltozás még nem zajlott le, s amelynek a feladata — többek között — az ő megfigyelésük, megosztásuk volt. A határokon túli magyar szervezetek rokonszenve érthető, hiszen a világszövetség korábban nem foglalkozhatott velük, s most, hogy megtehette, cselekedett is. A kormányzat ugyancsak konfliktushelyzetbe került, hiszen erősödik a nyomás a nyugati magyarság részéről, olyannyira, hogy miniszterelnöki szinten is kellett a kérdéssel foglalkozni. Augusztusban Antall József fogadta Komlós Attilát, a jelenlegi főtitkárt, s kifejtette, hogy közös érdek egy jól működő Magyarok Világszövetsége, de ehhez valóban az egész világ magyarságának képviseletét kell ellátniuk. Ezután a világszövetség vezetősége a tisztújító közgyűlés összehívása mellett döntött. Látnivalóan tartottak attól, hogy az 1992-es költségvetésből már nem jut nekik pénz. A közgyűlés megszervezésének módja azonban felveti a manipuláció gyanúját. November 2-án hozták nyilvánosságra, hogy december 11—12-én közgyűlés lesz. Egy hónap alatt Amerikából, Ausztráliából, Dél-Amerikából, de még Európából is nagyon nehéz felkészülni. Sok nyugati magyar úgy érzi, hogy ezzel kijátsszák őket. E helyzetben talán csak egy ideiglenes vezetőség választása volna célzerű, amely a Magyarok III. Világtalálkozójáig, jövő augusztusig működne. Nyolc hónap már elegendő lenne az alapos előkészítésre. Az elmondottakból úgy tetszik, bele idarunk szólni a világszövetség munkájába. Természetesnek tartjuk, ha a szövetség költségvetési támogatást kér, akkor a kormányzat felelős azért, hogy mit támogat. Köszöntök — A jelenlegi főtitkárral, Komlós Attilával, milyen viszony alakult ki az elmúlt időszakban? — A szervezetet ténylegesen Komlós Attila irányítja, aki személyes véleményem szerint rendkívüli politikai képességekkel rendelkezik, ám személye megosztja a nyugati magyarságot. A megosztottság oka az, hogy korábbi ténykedése a Reformátusok Lapjának főszerkesztőjeként ellentmondásos, sokan emlékeznek például Kádár Jánoshoz vagy az egykori Állami Egyházügyi Bizottság elnökéhez, Miklós Imréhez írt, hozsannázó születésnapi köszöntőire. Kiemelkedő képességei miatt mégis több, határokon túli és nyugati magyar szervezet támogatja. Meszleny László ■1 Mindenütt rossz, de otthon a legrosszabb Ae illáliók rociba dőlnek Az emberi lélek talán legnagyobb próbatétde a várakozás. Még akkor is, ha valamely kitűzött cél elérésében bízunk. Türelmünk egyre fogy, felerősödik az egyébként mindig körülöttünk ólálkodó kétségbeesés. De milyen lelkiállapotban lehetnek azok, akik egy súlyos kudarc után vannak tétlenségre kárhoztatva? Egy számukra idegen országban, ahol nem beszélik az anyanyelvet, s amelyiken többségük csk átutazni akar, elidőzni nem. Harmincnégy ország hétezer polgára tucatnyi nyelven sóhajtott fel vagy éppen szitkozódott az elmúlt több mint egy év alatt Kerepestarcsán, az ORFK kiutasítás végrehajtását biztosító ideiglenes szállásán. Ottjártunkkor mintegy kétszázötvenen tartózkodtak az egykori BM-iskolában, a legtöbben kínaiak, de voltak szép számmal irakiak, törökök, nigériaiak is. Kik ők, és miért kényszerülnek itt várakozásra? Egy illúzió evesztésének áldozatai ezek az emberek, akik azt hitték, hogy a gazdag Nyugat- Európa befogadja őket. Nem tudták vagy nem mertek szembenézni a ténnyel, hogy csak azok nyernek bebocsátást a magas életszínvonalú országokba, akiket hazájukban faji, valási okokból, nemzeti vagy politikai hovatartozsuk miatt üldöztek. A közkeletű kifejezéssel gazdasági menekültnek nevezettek áradata előtt a fejlett világ kapui zárva maradnak. Egy részük — főként a volt népi demokratikus országokból — Magyarországon szeretett volna letelepedni. Rájuk — miként a Nyugatra vágyókra — szintén nem vonatkozik a genfi konvenció, tehát nem tekinthetők menekülteknek. Ugyanakkor itt-tartózkodásuk jogellenes, mert jó részük a zöldhatáron át érkezett, úti okmányok nélkül, vagy időközben lejárt a vízumuk, illetve a megengedett harminc napon túl tartózkodnak már Magyarországon. A szállás A rendőrség fokozottan figyel ezekre a külföldiekre, már csak azért is, mivel kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetéséből tartják fenn magukat Az egyszerűség kedvéért nevezzük szállásnak a kerepestarcsai volt rendőriskolát. A laktanyaszerű létesítmény egyik emeletes épületének alagsorában éppen három román fiatalember elszállásolását intézi Ramatai István alezredes, szállásparancsnok. Útleveleik nem voltak, kettőjüket az osztrák hatóságok adták vissza. Romániában munkanélküliek lettek, Németországba akartak eljutni. Nem hagytak kétséget afelől, hogy kiutasításuk ellenére újra neldvágnak az útnak. A harmadikat magyar rendőrök fogták el, egy ízben őt már kiutasították tőlünk, lopásért Adataik egyeztetése után megmotozzák őket, szúró-vágó eszközöket ugyanis senki sem tarthat magánál. Ezeket, csakúgy, mint az önkéntesen leadható értéktárgyakat, hazautazáskor mindenki visszakapja. Miközben az emeletre, a hálókhoz megyünk. Ramatai István elmondja, hogy egyre több tapasztalattal rendelkeznek, ezzel szemben férőhellyel kevéssel. Úgy alakították ki a körleteket, hol lehetőleg azon népek fiai kerüljenek egy helyre, akik elviselik egymást. Feltétlen céljuk a családok éyben tartása, de a nőket és a férfiakat külön termekben tudják elhelyezni, ha igénylik. Idegőrlő várakozás Ahová nézünk, mindenütt a pusztítás nyomai. A szállásparancsnok a csupasz falakra mutat: itt lambéria volt, lefeszegették. Lógó kábelek a mennyezeten. Megtudjuk, hogy ez idáig nyolc tévékészüléket tettek tönkre, és induláskor minden emeletes volt rádió is. Ma már se tévé, se rádió, nem telik újakra a szűkös keretből. A hálók ajtaját felfüggesztett pokróc helyettesíti. A hosszú termekben vaságyak sorakoznak — rajtuk heverészőkkel, kártyázókkal, akik pedig a tétlenségtől csömört kaptak, a fal felé fordulva alszanak. Mások a felőrlődés jeleként fel-alá sétálnak, szótlanul szívják cigarettájukat. Nem úgy az a bolgár férfi, aki mellénk penderül, és ingerülten magyarázza, hogy már elege van a bürokráciából (útlevele neki sincs), szeretne mielőbb hazautazni. Jól beszél magyarul, kilenc hónapot börtönben töltött. A mindent elárasztó, kellemetlen szag a mosdók felől jön. Hatalmas vizelettócsák a kövezeten, a lefolyó eldugult. A szállásparancsnok panaszkodik, mert teljesen tehetetlenek. Nemrég újították fel a közműrendszert, de a rongálás ellen nem tudnak védekezni. Az angolvécéket — a külföldiek kérésére — keleti guggolásra cserélték, de a beletömött lepedők miatt ezek is felmondták a szolgálatot. Egészen mások a körülmények az egykori tornacsarnokban. Ide most csak kínaiakat szállásolnak, a földön matracok hosszú sora. Tisztaság van itt is, a zuhanyozóban is. Éppen mosnak. Kiteregetett ruhák száradnak a radiátoron, ők még vidámak, mosolyognak. Talán még reménykednek ... A létesítmény parancsnoka Klujber Imre alezredes, robusztus férfi, fiatal korában a nehézatlétikában próbált szerencsét. Tapasztalt tiszt, többek között korábban a Zrínyi Akadémián tanított Arról beszélgetünk vele, hogy a hányatott sorsú bentlakók miként juthatnak minél előbb haza. Lassú visszaút Megtudjuk, hogy az ügyintézés gyorsaságát a különböző konzulátusok munkatempója határozza meg. Az igazsághoz tartozik, hogy vannak olyan lakók, akik számára az anyaország legközelebbi konzulátusa Moszkvában vagy Varsóban van... Akik útlevéllel rendelkeznek s pénzük is van a költségekre, azok számára csupán a menetrendtől függ a visszaút. Ők csak néhány napot töltenek el itt. Ha azonban elfogadható okmányok nincsenek, akkor meg kell várni, amíg a konzulátuson újak készülnek. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a jegy árával nem rendelkezik a kiutasított. Ilyenkor a kiadásokat az ORFK fizeti. S mivel, mondjuk, Sri Lapkába az utazás igen költséges, ezért megvárják, amíg egy charterjáratra elegendő ember gyűlik össze. Ez természetesen a várakozási idő meghosszabbodásával jár. Mindenesetre a szállás vezetőinek, dolgozóinak az a céljuk, hogy minél előbb mindenki hazajusson. Megtudjuk azt is, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi vezetője többször járt náluk, ismeri a körülményeket, panaszt soha nem tett. De az is érdekes, hogy volt olyan konzul, aki sajnálkozott: hazájának ide kelt polgárain miért nincs kéz- és lábbilincs. Szerinte azt érdemelnének. Klujber alezredes mindenesetre nagyon várja, hogy mielőbb megszülessen és elfogadják a rendőrségi és idegenrendészeti törvényt. Kényes munkájukban nagyobb biztonsággal igazodnának el áttekinthető törvényi háttérrel. Búcsúzáskor az alezredes ősz hajára mutat és magyarázkodik: — Nem ebbe a munkába fáradtam bele — mondja. — Higgyék el, a nehézségek ellenére szívesen dolgozom itt, és munkatársaimmal együtt segítünk mindenkin, akin csak tudunk. Németh Zsolt Fotó: Nagy Béla A Közakarat Egyesület elnökségének felhívása dekember 22-e legyen a tószomszédság napja Két esztendő telt el Románia és Magyarország életében a sorsfordító 1989-es év óta. Ebből az alkalomból egyesületünk elnöksége december 22-re meghívja a bukaresti parlament három román képviselőjét, akik az ottani elektronikus és írott sajtóban dolgoznak. Felhívjuk Magyarország politikusait és a sajtó munkatársait, hogy ez év december 22-ét nyilvánítsák a »»jószomszédság napjának«. Ezen a napon különös figyelmet fordítsanak a két ország, országunk népei és a tömegkommunikációs eszközök közvetlen kapcsolatfelvételére, barátságára. Azért ezt a dátumot ajánljuk ennek az eseménynek a megtartására, mert annyi sok év után 1989-ben éppen december 22-én léphettek magyar állampolgárok Románia földjére kötöttségek, az elnyomó hatalomtól való félelem nélkül. Kérjük Románia politikusait és a román tömegkommunikációban dolgozókat, hogy az általunk nyújtott baráti jobbot, közeledési szándékot ugyanolyan jóakarattal és szívélyességgel fogadják, mint ahogy ezt mi felajánljuk. Bízunk benne, hogy a "jószomszédság napot" követő karácsonyi ünnep légköre erre az alkalomra előre fog vetülni. A Közakarat Egyesület elnöksége nevében: Szokolay Zoltán elnök, országgyűlési képviselő Koncert a nagyothallókért Jótékonysági koncertsorozatot rendez a Nagyothalló Gyermekekért Alapítvány, feladatainak zavartalan megoldásához szükséges anyagi feltételek megteremtéséért. A nyitó gálaestet december 22-én este 19.30- kor a Budapest Kongresszusi Központban tartják, ahol Verdi Requiemje csendül fel A nemzetközi művészvilág is megmozdult érdekükben, élükön a komolyzenei koncertsorozat zenei fővédnökével, a vezénylő Lamberto Gardellivel. Az alapítványt 1990-ben jegyezték be hivatalosan. Célja a nagyothalló gyermekek pedagógiai és szociális