Új Magyarország, 1994. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Magyar búcsú a Biztonsági Tanácstól Erdős André nagykövet sikereinkről és csalódásainkról (Folytatás az 1. oldalról) - Milyen előnyünk származott ab­ból, hol Magyarország két éven át a Biztonsági Tanács tagja volt? - Utoljára 26 évvel ezelőtt ka­pott helyet Magyarország a Biz­tonsági Tanácsban, mostani sze­repünk ritka alkalom volt, hi­szen valószínűleg legközelebb talán húsz év múlva kerülhe­tünk a Tanácsba - magyarázza Fordos André New York-i magyar ENSZ-nagykövet. Éppen most ez különösen fontos volt, hiszen közvetlen közelünkben robbant ki a délszláv válság. Egyedülálló lehetőség volt részt venni a vi­tákban, a döntéshozatalban, a határozatok megszövegezésé­ben. A Tanácsban minden infor­mációt azonnal megkaptunk, hazánk álláspontját ismertethet­tük az ENSZ legmagasabb testü­letében. Erőfeszítéseinknek is köszönhető, hogy a világ leg­több állama tisztában van azzal, a kisebbségek ügyének rendezé­se rendkívül fontos.­­ Az a legnagyobb probléma, hogy az ENSZ határozatait legtöbb­ször semmibe veszik. A Közgyűlés sok ezer és a Biztonsági Tanács majdnem ezer határozatából csak né­hányat hajtottak végre. Hogyan le­hetne vajon kényszeríteni az egyes államokat a határozatok végrehajtá­sára? - A Közgyűlés határozatai csak ajánlások, de a Biztonsági Tanács határozatai kötelezőek. A végrehajtás azonban a határo­zatok mögött álló politikai aka­rattól függ. A címzettek a saját barométerükön leolvassák a ha­tározat hőfokát, látják, mennyire készek a hatalmak a határozatot végrehajtani - ha a döntő politi­kai akarat hiányzik, a figyelmez­tetés csak pusztába kiáltott szó... Az ENSZ nem világkormány, 184 tagország képviselője, csak eszköz, amit jól lehet használni, ha van mögötte politikai akarat. Amint megszűnt a bipoláris vi­lág, a mi kis planétánk veszélye­sebb lett. Régi és új konfliktusok lángoltak fel, mindez sok vérrel és szenvedéssel jár. Rádöbben­tünk, hogy még hosszú utat kell végigjárnunk. A Biztonsági Ta­nácsban, amely egy kis micro­­kozmosz, érezhettük ezt a kiáb­rándító folyamatot. Most meg­fontoltabbak vagyunk, kevésbé derűlátók... - Az ENSZ 48 éves történelme alatt talán sohasem volt olyan aktív a Biztonsági Tanács, mint éppen az elmúlt két évben. Mely országok voltak a legtevékenyebbek? - Az amerikai, angol, francia diplomácia, az egyes régiókhoz tartozó országok pedig térségük konfliktusai tárgyalásánál akti­vizálódtak. Mi természetesen a délszláv válságot figyeltük és a többi dunai nép szószólói vol­tunk. - Mondhatjuk, hogy Magy­aror­­szág presztízse növekedett az elmúlt két évben. Magyarok részt vesznek az ENSZ békeakcióiban is... - Igen, voltak magyarok Na­míbiában, Libériában, most An­golában és Mozambikban, Cip­ruson. Részt veszünk a békeak­ciókban, hogy békésebb legyen a világ... Egyébként Magyarország rendezte hozzájárulását az ENSZ rendes költségvetéséhez, kifizettük tartozásunkat, a leg­jobbak között vagyunk, a béke­­fenntartással kapcsolatban van még egy kisebb fennmaradá­sunk. Fercsey János Sí és politika Adolf Oginak, a Svájci Államszö­vetség elnökének meghívására Jeszenszky Géza külügyminiszter az új év első napjait a svájci Rie­­deralpban töltötte, Kandersteg közelében. Az együttes családi sízés mellett mód nyílott arra is, hogy a magyar külügyminiszter október végi, hivatalos berni tár­gyalásai során megbeszélt témá­kat tovább folytassák, különös tekintettel a gyakorlati megvaló­sításra, a lehetőség szerinti együttes nemzetközi fellépések céljával. Az 1993. évi soros svájci elnök Ogi többszörös síbajnok, ismert hegyivezető (a híres kanderszegi síiskola megalapítójának fia), aki a sapporói téli olimpián sikert si­kerre halmozó svájci sícsapat