Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)

1991-12-10 / 193. szám

a: Közös nevező Az Új Magyarország december 4-i szá­mában olvasható az úgynevezet De­mokratikus Charta meghívója a város­­házi gyűlésre. Nos, a találkozó szom­baton valóban lezajlott. A mértéktartó konrádi kezdés után voltak zajosabb ré­szek is. Természetesen helyeslő „zajlás”­­ról van szó. Mint például a pomázi elv­­társnő szavai után. A charta kezdeményezői és aláírói szerint nincs igazi szabadság Magyar­­országon, s demokráciáról sem lehet be­szélni. Erről nem érdemes szót ejteni legalábbis sokat nem, mert rögtön eszünkbe jutnak Rákosi elvtárs látnoki szavai, amikor 1946-ban — nem tudván belenyugodni a kisgazdapárt választási győzelmébe — hatalmas demokratikus tüntetést szervezett a győztesek ellen, majd kijelentette: ez „csak az első lé­pés volt, amelyet újabbak, kíméletle­­nebbek fognak követni, ha nem valósul meg a magyar demokrácia minden kö­vetelése”. A magyar demokrácia ezek szerint egyenlő volt a Kommunista Párt vezette Baloldali Blokkal. Ez nyilván­való Révai József egyik cikkéből is, mely a Szabad Népben (a Népszabad­ság MDP-kori címe) jelent meg az 1947- es választások előtt: „A választásokon ki kell derülnie, hogy a reakció és a demokrácia táborának erőviszonyait nem a kisgazdapárt 57 százaléka és a baloldali pártok 43 százaléka közötti arány fejezi ki.” Úgy is lett! Ezért nem szívesen olvasok ilyen demokráciát ki­sajátító szövegeket. Különösen nem, ha eszünkbe jutnak a pomázi elvtársnőnek a szombati char­­tás gyűlésen elhangzott szavai. Az idős kommunista néni hitet tett a demokrá­cia mellett, elmondván, hogy 1945 óta kommunista, most is az MSZMP svi­­gyázat: nem MSZP, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt­ tagja. De, ha nem lenne az, akkor vagy az SZDSZ-be, vagy a Fideszbe lépne be. Az SZDSZ és a Fidesz mellé tehát im­már felzárkózott nemcsak az MSZP, ha­nem az MSZMP is. ((Hiszen a charitások ezt az intonációt hallgatólagosan elfo­gadták.) A kör bezárult: együtt vannak a demokrácia „védői”. Hála a pomázi elvtársnőnek, megalakulhat a népfront — a közös nevező. Csak az a kérdés: kiket fognak ezek után agyagba dön­gölni? T. B. 2..­:I. évfolyam, 193. szám ■# ' ' mM ' * L ' December 5-ig összesen 447 ezer igénybejelentés érkezett 1 millió 600 ezer vagyontárgy utáni kárpótlásra a hivatalhoz. A legtöbb igénylő Bé­kés (40 626), Bács-Kiskun (32 202) és Jász-Nagykun-Szolnok megyében (31 701) jelentkezett, míg Komárom- Esztergomban csak 9500 kérelmet adtak be. Amíg a Békésben benyúj­tott kárpótlási adatlapok közül több mint 160 ezer vonatkozik földre, ad­dig Zalában csupán 30 ezer. Ház után járó kárpótlási jegyre Budapesten majdnem 27 ezer az igény, ezzel szemben Nógrádban csak 1700. Vál­lalkozások esetében is a főváros ve­zet 7300-zal, míg Komáromban erre mindössze 787 igény érkezett. Légy a fejben Súlyos, tehát mindennapos tévedés azt hinni, hogy a jogállamban az élet, a gazdaság, a politika legap­rólékosabb viszonyait is jogszabá­lyok rendezik. Ellenkezőleg. In­kább az élet rendezi önmagát, s benne mi, polgárok. Igazságérzet­tel, szokással. Véletlenül? Vagy éppenséggel nem véletlenül egy bibliai eszme alapján: ne tedd azt, amit nem kívánsz magadnak, s tedd azt, ami jólesne neked, ha mások cselekednék veled. A jogi rendelkezés igazából szükséges rossz, mert benne lappang a gya­nú: azért kell írásba foglalni a közakaratot, mert akadnak gaz­emberek, akik — ... tudjuk. A va­lóságos jogállamban a törvények hiánya, a joghézag nem vezet igazságtalansághoz, mert a jogál­lam mi vagyunk. Mi, akik az idé­zett eszme szellemében tudjuk, hogy saját érdekünk és a közé, nem is túl messze, egy. A valósá­gos jogállam a törvények betűjé­nél mélyebben, a törvények szelle­mében