Új Magyarország, 1994. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-01 / 204. szám

c.T­"?TENy • Másfél hónapi távollét után Ruanda ismét képviselteti magát a Biztonsági Tanácsban. Az új nagykövet, Bakuramutsa Manzi már részt is vett a keddi vitában. Elődje, a korábbi ruandai kor­mány képviselője röviddel az­után mondott le tisztjéről, hogy a Ruandai Hazafias Front (RPF) hatalomra került Kigaliban. Az eredeti menetrend szerint szep­temberben Ruanda venné át a Biztonsági Tanács soros elnöki tisztét, de a BT-tagok szerint Spa­nyolország fogja betölteni ezt a tisztet. • Olaszország teljesen megala­pozatlannak tartja, s ezért meg­lepetéssel és sajnálattal fogadta azt a szlovén vádat, miszerint Róma szerződésszegést követ el azzal, hogy lehetővé teszi az olasz állampolgárság ismételt felvételét a Szlovéniában élő volt olasz állampolgárok számára. A római külügyminisztérium köz­leménye hangsúlyozza, hogy mindössze néhány száz embert érint az ügy. • Kína tegnap bejelentette, hogy felszámolja Hongkong önálló törvényhozását, mihelyt a brit gyarmat kínai fennhatóság alá kerül. Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint 1997. július 1-jén, amikor Kína helyreállítja szuverenitását Hongkong fölött, eltörlik a - Chris Patten kor­mányzó reformjai nyomán ki­alakult - politikai szerkezetet, és újat hoznak létre. • Több mint 380 dél-jemeni ka­tonatiszt és sorkatona - közöt­tük Ali Szalem al-Beid déli sza­­kadár vezető szárnysegéde - tért vissza Szaúd-Arábiából Szanaá­­ba. A visszatértek kegyelemben részesülnek, de az Ali Abdullah Szaleh elnök által meghirdetett amnesztia nem vonatkozik az önhatalmúlag kikiáltott (déli) Je­meni Demokratikus Köztársaság elnökére, Ahmed Ali al-Beidre és 15 másik vezetőre. IV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1994. SZEPTEMBER 1CSÜTÖRTÖK KÜLFÖLD Jelcin elnök és Kohl kancellár beszédei Orosz csapatok búcsúja Berlintől (Folytatás az 1. oldalról) Jelcin elnök, mint az orosz fegy­veres erők főparancsnoka nyug­tázta a jelentést, és az előzetes programtól eltérve rövid beszé­det rögtönzött. Ebben még egy­szer hangsúlyozta, hogy a kivo­nulást a megállapodásoknak megfelelően pontosan végrehaj­tották és a bonni kormány is megtartotta szavát, kifizette a ki­vonuláshoz ígért pénzügyi segít­séget. Hitler kényszerítette a háború­ra Oroszországot, nem a német nép hibás a második világhábo­rúért - mondta az orosz elnök, és rámutatott, hogy jelenleg partneri, baráti viszony van a két ország között. Külön köszönetet mondott „személyes barátjá­nak", Helmut Kohlnak, aki je­lentős támogatást nyújtott a ki­vonulás eredményes végrehaj­tásához. A háború utáni korszak lezá­rását, a német-orosz kapcsola­tok erőteljes fejlesztését szorgal­mazta Jelcin orosz elnök és Jadl német kancellár az orosz csapat­kivonulás befejezése alkalmából rendezett a berlini Schauspiel­haus impozáns klasszicista épü­letében rendezett ünnepélyen. Jelen volt Roman Herzog német szövetség elnök, a bonni kor­mány valamennyi tagja és a né­met közélet kiemelkedő szemé­lyiségei. Részt vettek az ünnep­ségen azok az orosz veteránok, egykori tábornokok és tisztek, akik a második világháborúban részesei voltak a Berlinért folyta­tott csatának és később a nyugati hadseregcsoportnál szolgáltak. Európa háború utáni történel­mének kiemelkedő eseménye­ként méltatta a csapatkivonulás befejezését Helmut Kohl. Hang­súlyozta, hogy Németország az európai szabad és egyenjogú né­pek közötti jószomszédi kapcso­latokért száll síkra. A múltat idézve a kancellár rámutatott, hogy a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én