Új Magyarország, 1994. október (4. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

ZTENY C,n • Bulgáriában és Romániában is lezuhant csütörtökön egy-egy szovjet gyártmányú vadászgép. A bolgár légierő egy MIG-29-ese próbarepülés közben zuhant le a fekete-tengeri Burgasz kikötője közelében. A pilóta életét vesz­tette. A román MIG-21-es az er­délyi Torda városától nem messze zuhant le, de a pilótának sikerült katapultálnia. • Robert Galludi, aki Genfben, az amerikai-észak-koreai atomtár­gyalásokon Washingtont képvi­seli, közölte, hogy a megbeszélé­seket szerdán folytatják. A tár­gyalásokon az észak-koreai nuk­leáris létesítmények ellenőrzésé­nek a lehetőségéről folyik a vita. Galluci azt is közölte, hogy egye­lőre nem értek el érdemi hala­dást. • A német titkosszolgálatokat felügyelő miniszter cáfolta, hogy a Bild am Sonntag című lapnak adott nyilatkozatában azzal vá­dolta volna a moszkvai katonai vezetést: az orosz csapatok kivo­násakor jelentős mennyiségű fegyvert adtak el Szerbiának. Bernd Schmidbauer az orosz kémvadászfőnökkel folytatott beszélgetésén sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „az újságírók helytelenül értelmezték szavait". Titkos csúcs a nyári palotában Tudósítónktól: Husszein jordániai király és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök csü­törtök este újabb csúcsértekezle­tet tartott a Vörös-tenger partján fekvő Akaba városában, ahol a jordán uralkodó nyári palotájá­ban folyt le a rendkívül szívélyes légkörű megbeszélés. A találko­zót mindössze negyvennyolc órával annak létrejötte előtt ké­szítették elő a legszigorúbb titok­tartás jegyében, és így azt mind­össze a kormányfő egészen ma­roknyi legközelebbi munkatársa tudta. Mint kiderült, egy nappal a Husszein-Rabin találkozó előtt, ugyancsak titkos körülmények között Ammanba repült Ehud Barak tábornok, az izraeli vezér­kari főnök, aki a jordán főváros­ban kollégájával, a jordán vezér­kari főnökkel tárgyalt és valószí­nűleg Husszein királynál audi­encián jelent meg a csúcsérte­kezlet előkészítéseként. Csütörtök este nyolc órakor a tel-avivi Dov belföldi repülőtér­ről, amelyben egy katonai rész­leg is van, a kormányfő és lnsé­­rete a hadsereg helikopterén szállt fel és repült egyenesen Akabába, ahol a királyi palota te­rületén belül szállt le. Itt a király, a jordán miniszterelnök és az egész jordán politikai-katonai vezető csoport tagjai fogadták Rabint és I­séretét, akik között jelen volt Barak vezérkari főnök is. A találkozó után Husszein és Rabin közös nyilatkozatot bo­csátott ki, amelyben azon remé­nyüknek adnak kifejezést, hogy mielőbb sikerül megoldást talál­ni a még rendezésre váró prob­lémákra, és ennek nyomán lehe­tővé válik hamarosan a béke­­szerződés aláírása. Jenizsále­m - fen arányténye­­zők szerint Izrael több mint 360 négyzetkilométer területet haj­landó visszaadni Jordániának az úgynevezett Arává sivatagban, jóllehet Husszein ennél nagyobb területet kér. A másik megoldás­ra váró probléma­­ a vízellátás kérdése. D. O. Londoni tudósítónktól. Míg a legújabb közvélemény-ku­tatási adatok továbbra is egészsé­ges, sőt majdnem páratlanul erős munkáspárti fölény­t mutatnak, a párt különös és potenciálisan ve­szedelmes problémával küzd a számára talán legfontosabb an­gol övezetekben. Az „entrizmus" az angol enter szóból ered, amelynek a jelenté­se: „belépni". Az entrizmus a po­litikai és szakszervezeti életben azt jelenti, hogy egy csoport tö­megesen lép be egy szervezetbe abból a célból, hogy átvegye és a maga képére alakítsa át. Ilyen entrizmussal küzdött kis ideig a Munkáspárt a második világhá­borút közvetlenül követő évek­ben a kommunisták részéről, akiknek entrizmusa később évti­zedekre rányomta a bélyegét a brit szakszervezeti mozgalomra, valamint egyes jól megválasz­tott, befolyásos szakmákra és hi­vatásokra is. Ez a mostani entrizmus etni­kai jellegű. Közép-Anglia iparvi­­d­ékén tűnt fel, hogy egyes vá­lasztókerületekben hirtelen tö­megesen érkeztek a helyi alap­­­szervekhez felvételi kérelmek ázsiai származású brit állampol­gárok köréből. Egy kilencszáz párttagot számláló alapszerve­zetbe például hatszáz új személy kérte felvételét. Az effajta entrizmus azonnal és jelentősen módosíthatja a párt összetételét, parlamenti képviseletét és végső soron a po­litikáját. Az alapszabályok sze­rint az Országos Végrehajtó Bi­zottságnak kell ugyan jóváhagy­nia egy-egy választókerület je­löltjének személyét, ám az alap­szervezet tagsága „deszelektál­­hatja" - vagyis visszahívhatja, il­letve elhatározhatja, hogy nem jelöli a legközelebbi választáson. Kis híján ez történt a Munkás­párt egyik, köztiszteletben álló politikusával, Gerald Kaufmannal, aki sokáig a párt külpolitikai szó­vivője volt, más szóval „árnyék­külügyminiszter" . A Munkáspártot ez politikai és erkölcsi dilemma elé állítja. Erkölcsi dilemmája természete­sen az, hogy nem utasíthat vissza felvételi kérelmet nemze­tiségi vagy faji alapon. Nemcsak azért nem, mert ezt a fennálló törvények is tiltják, hanem azért sem, mert mint baloldali politi­kai párt, egész fennállása alatt mindig a nemzetiségek és fajok közötti egyenlőség hirdetője volt. Politikailag még súlyosabbá válhat a dilemma. Egyes adatok szerint a Munkáspárt körülbelül negyven mandátumot veszítene az Alsóházban, ha ázsiai szava­zói elpártolnának tőle. Ez a fo­lyamat különben is tart, mert köztudott, hogy mihelyt az új bevándorló ipari munkásból vagy alacsony beosztású közal­kalmazottból kisvállalkozó lesz - ami az indiai és pakisztáni ere­detű bevándorlók esetében igen gyakori -, jó részük egyébként is átteszi a szavazatát a liberális de­mokratákhoz vagy a konzervatí­vokhoz. Ezzel szemben, ha a párt tétlenül nézné ezt a minden jel szerint tervszerű kampányt, akkor egy-két évtized alatt ki­számíthatatlan irányban, de mindenképpen rétegérdekek irányában változhat politikai vo­nalvezetése. Jelen pillanatban a Munkáspárt alsóházi képviselői között az ázsiai eredetű állam­polgárok, még inkább a Mun­káspártra szavazó ázsiaiak szá­mához viszonyítva ez a réteg nem rendelkezik elegendő kép­viselővel. Ugyanez azonban már nem mondható el a helyi önkor­mányzatokról. Egy-két esetben kiderült, hogy személyek vagy szerveze­tek anyagi ösztönzőt is alkal­maztak, vagy legalábbis felaján­lották, hogy ők fizetik majd az újonnan belépők tagdíját. E kor­rupt szavazatvásárlás ellen lehet küzdeni. Ez azonban aránylag ritka jelenség, talán azért is, mert nehéz bizonyítani. Ahol pedig ilyesmi nem bizonyítható, ott a párt nehezen teheti meg, hogy egyéni felvételi kérelmeket el­utasítson, mert a kérelmező bőre barnább a brit szigeteken meg­szokottnál. A párt új, demokra­tikusabb belső választási politi­kája, az „egy ember, egy szava­zat" pedig gondoskodik arról, hogy­­ az entrizmus rövidesen a párt tisztújító választásain is meghozhassa gyümölcsét. ’László ^ Jpischkyl ^ t laEntrizmus és laji^lerem^^onban Amikor a tömeges belépésnek sem örül a párt IV. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM II II 1994. OKTÓBER 1., SZOMBAT KÜLFÖLD Haiti: feloldott ENSZ-szankciók Líncshangulat, robbantás után Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön feloldotta azokat a gazdasági és büntetőintézkedé­seket, amelyeket a testület tavaly és az idén hozott Haiti ellen. A büntetőintézkedéseket azonban csak egy nappal azt követően he­lyezik hatályon kívül, hogy Jean- Bertrand Aristide, a törvényesen megválasztott, majd később számű­zött elnök visszatér a szigetországba. A BT tavaly két, az idén pedig egy Haiti-ellenes intézkedést hozott. Ezek megtiltották a szi­getországba irányuló olaj- és fegyverszállításokat, valamint tengeri blokádot rendeltek el Haiti körül. Helyszíni hírügynökségi je­lentések szerint nem csitulnak a kedélyek Port-au-Prince-ben a csütörtökön elkövetett robban­tásos merénylet után. A legfris­sebb beszámolók szerint az öt (és nem három) áldozatot, valamint mintegy 40-50 sebesültet követe­lő robbantást követően a feldü­hödött tömeg nekiesett egy ga­rázsnak, azt üvöltözve, hogy az épületben vannak a merénylők. A garázs egyébként a főváros rendőrkapitányának a tulado­­na. Végül valahonnan előránci­­gáltak egy fiatalembert, akit az egyik tettesnek véltek. Már majdnem agyonverték, amikor amerikai katonai rendőrök siet­tek a szerencsétlen segítségére. A rémült gyanúsított a biztonságot nyújtó amerikai bakancsok vé­delmében FOTÓ: AFP - JAIME RAZURI Azerbajdzsán Politikai gyilkosságok Ismeretlen tettes Bakuban csü­törtökön késő este meggyilkolta az azerbajdzsán parlament el­nökhelyettesét. A Gejdar Alijev ál­lamfő egyik közeli emberének számító Afijaddin Dzsalilov szol­gálati gépkocsiján hazafelé tartott, amikor a merénylő géppisztolyból több lövést adott le a járműre. Raszul Gulijev parlamenti el­nök éles hangú nyilatkozatban ítélte el a merényletet, és nyuga­lomra intette tévébeszédében a lakosságot. A gyilkoság miatt fo­kozott készültségbe helyezték a fegyveres erőket, és lezárták az azerbajdzsán fővárosból kiveze­tő utakat. Dzsalilov meggyilkolásának valószínűleg politikai okai van­nak. A politikus korábban a na­­hicseváni autonóm terület veze­tője volt, és ő vezette a bakui küldöttséget is a karabahi tár­gyalásokon. Mindössze néhány órával az azeri parlament elnökhelyettese ellen végrehajtott támadás után, péntekre virradóra újabb gyil­kosság történt Bakuban. Isme­retlen fegyveresek ezúttal az ál­lamfő különleges hírszerző szol­gálatának főnökét lőtték le. Sam­­szi Ragimov ezredes éppen haza­felé tartott, amikor a halálos lö­vés érte. (MTI) háttér Keresd a pénzt! Az utóbbi időszak egyik leghomályosabb, legáttekinthetetlenebb ügyévé kezd változni a Krím-félszigeten bekövetkezett hatalmi vál­ság. Bizonyítják ezt a minapi hírek is, melyek szerint a helyi parla­ment megfosztotta hatalmától Jurij Meskov elnököt, aki azonban a jelek szerint - nem is