Űj Magyarország, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

i­T."?TENy • Franz Vranitzky osztrák kan­cellár tegnap hivatalos látoga­tást kezdett a Távol-Keleten. Hongkongi és kínai látogatására a kancellár Ferdinand Lacina pénzügyminiszterrel együtt in­dult útnak. Vranitzky a kínai pi­acot az európai recesszió körül­ményei között különösen fon­tosnak tartja: kíséretében 30 osztrák vállalat nyolcvan képvi­selője van jelen. • Jaruzelski volt lengyel államfő kedden újabb érvekkel indokol­ta a szükségállapot 1981. évi be­vezetését. A tábornok elmondta, hogy nem csak a szovjet bevo­nulást akarta megakadályozni, hanem 1981 elejétől a hadsereg, az állambiztonsági szolgálat és a pártapparátus egy része nyo­mást gyakorolt rá a hadsereg be­vetése érdekében, s nem lehetett kizárni a párton belüli puccs le­hetőségét. • A jamaicai parlamenti válasz­tások eredményeiről tegnap közzétett újabb részadatok sze­rint a kormányzó Népi Nemzeti Párt a jósoltnál is nagyobb ará­nyú többséget szerzett, s a 60 ta­gú parlamentben várhatóan 53 képviselői helyet mondhat majd magáénak. Legnagyobb ellenfe­le, a Munkáspárt súlyos veresé­get szenvedett. • A Salvadori Köztársaságban az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága ajánlásaival ellentétben amnesz­tiában részesítették azokat a sze­mélyeket, akik a polgárháború idején bűncselekményeket kö­vettek el a lakossággal szemben. • A kubai gazdaság júliusra össze fog omlani - jósolja egy je­lentés, amelyet állítólag havan­nai kormánytagok készítettek. A 10 oldalas iratot az Egyesült Ál­lamokban száműzetésben élő, Kubai Amerikai Nemzeti Alapít­vány nevű szervezet hozta nyil­vánosságra szerdán. A jelentés többek között azt sem zárja ki, hogy júliusban a katonaságot kell majd bevetni a szigetország­ban a rend fenntartása érdeké­ben. Martonyi János külügyi állam­titkár szerdán válaszlevelet küldött Hans van den Broeknak, az EK Bizottsága külügyekért felelős tagjának, amelyben közölte: a magyar fél elfogad­ja javaslatát, hogy ez év április 7-én ejtsék meg Brüsszelben a hágai alávetési nyilatkozat aláírását. Az államtitkár leve­lében sajnálatának adott han­got, amiért nem érkezett meg Pozsonyból az alávetési nyi­latkozat szövegének elfoga­dására vonatkozó megerősí­tés, bár a magyar fél elfogadta a szlovákok szövegmódosító javaslatainak java részét. Martonyi János ugyanak­kor indítványozta, hogy az aláírással egyidejűleg folyta­tódjanak Brüsszelben az ide­iglenes vízgazdálkodási rendszerrel kapcsolatos tár­gyalások az EK javaslatai nyomán. (MTI) III. évfolyam 76. szám 1993. április 1., csütörtök KÜLFÖLD otthon maradt C5 G­' Százhúszezer palesztin kijárási tilalom és fegyverh­asználat Tel-avivi tudósítónktól. Csaknem százhúszezer palesz­tin nem tudott ma munkahelyén megjelenni. A biztonsági szervek határozata alapján az Izrael által ellenőrzött területeken teljes ki­járási tilalom lépett életbe. A ka­binet határozatai között szerepel többek között az izraeli hadsereg létszámának növelése az ellenőr­zött területeken. Jichak Rabin, Iz­rael miniszterelnöke és egyben védelmi minisztere engedélyez­te a katonaság számára, hogy a területeken felszólítás nélkül használhatnak fegyvert olyan személyekkel szemben, akiknél fegyver van. Az engedélyt jóvá­hagyta a katonai ügyészség is. Rabin azonban megmagyarázta: ez nem jelenti azt, hogy a kato­naság