megindított táma­dásról soha nem szabad elfeled­kezni. Tisztelettel emlékezett a második világháborúban eleset­tekre, és kijelentette: „Meghajo­lunk a szörnyű háború által önök országának okozott több millió halálos áldozat emléke előtt". „Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy később az oro­szok mit okoztak a németeknek" - tette hozzá. Az évszázad tragikus fejlemé­nyeit a felfokozott nacionaliz­mus és hatalmi vágy, a faji őrület és az osztálygyűlölet idézte elő - mondta Kohl. Majd hozzátette, hogy a totális diktatúrák, az em­berek gyűlöletére épülő ideoló­giák mindkét országban embe­rek millióinak okoztak szeren­csétlenséget. A közelmúltról szólva kiemelte, hogy a berlini fal leomlása után a német egye­sülés nem valósulhatott volna meg a szovjet vezetés közremű­ködése nélkül. - Mi, németek mindig hálával gondolunk erre - mondta. Oroszország, Németország és egész Európa történelmében mérföldkő a mai nap, amikor az utolsó orosz katona elhagyja a német földet - kezdte beszédét Jelcin. Felidézte, hogy a szovjet katonák milyen hatalmas áldo­zatot hoztak a nácizmus leveré­séért, Európa felszabadításáért. A német-orosz kapcsolatok há­ború utáni korszaka befejező­dött, és ideje lezárni azt a vitát is, hogy ki nyerte meg a hideghá­borút, a Kelet vagy a Nyugat. Az európai együttműködésre vo­natkozó elképzelés, a demokra­tikus elvek győztek - mondta az orosz elnök. Jelcin szorgalmazta, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat de­cemberi budapesti csúcstalálko­zóján olyan elvi döntések szü­lessenek, amelyek lehetővé te­szik a kontinens népeinek lénye­gesen szélesebb körű együttmű­ködését. Jelcin elnök és Kohl kancellár a Schauspielhausban tartott ün­nepség után Berlin-Treptow­­ban közösen koszorúzta meg a szovjet hősök emlékművét. A koszorúk elhelyezése után Jelcin és Kohl rövid beszédet mondott a háború hőseire emlékezve. Az orosz elnök megindultan emlékezett a második világhá­borúban elesett szovjet katonák­ra és parancsnokaikra, külön ki­emelve Zsukov marsallt. A szov­jet hadsereg hősies harcai nélkül elképzelhetetlen lenne a mai Eu­rópa, a mai virágzó Németor­szág. Az elmúlt évtizedekben Németország és a világ megvál­tozott, de a múlt árnyéka máig vetődik, mégis ez a nap a múlt utolsó napja és a megbékélés napja - jelentette ki az elnök. Kohl azt emelte ki, hogy a két ország történetének egy sötét fe­jezete ér véget, a két nép a múlt­ban sok szenvedést okozott egy­másnak. A második világháború áldozataira emlékezve a kancel­lár megígérte az orosz elnöknek és az orosz katonáknak, hogy elesett honfitársaik emlékét tisz­telettel megőrzik Németország­ban. Ismételten hangsúlyozta, hogy országa barátságot és part­neri viszonyt akar Oroszország­gal. Jelcin orosz elnök és Kohl né­met kancellár reméli, hogy a nemzetközi béketerv alapján végre sikerül rendezni a bosz­niai konfliktust. A német kor­mányszóvivő ezt tegnap este kö­zölte, tájékoztatást adva arról a megbeszélésről, amelyet a kan­cellár és az orosz elnök a berlini búcsúztatási ünnepség után folytatott. A nemzetközi atom­csempészettel kapcsolatban az eddiginél határozottabb közös fellépés mellett foglaltak állást, és szorgalmazták, hogy a két or­szág biztonsági szolgálatai beha­tó tárgyalásokat folytassanak az ügyben. Kohl és Jelcin egyetér­tett abban, hogy erősítik a két or­szág együttműködését a bizton­ság- és a külpolitikában. Befejeződött a balti csapatkivonás A németországi csapatkivonási ünnepséggel egy időben, min­den különösebb ceremónia nél­kül befejeződött az orosz csapa­tok kivonása a Baltikumból. Az