Új Magyarország, 1994. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
Magyar búcsú a Biztonsági Tanácstól Erdős André nagykövet sikereinkről és csalódásainkról (Folytatás az 1. oldalról) - Milyen előnyünk származott abból, hol Magyarország két éven át a Biztonsági Tanács tagja volt? - Utoljára 26 évvel ezelőtt kapott helyet Magyarország a Biztonsági Tanácsban, mostani szerepünk ritka alkalom volt, hiszen valószínűleg legközelebb talán húsz év múlva kerülhetünk a Tanácsba - magyarázza Fordos André New York-i magyar ENSZ-nagykövet. Éppen most ez különösen fontos volt, hiszen közvetlen közelünkben robbant ki a délszláv válság. Egyedülálló lehetőség volt részt venni a vitákban, a döntéshozatalban, a határozatok megszövegezésében. A Tanácsban minden információt azonnal megkaptunk, hazánk álláspontját ismertethettük az ENSZ legmagasabb testületében. Erőfeszítéseinknek is köszönhető, hogy a világ legtöbb állama tisztában van azzal, a kisebbségek ügyének rendezése rendkívül fontos. Az a legnagyobb probléma, hogy az ENSZ határozatait legtöbbször semmibe veszik. A Közgyűlés sok ezer és a Biztonsági Tanács majdnem ezer határozatából csak néhányat hajtottak végre. Hogyan lehetne vajon kényszeríteni az egyes államokat a határozatok végrehajtására? - A Közgyűlés határozatai csak ajánlások, de a Biztonsági Tanács határozatai kötelezőek. A végrehajtás azonban a határozatok mögött álló politikai akarattól függ. A címzettek a saját barométerükön leolvassák a határozat hőfokát, látják, mennyire készek a hatalmak a határozatot végrehajtani - ha a döntő politikai akarat hiányzik, a figyelmeztetés csak pusztába kiáltott szó... Az ENSZ nem világkormány, 184 tagország képviselője, csak eszköz, amit jól lehet használni, ha van mögötte politikai akarat. Amint megszűnt a bipoláris világ, a mi kis planétánk veszélyesebb lett. Régi és új konfliktusok lángoltak fel, mindez sok vérrel és szenvedéssel jár. Rádöbbentünk, hogy még hosszú utat kell végigjárnunk. A Biztonsági Tanácsban, amely egy kis microkozmosz, érezhettük ezt a kiábrándító folyamatot. Most megfontoltabbak vagyunk, kevésbé derűlátók... - Az ENSZ 48 éves történelme alatt talán sohasem volt olyan aktív a Biztonsági Tanács, mint éppen az elmúlt két évben. Mely országok voltak a legtevékenyebbek? - Az amerikai, angol, francia diplomácia, az egyes régiókhoz tartozó országok pedig térségük konfliktusai tárgyalásánál aktivizálódtak. Mi természetesen a délszláv válságot figyeltük és a többi dunai nép szószólói voltunk. - Mondhatjuk, hogy Magyarország presztízse növekedett az elmúlt két évben. Magyarok részt vesznek az ENSZ békeakcióiban is... - Igen, voltak magyarok Namíbiában, Libériában, most Angolában és Mozambikban, Cipruson. Részt veszünk a békeakciókban, hogy békésebb legyen a világ... Egyébként Magyarország rendezte hozzájárulását az ENSZ rendes költségvetéséhez, kifizettük tartozásunkat, a legjobbak között vagyunk, a békefenntartással kapcsolatban van még egy kisebb fennmaradásunk. Fercsey János Sí és politika Adolf Oginak, a Svájci Államszövetség elnökének meghívására Jeszenszky Géza külügyminiszter az új év első napjait a svájci Riederalpban töltötte, Kandersteg közelében. Az együttes családi sízés mellett mód nyílott arra is, hogy a magyar külügyminiszter október végi, hivatalos berni tárgyalásai során megbeszélt témákat tovább folytassák, különös tekintettel a gyakorlati megvalósításra, a lehetőség szerinti együttes nemzetközi fellépések céljával. Az 1993. évi soros svájci elnök Ogi többszörös síbajnok, ismert hegyivezető (a híres kanderszegi síiskola megalapítójának fia), aki a sapporói téli olimpián sikert sikerre halmozó svájci sícsapat kapitánya