összevissza fog lövöldöz­ni. A Likud-tömb új vezére, Bibi Natanyahu szerint azonnal be kell vezetni a szükségállapotot. Hasonlóképpen nyilatkozott a Likud-tömbhöz tartozó volt hadügyminiszter, Ariel Saron is. A belbiztonsági poblémák egyik egyenes következménye, hogy az izraeli parlament, a knesszet is rendkívüli ülésre ül össze. Az sem kizárt az új hely­zetben, hogy létrejön egy egy­ségkormány. Erről számolt be Mota Gur hadügyminiszter-he­lyettes. Ezt viszont a kormány­­koalícióban lévő baloldal ellenzi. A Munkapárton belül is vannak olyan képviselők, akik nem óhajtanak egy kormányban ülni a jobboldali képviselőkkel. Ra­bin Izrael népéhez intézett tévé­szóló­beszédében nyugalomra rótta fel a lakosságot és nem utolsósorban a média képviselő­it. Arra kérte őket, hogy ne kelt­senek pánikot. A palesztinokat viszont arra, hogy mielőbb vála­szoljanak igennel a béketárgya­lások kilencedik fordulóját ille­tően. Breuer Péter OLEC&91 Rabin: Csak semmi pánik, amint megtaláljuk a megfelelő po­litikai megoldást, minden rendbe jön A The Jerusalem Fest karikatúrája 51­­M Keresztény-muzulmán párbeszéd a Hofburgban A vallásgyakorlás szabadságá­hoz fűződő emberi jog tisztelet­ben tartására figyelmeztetett a Vatikán abban az üzenetben, amelyet a bécsi Hofburgban ked­den kezdődött keresztény-mu­zulmán párbeszéd konferenciá­jához intézett. A vallás szabad megválasztásának, gyakorlásá­nak és ez utóbbi beszüntetésé­nek jogát a kormányoknak kell biztosítaniuk. A vallás nem ve­zethet viszályokhoz, hanem el­lenkezőleg, kötelessége az igaz­ságosság elősegítése, szavát fel kell emelnie a szegények és az el­nyomottak érdekében - hangoz­tatja a Szentszék üzenete. A konferencia szerdai tanács­kozásának idején Alois Mock osztrák külügyminiszter megbe­szélést folytatott Ahmed Eszmat Abdel-Megiddel, az Arab Liga fő­titkárával. Az egyiptomi politi­kus leszögezte: az arab-izraeli konfliktust csak békés úton lehet rendezni. A boszniai helyzettel kapcsolatban a szerbek agresszi­ójának azonnali leállítását köve­telte. Hozzáfűzte: az Arab Liga és az iszlám országok érdekeltek abban, hogy koordinálják politi­kájukat az európai országokkal. Ugyancsak szerdán Ahmed Kuftaro sejk, szíriai főmufti az osztrák külügyminiszterrel foly­tatott megbeszélésen köszönetét fejezte ki a keresztény-muzul­mán párbeszéd konferenciájá­nak összehívása miatt. (MTI) Délnyugat- Tádzsikisztán Rendkívüli állapot Rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat léptetett életbe a kom­munistabarát tádzsik vezetés a köztársaság délnyugati részén fekvő Hation területen, és ennek központjában, Kurgán-Tübé­­ben. Egyidejűleg Dusanbében, Tádzsilisztán fővárosában újabb rendkívüli intézkedéseket hoz­tak „a közrend védelmében". A legújabb lépések célja az ITAR-TASZSZ tudósítása szerint az esetleges provokációk m­eg­­előzése, a helyzet destabilizálá­sára törekvő erők megfékezése. Az intézkedések hátterében a kormányhoz hű Tádzsik Nép­front két vezetőjének tragikus halála áll, akiket a hét elején is­meretlen tettesek Kurgán-Tübé­­ben agyonlőttek. A tádzsik veze­tés az ellenzéket teszi felelőssé a gyilkosságért, más források sze­rint tűzpárbaj zajlott le a két, ál­lítólag hosszabb ideje egymással vetélkedő politikus között, melynek során még további öt személy vesztette életét. Csurkin a boszniai szerbekkel tárgyal Az evakuálás borzalmai