gyökerezik. A mai parla­menti, közéleti viták zömmel sem­mivé válnának, ha a küzdők nem az igazukat néznék, hanem az igazságot. Ha tisztelt elnökünk ki­nevezné, akiket kötelessége kine­vezni, ha az okoskodók végre in­kább okosak lennének, például: igazságtételügyben. Adj isten vég­re: bölcsek. Mi, laikusok, rég be­láttuk, hogy mostani omlatt-újjá­­épülő jogrendünkben nincs olyan törvény, amely ne volna kikezdhe­tő. Az ő bölcsességük azzal kez­dődhetne, hogy végre, a legtelje­sebb tisztelettel, a nemzet igazság­érzetének helyreállításának és csiszolásának szentelnék magukat. kete BELFÖLD 1991. december 10., kedd A pénzügyminiszter tájékoztatója Vita előtt a jövő évi költségvetés Egy nappal azelőtt, hogy a parlament plenáris ülésén megkezdi az általános vitát az 1992-es év költségvetéséről, Kupa Mihály p­énzügyminiszter hét­főn délben tájékoztatót adott a kor­mányzó pártok képviselőcsoportjai­nak együttes ülésén. A miniszter megítélése szerint nyilvánvaló, hogy a képviselők alacsonynak fogják tar­tani majdnem mindegyik terület ter­vezett kiadásait. Mint mondta: az volt a benyomása, hogy a három frakció tagjai nagyon érzékenyek a szociális kérdések, az oktatás dologi kiadásai iránt, és általában önkor­mányzati ügyekben. Ez utóbbit ért­­hetőnek tartja, hiszen a képviselő­k — mint fogalmazott — „lent élnek” az emberek között, ezenkívül a kör­nyezetvédelmi lobby is folyamatosan működik. Kupa Mihály reméli, hogy a kép­viselők — legalábbis a kormánypár­tiak — megszavazzák a költségvetést. Valószínűtlennek tartotta, hogy a vita december 31-ig elhúzódik, mi­vel az Alkotmánybíróság döntése is kimondja, hogy azon jogszabályok­nak, amelyek ennyi embert érinte­nek, már a hatályba lépésükkor is­mertnek kell lenniük. Arra számít, hogy az ellenzék nem szavazza meg a költségvetést, legfeljebb a részle­teket kívánja módosítani. Kupa Mihály szerint a pénzügyi tárca a költségvetés benyújtásával — az eredeti határidőhöz képest — 13 napot késett. Ennek egyik oka­ként említette, hogy a helyzet nagyon bizonytalan, azaz nehéz az ország mai állapotában megítélni az 1992-es év gazdasági kilátásait. A másik ok, hogy a tárca megpróbálta sokkal alaposabban előkészíteni a költség­­vetést, mint tavaly. Igen sok tartal­mi vita is folyt. Arra a kérdésre, hogy mennyivel biztosabb most a helyzet. Kupa Mihály kifejtette: ha­bár Jugoszlávia még mindig bizony­talansági tényező, a napokban meg­kötött alapszerződésekre erősebb gazdasági kapcsolatokat lehet építe­ni. Ez azt jelenti, hogy a tárca 1992- es elgondolásai most már megalapo­zottnak tekinthetők.­­ A pénzügyminiszter nem tudott arról, hogy ezen a héten — előrelát­hatólag a szerdai napon — találkozni kíván vele az FKGP 33 képviselőből álló frakciója, és bizonyos adóköny­­nyítéseket kérnek a kistermelőket sújtó szigorításokkal szemben. Meg­ítélése szerint a bevezetendő új adó­határok nem jelentenek szigorítást, csak maga az eljárás módja. Két te­rületen, az említetten és a szellemi tevékenységek vonatkozásában a tárca hajlik a kompromisszumra. Megítélése szerint a felvetett problé­­m­ák nem elsősorban pénzügyiek, hanem annak a kérdése, hogy az or­szág most tér-e át egy korszerűbb rendszerre, vagy pedig csak fokoza­tosan. Alapvetően elfogadhatónak tartja az Állami Számvevőszék a kormány jövő évi költségvetési tervezetét. A részletkérdéseket tekintve az ÁSZ azonban több kifogást is emelt. Meglehetősen nagy hibájául róják fel a Számvevős­zék szakemberei a tervezetnek, hogy az államigazgatási kiadások felülvizsgálata kevés ered­ménnyel járt. Felvetik azt, hogy a kormány jövőre 6 milliárd forintos keretet irányoz elő a költségvetésben az állami kezességvállalásra. Ez nem haladja meg a kiadási főösszeg 3 százalékát, így elfogadható. Ám azt nem tudja megállapítani az Állami Számvevőszék a beterjesztett anyag­ból, hogy a korábban keletkezett ga­ranciavállalás jövőre mennyibe fog kerülni a költségvetésnek.