ka­pitánya volt, éveken keresztül a Nemzetközi Síszövetség alelnö­ki tisztségét is betöltötte. Az informális találkozó azt is jól példázta, hogy a magyar­svájci kapcsolatok az elmúlt né­hány évben milyen dinamiku­san fejlődtek. IV. évfolyam, 1. szám 1994. január 3., hétfő tudósítás A Le Monde szerint fölösleges Felvidéki huzakodás Félő, hogy Szlovákia második évének első napjai a Meciar-kor­­mány és az ottani jelentős ma­gyar kisebbség újabb erőpróbá­jával kezdődnek: január 2-től ugyanis a Matica Slovenska el­nevezésű hazafias szervezet tüntetéseket szervez a január 8-i komáromi gyűlés ellen, ahol ma­gyar önkormányzati képviselők egy dél-szlovákiai „autonóm tar­tomány" kikiáltását tervezik. A magyarok így kívánnak tiltakoz­ni az ország adminisztratív újra­felosztására vonatkozó tervek ellen: ezek egyebek mellett arra szolgálnak, hogy széttörjék a ki­sebbségi többségű területeket - írja a Le Monde tegnapi számá­ban a lap különtudósítója, Yves- Michel Riols. Riols úgy látja: ez az „egymás­­ra licitálás" azért különös, "mert a szlovákiai magyar kisebbség helyzete kétségtelenül a legke­vésbé nyugtalanító - miközben a romániai, s főleg a vajdasági ma­gyaroknak valóban reális alapjaik vannak az aggodalomra. Tegnap este közzétették a Dél-Szlovákiában élő szlovákok 6. nagy­­surányi nagygyűlésének memorandumát. Ebben egyebek között arra szólítják fel a szlovák parlamentet, hogy vizsgálja felül azt a határozatát, mellyel a Szlovák Köztársaság deklarálta, hogy a nem­zetiségi kérdést az Európa Tanács 1201-es határozatának szellemé­ben fogja kezelni. A Matica Slovenská szerv­ezésében megrendezett nagygyűlést ja­varészt „előzetes válasznak" szánták arra, hogy a Csallóközi Falvak és Városok Társulása január 8-ára a szlovákiai Komáromban nagy­gyűlést tervez. A tegnap elfogadott memorandum ezt a magyar nemzetiségi kezdeményezést a szlovák államot létében fenyegető­nek tekinti. Úgy fogalmaz, hogy a Dél-Szlovákiában élő szlovákok diszkriminációjánál több, fenyegetettségük forog fenn. A Komá­romba tervezett nagygyűlést az ország felforgatását célzó, alkot­mányellenes próbálkozásnak minősítik, s ezért annak megakadá­lyozására szólítják fel Szlovákia legfelsőbb állami szerveit. (MTI) Ennek a rovatnak a címe Hét felől. Ezúttal - noha ebben nincs szójáték -az Év felől címet kellett volna adnunk; egyrészt, mert az év utolsó hetében alig történt valami, másrészt, mert valami módon illendő a mögénk került esztendőre visszapillantani. Ez utóbbi azonban nem túlságosan vonzó ek­kora feladatra, és talán felelőtlenség is volna. Annyit azért nem árt meg­jegyeznünk, hogy karácsonyi megegyezés ide, karácsonyi megegyezés oda, a fegyverek nemigen hallgattak Boszniában, a világ - úgy látszik - kép­telen megregulázni a gyilkosokat. Zsirinovszkij ugyan, aki mostanában minden kéréshez hozzászól, megadta a receptet: négy-öt orosz hadosztály pillanatok alatt rendet teremtene. Orosz hadosztályokból azonban aligha kér a világ, kiváltképpen azok nem, akik már megtapasztalhatták a segít­ségnyújtás orosz változatát. E­gyelőre a világ Zsirinovszkijból sem kér: Bulgáriából kiutasítot­­­ták, Németországba be sem engedték. Ez így is van rendjén, de d­i­mokratikus társadalmakban még vendégként sincs helye az ilyen alakoknak. Korunk Raszputyinjának be kell érnie azzal, hogy Oroszországban terjessze eszméit, bár aligha erre van annak az ország­nak a legnagyobb szüksége. Kétségtelen: igencsak érdekes dolgokat lehet megtudni tőle. A románok­­ például­­ Zsirinovszkij szerint „olasz cigá­nyok", nyilván úgy vélte az ipse, egyszerre tud ezzel a meghatározással három népet sérteni. Magyarország - szerinte - a Balkánhoz tartozik mind gazdasági, mind politikai értelemben, nem Európához. Hát­­ nem tudom. Azt meg végképp nem tudom, hová tartozik Zsirinovszkij. Valahová ugyanis kell tartoznia, ahonnét ezt a sok új eszmét megfinanszírozzák, különben hogyan jutott volna el a választásokig, miből futná neki a hosz­­szúra tervezett külföldi utakra. Vajon egyáltalán valaha is ki fog derülni, hásmét szerzi a pénzt? Vagy ez a vakvilág csak nézi továbbra is: jé, most meg előkerült egy Zsirinovszkij,­­ de érdekes? Mintha sorscsapás és fá­­tum volna. Azt mindenféle demagóg pontosan tudja, hogy azok az emberek, akik egy politikai fordulattól életminőségük javulását várják, nem mindig ren­delkeznek kellő türelemmel a gazdasági fordulat kivárásához. Nagyszerű terepe ez a demagógiának, amely gátlástalanul ígéri a csodákat, amennyiben a választópolgár rá szavaz, jóllehet, ő tudja a legjobban. hét felől Szélsőségek koreográfiája nincs a kezében varázsvessző. Ezen fölül ilyenkor jól lehet terelgetni is a hangulatot, az indulatokat a legkülönbözőbb medrekbe. Zsirinovszkij meglovagolja a kiirthatatlan orosz nagyhatalmi ábrándot, pedig pontosan tudja, tudhatja, az orosz gazdaság egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy ezt realizálhatná. Azonban kommunista elődeitől azt is tudja, hogy­ a katonai potenciál kölcsönözhet nagyhatalmi státust egy országnak, így működött a Szovjetunió. Retorikájában ezek az elemek újra meg újra föl­bukkannak: a modern Raszputyin is a legreakciósabb ideákhoz vonzódik. T­ulajdonképpen azt kell végiggondolni, hogyha ezeknek az eszmék­nek a hordozója hatalomra jut, az milyen következményekkel jár­hat. Természetesen jóslatokba nem érdemes bocsátkozni, hiszen sok-sok mozzanat alakíthatja ezt a lehetőséget, annyi azonban bi­zonyos, hogy a demokrácia kibontakozása késedelmet szenved, hogy a nor­mális piacgazdaság megint fényévnyi távolságba kerül, Oroszország be­tagozódása a világba ugyancsak elodázódik. Láttuk, a bolsevizmus több mint hét évtizedet bírt ki, Oroszországban a parazita rendszerek is tovább létezhetnek: nálunk negyven esztendő teljesen lehasználta a magyar gaz­daságot, a magyar társadalmat. A világpolitika irányítóinak, ha vannak ilyenek egyáltalán, jó előre figyelniük kell az ilyen Zsirinovszkij-féle ala­kokra, és föl kell deríteniük hátországukat. Nem arról van szó, mintha másutt nem munkálkodnának demagógok. Mondjuk, a helyzet olyan, amely önként terepül kínálkozik számukra. A lényeges azonban a kaliber, a hatás, amit ki tud fejteni egy/-egy/ ilyen ön­jelölt „vezér". Európának vannak tapasztalatai, nem is akármilyenek, a vezérekről. Akik Magyarországon szélsőjobbról, fasizmusról hablatyolnak, nem tudják, mit beszélnek. Nem tudják, hogy éppen az ilyen meggondolatlan minősítgetések bagatellizálják el az igazi veszélyt. A Zsirinovszkijok ve­szélyét. Magyarországon kialakult, intézményesült és működik a parla­mentáris demokrácia. Ez nem azt jelenti, és sehol a világon nem jelentené azt, hogy többé autokrata gondolatok nem férkőzhetnek be senkinek a fe­jébe, de azt igen, hogy a demokrácia képes önmaga megvédelmezésére. Teljesen normálisnak nevezhető, hogy vannak jobboldali és baloldali pár­tok, normálisnak az is, hogy ezeknek a középső, a centrumhoz húzó, hajló erői vehetnek részt igazán a politikai élet alakításában; a Csurkák, Tor­­gyánok, Thürmerek marginalizálódnak: a demokrácia a maga jogrendi eszközeivel (például a választással) elszigeteli őket. Jelentős kérdésekbe döntően beleszólni nem tudnak, és - valószínűleg - nem is fognak tudni a következő választások után sem. N­ekünk arra kell itt ügyelnünk, hogy az ilyen fölfogású erők kö­zött ne alakulhasson ki nemzetközi kapcsolat. Amikor a német kormány Zsirinovszkijtól megtagadta a beutazási engedélyt, ak­kor annak a lehetőségét akadályozta