Boszniában voltak kisebb össze­tűzések, de alapjában véve tisz­teletben tartják a vasárnap dél­ben életbe lépett fegyvernyug­vást. Morillon tábornok, a bosz­niai ENSZ-erők parancsnoka megkönnyebbülten és bizakodó­an nyilatkozott, sőt már a váro­sok ostromának beszüntetéséről beszélt. A fegyvernyugvás mind­azonáltal nagyon bizonytalan, bármikor újra fellángolhatnak a harcok, ha a felek azt tapasztal­ják, hogy nincs előrelépés a po­litikai rendezés felé. Vitalij Csurkin orosz külügy­miniszter-helyettes, Jelcin elnök különmegbízottja éppen ennek érdekében utazott Faléba, mi­után Belgrádban rövid megbe­szélést folytatott Milosevic szerb elnökkel. A szűkszavú közle­ményből kitűnik, hogy a felek ál­láspontja nem közeledett: Belg­­rád az ENSZ BT esedékes hatá­rozatának vétóját várná Moszk­vától, Csurkin viszont a politikai rendezést sürgette. Faléban a boszniai szerb veze­tőkkel tárgyal, akiktől még keve­sebb megértést várhat. A leg­utóbbi hírek szerint az előreho­zott boszniai szerb parlamenti ülésen referendumot szeretné­nek kiíratni annak eldöntésére, hogy miként foglaljanak állást a Vance-Owen-tervvel kapcsolat­ban. Az ötlet nyilván az újabb időnyerést szolgálná, de a héten lejár a türelmi idő, amely után a BT ismét napirendre tűzi a lég­térzárlat ügyét. Ugyanolyan tragikus tömeg­jelenetek játszódtak le a kelet­boszniai Srebrenicában szerdán, mint a hétfői evakuálásnál: több embert halálra tapostak, amikor a menekültek megrohantak 14 teherautót, hogy feljussanak az ENSZ-konvojra. Egyelőre nem ismeretes, a legújabb tumultus­ban hányan sebesültek vagy hal­tak meg. Tizennégy kamion vitt huma­nitárius segélyt az ostromlott Srebrenicába, ahol mintegy 60 000 muzulmán zsúfolódott össze, a város eredeti lakosságá­nak többszöröse. A kiürített jár­művek szerda reggel platójukon több száz emberrel indultak az egyelőre biztonságosnak számí­tó muzulmán fellegvárba, Tuzlá­­ba. (MTI) (A.O)­. Ellenzékiek büntetése Egy vietnami bíróság kedden nyolc kormányellenes ellenzékit 20 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt. Az elítélteket a kormány megdöntésére irányuló tevé­kenységben találták bűnösnek. A Ho Si Minh-városi népi bí­róság Doan Viet Hoatot 20 évi, két társát, Fham Dúc Khamot és Nguyen Van Thuant pedig 12, illetve 16 évi börtönre ítélte. Öt másik személyt, akikről bebizo­nyosodott, hogy szintén a Sza­badság Fórum nevű szervezet tagjai - ez a szervezet 1990 júli­usa és októbere között négy kor­mányellenes röpiratot adott ki - nyolc hónaptól 6 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtottak. Az 1990 óta letartóztatásban lévő Hoat és társainak ügye a közelmúlt legsúlyosabb felforga­tási pere Vietnamban. Az Asia Watch nevű emberi jogi szerve­zet január elején felszólította a hanoi kormányt: bocsássa szaba­don Hoatot és társait, akiket a washingtoni székhelyű szerve­zet szerint csupán azért tartottak fogva, mert hangot adtak véle­ményüknek. Az ítélet igen kényes időpont­ban született, mivel Hanoi ép­pen most folytat kampányt azért, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg a 29 éve életben lévő gazdasági embargót, és lé­tesítsen diplomáciai kapcsolatot egykori ellenségével. (MTI) #MAI,YABMSZAI. kommentár Peking: az átmentett átmenet Kezdettől fogva a kivételesség levegője lengte be a pekingi parla­ment március második felében megtartott ülésszakát. A Kínai