volt, éveken keresztül a Nemzetközi Síszövetség alelnöki tisztségét is betöltötte. Az informális találkozó azt is jól példázta, hogy a magyarsvájci kapcsolatok az elmúlt néhány évben milyen dinamikusan fejlődtek. IV. évfolyam, 1. szám 1994. január 3., hétfő tudósítás A Le Monde szerint fölösleges Felvidéki huzakodás Félő, hogy Szlovákia második évének első napjai a Meciar-kormány és az ottani jelentős magyar kisebbség újabb erőpróbájával kezdődnek: január 2-től ugyanis a Matica Slovenska elnevezésű hazafias szervezet tüntetéseket szervez a január 8-i komáromi gyűlés ellen, ahol magyar önkormányzati képviselők egy dél-szlovákiai „autonóm tartomány" kikiáltását tervezik. A magyarok így kívánnak tiltakozni az ország adminisztratív újrafelosztására vonatkozó tervek ellen: ezek egyebek mellett arra szolgálnak, hogy széttörjék a kisebbségi többségű területeket - írja a Le Monde tegnapi számában a lap különtudósítója, Yves- Michel Riols. Riols úgy látja: ez az „egymásra licitálás" azért különös, "mert a szlovákiai magyar kisebbség helyzete kétségtelenül a legkevésbé nyugtalanító - miközben a romániai, s főleg a vajdasági magyaroknak valóban reális alapjaik vannak az aggodalomra. Tegnap este közzétették a Dél-Szlovákiában élő szlovákok 6. nagysurányi nagygyűlésének memorandumát. Ebben egyebek között arra szólítják fel a szlovák parlamentet, hogy vizsgálja felül azt a határozatát, mellyel a Szlovák Köztársaság deklarálta, hogy a nemzetiségi kérdést az Európa Tanács 1201-es határozatának szellemében fogja kezelni. A Matica Slovenská szervezésében megrendezett nagygyűlést javarészt „előzetes válasznak" szánták arra, hogy a Csallóközi Falvak és Városok Társulása január 8-ára a szlovákiai Komáromban nagygyűlést tervez. A tegnap elfogadott memorandum ezt a magyar nemzetiségi kezdeményezést a szlovák államot létében fenyegetőnek tekinti. Úgy fogalmaz, hogy a Dél-Szlovákiában élő szlovákok diszkriminációjánál több, fenyegetettségük forog fenn. A Komáromba tervezett nagygyűlést az ország felforgatását célzó, alkotmányellenes próbálkozásnak minősítik, s ezért annak megakadályozására szólítják fel Szlovákia legfelsőbb állami szerveit. (MTI) Ennek a rovatnak a címe Hét felől. Ezúttal - noha ebben nincs szójáték -az Év felől címet kellett volna adnunk; egyrészt, mert az év utolsó hetében alig történt valami, másrészt, mert valami módon illendő a mögénk került esztendőre visszapillantani. Ez utóbbi azonban nem túlságosan vonzó ekkora feladatra, és talán felelőtlenség is volna. Annyit azért nem árt megjegyeznünk, hogy karácsonyi megegyezés ide, karácsonyi megegyezés oda, a fegyverek nemigen hallgattak Boszniában, a világ - úgy látszik - képtelen megregulázni a gyilkosokat. Zsirinovszkij ugyan, aki mostanában minden kéréshez hozzászól, megadta a receptet: négy-öt orosz hadosztály pillanatok alatt rendet teremtene. Orosz hadosztályokból azonban aligha kér a világ, kiváltképpen azok nem, akik már megtapasztalhatták a segítségnyújtás orosz változatát. Egyelőre a világ Zsirinovszkijból sem kér: Bulgáriából kiutasították, Németországba be sem engedték. Ez így is van rendjén, de dimokratikus társadalmakban még vendégként sincs helye az ilyen alakoknak. Korunk Raszputyinjának be kell érnie azzal, hogy Oroszországban terjessze eszméit, bár aligha erre van annak az országnak a legnagyobb szüksége. Kétségtelen: igencsak érdekes dolgokat lehet megtudni tőle. A románok például Zsirinovszkij szerint „olasz cigányok", nyilván úgy vélte az ipse, egyszerre tud ezzel a meghatározással három népet sérteni. Magyarország - szerinte - a Balkánhoz tartozik mind gazdasági, mind politikai értelemben, nem Európához. Hát nem tudom. Azt meg