orosz védelmi minisztérim rövid közleményben tudatta: szerdán, moszkvai idő szerint délig az utolsó orosz katona is elhagyta Lettország és Észtország terüle­tét. Az orosz csapatok a harma­dik balti köztársaságból, Litváni­ából már egy éve távoztak. Az orosz védelmi minisztéri­um nyilatkozata szerint utoljára a kivonulást irányító, illetve a lé­tesítményeket a lett hatóságok­nak átadó operatív csoport hagyta el Rigát Fjodor Melnyicsuk tábornoknak, az Északnyugati Hadseregcsoport parancsnok­­helyettesének vezetésével. Az utolsó katonavonatok a hét ele­jén már kigördültek Lettország­ból és Észtországból. Az 1991-ben függetlenné vált balti országokban mintegy 128 ezer orosz katona tartózkodott a csapatkivonás 1992-es kezdete­kor. A vonatkozó megállapodá­sok alapján először Litvániából vonultak ki az orosz csapatok, pontosan egy éve. A másik két ország esetében meglehetősen vontatottan haladtak a csapatki­vonási tárgyalások, nem utolsó­sorban amiatt, hogy Moszkva garanciákat követelt az orosz ki­sebbség, illetve az ott maradó katonanyugdíjasok jogainak vé­delmében. A megállapodások értelmé­ben néhány száz orosz szakem­ber marad a hadászati jelentősé­gű lettországi skrundai lokátor­­állomáson, illetve az észtországi Paldiskiben mintegy 250-en vesznek részt a volt tengeralatt­járó-kiképzőbázis két atomreak­torának leszerelésében. Oroszország húsz év megsza­kítással, az 1721-es, Svédország­gal kötött nystadti béke után szinte egyfolytában jelen volt katonailag a három balti ország­ban, amelyeket a Molotov-Ribbent­­rop-paktum titkos záradéka értel­mében húsz évnyi függetlenség után kebelezett be 1940 nyarán új­ra az egykori Szovjetunió. A balti országokban tegnap és ma nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek és emlé­keznek meg az orosz csapatok kivonulásáról. Több milliárd dollárba és húsz évbe kerül, míg helyreállítja Lettország a volt Szovjetunió csapatai okozta környezeti káro­kat - közölte tegnap a lett kör­nyezetvédelmi miszter. A káro­kat 10-15 milliárd dollárra becsü­lik de ez még csak előzetes szá­mítások eredménye. A lett mi­niszter elmondta, hogy Oroszor­szág teljes egészében áthárította Lettországra a helyreállítás költ­ségeit. A szomszédos Észtország kompenzációt kér Moszkvától, ám az orosz kormány szintén pénzt követel a hátrahagyott ka­tonai létesítményekért. Észt katonák rögtönzött szemlét tartanak az egyik kiürített orosz kaszárnyaépületben FOTÓ: AP - MINDAUGUS KULBis Musza-Rabin-találkozó Jeruzsálemben Biztonsági kérdések a napirenden Amr Musza egyiptomi külügy­miniszter tegnap nukleáris fegy­verektől mentes övezet kialakí­­tását sürgette a Közel-Keleten a Jichak Amír izraeli miniszterel­nökkel Jeruzsálemben tartott ta­lálkozója után. Nincs szüksé­günk tömegpusztító fegyverek­re - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy szeptember végén egyip­tomi küldöttség látogat a zsidó államba a kérdés megvitatására. Nemzetközi fórumokon Egyiptom több ízben is sürgette Izraelt, hogy írja alá az atomso­­rompó-egyezményt, és tegye le­hetővé nukleáris létesítményei­nek nemzetközi ellenőrzését. A külföldi sajtóban közölt hírek és nyugati katonai szakértők sze­rint Izraelnek van nukleáris ar­zenálja, mintegy 100 atombom­ba és közepes, valamint nagy hatótávolságú rakéták, melyek felszerelhetők nukleáris tölte­tekkel. Izraeli vezetők mindig is ta­gadták, hogy Izrael rendelkezik atomfegyverrel, ugyanakkor hozzáteszik: nem Izrael lenne a térségben az egyetlen nukleáris hatalom. Az izraeli álláspont sze­rint a nem hagyományos fegy­verrendszerek­­ korlátozásáról csak