­ ­ Jelen állapotában nem tartja ál­talános vitára alkalmasnak a Ma­gyar Köztársaság 1992. évi költség­­vetéséről és az államháztartás vite­lének 1992. évi szabályairól szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvé­delmi bizottsága. A bizottság tagjai elsősorban­­az egészségügy és a társadalombiztosí­tás költségvetési előirányzatának egyes tételei iránt érdeklődtek Nasz­­vadi Györgytől, a Pénzügyminiszté­rium helyettes államtitkárától. A nyugdíjak kifizetésének garanciáit firtató kérdésre a helyettes államtit­kár elmondta: a nyugdíjak fedeze­tére a költségvetésben kétféle ga­rancia is létezik. A Nyugdíjbiztosítá­si Alapot terhelő ellátások folyama­tos teljesítését egyrészt az úgyneve­zett Nyugdíjmegelőlegezési számla hitel jellegű igénybevételi lehetősége garantálja, amely kamatmentesen áll rendelkezésre. Ezenkívül a köz­ponti költségvetés a Nyugdíjbiztosí­tási Alap egy százalékáig garanciát vállal arra az esetre, ha az alapban hiány keletkezne. Jeszenszky Géza külügyminiszter álláspontja szerint az adott tárca ve­zetőjének hatáskörébe tartozik, hogy milyen személycserék történnek az irányítása alatt álló minisztérium­ban. A magyar diplomácia vezetője erről hétfőn az Országgyűlés kül­ügyi bizottsága előtt beszélt, ahol a Külügyminisztérium felső vezetésé­ben történt személyi változások ügye volt napirenden. Jeszenszky a sze­mélycseréket kommentálva elismerte a külügyi apparátusból távozó köz­­igazgatási államtitkár, valamint a két helyettes államtitkár szakmai érdemeit, és hangsúlyozta, hogy mindhárman maguk kérték felmen­tésüket. A miniszter cáfolta, hogy az államtitkárokat politikai megfon­tolásból menesztették volna a tár­cától. A liberális ellenzék és a szo­cialisták képviselői úgy vélték: az általuk nem kellően átgondoltnak ítélt személycserékkel az egész ma­gyar külpolitika kerülhet veszélybe. Az Országgyűlés önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottsága tegnap dél­utáni ülésén megvitatta, és általános vitára alkalmasnak tartotta az 1992- es költségvetési törvény tervezetét. A képviselők meghallgatták Király Péter pénzügyminisztériumi közigaz­gatási államtitkár beszámolóját az 1991-ben bekövetkezett gazdasági változásokról, valamint a gazdaság teljesítményének stabilizálására irá­nyuló jövő évi törekvésekről. Az ál­lamtitkár kifejtette: a jövő év első negyedében további visszaesés vár­ható, de az év második felében a gaz­daság teljesítőképessége nőni fog. Az infláció mértéke a tárca szándékai szerint 10-15 százalékkal csökken. Remélik, hogy a működőtőke na­gyobb mennyiségben jön be az or­szágba, és a növekvő munkanélküli­ség kezelésére is alkalmasak a költ­ségvetésben előirányzott összegek. Az Országgyűlés gazdasági bizott­sága megvitatta és általános vitára alkalmasnak találta az 1992-es költ­ségvetés tervezetét. Kovács Álmos, pénzügyminisztériumi helyettes á­l­­lamtitkár arra buzdította a képvise­lőket: a kiadások módosítására úgy tegyenek javaslatokat, hogy egyben jelöljék meg azokat a pontokat, ahonnan a szükséges összeget át le­het csoportosítani. Tizenhárom igen, öt nem szavazat mellett az Ország­­gyűlés költségvetési, adó- és pénz­ügyi bizottsága úgyszintén általános vitára alkalmasnak tartotta a jövő évi költségvetésről szóló törvény ter­vezetét — a kulturális bizottság vi­szont elutasította azt. Parlamenti bizottsági ülések Jeszenszky a személycserékről Tarifaemelés — már januártól! A BKV-tarifák emeléséről alkotott rendeletet hétfői ülésén a Fővárosi Önkormányzat. A testület a január­tól életbe léptetendő 35 százalékos áremelkedést 48 támogató szavazat­tal, 12 tartózkodással