Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-14 / 112. szám
IV. ÉVFOLYAM, 112. SZÁMú magazin 1994. MÁJUS 14., SZOMBAT 15 194. május 12-én a Czestochmvát igBudapestig induló vonat Cs^ifik kocsiját s virágkoszoník dicszítették, fehér-piros és piros-fehér-zöld zászlók lobogtak rajta. A kocsiban lengyel és magyar pálos szerzetesek utaztak, RetnekSzenT hit kirvetői, az egyetlen magyar alapítású rend hazai újjászületésének letéteményesei Két kolostoremilet várta őket: Pécsett és a Gellért- frgy oldalában, ahol a lourdes-i ihletésű Sziklakápolnát is megkapták. A fasna Cora-i szentkép, a Fekete Madonna két hű másolatát hozták magukkal, egyet a pécsi rendház kápolnája számára, a másikat pedig a Sziklakápolna lengyel szentélyében kívánták elhelyezni. Senki sem sejtette akkor, hogy alig pár esztendő múltán háborús lengyel menekültek ezrei fognak imádkozni a Czestochowai Szűz budapesti képmása előtt hazájuk szabadságáért, mint ahogyan azt sem gondolták, hogy 1949-ben a kommunista hatalom szétromboltatja a kápolnát és betonfallal záratja el a külvilág elől. A rend négy éve kapta vissza jogos tulajdonát, s két évvel ezelőtt, Pünkösdkor ismét felszentelték a Sziklakápolnát. Most, vasárnap a lengyel szentély is újra feltárul, tovább gazdagítva azon jelképek sorát, amelyek nemzeteink sorsának évezredes összefonódását, közösen vallott hitét hirdetik. //. József 1782-es rendelete, amellyel feloszlatta a birodalmában lévő szerzetesrendeket, a pálosokat is érintette, s bár az uralkodó halálos ágyán visszavonta nagy vihart keltő intézkedését, a fehércsuhás barátok csak másfél száz esztendő múltán tértek vissza Magyarországra. Nem véletlen, hogy épp Lengyelországból, ahová a rend alapítása után alig hét évtizeddel hazánkból hívtak megtelepedni pálos szerzeteseket. A pálosok évszázadok alatt mélyen bevésték nevüket, érdemeiket a lengyel nemzet történetébe, többek között a svéd háborúk idején. Jasna Gora ostromakor tanúsított helytállásukkal, amelyet a Nobel-díjas író, Henryk Sienkiewicz „Özönvíz" című regényében is megörökített az utókor számára. 1925-ben a magyarok egy csoportja Lourdes-ba tett zarándokútjáról visszatérve, arra a gondolatra jutott, hogy érdemes volna az ottani Mária-szentély mintájára hasonlót építeni a Gellért-hegy lábánál. Pfeiffer Gyula, a Magyar Királyság kormányának nyugalmazott államtitkára kezdeményezésére megalakult a Sziklakápolna építési bizottsága. Amint megszületett a döntés a pálos rend Magyarországra történő visszahívásáról, lerakták a kolostor és a szentély alapjait. Pius Przezdziecki atya, pálos rendfőnök és dr. Zichy Gyula, kalocsai érsek, valamint Pfeiffer Gyula és lelkes támogatói kitartásának, eltökéletségének köszönhetően 1934 elején mind a szentély, mind a kétszintes kolostorépület készen állt a betelepülő szerzetesek fogadására. A czestochowai Fekete Madonna bevezetőben említett két másolatát, amelyek Augustyn Jedrzejczyk Jasna Góra-i pálos szerzetes tehetségét dicsérik, a rendfőnök a következő szavak kíséretében adta át Magyarországra induló testvéreinek: „Nem vagyunk gazdagok, így hát nem bocsáthatták útra benneteket kincsekkel megrakottan. Legnagyobb kincsünk a mi Boldogasszonyunk, Istettanyánk. Vigyétek az ő Jasna Góra-i képmásait magatokkal, meglássátok, segítségetekre lesz. Hozzá forduljatok a legnagyobb bizalommal s mindig, ha szükséget láttok." A rend ünnepélyes visszatérésekor