azután érdemes beszélni, hogy létrejön egy megállapodás a hagyományos fegyverek csök­kentéséről. • Rabinnal tartott találkozója után Musza hivatalos egyiptomi látogatásra hívta meg Ezer Weiz­­man elnököt. Az izraeli kormányfő a ciszjor­­dániai hatáskörök palesztin kéz­be adásának befagyasztásával fenyegetőzött arra az esetre, ha a PFSZ nem veszi fel a harcot a terrorizmus ellen, és nem teremt rendet az autonómia pénzügyei­ben. A kneszet munkapárti frak­ciójának ülésén hangsúlyozta, hogy az autonómiamegállapo­dás nem határoz meg pontos dá­tumot a közigazgatási jogkörök átruházására. A megállapodás múlt heti aláírása után a palesz­tin fél szeptember közepét emle­gette mint lehetséges időpontot a hatáskörök átvételére, aminek még hiányzik a pénzügyi hátte­re. Rabin szerint 500 millió dollár várja készenlétben a palesztin hatóságot, de az adományozó országok nem akarják az abla­kon ledobni pénzüket, és ezért elvárják, hogy a PFSZ elszámol a segélyekkel. Márpedig - tol­dotta meg a kormányfő - e kér­désben palesztin részről még semmit sem tettek. (MTI) Pasqua forró nyara Az augusztusi vakáció végeztével Párizsban egyre többen vallják, hogy a robusztus és gyakorlatias belügyminiszter, Charles Pasqua nyara volt az idei. Míg ön nyaral, Pasqua dolgozna, mondhatnánk a Darmol hajdani reklámjának parafrázisával. Miközben a franciák túlnyomó részéhez hasonlóan a kabinet tagjainak többsége is ren­des évi szabadságát élvezte augusztusban, a belügyminiszter két kivételesen fontos ügy kezelésével is az országos figyelem közép­pontjába került. Ha időrendben nem is, fontosságában a Carlos-ügy az első. A ret­tegett terrorista, az éveken át utolérhetetle­nü­k Inti ItíiLÍT Ramirez Sanchez, alias Carlos elfogásával és Szudánból Párizsba szállításával véghezvitt rendőri bravúr politikai gyümölcseit elsősorban Pasqua gyűjtögetheti be. (Egyidejűleg elindultak a vádaskodások is: miért tűnhetett el annyi időre a most olyan sikeres biztonsági szolgálat embereinek szeme elől a szuperterrorista. Giscard d'Estaing az egyik kormánypárt, az UDF vezetője ki is mondta, amit gondolt: a szu­­perterrorista utáni hajszát disterram­i elnöksége kezdetén állították le.) Az öt francia életét kioltó augusztus elejei algériai terrorista me­réslet szintén kulcsszerepbe juttatta Pasqua belügyminisztert. Míg a francia-algériai kapcsolatok értékeinek megőrzésére kon­centráló Juppé külügyminiszter és Léotard védelmi miniszter a hely­színre sietve intézkedett, Pasqua a párizsi alvilág dzsungelének tisztogatásával, a fenyegetőző - ismert és bujkáló - iszlamista fő­kolomposokkal szembeni erélyes és szisztematikus intézkedések­kel szerzett újabb jó pontokat az utca embere szemében. Pasqua, aki az 1986-88-as Chirrac-kormány idején már betöltötte a mostani tisztséget, nem tartozik a politikusok első vonalához. In­kább afféle királycsinálónak, korábbi vagy mostani főnöke - Chirac illetve Balladur - elnöksége előkészítőjének tekintették. Azután az év tavaszán látványos reformtervet szponzorált a „regionális egye­netlenségek" megszüntetésére, sőt, szinte megzsarolta Balladur mi­niszterelnököt: lemond, ha a kormányfő nem pártfogolja a regio­nális átszervezés koncepcióját. A kormányfő pedig mögötte áll és a belügyminiszter rendteremtő kampányát is támogatja. A mostaninál nagyobb szerepre vonatkozó igény félreérthetetlen érzékeltetése Pasqua részéről mindamellett egyelőre nem változtat a gaulle-ista tábor alapvető felállásán: a jövő évi elnökválasztás két versenyt fűtő jelöltje Chirac és Balladur. Pasqua fokozódó népsze­rűségével inkább olyan értelemben