Új Magyarország, 1992. július (2. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

^­­/ frMAYYABflmAll interjú -NA segítség nem beavatkozás A hétfőn Ljubljanában megtar­tott nemzetközi menekültügyi értekezleten nem képviseltette magát Szerbia, az a volt jugo­szláviai köztársaság, amelynek névadó nemzete a legnagyobb számú kisebbséget képezi a ma már nemzetközileg elismert Horvátország területén, Bosz­nia-Hercegovinában pedig egyike a három államalkotó nemzetnek. Közülük tízezrek menekültek a volt szövetségi ál­lam más köztársaságaiba vagy külföldre. A népvándorlás egyik közvetlen kirobbantója, Szerbia, mindenkit, így Ma­gyarországot is hibáztat beavat­kozásért, meg nem értésért, de­­ önbírálatot még nem gyakorolt.­­ Ljubljanában Katona Tamással­­" a magyar küldöttség vezetőjével a magyar-szerb viszony egyes vetületeiről beszélgettünk.­­ A délszláv válság egyik fő okának a nemzetközi közvélemény a rendezet­len nemzetek közötti, kisebbségi kér­dést tekinti, amely aztán elősegítette a sovinizmus hullámát. A további konfliktusok megelőzését szolgálan­dó magyar kezdeményezés a kéksisa­kosok koszovói és vajdasági telepíté­sét szorgalmazta, amit a szerb fél a belügyekbe való beavatkozásnak mi­nősített. Mi volt tehát a szándék?­­ Ez nagyon nehezen kezelhe­tő és bonyolult dolog. Európá­nak tulajdonképpen meg kell ta­nulni, hogy a békét megteremte­ni csapatokkal hallatlanul ne­héz, ha egyáltalán lehetséges. Nem krízis stádiumban kell fog­lalkozni ezzel a kérdéssel, ha­nem lehetőleg még konfliktus stádiumban, mert akkor még meg lehet előzni a dolgokat. Te­hát az egyik feladata Európának igenis az, hogy azokon a terüle­teken, ahol pillanatnyilag béke van, legfeljebb feszültségek je­lentkeznek, ezt a békét fenn le­hessen tartani. Ebből a szem­pontból, én ebben a javaslatban semmilyen Szerbia ellen irányu­­lót nem látok, ellenkezőleg, egy olyan dologról van szó, amelyik mindenkinek, így Szerbiának is érdeke. Az, tudniillik, hogy ott ne fajuljanak el a dolgok, ahol még nincs igazán nagy gond. - Jovanovics szerb külügyminisz­ter nemrég egy lapunkban megjelen­tetett interjújában azzal vádolta Magyarországot, hogy a magyar fél kihasználja Szerbia jelenlegi nehéz­ségeit és „nem viselkedik jó szom­szédhoz méltóan". Mit szól ön eh­hez? : - Én is ezt mondanám Jovano­vics külügyminiszter helyében, csak nem lenne igazam. Mint azt az imént elmondtam, Magyaror­szág hónapokon keresztül a sa­ját zsebéből biztosította Szerbia számára az Európával való összeköttetéseket, mind a táv­közlésieket, mind a közlekedési­eket. Minden szerb forgalom amely Európába irányult, Ma­gyarországon keresztül ment. Közúton, sínen, levegőben egya­ránt. Ezt tudatosan, szándéko­san csináltuk, mert meg akartuk mutatni, hogy végre észreve­vk: Magyarország gesztusá­­t tesz Szerbiának. Nekünk Szerbiával a jó viszonyra kell tö­rekednünk. Én nem véletlenül jártam a szerb egyház különbö­ző ünnepein, Magyarország egyetlen szerb többségű falujá­ban, a Csepel-szigeti Lóréven, hanem azért, mert meg akartam mutatni, hogy nekünk ugyan­olyan drágák a magyarországi szerb lakosok, mint bármilyen más nemzetiség. Tudjuk, hogy ezek a sajátos kultúrájukkal, a népművészetükkel plusz értéket jelentenek Magyarország szá­mára. Nem akarjuk, hogy beolvadja­nak, azt szeretnénk, ha megtar­tanák az egyéniségüket, az iden­titásukat és természetesen, ugyanezt szeretnénk az ott élő magyarokkal kapcsolatban is. Jöjjünk végre rá, hogy ezek nem egymás ellen irányuló dolgok, nem egymást kizáró dolgok. Magyarország nem óhajt hasz­not húzni Szerbia szorult