Kom­munista Párt - Tsling Hsziao-ping afféle jutalomjátékának tekintett - októberi kongresszusához hasonlóan ez alkalommal is egy gon­dolat vezérelte a szervezői munkát: biztosítani a zökkenőmentes átmenetet arra az időre, amikor a 89. évét taposó Teng lelép a po­litika színpadáról. Ez határozta meg a parlament, hivatalos nevén az Országos Népi Gyűlés rendkívüli ülésszakának napirendjét. A személyi változások-ezen belül új államfő választása és a kormány radikális átalakítása - valamint az alkotmány bizonyos pontjainak módosítása mellett kimondatlanul is a tengi reformpolitika meg­erősítése volt hivatott kivételes jelentőségűvé tenni a soron kívüli ülésszakot. A legnagyobb figyelmet Jang Sang-kun államfő távozása és Csiang­­Zö-min pártvezető államfővé választása keltette. Utoljára Mao Ce­­jung önjelölt örököse, a pekingi fő­hatalmat 1976 és 1982 között gya­korló Hua Kuo-feng összpontosított annyi tisztséget, mint mostantól Csiang Cö-min. Ő ugyanis pártelnöki és államfői címe mellett a párt katonai bizottsága elnöki posztját is betölti. A maói szlogennek megfelelően ő parancsnokolja a puskát arra az eshetőségre, ha bár­ki is megkérdőjelezné hatalmát tisztségeiben. Teng Hsziao-ping, akinek visszatérését a hatalomba két alkalommal is a hadsereg ga­rantálta, alighanem mindenki másnál jobban tudja, mit jelent Kí­nában a politikai vezetésnek engedelmes hadsereg. Mellesleg az államfői poszton bekövetkezett váltás másik vonat­kozásban is összefüggött a hadsereg irányításával. Jang Sang-kun elnök - noha a hadsereg átalakításában, korszerűsítésében jelentős érdemeket szerzett, s a KKF katonai bizottságában is Teng jobbkeze volt -, féltestvérével, a politikai főbiztosi tisztséget betöltő Jang Paj­­ping tábornokkal együtt úgy látszik túlságosan nagy hatalmat tar­tott a kezében ahhoz, hogy Teng nyugodt lehessen a jövőt illetően. A féltestvért az októberi pártkongresszus idején menesztették, az államfőt most, a parlamenti ülésszakon búcsúztatták. A politikai hatalom szálait a háttérből irányító Teng Hsziao-ping befejezte azt, amit tavaly év eleji ellentámadásával kezdett: mos­tantól elegendő hatalom van a potenciális utód, Csiang Cö-min ke­zében. De vajon elegendő-e az, ami annak látszik? Nos, a már em­lített Hua Kuo-feng példája óvatosságra intheti a kiszemelt örököst. Hun kezéből ugyanis szinte észrevétlenül csúszott ki a hatalom a nyolcvanas évek elejére, hiába támaszkodhatott a pártapparátus mellett az állambiztonsági szervekre és a hadsereg elitalakulataira is. És hiába tett szert külföldön jóval nagyobb ismertségre, mint amilyennel a jóformán színtelen-szagtalan Csiang Cö-min jelenleg büszkélkedhet. Ráadásul a hatalom csúcsain nyílt kihívást jelent vele szemben I­­ Peng kormányfő, a halála után is népszerű Csou En-laj minisz­terelnök nevelt fia, akiről senki sem mondhatja meg, vajon taktikai okokból vagy meggyőződésből hirdeti-e egy idő óta saját konzer­vatív nézeteit meghazudtolva a tengi reformpolitikát. Li Fenget a mostani rendkívüli ülésszak megerősítette kormányfői tisztségé­ben, és olyan kormány élére állította, amely minden eddiginél in­kább technokrata jellegű ugyan, de amelyben a piacgazdasági át­alakítások meggyőződéses hívei korántsem kerültek kulcspozíciók­ba. Noha az alkotmány módosításával a kínai alaptörvény is tartal­mazza a tengi reformpolitika lényegét, a „a kínai