senki sem gondolta volna, hogy a Fekete Madonnának a Sziklakápolna oltárán elhelyezett szentképe előtt milyen hamar felhangzanak a valóban szükséget látók forró imái, milyen hamar válik a vérző, leigázott haza szabadságáért, a visszatérésért könyörgő lengyel katonai és polgári menekültek reményforrásává. A második világháború alatt a Magyarországon otthont és védelmet nyerő lengyelek ezrei fordultak meg a Sziklakápolnában, vagy jártak rendszeresen a szentélybe, a kolostorba, amelynek lakói anyanyelvükön viselték gondját lelküknek. 1939-ben a gellért-hegyi pálos kolostorban lakó lengyel papok, így például Karol Radowski püspök, valamint Jan Grajnert és Stefan Pietruszka atya lelkipásztori hivatalt hozott létre és felállította az Általános Katolikus Egyetem irodáját. Látogatóik nemcsak a polgári menekültek köréből sokasodtak, hanem mind nagyobb számban kértek náluk átmeneti rejtekhelyet a Magyarország területén elszórt katonai internálótáborokból elillanó szökevények is, akik a Nyugaton szerveződő Lengyel Hadseregbe igyekeztek, s várniuk kellett, míg a fővárosban lévő illegális lengyel katonai központ ellátja őket a megfelelő papírokkal. A rend perjeljeit mindinkább nyugtalanította az egyre szélesedő konspirációs tevékenység, ezért az Általános Katolikus Egyetem Irodája és a lelkipásztori hivatal áttelepült egy, a Múzeum körúton bérelt helyiségbe, a szervezkedésben részt vevő papok pedig a nagykörúti „Róma" panzióban vettek ki szobát. A lengyel pálosok azonban továbbra is rendszeresen celebráltak anyanyelvű misét a Sziklakápolnában a Budapesten és környékén lakó menekültek részére. A magyarországi kommunista kormány 1947-ben megtiltotta a szerzetesi öltözékek viselését nyilvános helyen, majd két évvel később csaknem minden rendet feloszlatott, s államosította az egyházi vagyont. 1950-ben a Gellért-hegyi Sziklakápolna teljes berendezését, minden oltárát és szentképeit, köztük a Fekete Madonna képmását is megsemmisítették, a barlang bejáratát ötnyi vastag betonfallal zárták le, belsejét pedig raktárrá alakították. A pálos kolostor épületében az Állami Balettintézet internátusa kapott helyet. A lengyel pálos szerzetesek „egyirányú" útlevelet kaptak: haladéktalanul el kellett hagyniuk az országot Nyugat felé. Mint ismeretes, 1990-ben, a rendszerváltás után visszakapta jogos tulajdonát - mind a kolostort, mind a sziklakápolnát -, de annak ellenére, hogy 1992-ben a szentély ismét megnyílt, eredeti gazdagságának és szépségének visszaállítása még hosszú időbe telik. Az elpusztított lengyel oltár újjáteremtésére remény sem volt mindaddig, míg a varsói id. Antall József Lengyel-Magyar Baráti Társaság, amely az összes Magyarországon átmeneti otthonra és védelemre találó második világháborús lengyel menekült képviselőjének tekinti magát, fel nem lépett az erre irányuló kezdeményezéssel. A gondolatot számosan felkarolták, a lengyel szentély védnöki bizottságába Lengyelország és Magyarország prímásai mellett diplomaták, tudósok, művészek sora jelentkezett, volt magyarországi menekültek, egyházi és társadalmi szervezetek, önkormányzatok, egyszerű, jóérzésű lengyel polgárok nyitották meg pénztárcájukat, nyújtottak önzetlen segítséget a megvalósuláshoz. A budapesti pálos Sziklakápolna lengyel oltárának felszentelési ünnepsége e hét végén, május 15-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik. A mellén a