hely­zetéből. Magyarország azt sze­retné, ha Szerbia elszigeteltsége véget érne. Kovács László Fotó: Kékesdy Károly Antall József és Szabad György felszólalása Aggodalmainkra nem figyelt a világ (Folytatás az 1. oldalról) A nyári ülésszak keddi, második napjának délelőttjén felszólalt Szabad György,a magyar Ország­­­gyűlés elnöke, aki gesztus­érté­kűnek nevezte azt a megtisztel­tetést, hogy a Strasbourgban mű­ködő Európa Tanács éppen Bu­dapestet választotta mostani ki­helyezett ülésszakának színhe­lyéül. Szabad György szerint az Európa Tanács növekvő haté­konyságát annak köszönheti, hogy nem ismer diszkriminációt, viszont tud diszkriminálni, azaz képes különbséget tenni jog és erőszak, demokrácia és diktatú­ra, egypártinak nevezett „de­mokratizmus" és parlamentáris pluralizmus között. Ha a testület következetes, akkor csak azokat fogadja be tagjai közé, s engedi szóhoz jutni, akik az erőszakon alapuló hegemónia helyett a bé­két, a fegyverek helyett a tárgya­lásokat tekintik magukénak, tár­gyalófél tehát csakis az lehet, aki demokratikus parlamenttől kap­ja megbízatását - hangsúlyozta a magyar törvényhozás elnöke. Történelmi légkör A tegnap délelőtti ülésen - amelynek elnöki tisztét Miguel Angel Martinez látta el - felszólalt Antall József miniszterelnök. A magyar kormányfő mindeneke­lőtt emlékeztette a közgyűlés résztvevőit arra a történelmi at­moszférára, amelyet a magyar Országgyűlés épülete sugároz, s utalt arra a tényre, hogy egy rendkívül kényes földrajzi tér­ségben elhelyezkedő ország tör­vényhozási épülete ad otthont a mostani tanácskozásnak. Charles de Gaulle-t idézve a magyar kor­mányfő kijelentette: a nagy fran­cia politikus annak idején nyil­ván nem földrajzórát kívánt tar­tani, amikor megállapította, hogy Európa határai az Uraiig terjednek. Európa nem mond­hat le a keleti felén élő nemze­tekről, hiszen ezzel éppen saját legjobb hagyományaival kerül­ne szembe. Európát történelme során mindig is saját belső dialektikája, megújhodási képessége mentet­te meg a tespedéstől, a megkö­­vültség állapotától. A mai Euró­pának egyfelől számolnia kell a nyugat-európai szellemiség és a bizánci kultúra folyamatos egy­másra hatásával, ugyanakkor szembe kell néznie a egyfajta megújhodó ortodoxiával is. Mindemellett tanúi lehetünk an­nak a folyamatnak, amely az isz­lám kulturális hagyományokat próbálja egyesíteni a nyugat-eu­rópai megújhodással, a modern civilizációval. Európa szigetként soha nem volt elzárta, hiszen az eurázsiai térség részeként lénye­gében a népvándorlások kora óta, a kelet-nyugati mozgás kö­vetkeztében, ha akart volna se tudott volna elzárkózni a többi­ektől - mondotta Antall József. Másik oldalról a tranzatlantiz­­mus, az atlanti térségben való gondolkodás megteremtette azokat a dimenziókat, amelyek az Atlanti-óceánt bizonyos érte­lemben „beltengerré" változtat­ták, s ennek konkrét intézmé­nyesített megjelenése - sok év­százados történelmi folyamatok összegzéseként - éppen a NA­­TO-főparancsnokság megjele­nése volt. A harmadik kísérlet Antall József megköszönte Martinez közgyűlési elnök or­szágunkat illető dicsérő szavait, s örömmel nyugtázta, hogy az átalakulás, ami országunkban végbement, elismerésre talált. Hozzátette, hogy az emberi és a kisebbségi jogok kérdése egyet­len országnak sem lehet bel­­ügye, olyannyira nem, hogy a nemzetközi szervezeteknek az emberi jogi, a kisebbségi és a nemzeti önrendelkezési kérdé­sekben, adott esetben szankcio­­nális szerepet is be kell tölteniük. Nehéz megválaszolni azt a kérdést, - mondta a miniszterel­nök - vajon szükségszerű volt-e, hogy