számolnak, hogy a mindkét lábbal a földön álló belügyminiszter kiváló szavazatgyűjtő lehet. A bevándorlást megszigorító, a franciák szemében korántsem nép­szerű külföldiek „randalírozását" megnehezítő Pasqua tevékenysé­ge kifoghatja a szelet a Le Pen-féle ultranacionalista szélsőségesek vitorlájából. Akik eddig nem sok esélyt adtak a belügyminiszter­nek, azok számára nyilván a meglepetés erejével hat, hogy az augusztus második felében végzett felmérések szerint a franciák 30 százaléka­ tartja elképzelhetőnek a belügyminiszter megválasztását az elnöki posztra. Maga Pasqua nem ismeri el, hogy ilyen ambíciói lennének, tüntetően a személyes karrier fölé emeli a „nemzeti ér­dekeket". A róla alkotott politikai ítéletek lényege azonban talán nem is az, vajon kettő helyett három jelölt dobja be a kalapját a ringbe a gaulle-ista RPR részéről a jövő évi választásokon. Sokkal inkább, hogy egyre nyilvánvalóbb: akár Chirac, akár Balladur fut be - a ri­vális szocialisták inkább csak sejthető jelöltjének, Jacques Delorsnak az esélyeit most ne latolgassuk -, Pasqua a mostaninál nagyobb tisztségre tart majd igényt. Esetleg magára a kormányfői posztra. Talán afféle erőgyakorlatnak szánta az idei augusztust, amikor, af­féle egyszemélyes kabinetként tevékenykedve, szívesen ruccant ki miniszterkollégái tevékenységi területeire is. Ám bármennyire halványult is az év eleje óta az akkor abszolút elnökesélyesnek tekintett, s a potenciális szavazók 60 százalékának támogatására méltán számító Balladur csillaga, akár ő, akár Chirac nemzetközi háttere sokkal stabilabbnak tűnik. A szorosabb együtt­működés felé menetelő Európa politikai korifeusai aligha fogják el­felejteni, hogy Pasqua - talán éppen a könnyen megszerezhető népszerűség oltárán elveket áldozva - egyike volt azoknak, akik a maastrichti szerződés elleni harcot irányították. Márpedig ebben a csatában alulmaradtak - igaz, csak éppenhogy - azok, akik Maast­richt céljai és módszerei ellen lázadozva valójában a francia nem­zeti bezárkózásnak ugyanazokat a bástyáit védelmezték, amelyek oltalmazásával Pasqua a legtöbb pontot szerezte a politikai főha­talomért vívott küzdelmében.­ ­V Szászi József Előrelépés Kína és az USA viszonyában Párbeszéd kezdődik az emberi jogokról Kína felújítja a Washingtonnal folytatott, magas szintű, emberi jogi párbeszédet - erősítette meg tegnap Sanghajban Ron Brown amerikai kereskedelmi miniszter, azt követően, hogy Pekingben megbeszéléseket folytatott a kínai vezetőkkel. A miniszter szerint új szakaszhoz érkeztek a kínai-amerikai kap­csolatok, az üzletkötések mel­lett több vitás kérdésben is si­került előrelépni. Brown az első amerikai kor­mánytag, aki a Kínának meg­adott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény májusi megújítása óta hivatalos látogatásra az ázsiai országba utazott. Clinton elnök a gazdasági együttműkö­dést állította a kétoldalú kapcso­latok középpontjába, elválasztva azt az emberi jogi kérdésektől. A Washingtonnal folytatott tárgyalások felújítására tett ígé­ret, úgy tűnik, nem befolyásolja a rendőrség tevékenységét. Pe­kingben tegnap ismét őrizetbe vették az egyik legismertebb kí­nai másként gondolkodót, Vang Dangot. Ő egyike volt az 1989-es diákfelkelés vezetőinek, s rövid időre már szombaton őrizetbe vették. A rendőrség arra figyel­meztette, hogy ne próbálkozzon semmiféle tiltakozó akcióval. Miután Vang ezt visszautasítot­ta, közölték vele, hogy ügyének következményei lesznek. Vang Dangot szerdán, otthonában vették őrizetbe, röviddel, mielőtt a meghívott külföldi újságírók a lakásához érkeztek volna.

Next