és 5 ellensza­vazattal döntötte el. A vitában Barsiné Pataky Etelka, az MDF frakcióvezetője bejelentette: a képviselőcsoport — az elmúlt heti szavazáshoz hasonlóan — ismét tar­­tózk­odik, mivel továbbra sem érzi szükségét annak, hogy az infláció várható mértékénél nagyobb arány­ban emeljék az árakat. Több képvi­selő viszont az eltérő inflációszámí­tási értékekre hivatkozva azzal ér­velt, hogy is­mer 40 százalékos előre­jelzést is. Székely Gábor főpolgár­mester -helyettes egyebek között el­mondta: tavaly éppen a pén­zügymi­­niszter kifogásolta azt, hogy a fővá­ros nem emelte 50 százaléknál is jobban a BKV-tarifákat. A főváros pénzügyeiért felelős főpolgármester­helyettes ezt követően azt tette szó­vá, hogy december közepén még nincs költségvetése az országnak, s ez nem először fordul elő. Ennek hiá­nya, illetve az MDF gazdaságpoliti­kájának következetlensége miatt nem képes lépni a főváros — han­goztatta. Privatizálják a Malévet A Magyar Légiközlekedési Vállalat privatizációjának első lépéseként az Állami Vagyonügynökség igazgató­­tanácsa tegnap jóváhagyta a Malév lehetséges partnereinek listáját. En­nek eredményeként a vállalat pri­vatizációs tanácsadója, a Credit Suisse First Boston (CSFB) csaknem 60 légitársaságot értesít a készülő akcióról. A sajtótájékoztatón elmondták: a Malév 1992 első negyedéve során ál­lami tulajdonú részvénytársasággá alakul. Ezt követően a Malév az ÁVÜ, valamint a közlekedési tárca képvi­selőiből álló operatív bizottság olyan potenciális partnerek jelentkezését várja, amelyek nem pusztán rész­vényvásárlásban, hanem stratégiai együttműködés kialakításában is ér­dekeltek. Az ilyen érdeklődök listája várhatóan jövő tavaszra állítható össze. Az operatív bizottság szerint az ideális partner egy három légitársa­ságot tömörítő konzorcium lenne, ám ha ilyen nem lesz, kettő, illetve egy vállalat is szóba jöhet partner­ként. A Malév képviselője hangsú­lyozta: a vállalat továbbra is nemze­ti légitársaság marad, hiszen a ma­gyar — kezdetben állami — tulajdo­ni részesedés 51 százalék lesz. A kül­földi részesedés — a várható tőke­emelés után — előreláthatólag 30 százalékos lesz, 10 százalék pedig a dolgozók kezébe kerülhet. A fennma­radó részt később, nyilvános ajánlat­­tétel formájában bel- és külföldi pénzügyi befektetőknek és a lakos­ságnak kínálják fel. Petőfit megtalálták­ — mondják az amerikaiak Nagy valószínűséggel Petőfi Sándor földi maradványait találták meg Bar­­guzinban — foglaltak állást az amerikai tudósok. A Magyar Tudományos Akadé­miát és a­­polgármesteri hivatalt viszont minden valószínűség szerint nem hatot­ta meg ez az állásfoglalás, mert még képviselőiket sem küldték el arra a tu­dományos tanácskozásra, amit a Mega­­morv Petőfi-bizottság rendezett tegnap Budapesten. A konferencia keretet nyúj­tott volna arra, hogy a magyar tudósok a közvélemény egy részének meggyőzé­se után az amerikai, a svájci és a burját szakembereket is meggyőzzék saját ál­láspontjuk helyességéről. A külföldi tu­dósok, valamint Kiszely István és Mor­vai Ferenc így egyedül maradtak a po­rondon. Mathias Seifert, a svájci Archeológiai Intézet professzora részletesen kifejtet­te, miért bizonyos szinte minden kétsé­get kizáróan, hogy az 1850-es években temették el a holttestet. A. Tyivanenko burját tudós levéltári dokumentumokat nyújtott át, melyek egyértelműen bizonyítják, hol magyar hadifoglyokat nagy számban vittek 1849- ben a Baj­kálon túlra. J. T. Mac Mahon, a clevelandi klinika tudományos­­vezetője, továbbá Mark Storeking pennsylvvániai tudós és Debo­rah L. Fischer, az amerikai hadsereg Patológiai Intézetének munkatársa is­mertette a DNS-vizsgálat módszerét, amelyet több ezer éves földi maradvá­nyok esetében éppúgy sikerrel alkal­maztak, mint a Vietnamban