sajátosságokat tar­talmazó szocializmus" és a „szocialista piacgazdaság" célletűzését, változatlanul benne maradtak a proletárdiktatúrára a párt vezető szerepére, a marxi-lenini-maói ideológia uralkodó jellegére vonat­kozó tételek. Az ismert tengi aforizmát a helyzetre alkalmazva, a pekingi macska változatlanul vörös. Nyilvánvaló, hogy a még mindig tengi irányítás alatt álló Kína igyekszik elkerülni a kelet-európai volt szocialista rendszerek fej­lődési útját, főként a politikai pluralizmust, lényegében megoldat­lanul hagyva a demokratikusabb társadalomba való átmenet min­den kérdését. A reformokat a gazdaságra koncentrálja és a hatal­mat sokkal inkább - egyébként fiatalnak semmiképpen sem nevez­hető - politikusokra alapozza, mint intézményeibe, eleve töré­kennyé, ideiglenessé téve ezzel mindenfajta elrendezést. Ha a mos­tani parlamenti ülésszakot (miként tavaly ősszel a pártkongresz­­szust) a Teng utáni zavartalan átmenet szavatolása szándékával rendezték, az eredmény sovány. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egyelőre nem tettek mást, mint a bizonytalan átmenet prob­lémáit átmentették egy még bizonytalanabb jövőbe. _______________Szászi József Kormányképesül Olaszországban Oscar-Luigi Scalfaro köztársasági elnök szerdán Umberto Bossi szenátorral, az északi autonomista Lombard liga vezetőjével és más ellenzéki politikusokkal tárgyalt a jövendő kormányról, amely az április 18-i népszavazás után alakulhatna meg a jelenle­ginél szélesebb parlamenti támogatás mellett. Giuliano Amato k kormányfő előző nap az államfő rendelkezésére bocsátotta meg­bízatását. Az elindított folyamat újfajta vál­ságkezelés. Fabio Fabbri minisz­terelnökségi államtitkár megfo­galmazása szerint „egyfajta konstruktív bizalmatlansági in­dítvány" lépett működésbe: a kormány addig hivatalban ma­rad, amíg az új kabinet körvona­lai nem bontakoznak ki. Scalfaro ellenezte Amato lemondását kel­lő alternatíva nélkül. A köztársasági elnök kijelen­tette, hogy a népszavazást min­denképpen meg kell tartani, s addig a kormánynak a helyén kell maradnia, „garantálva az ál­lampolgárok jogát a vélemény­nyilvánításhoz". Scalfaro a jelek szerint arra hajlik, hogy a parla­ment két házelnökének egyikét bízza meg kormányalakítással április 18-a után azzal a feladat­tal, hogy mielőbb új választási törvényt hozzon tető alá a nép­szavazás útmutatása alapján. A jelenlegi kormánypártok és a baloldali demokraták hajlanak erre a megoldásra, míg a liga, a hálózat és a kommunisták azon­nali új választásokat sürgetnek, még a jelenlegi törvény alapján. A vita lényegében arról folyik, hogy kik irányítsák az intézmé­nyi rendszer gyökeres megújítá­si folyamatát a népszavazás után. Amato szerdán közölte, hogy nem tölti be Franco Reviglio pénzügyminiszter helyét senki­vel, hanem ideiglenesen maga veszi át a tárcát. Reviglio, aki 1983 és 1989 között az ENI-hol­­ding elnöke volt, ügyészségi el­járás alá került a pártoknak fize­tett kenőpénzek miatt, s ezért mondott le. Az említett időszak­ban egy „fekete alapból" az ENI 6 milliárd lírát juttatott a szocia­lista és a kereszténydemokrata párt kasszájába a milánói ügyészség eddigi adatai szerint. Reviglio az Amato-kormány he­tedik minisztere, aki február óta megválni kényszerült posztjától az olasz intézményi rendet meg­rázkódtató korrupciós botrány következtében. (MTI)

Next