sikertelenül - nem óhajtja figyelembe venni ezt a döntést. Emlékeztetőül nem árt tudni ugyanakkor, hogy a krí­mi parlament az elnök szándékai szerint már csupán papíron léte­zik, hiszen korábban feloszlatta azt. Más kérdés, hogy ennek nem lett foganatja. Első megközelítésre valamiféle operett-puccsra emlékeztetnek a krími történések, a tét azonban meglehetősen komoly: nemcsak az orosz-ukrán nézeteltérések egyik vitatárgya a terület, de óriási pénzek is forognak kockán. A számos váratlan fordulat miatt re­ménytelen próbálkozás lenne teljes áttekintést adni a krími politi­kai krími természetrajzáról, elégedjünk meg most elsősorban az ügy anyagi vonzataival. A krími honatyák nemcsak korábbi szövetségesüket, Meskov el­nököt támadják, de a kormányt is, annak lemondását követelve. Megfigyelők szerint ennek oka nem annyira a gazdasági reformok kudarca, mint inkább azok megléte, beindulása volt. Megfigyelők szerint a paradoxnak tűnő helyzet mögött az áll, hogy a Krím ko­rábbi kormányzatai, de a törvényhozás is mindent megtettek an­nak érdekében, hogy lassítsák, szabotálják a tényleges privatizáció folyamatát, amely az egyik előfeltétele a piacgazdaságra való átál­lásnak. A Szovjetunió széthullása után a krími Legfelsőbb Tanács úgymond államosította az orosz és az ukrán tulajdonokat, létre­hozva ezzel azt a jogi káoszt, amely elemi érdekévé lett a külön­böző kétes (alv­ági) üzleti köröknek. A helyi tőke újsütetű lovagjai, akik a tengerparti bárok és kaszinók, a szervezett prostitúció révén alapozták meg minibirodalmaikat, kiválóan használták ki a kusza tulajdonjogi állapotokat, amikor például egy-egy - mondjuk úgy: állami - szanatóriumot minden felügyelet és megkötés nélkül üze­meltetett egy „üzleti társaság". Arról is hallani, hogy például az egyik honatya úgy kapta bérletbe Szimferopol egyik előkelő negye­dét - ahol éttermeket, bárokat üzemeltet - hogy semmilyen írásos dokumentum nem rögzíti, mennyit is kell(ene) fizetni a bérletért. Ebben a helyzetben érthető, hogy a helyi - nem ritkán alvilági­maffiózó körökkel összefonódó - tőke ingerültséggel fogadta a ta­­binet határozott reformterveit, s mindent megtett azok leállítására. A Jevgenyij Szaburov nevével fémjelzett kormányzati próbálkozá­soknak volt ugyanakkor egy el nem hanyagolható részlete, neve­zetesen, hogy a magánosítási programot gyakorlatilag az orosz (pontosabban oroszországi) tőke bevonásával képzelte el. Nlván­­valóan nem utolsó sorban ez a körülmény váltotta ki a helyi - egyébként szintén zömmel orosz - tőke féltékenységét és haragját. Ezért (is) lett kegyvesztett Jurij Meskov, aki ezek után Moszkva szá­mára sem lehet már annyira fontos figura, hogy a főképpen orosz elképzelések szerint formálódó orosz-ukrán közeledést kockáztas­sák miatta a fekete-tengeri flotta erődemonstrációjával. A sors különös fintoraként Meskov inkább számíthat - noha tel­jességgel nem bízhat benne - Kiev bizonyos fokú támogatására. Leonyid Kucsma államfő a maga­s Ukrajna számára előnyösen hasz­nálhatja ki, hogy a krími hatalmi viszályban a döntőbíró szerepét játszhatja el s ezért az „oszd meg és uralkodj" elv alapján aligha­lehet érdekelt Meskov gyors bukásában. Kérdés persze, hogy meg­mentése érdekében hajlandó-e tenni valamit. Daróczi László Ukrán kolerahelyzet