elesett ka­tonák azonosításakor. Több mint 99 szá­zalékos biztonsággal lehet így meghatá­rozni a személyazonosságot, de ehhez szükséges a minta a (feltételezett) roko­noktól is. M. D. Támogatás Semmi rendkívülit nem talált Horn Gyula abban, hogy az MSZMP an­nak idején néhány ezer (?) dollárnyi közvetlen támogatást nyújtott a ne­héz feltételek közepette működő külföldi pártoknak. Hiszen — nyi­latkozta a Szocialista Párt vezetője a Népszabadságnak — a tavalyi vá­lasztás idején az MDF-től az MSZDP-ig az itteni pártok is kaptak külföldi támogatást. Egy apró különbség azért mégis csak van a kétféle adományozás kö­zött: amíg ugyanis a külföldi szer­vezetek az első szabad magyar vá­lasztáson hátrányos anyagi helyzet­tel induló pártoknak a magukéból adtak, addig az MSZMP a vala­mennyiünk számlájára felvett kül­földi kölcsönökből támogatta a kom­munista pártokat. Úgy látszik, Horn Gyulát még mindig jellemzi a kommunista gon­dolkodás: nehezen tud különbséget te­tni az enyém és a mienk között. H. P. A KÖZTÁRSASÁGI elnök törvényes lehetőségével élve — tervek szerint — részt vesz az Alkotmánybíróság de­cember 17-i teljes ülésén, amelynek napirendjén az elévülési törvénnyel kapcsolatos államfői indítvány szerepel. Göncz Árpád az Alkotmánybíróság tör­ténetében első alkalommal kapcsolódik be személyesen a testület munkájába, s fejti ki álláspontját az alkotmánybírák előtt. BUDAÖRSI meghívásnak tesznek ma eleget az Új Magyarország munka­társai. Este hat órakor a lakótelepi kö­zösségi házban (Lévai utca 34.) fórumon találkoznak olvasóinkkal. Szerkesztősé­günket Szalay Attila rovatvezető-helyet­tes, Szalay Károly író, a lap főmunka­­társa és Apáti Miklós, a kulturális ro­vat munkatársa képviseli. TANÁCSKOZOTT az MDF nőfóruma. A csoport vezetője, Filó Katalin, a Ha­za és haladás alapítvány kurátora úgy nyilatkozott, hogy a nőfórum a közép­­európai haladó és keresztény centrum­­pártok szellemiségét kívánja képviselni, és a jövőben egy szélesebb, a keresztény női szolidaritásra épülő hazai nőmozga­­lomba kíván beágyazódni. Új charták, régi aláíró chartá(r)nak (Képünk, a Nap-tévé tegnap reggeli műsorából) A TIB közleménye közleményt juttatott el lapunkhoz a Történelmi Igazságtétel Bizottsága ’56-os tagozatának intézőbizottsága. TIB es év májusában tartotta utolsó közgyűlését — írják —, amely­nek az új alapszabály elfogadása lett volna a legfontosabb feladata. Mi­után két tervezetet nyújtottak be, vég­leges döntés nem született. A közgyű­lés ideiglenesen elfogadta az egyik ter­vezetet (ennek alapján ideiglenes el­nökség is megválasztásra került), azzal a kikötéssel, hogy az egyeztetőbizott­ság a kettőből készítsen egyet, s azt legkésőbb szeptemberig terjesze az újból összehívandó közgyűlés elé — elfogadásra. Ezt a határozatot az elnök­ség nem hajtotta végre. Tiltakozásunkat követően az ideigle­nes elnökség egy úgynevezett jószolgá­lati bizottságot küldött ki, de az álta­lunk és a bizottság által jóváhagyott 5 .pontos ajánlást nem fogadta el Ezt látva, és tekintettel az ideiglenes el­nökség kinyilvánított szándékára, hogy véglegesíti a vitatott, antidemokratikus alapszabály-tervezetet, feloszlatja az ’56-osok tagozatát és »tagkönyvcserét«, tagvevíziót hajt végre, az intézőbizott­ság felhívással fordult a tagsághoz, hogy aláírásával kérje a TIB közgyű­lésének összehívását a tervezett »kül­döttgyűlés« helyett. A mai napig 614 TIB-tag, az összlétsztv egyharmada írta alá a felhívást, noha az ideiglenes alapszabály csak 20 százalékot határoz meg. Ennek ellenére, az ideiglenes el­nökség továbbra is erőlteti az arányos képviselet elvét súlyosan sértő »kül­döttgyűlés«­­megrendezését. Ezért az intézőbizottság — "a TIB tagságával teljes egyetértésben — követeli a köz­gyűlés összehívását."

Next