a térségünk 1945 és 47 után egyértelműen a szovjet tömb monolitikus részévé váljon, majd a forradalmi kísérletek sor­ra elbukjanak. Ám legalább ennyire nehéz napjainknak az a kérdése: vajon megtörtént, befe­jeződött-e térségünk harmadik nagy átalakulási kísérlete. Meg­tapasztalva a nagy változások kezdetén az illúzió, később pe­dig a csalódottság élményeit, a miniszterelnök döntő fontossá­gúnak tartotta, hogy legyen erőnk győzelemre vinni a mos­tani kétségkívül legtöbb eséllyel kecsegtető, ám változatlanul többesélyes folyamatot. Annál is inkább szükség van erre az erő­re, mert a térségünkben­­ Ma­gyarországon talán kevésbé, mint a környező országokban, vagy a volt Szovjetunió terüle­tén - tagadhatatlanul fennáll a dezintegrálódás veszélye. A de­mokráciára törekvő politikai erőkkel szemben ugyanis az al­kotmányjogilag, közjogilag és politikailag is ellenőrizetlen had­seregek és a hozzájuk kapcsoló­dó erők változatlanul súlyos ve­szedelmet jelentenek. Közép- Európa mindig is veszélyeknek kitett zóna volt, ám semmikép­pen sem perifériája Európának, itt ugyanis a politikai, katonai erővonalak teljes egészükben je­len vannak. A térség birtoklása, illetve önállóságának, független­ségének kérdése nem csak kö­zép-európai, hanem egyúttal vi­­lágpolitik­ai kérdés is. Az európai integráció a szov­jet hatalmi tömb jelenléte miatt, a folyamatos veszélyérzet követ­keztében elmúlt évtizedekben kohéziós erőt jelentett, s ez a ve­szélyérzet elősegítette az euró­pai egységet. Ám miután a tér­ség megszabadult a Varsói Szer­ződéstől, félő, hogy Európa nem érzi eléggé az összetartozás és a szolidaritás fontosságát. Ügyelni kell arra, hogy a régi nagyhatal­mi, középhatalmi, vagy ha úgy tetszik, nacionalista hatalmi ref­lexek ne lehessenek úrrá az új Európában, s ne fordíthassák egymással szembe a civilizációt megteremtő kis és nagy országo­kat. Délután Catherine Lalumiére főtitkár ismertette az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának táviratát. Eszerint az ENSZ főtitkára fel­hatalmazta a kéksisakosokat, hogy Szarajevóban úgynevezett humanitárius hadműveletet hajtsanak végre. Ez lényegében a segélyszállítmányok biztosítását jelenti a város repülőterén. Amennyiben a harcoló felek nem teszik ezt lehetővé, akkor a BT további intézkedéseket fog hozni. A főtitkárasszony szóbeli kiegészítése szerint arról lenne szó, hogy a segélyszál­lítmányok mellé fegyveres kíséretet adnának. A távirat ismertetését követően, a volt Jugoszlávia krízis­­helyzetéről szóló jelentés vitájában, szinte valamennyi felszó­laló szóvá tette az Európa Tanács, az egyes kormányok és pár­tok felelősségét Szégyenletes, hogy hónapokig latolgattuk a megfelelő intézkedések meghozatalát - mondta az egyik hoz­zászóló. M. Gerhard Reddemann, a jelentés elkészítője pedig maga ismerte el, hogy az Európa Tanács már fél évvel ezelőtt is megtehetett volna bizonyos lépéseket, és akkor nem lett volna annyi áldozata a boszniai polgárháborúnak. Elhangzott az is, nagyra értékelik, hogy Horvátország, Szlovénia és Ma­gyarország befogadta a menekülteket Ezek az országok azon­ban már telítődtek - utaltak rá többen is -, ezért Nyugat-Euró­­pának is meg kell nyitnia határait Támogatást kapott az az elgondolás is, hogy a jugoszláviai válság háborús bűnöseivel szemben nemzetközi büntetőbíróságnak kellene eljárnia. Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlamentben fogadta az Európa Tanács és a budapesti tanácskozásra érkezett delegá­ciók vezetőit. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése keddi ülésnapjá­nak végén határozatot fogadott el a Csehszlovákiában, Ma­gyarországon és Lengyelországban végbemenő migrációs fo­lyamatokkal, az országok közötti vándormozgásokkal kap­csolatban. A határozat alapjául szolgáló jelentést Szelényi Zsu­zsa, a Fidesz parlamenti képviselője terjesztette a tanácskozás elé. A határozat hangsúlyozza, hogy a nevezett három ország­ból az elmúlt időszakban nemcsak sokan vándoroltak ki, ha­nem ezek az államok befogadó országokká is váltak. Az új kettős szerephez hiányzik azonban a kiépített intézmény­­rendszer. A közgyűlés ezért felhívja a három országot, hogy alakítsanak ki átfogó migrációs politikát, kezdeményezzenek tárgyalásokat és megállapodásokat a szomszédos országokkal a nem szabályos bevándorlók visszaengedésére, a kulturális együttműködésre vonatkozóan, és dolgozzanak ki egy olyan vészhelyzettervet, amelyet egy tömeges bevándorlóáradat esetén alkalmazhatnak, az Európa Tanács tagállamai pedig vállaljanak részt e menedékkeresők ellátásában, segítsék a közép- és kelet-európai országok gazdasági fejlesztését, lás­sák el gyorssegéllyel a katasztrófa sújtotta országokat, vala­mint adják át a migrációs folyamatokkal kapcsolatos tapasz­talataikat A miniszterek tanácsának a határozat előírja: hozzanak lét­re vészjelző rendszert, amely képes előre jelezni egy esetleges tömeges bevándorlási hullámot, illetve fontolják meg, hogy a szociális fejlesztési alapból munkahelyeket teremtsenek a hátrányos helyzetű régiókban. Támogassák a kisebbségi jo­gok védelmét Európa országaiban, és szorgalmazzák a ki­sebbségi jogokat körülhatároló egyezmény kimunkálását Új vasfüggöny? Ezzel kapcsolatosan a minisz­terelnök a legnagyobb hibának azt nevezte, hogy a preventív külpolitika és biztonságpolitika helyett a nyugati világ évtizedek óta úgynevezett követő külpoli­tikát folytat. A szabad országok a parlamentáris rendszerek bel­ső szerkezetük következménye­ként is inkább defenzív politikát gyakoroltak, s ritkán fordult elő, hogy a preventív politika lehető­ségeivel élve időben cselekedtek volna. A miniszterelnök egyér­telműen a délszláv helyzetre utalt, mondván, hogy Magyar­­ország korábbi aggodalmaira nem figyelt kellőképpen a világ, s ezért maradt el az átgondolt, kellően időzített fellépés. Nem improvizáló, s nem belpolitikai indíttatású lépésekre van szük­ség, hanem a nemzetközi szer­vezetek jól átgondolt politikájá­ra, legyen szó akár az embargó­ról, akár bizonyos szankciók életbe léptetéséről. A miniszterelnök végezetül fi­gyelmeztetett a gazdasági-szo­ciális vasfüggöny kialakulásá­nak veszélyeire. A különböző katonai tömbök egyensúlyban tartásával a korábbi izolált gaz­daságok kezelhetők voltak - mint megtapasztaltuk: olyan módon, hogy a mi térségünkben másképp éltek a népek, mint a világ boldogabbik felén - ám az­zal, hogy a vasfüggöny leomlott, a világ egységes gazdasági szerke­zetének megteremtése nélkülöz­hetetlen szükségletté vált. Nem lehet jóléti társadalmat, virágzó gazdaságot felépíteni és fenntar­tani Európa nyugati felé­ben, vagy az atlanti térségben, ha a kö­­zép-kelet-európai térség szegény marad - fejezte be felszólalását a magyar miniszterelnök. Erdélyi András Miniszterelnökünk vezeti a magyar delegációt az EBEÉ-csúcsértekezleten A demokrácia a kisebbségek garanciája­­&■ Magyarország reméli, hogy az Európai Közösség soron következő brit elnöksége idején megtörténik a társulási szerződések ratifi­kálása, így a szerződés egésze 1993. január elsejével életbe léphet - közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Herman János, a Külügymi­nisztérium szóvivője. A diplomata