czestochowai Istenanya, a Fekete Madonna képmását viselő lengyel címersas alakjában készült bronzöntvény-oltárt Paskai László, Magyarország prímása szenteli fel ünnepi szentmise keretében. Ugyanekkor kerül sor a lengyel szentélyben elhelyezett emléktábla felavatására is, ez két nyelven hirdeti, hogy „A 11. világháború éveiben Magyarországon internált lengyel katonák és menekültek ezen a helyen imádkoztak Lengyelország és Magyarország királynőjéhez azért, hogy mielőbb visszatérhessenek a szabad és független Lengyelországba". A védnöki kar, a kezdeményezők és a szervezők szeretettel várnak az ünnepségre mindenkit, aki hisz abban, hogy az egymást követő nemzedékek új vagy rendre megújuló tartalommal képesek feltölteni a lengyelmagyar barátság ismert jelszavát. Marton Attila • • KÖZÖSEN VALLOTT HITÜNK JEGYÉBEN A Sziklakápolna, az újbóli megnyitása előtti percekbenFOTÓ: NAGY BÉLA A budapesti pálos Sziklakápolna lengyel oltárának Bronislaw Chromy szobrászművész által készített terve A lengyel szentély újrateremtője minden bizonnyal sokan\tt lesznek. A Gellért-hegyi Sziklakápolna lengyel szentélyének újrateremtésében elévülhetetlen érdemeket szerző Mieczyslaw Ostoia-Mitkiewicz, nyugdíjas publicista, újságíró, szerkesztő, egykori magyarországi lengyel menekült, a második világháború alatti balatonboglári lengyel gimnázium volt diákja. A hetvenes éveit taposó, de húszéveseket megszégyenítő energiával dolgozni képes embert mind a varsói id. Antall József Lengyel-Magyar Baráti Társaságban, mind a krakkói „boglarczykok", azaz a volt balatonboglári diákok közösségében a szervezés fáradhatatlan zsenijeként tartják számon, különösen, ha nemzeteink kapcsolatait erősítő tevékenységben vehet részt. - Az ön személyén kívül kik azok, akik a legtöbbet tettek a lengyel szentély helyreállításáért? - Először is: nem magamnak tulajdonítom az ezzel kapcsolatos érdemeket. Én csak kézben tartottam a szálakat, és igyekeztem ébren tartani, megvalósuláshoz segíteni az elhangzott ígéreteket. Bármilyen csodálatos az összefogás és a lelkesedés, valakinek ezeket az energiákat irányítani kell, megfelelő mederbe terelni, mert enélkül aligha várható eredmény. Nos, az oltár, az emléktábla, a díszrács elkészítése jelentős öszszegeket igényelt, pedig sem a tervezők, sem a kivitelezők, szállítók nem kértek honoráriumot munkájukért. Becsületbeli ügynek tekintette részvételét az oltársas és az emléktábla alkotója, Bronislaw Chromy professzor, a Krakkói Szépművészeti Akadémia tanára, a legjobb lengyel szobrászművészek egyike éppúgy, mint Zbigniew Biatkiercicz, a neves belsőépítész-mérnök, vagy Marian Boruta igazgató, a krakkói „Metnoplastyka" színesfémöntöde vezetője. Egyházi vonalon nagyon sokat segített Janusz Zbudniewek professzor, pálos atya, akinek a kezdeményezésére Teresa Blaszczyk nővér, a Szent Család ferences rend tagja megfestette a czestochowai Fekete Madonna képének hű másolatát a Sziklakápolna számára. A magyarországi szervezésben elsősorban a magyar egyház, a budapesti Bem József Lengyel-Magyar Baráti Társaság és a lengyel nagykövetség volt segítségünkre, de a járulékos költségek még így is komoly summát tettek ki, amelyet jótékonysági koncerteken és különböző szervezetek jóvoltából sikerült előteremteni. - Milyen lengyel részvételre számítanak a budapesti ünnepségen? - A tízezres magyarországi lengyelség képviselői közül Lengyelország