végképp nem tudom, hová tartozik Zsirinovszkij. Valahová ugyanis kell tartoznia, ahonnét ezt a sok új eszmét megfinanszírozzák, különben hogyan jutott volna el a választásokig, miből futná neki a hoszszúra tervezett külföldi utakra. Vajon egyáltalán valaha is ki fog derülni, hásmét szerzi a pénzt? Vagy ez a vakvilág csak nézi továbbra is: jé, most meg előkerült egy Zsirinovszkij, de érdekes? Mintha sorscsapás és fátum volna. Azt mindenféle demagóg pontosan tudja, hogy azok az emberek, akik egy politikai fordulattól életminőségük javulását várják, nem mindig rendelkeznek kellő türelemmel a gazdasági fordulat kivárásához. Nagyszerű terepe ez a demagógiának, amely gátlástalanul ígéri a csodákat, amennyiben a választópolgár rá szavaz, jóllehet, ő tudja a legjobban. hét felől Szélsőségek koreográfiája nincs a kezében varázsvessző. Ezen fölül ilyenkor jól lehet terelgetni is a hangulatot, az indulatokat a legkülönbözőbb medrekbe. Zsirinovszkij meglovagolja a kiirthatatlan orosz nagyhatalmi ábrándot, pedig pontosan tudja, tudhatja, az orosz gazdaság egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy ezt realizálhatná. Azonban kommunista elődeitől azt is tudja, hogy a katonai potenciál kölcsönözhet nagyhatalmi státust egy országnak, így működött a Szovjetunió. Retorikájában ezek az elemek újra meg újra fölbukkannak: a modern Raszputyin is a legreakciósabb ideákhoz vonzódik. Tulajdonképpen azt kell végiggondolni, hogyha ezeknek az eszméknek a hordozója hatalomra jut, az milyen következményekkel járhat. Természetesen jóslatokba nem érdemes bocsátkozni, hiszen sok-sok mozzanat alakíthatja ezt a lehetőséget, annyi azonban bizonyos, hogy a demokrácia kibontakozása késedelmet szenved, hogy a normális piacgazdaság megint fényévnyi távolságba kerül, Oroszország betagozódása a világba ugyancsak elodázódik. Láttuk, a bolsevizmus több mint hét évtizedet bírt ki, Oroszországban a parazita rendszerek is tovább létezhetnek: nálunk negyven esztendő teljesen lehasználta a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat. A világpolitika irányítóinak, ha vannak ilyenek egyáltalán, jó előre figyelniük kell az ilyen Zsirinovszkij-féle alakokra, és föl kell deríteniük hátországukat. Nem arról van szó, mintha másutt nem munkálkodnának demagógok. Mondjuk, a helyzet olyan, amely önként terepül kínálkozik számukra. A lényeges azonban a kaliber, a hatás, amit ki tud fejteni egy/-egy/ ilyen önjelölt „vezér". Európának vannak tapasztalatai, nem is akármilyenek, a vezérekről. Akik Magyarországon szélsőjobbról, fasizmusról hablatyolnak, nem tudják, mit beszélnek. Nem tudják, hogy éppen az ilyen meggondolatlan minősítgetések bagatellizálják el az igazi veszélyt. A Zsirinovszkijok veszélyét. Magyarországon kialakult, intézményesült és működik a parlamentáris demokrácia. Ez nem azt jelenti, és sehol a világon nem jelentené azt, hogy többé autokrata gondolatok nem férkőzhetnek be senkinek a fejébe, de azt igen, hogy a demokrácia képes önmaga megvédelmezésére. Teljesen normálisnak nevezhető, hogy vannak jobboldali és baloldali pártok, normálisnak az is, hogy ezeknek a középső, a centrumhoz húzó, hajló erői vehetnek részt igazán a politikai élet alakításában; a Csurkák, Torgyánok, Thürmerek marginalizálódnak: a demokrácia a maga jogrendi eszközeivel (például a választással) elszigeteli őket. Jelentős kérdésekbe döntően beleszólni nem tudnak, és - valószínűleg - nem is fognak tudni a következő választások után sem. Nekünk arra kell itt ügyelnünk, hogy az ilyen fölfogású erők között ne alakulhasson ki nemzetközi kapcsolat. Amikor a német kormány Zsirinovszkijtól megtagadta a beutazási engedélyt, akkor annak a lehetőségét