meg, hogy az orosz demagóg összejöjjön a német szélsőségekkel. A mi világunkban - természetesen - vannak komoly technikák a kapcsolattartásra, bizonyos esetekben azon­ban nem helyettesíthetik a személyes kontaktusokat. A közelmúltban Tor­gyán is Németországban járt, hosszabb időre. Egyesek tudni vélik, hogy gyógykezelésen volt, mások arról beszélnek, pénzt gyűjtött pártja számá­ra az ottani szimpatizánsaitól. De vajon Németországban kik rokonszen­veznek Torgyánnal? A kérdés jogos, ám korántsem olyan lényegbe vágó, mint Zsirinovszkij esetében. Torgyán helyzete egészen más, vele könnyedén megbirkózik a magyar demokrácia. Az ő feladata alighanem véget ért a Kisgazdapárt szétzilálásával. A szélsőséget igazán helyzetbe hozni csak egy olyan rend­szer képes, amelyik legföljebb kokettál a demokráciával, igazából azonban idegen tőle. Valami ilyesféle van Oroszországban, noha kétségtelen. Jelcin vonzóbb politikus ellenfeleinél. Azzal kezdtem, lehetne Év felől a címe ennek az írásnak. Remélem, kitetszik, nem a múlt esztendő felől, hanem az éppen elébünk állt felől. Fábián László: Külföldi államférfiak újévi nyilatkozatai Az idén is kemény munkára van szükség Bill Clinton amerikai elnök szom­bati rádióbeszédében hangsú­lyozta, hogy a tavaly elért ered­mények ellenére további ke­mény munkára van szükség az összes állampolgár biztonságá­nak és jólétének a megteremté­séhez. Borisz Jelcin a társadalmi béke megőrzését nevezte egyik leg­főbb feladatának az új esztendő­ben, és Oroszország lakosságá­nak támogatását kérte ehhez. A FÁK-kal kapcsolatban leszögez­te: a tagállamok részéről végre megértésre talált, hogy eltéphe­­tetlenek a történelmi és gazdasá­gi szálak, amelyek összekapcsol­ják az egyes szovjet utódállamo­kat. A külföldön élő német állam­polgárokhoz címzett újévi rádió­üzenetében Helmut Kohl kancel­lár elítélte a Németországban élő idegenek elleni támadásokat. A kancellár kijelentette, hogy az idegengyűlölet összeegyeztet­hetetlen a német hazafisággal. Japán feltett szándéka, hogy segítsen megoldani a világ egé­szét érintő gondokat, erősítse az ENSZ békefenntartó funkcióját, hozzájáruljon a világ környezet­­védelmi, vagy a túlnépesedéssel kapcsolatos gondjainak orvoslá­sához - közölte újévi üzeneté­ben Hoszokava Morihiro kor­mányfő. Az 1994-es év döntő jelentősé­gű lesz az olaszok életében - je­lentette ki Oscar Luigi Scalfaro olasz államfő pénteken este az ország összes televíziós állomása által élőben közvetített újévi üzenetében, hangoztatva az olasz újjászületésbe vetett remé­nyét. Az óév eredményei közt sorolta fel a nemzeti valuta meg­szilárdulását, a gazdaság élén­külésének jeleit, a bűnözés elleni harc sikereit. Az óévvel lezárult a III. Len­gyel Köztársaság történelmének első fejezete, amelyet a Szolida­ritásból született erők határoz­tak meg, de keserű vereséget szenvedtek a parlamenti válasz­tásokon - mondta Lech Walesa lengyel államfő újévi televíziós beszédében. A választás évében természetesek az ígéretek, de most itt az ideje átállni a válasz­tás költészetéről a kormányzás prózájára - mondotta Walesa. A következő hónapok megmutat­ják, hogy a szavak mögött áll-e megfelelő koncepció és erő azok megvalósításra. Egységre és szolidaritásra szó­lította fel a franciákat hagyomá­nyos újévi köszöntőjében Fran­cois Mitterrand francia államfő. Mint rámutatott, 1993 olyan év volt, amikor a háborúk, a nyo­mor és a zűrzavar világszerte fel­élesztették a faji gyűlöletet és a nacionalista szenvedélyeket, amikor a növekvő egyenlőtlen­ségek miatt a Kelet népei immár kételkedni kezdtek az általuk oly régóta várt szabadság jótéte­ményeiben. Ugyanakkor vissza­tért a béke Kambodzsába, meg­szűnt az apartheid Dél-Afriká­­ban, megkezdődött a párbeszéd Izrael, illetve a palesztinok kö­zött, kontinensünkön pedig lét­rejött az Európai Unió - emlé­keztetett Mitterrand. Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó politikai vál­ságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság ter­ve is, amelynek megvalósításá­ban az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár hngsúlyozta szombaton újévi beszédében. Vranitzky az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő tár­gyalásokra utalva kifejtette, hogy Ausztria szerepet akar vál­lalni az új Európa megteremté­sében, hiszen az esetleges kívül­állásnak gazdasági, szociális, sőt politikai következményei lenné­nek. Michal Kovác szombaton a te­levízióban és a rádióban elhang­zott újévi beszédében visszafor­díthatatlannak nevezte azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt lét­­rejött az önálló Szlovák Köztár­saság. A szlovák államfő megál­lapította, hogy nem váltak be az ország önállósági törekvéseit kí­sérő katasztrófa-forgatókönyvek jóslatai. Szlovákia visszafordít­hatatlanul az önállóság útját jár­ja­ -Úgy gondolom, új állami lé­tünk első esztendeje szétoszlatta a tavalyi félelmek nagyobbik ré­szét - jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök, a televí­zióban elhangzott újévi ünnepi beszédében. A Csehszlovákia kettéválása óta eltelt egy év mér­legét megvonva, felhívta a fi­gyelmet arra: a két utódállam, Csehország és Szlovákia nem omlott össze, a kettéválás nem rengette meg Közép-Európát. A három balti köztársaság ve­zetője szombaton felhívást inté­zett Borisz Jelcin orosz államfő­höz, amelyben azt kérték, hogy Moszkva teljesítse ígéretét és 1994-ben fejezze be csapatai ki­vonását a térségből. Újévi közös nyilatkozatukban Litvánia, Lett­ország és Észtország elnökei megállapították, hogy az orosz csapatok csak Litvániából vonul­tak ki teljes létszámban, ám a másik két államban még mindig állomásoznak orosz alakulatok. (MTI) ■P*­ Látszat és valóság A brit miniszterelnök a gondokról Londoni tudósítónktól, AC John Major brit miniszterelnök tegnap délelőtt nyilatkozatot adott a BBC tudósítójának arról, hogy m­ilyennek látja Nagy- Britannia legégetőbb problémáit. Észak-Írországgal kapcsolat­ban kifejtette, hogy az Albert Reynolds ír miniszterelnökkel kö­zösen alkotott, december 15-i, Downing streeti nyilatkozat nem vesztette automatikusan érvényét azért, mert az IRA az által kimondott rövid karácsonyi fegyverszünet után azonnal foly­tatta terrorcselekményeit. A miniszterelnök nem volt hajlandó határidőt szabni, ameddig a republikánus terrorszervezetnek és politikai pártjának, a Sinn Feinnek szírit kell vallania, hogy foly­tatni akarja-e a 25 éve tartó és mindeddig tökéletesen ered­ménytelen hadjáratot, vagy hajlandó felhagyni a terrorizmussal és tárgyalóasztalhoz ülni. Azt azonban ismételten és nyomaté­kosan megerősítette, hogy az elmúlt hét atrocitásai egyelőre nem változtattak a helyzeten. Ami talán ennél is fontosabb, John Major ebben az interjúban elvetette a brit parlament jogát ah­hoz, hogy az alkotmányos tárgyalások sikerét követő ulsteri népszavazás eredményén változtasson. „A döntés Észak-Íror­­szág lakóinak kizárólagos joga - ez szilárd álláspontunk" - je­lentette ki a miniszterelnök. A hazai gazdasági helyzetre vonatkozóan John Major hang­súlyozta, hogy mekkora különbség van a látszat és valóság kö­zött. Az emberek a gazdasági nehézségekre hamarabb reagál­nak, mint a helyzet javulására, s bár a valóság az, hogy az or­szág nyilvánvalóan kilábalófélben van a gazdasági válságból, magára, ennek egyik ok­a az, hogy mány kénytelen nagyszabású adóemeléseket foganatosítani, mert a válság idején hatalmasan felduzzadt a deficit, s ezt most elíteni. Jotischky László kell kiegyenli

Next