különböző részeiből több autóbusznyi zarándok indul, akik május 13-án Czestochowában, a Jasna Góra-i kolostor katedrálisában szentmisén vesznek részt. Ennek keretében felszenteltetik a csodatévő Fekete Madonna képének másolata, amelyet a zarándokok hoznak el Budapestre. Itt május 14-én hálaadó szentmisét celebrálnak számára a Szent Istvánbazilikában, majd másnap, május 15-én természetesen megjelennek a lengyel szentély felavatásának szertartásán. Ezt követően felvonulunk a Farkasréti temetőbe, id. Antall József sírjához, ahol ünnepélyesen elhelyezünk egy lengyel földet tartalmazó urnát annak az embernek ajándékául, aki azt vésette a sírkövére, hogy: „Polonia semper fidelis", azaz Lengyelország örök barátja. A föld a Varsó melletti Kampinosi erdőség második világháborús katonai temetőjéből származik, az egyik ismeretlen hős sírhantjáról, ahonnét egyházi és katonai tiszteletadás kíséretében emeltük ki a varsói magyar nagykövetség és a magyar kulturális intézet képviselőinek jelenlétében. Vasárnap este pedig fáklyás Máriakörmenetet szervezünk a Gellért-hegy lábánál. A lengyel zarándokok programja hétfőn Szentendrére, Visegrádra, majd Esztergomba vezet, ahol szentmisén veszünk részt, és lerójuk tiszteletünket a bazilikában a Magyarországon lévő második világháborús lengyel katonai konspiráció hőseinek szentelt, tavalyelőtt felavatott emléktábla előtt. - Ön szerint milyen üzenetet hordoz a Sziklakápolna tenger oltára? - Egy évezredet, Szent Istvántól napjainkig. Nincs két olyan nemzet a világon a lengyelen és a magyaron kívül, amely legnehezebb pillanataiban mindig biztonsággal számíthatott a másikra. Tudom, sokan érthetetlen, mi több, megkockáztatom, ostoba fensőbbséggel legyintgetnek történelmi, lelki összefonódásaink emlegetésére, de hát ők általában gyökértelen emberek, s így nem tudhatják, mennyivel szegényebben azoknál, akik megtapasztalták, mit jelent a gyökerek összefonódása. Hiszem és vallom: a budapesti Sziklakápolna lengyel szentélye a közös lelki, történelmi és hitbéli értékeink megtestesítése mellett egyben a lengyel nemzeti kultúra ragyogó emlékműve lesz ismét azon a földön, amelynek jómagam is köszönhetem az életemet. . Lajos magyar-lengyel király rokona, Wladyslaw opolei herceg, aki történelmünkben Oppelni László néven Magyarország nádoraként szerepel, emelte városi jogú településsé Czestochowát, s ő hozta be Lengyelországba és telepítette le ott az egyetlen magyar alapítású szerzetesi rendet, a pálosokat. 1382. június 22-én adták át a rend perjelének a később Jasna Górának elnevezett dombon a Boldogságos Szűz plébániatemplom kulcsát. A betelepülő szerzeteseknek számos birtokot és tizedszedési jogot adományozott az opolei herceg. A Jasna Góra körül kialakult Mária-kultuszban meghatározó szerepet kapott egy csodálatos festmény, amely az Istenanyát ábrázolja a gyermekkel. Ez a szentkép a kolostor legnagyobb kincse. A 122x82 centiméteres méretű fatáblán Mária arany liliomokkal díszített sötétkék köntösben látható, bal karján mintás, kármin szímű ruhában a kis Jézus, aki könyvet tart a térdén. A keresztény hagyomány az Istenanya legtöbb képmását Szent Lukács evangélistához köti, aki állítólag elsőként festette meg Mária portréját názáreti otthonában. Arra, ami épp kéznél volt: egy ciprusfából készült asztallapra. A Jasna Góra-i festményt sokan ugyancsak Lukács evangélista műveként tartják számon.