azt is bejelentette: Antall Jó­zsef miniszterelnök vezeti a helsinki EBEÉ-csúcstalálkozón részt­vevő magyar delegációt. A tájékoztatón az Európai Kö­zösség állam- és kormányfőinek a napokban befejeződött lissza­boni csúcsértekezletével kapcso­latban Herman János azt hangoz­tatta, hogy magyar megítélés szerint a találkozó hitet tett az uniós egyezményekben már rög­zített elvek megvalósítása mel­lett. A dán népszavazás eredmé­nye miatti kételyek ellenére az EK-tagállamok a maastrichti szerződés megmentése és meg­erősítése érdekében foglaltak ál­lást. A szóvivő emlékeztetett arra is, hogy az Európai Tanács elne­vezésű csúcsértekezlet megszi­lárdította az EK azon szándékát, hogy fejlessze kapcsolatait a ke­­let-közép-európai országokkal, ugyanakkor összességében emelte az új tagokkal szembeni követelményeket. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozóját Helsinkiben rendezik meg július 9-10-én. A magyar küldöttséget vezető An­tall József miniszterelnök kétol­dalú megbeszéléseket is folytat majd a finn fővárosban. A tervek szerint találkozik a finn, a cseh­szlovák és a horvát elnökkel, va­lamint más vezető politikusok­kal. Jelenleg a záródokumentum pontjait szövegezik a szakértők. A Helsinkiben most is folyó utó­találkozón a megállapodás kör­vonalai rajzolódtak ki a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos intézmé­nyének létrehozásáról. Az aktu­ális politikai kérdésekről, mint például a délszláv, a moldovai és a karabahi válságról, az állam- és kormányfők valószínűleg külön nyilatkozatot fogadnak el. Her­man János arról is tájékoztatott, hogy az EBEÉ tagállamok vezető tisztségviselőinek tanácskozá­sán - amelyen egyébként Kis-Ju­goszlávia képviselői nem vettek részt - az olasz küldött beszá­molt a dél-tiroli kisebbségvédel­mi megállapodásról, amely egy hosszú olasz-osztrák vitát zárt le. Magyarország melegen üd­vözölte a megállapodást, amely példa értékű lehet Európa más államai számára is, és amely azt bizonyítja: a demokrácia a nem­zeti kisebbségek védelmének legjobb garanciája. A külügyi szóvivő említést tett a magyar-román kapcsolatok több aktuális eseményéről is. Bu­karestben június 29. és július 1. között folynak szakértői megbe­szélések, amelyeknek célja, hogy orvosolják az utóbbi egy-két év­ben ugrásszerűen megnöveke­dett illegális emigrációból faka­dó problémákat. Herman János szerint a köznyelvben tolonc­­tárgyalásnak nevezett konzultá­ció semmiféle következménnyel nem jár a turizmusra, rokonláto­gatásokra és minden más, legális célú utazásra. Július 2-án Ara­don, román kezdeményezésre külügyi államtitkári szintű ma­gyar-román megbeszélés lesz a Jugoszlávia-ellenes ENSZ szank­ciók ügyében, amelyen Teodor Melescanu vendége Martonyi Já­nos lesz. A magyar fél felveti a battonyai és méhkeréki ideigle­nes határátkelőhelyek időben történő megnyitásának kérdését is - mondotta a szóvivő, aki azt is bejelentette: Chisinauban, a Moldovai Köztársaság fővárosá­ban megnyílik hazánk nagykö­vetsége. A külügyminiszter Nagy József tanácsost, aki koráb­ban Bukarestben dolgozott a nagykövetségen, bízta meg a külképviselet vezetésével, ideig­lenes ügyvivői minőségben. A moldovai konfliktusról szól­va Herman János leszögezte, ha­zánk a békés, tárgyalásos rende­zés híve és fontosnak tartja az emberi jogok tiszteletben tartá­sát, ideértve a kisebbségi jogo­kat. Budapesti megítélés szerint az igazságos megoldást elősegí­tené egy olyan nemzetközi kon­ferencia, amelyen az érdekeltek mellett részt vennének a szom­szédos országok és a nagyhatal­mak képviselői is. (dal)

Next