akadályozta meg, hogy az orosz demagóg összejöjjön a német szélsőségekkel. A mi világunkban - természetesen - vannak komoly technikák a kapcsolattartásra, bizonyos esetekben azonban nem helyettesíthetik a személyes kontaktusokat. A közelmúltban Torgyán is Németországban járt, hosszabb időre. Egyesek tudni vélik, hogy gyógykezelésen volt, mások arról beszélnek, pénzt gyűjtött pártja számára az ottani szimpatizánsaitól. De vajon Németországban kik rokonszenveznek Torgyánnal? A kérdés jogos, ám korántsem olyan lényegbe vágó, mint Zsirinovszkij esetében. Torgyán helyzete egészen más, vele könnyedén megbirkózik a magyar demokrácia. Az ő feladata alighanem véget ért a Kisgazdapárt szétzilálásával. A szélsőséget igazán helyzetbe hozni csak egy olyan rendszer képes, amelyik legföljebb kokettál a demokráciával, igazából azonban idegen tőle. Valami ilyesféle van Oroszországban, noha kétségtelen. Jelcin vonzóbb politikus ellenfeleinél. Azzal kezdtem, lehetne Év felől a címe ennek az írásnak. Remélem, kitetszik, nem a múlt esztendő felől, hanem az éppen elébünk állt felől. Fábián László: Külföldi államférfiak újévi nyilatkozatai Az idén is kemény munkára van szükség Bill Clinton amerikai elnök szombati rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a tavaly elért eredmények ellenére további kemény munkára van szükség az összes állampolgár biztonságának és jólétének a megteremtéséhez. Borisz Jelcin a társadalmi béke megőrzését nevezte egyik legfőbb feladatának az új esztendőben, és Oroszország lakosságának támogatását kérte ehhez. A FÁK-kal kapcsolatban leszögezte: a tagállamok részéről végre megértésre talált, hogy eltéphetetlenek a történelmi és gazdasági szálak, amelyek összekapcsolják az egyes szovjet utódállamokat. A külföldön élő német állampolgárokhoz címzett újévi rádióüzenetében Helmut Kohl kancellár elítélte a Németországban élő idegenek elleni támadásokat. A kancellár kijelentette, hogy az idegengyűlölet összeegyeztethetetlen a német hazafisággal. Japán feltett szándéka, hogy segítsen megoldani a világ egészét érintő gondokat, erősítse az ENSZ békefenntartó funkcióját, hozzájáruljon a világ környezetvédelmi, vagy a túlnépesedéssel kapcsolatos gondjainak orvoslásához - közölte újévi üzenetében Hoszokava Morihiro kormányfő. Az 1994-es év döntő jelentőségű lesz az olaszok életében - jelentette ki Oscar Luigi Scalfaro olasz államfő pénteken este az ország összes televíziós állomása által élőben közvetített újévi üzenetében, hangoztatva az olasz újjászületésbe vetett reményét. Az óév eredményei közt sorolta fel a nemzeti valuta megszilárdulását, a gazdaság élénkülésének jeleit, a bűnözés elleni harc sikereit. Az óévvel lezárult a III. Lengyel Köztársaság történelmének első fejezete, amelyet a Szolidaritásból született erők határoztak meg, de keserű vereséget szenvedtek a parlamenti választásokon - mondta Lech Walesa lengyel államfő újévi televíziós beszédében. A választás évében természetesek az ígéretek, de most itt az ideje átállni a választás költészetéről a kormányzás prózájára - mondotta Walesa. A következő hónapok megmutatják, hogy a szavak mögött áll-e megfelelő koncepció és erő azok megvalósításra. Egységre és szolidaritásra szólította fel a franciákat hagyományos újévi köszöntőjében Francois Mitterrand francia államfő. Mint rámutatott, 1993 olyan év volt, amikor a háborúk, a nyomor és a zűrzavar világszerte felélesztették a faji gyűlöletet és a nacionalista szenvedélyeket, amikor a növekvő egyenlőtlenségek miatt a Kelet népei immár kételkedni kezdtek az általuk oly régóta várt szabadság jótéteményeiben. Ugyanakkor visszatért a béke Kambodzsába, megszűnt az apartheid Dél-Afrikában, megkezdődött a párbeszéd Izrael, illetve a palesztinok között, kontinensünkön pedig létrejött az Európai Unió - emlékeztetett Mitterrand. Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó politikai válságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság terve is, amelynek megvalósításában az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár hngsúlyozta szombaton újévi beszédében. Vranitzky az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő tárgyalásokra utalva kifejtette, hogy Ausztria szerepet akar vállalni az új Európa megteremtésében, hiszen az esetleges kívülállásnak gazdasági, szociális, sőt politikai következményei lennének. Michal Kovác szombaton a televízióban és a rádióban elhangzott újévi beszédében visszafordíthatatlannak nevezte azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt létrejött az önálló Szlovák Köztársaság. A szlovák államfő megállapította, hogy nem váltak be az ország önállósági törekvéseit kísérő katasztrófa-forgatókönyvek jóslatai. Szlovákia visszafordíthatatlanul az önállóság útját járja -Úgy gondolom, új állami létünk első esztendeje szétoszlatta a tavalyi félelmek nagyobbik részét - jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök, a televízióban elhangzott újévi ünnepi beszédében. A Csehszlovákia kettéválása óta eltelt egy év mérlegét megvonva, felhívta a figyelmet arra: a két utódállam, Csehország és Szlovákia nem omlott össze, a kettéválás nem rengette meg Közép-Európát. A három balti köztársaság vezetője szombaton felhívást intézett Borisz Jelcin orosz államfőhöz, amelyben azt kérték, hogy Moszkva teljesítse ígéretét és 1994-ben fejezze be csapatai kivonását a térségből. Újévi közös nyilatkozatukban Litvánia, Lettország és Észtország elnökei megállapították, hogy az orosz csapatok csak Litvániából vonultak ki teljes létszámban, ám a másik két államban még mindig állomásoznak orosz alakulatok. (MTI) ■P* Látszat és valóság A brit miniszterelnök a gondokról Londoni tudósítónktól, AC John Major brit miniszterelnök tegnap délelőtt nyilatkozatot adott a BBC tudósítójának arról, hogy milyennek látja Nagy- Britannia legégetőbb problémáit. Észak-Írországgal kapcsolatban kifejtette, hogy az Albert Reynolds ír miniszterelnökkel közösen alkotott, december 15-i, Downing streeti nyilatkozat nem vesztette automatikusan érvényét azért, mert az IRA az által kimondott rövid karácsonyi fegyverszünet után azonnal folytatta terrorcselekményeit. A miniszterelnök nem volt hajlandó határidőt szabni, ameddig a republikánus terrorszervezetnek és politikai pártjának, a Sinn Feinnek szírit kell vallania, hogy folytatni akarja-e a 25 éve tartó és mindeddig tökéletesen eredménytelen hadjáratot, vagy hajlandó felhagyni a terrorizmussal és tárgyalóasztalhoz ülni. Azt azonban ismételten és nyomatékosan megerősítette, hogy az elmúlt hét atrocitásai egyelőre nem változtattak a helyzeten. Ami talán ennél is fontosabb, John Major ebben az interjúban elvetette a brit parlament jogát ahhoz, hogy az alkotmányos tárgyalások sikerét követő ulsteri népszavazás eredményén változtasson. „A döntés Észak-Írország lakóinak kizárólagos joga - ez szilárd álláspontunk" - jelentette ki a miniszterelnök. A hazai gazdasági helyzetre vonatkozóan John Major hangsúlyozta, hogy mekkora különbség van a látszat és valóság között. Az emberek a gazdasági nehézségekre hamarabb reagálnak, mint a helyzet javulására, s bár a valóság az, hogy az ország nyilvánvalóan kilábalófélben van a gazdasági válságból, magára, ennek egyik oka az, hogy mány kénytelen nagyszabású adóemeléseket foganatosítani, mert a válság idején hatalmasan felduzzadt a deficit, s ezt most elíteni. Jotischky László kell kiegyenli