Az ukrán főügyészség jogi kere­setet nyújtott be száz magas be­osztású egészségügyi és önkor­mányzati vezető ellen, amiért nem intézkedtek időben a kole­rajárvány megfékezése érdeké­ben. A nyomozásból kiderült: már június elejétől ismert volt a közegészségügyi szolgálat veze­tői számára, hogy egyes körze­tekben felbukkant a kór, de ezt akkor még nem vették komo­lyan. És bár tudták, hogy a fo­lyókban kifogott halak is terjesz­tik a betegséget, túl későn ren­deltek el ellenőrző vizsgálatokat ez ügyben. A Krím néhány körzetében csökkent a járvány hevessége. Más megyékben azonban to­vább növekszik a halottak és a betegek száma. Eddig Ukrajna 25 megyéjéből tízben találtak ko­­lerás beteget, 17-en haltak meg, 720 beteget tartanak nyilván, és ötezer olyan személyt, aki velük kapcsolatban állt az elmúlt na­pokban. A járvány már az ország keleti megyéit is elérte, az el­múlt napokban Dnyepropet­­rovszk és Donyeck térségében is több tucat beteget kellett ke­zelni. (MTI) Elmaradt Jelcin találkozója az ír kormányfővel Rosszullét vagy malőr? Orosz-amerikai szabadkereskedelmi övezet létesítésére tett javasla­tot Seattle-ben Jelcin orosz elnök, aki a Csendes-óceán partján lévő amerikai iparvárosban fejezte be az Egyesült Államokban tett láto­gatását. Jelcin nem részletezte, hogy mely területeken képzeli el a sza­badkereskedelmi övezetet. Ezt a gondolatot üzletemberekkel tárgyal­va vetette fel, akiket igyekezett meggyőzni, hogy Oroszországban biz­tonsággal be lehet fektetni tőkét. Az orosz elnök Egyesült Álla­­mok-beli látogatásáról hazatérő­ben tegnap nem szállt ki repülő­gépéből az írországi Shanonn­­ban, annak ellenére, hogy a re­pülőtéren fogadására megjelent Albert Reynolds ír kormányfő. Oleg Szoszkovec első miniszterel­nök-helyettes közölte, hogy Jel­cin a 17 órás repülésben nagyon kifáradt, nem érzi jól magát, és alszik a repülőgépében. Törölték Jelcin feleségének az ír kormány­fő feleségével való találkozóját is. Az orosz „first ladynek" szánt vi­rágcsokrot az ír kormányfő fel­küldte a gépre. Az orosz elnöki sajtóiroda pénteken közleményt adott ki, s ebben túlterhelés következtében fellépő kisebb rosszulléttel ma­gyarázta, hogy Borisz Jelcin nem vett részt az írországi tárgyaláso­kon. A közlemény az orosz ál­lamfő orvosára hivatkozva kö­zölte: Jelcint túlságosan kimerí­tették washingtoni tárgyalásai és seattle-i utazása. Az elnök az Egyesült Államokból hazatérő­ben rossz közérzetre panaszko­dott. Ezért úgy döntöttek, hogy nélküle tartják meg a megbeszé­léseket. A közlemény emlékeztetett arra, hogy végül Oleg Szoszko­vec első miniszterelnök-helyet­tes és Oleg Davidov külgazdasági miniszter képviselték az orosz vezetést, s tárgyalásaik eredmé­nyesnek bizonyultak. Albert Reynolds ír kormányfő az orosz hírügynökségnek adott pénteki nyilatkozatában jelezte, hogy Jelcin a most elmaradt rövid megbeszélések helyett a későb­biekben hosszabb látogatást ter­vez a szigetországba. Közismert tény, hogy Jelcin időnként egészségügyi problé­mákkal küszködik: hátfájás kí­nozza, és szívbántalmai is van­nak. A Kremlből tudósító újság­írók szerint azonban a hivatalos rendezvényekről való váratlan távolmaradásainak oka általá­ban nem valamilyen betegség, hanem az, hogy szeret a pohár fenekére nézni - így a Reuter.

Next