körülményeinek javítása, a gondjaik megoldásában való közreműködés. Hangszereket, hallásfejlesztő eszközöket vásároltak számukra, és hozzájárultak a szegény sorú, a nyaralás költségeit megfizetni nem tudó családok gyermekeinek nyári táborozási költségeihez, továbbá tanulmányi díjakkal, képzőművészeti ösztöndíjjal segítették a kiemelkedően tehetséges gyerekek képzését. F. K. A CéA-rendőrség le nyomoz Szorul a hurok maxwellék körül A Maxwell-magáncégekhez bíróságilag kinevezett adminisztrátorok — az Arthur Andersen londoni könyvvizsgáló cég tagjai — hétfőig 31 céget vontak közvetlen ellenőrzésük alá. Ezzel gyakorlatilag lefedték a működő Maxwell-cégek többségét, miközben megpróbálják kibogozni a világszerte mintegy 400, ám jobbára csak papíron létező cégből álló Maxwell-birodalom „pókhálóját”. Londonban némi bizonytalanság mutatkozik Maxwell magyarországi érdekeltségeivel kapcsolatban. Az adminisztrátorok szóvivője az MTI kérdésére váltig állítja, hogy a Magyar Hírlapban (50,1 százalék), az Esti Hírlapban (40), a Műszertechnikában és a Kontraxban (több mint 10 százalék) lévő Maxwell-részesedés a Mirror Group Newspaperse (MGN), azaz a brit Daily Mirrort és laptársait is kiadó 51 százalékos Maxwelltulajdonú nyilvános részvénytársaságé. Ám az MCN-nél ezt újabban cáfolják, és azt állítják, hogy a magyar érdekeltségek közvetlenül valamelyik Maxwell-magánholding, legvalószínűbben a Headington Investments tulajdonában vannak, csakúgy, mint az MGN-részvények. Az Arthur Andersen szóvivői szerint lehet, hogy nem tényleges, hanem csak „információáramlási” bonyodalmak vannak a háttérben, de a tisztázás szemlátomást nem tartozik az adminisztrátorok legsürgősebb feladatai közé. Az MGN, a Maxwell-birodalom legjövedelmezőbben működő részlege, és hétfőig már hárman jelentkeztek a benne lévő Maxwell-részvénypakett megvásárlására. Az adminisztrátorok szerint a vásárlók kedvező árra számíthatnak, ha ma a most folyó pénzügyi vizsgálatok előtt hajlandók elkötelező ajánlatot tenni. Ismeretes, hogy Robert Maxwell, magáncégeit és részvényeinek árfolyamát támogatandó, a nyáron alaposan megdézsmálta az MGN és másik részvénytársasága, a Maxwell Communication Corp. (MCC) nyugdíjalapját és más forrásait. Ezt most a komoly üzleti csalásokat vizsgáló brit kormányhivatal nyomozza a City rendőrségének bevonásával. A brit hatóságok bevonták Kevin és Ian Maxwell útleveleit, hogy ne hagyhassák el Nagy-Britanniát. Szuperautók a rendőrségen Kissé szokatlan helyen, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság udvarán áll tucatnyi új típusú nyugati autócsoda. Nem véletlenül kerültek ide a több milliót érő Fordok, Mercedesek és társaik, ugyanis szerteágazóbűnügyben folytatnak nyomozást a rend őrei. Igaz, az eddig megtudott információkat a nyomozást végzők nem cáfolták, de megerősítésükre sem vállalkoztak. A hírek egy részét azonban más forrásból alátámasztották. Ezek szerint egy nyíregyházi ügyvéd és egy vámtisztviselő — vesztegetés gyanújával — előzetes letartóztatásban van. Vélhetően további vádpontok is megfogalmazódnak majd, hiszen a jelek szerint ezek az autócsodák nem a törvényes keretek között cseréltek adásvétel, illetve lízing után gazdát. Nincsenek tehát irigylésre méltó helyzetben azok sem, akik az új tulajdonosai lettek a gépkocsiknak, mert vélhetően néhány kérdésre nekik is felelniük kell. Az ügy pikantériája, hogy egy-két érintett külföldre távozott, így akarván elkerülni a rendőrökkel való találkozást. Elképzelhető ezért, hogy már az Interpol is bekapcsolódott a nyomozásba. (k)