Új Magyarország, 1995. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
( Egy év a román politikában, cs) Az eseménytelenség hónapjai Tudósítónktól: A bukaresti Adevarul című napilap idén is elkészítette szokásos év végi közvélemény-kutatását, amelyben a parlamenti pártok vezetői válaszolnak a feltett - többnyire szokványos - kérdésekre. Az 1994-es esztendő elsőrangú eseményét ki-ki a maga szemszögéből igyekszik meghatározni. A Funar-párt szóvivője például a kormányba való belépésüket, a Polgári Szövetség pártjának elnöke néhány nappal ezelőtt megalakított „Liberálisok" elnevezésű négypárti szövetséget, a Demokrata Párt elnöke pedig a Vacaroiu-kormány elleni resicai szakszervezeti megmozdulásokat emelte ki. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint azonban az 1994-es esztendő román politikáját éppen az eseménytelenség, a kiemelkedő momentumok hiánya jellemzi. Markó Béla utal arra, hogy továbbra is csak egy helyben topog a privatizáció, és Románia nagyon keveset teljesített az Európa Tanács ajánlásaiból is. Otto Weber, a Román Ökológus Párt elnöke azt látja a legnagyobb román belpolitikai eseménynek, hogy a Vacaroiu-kormány az elszenvedett támadások, sorozatos bírálatok ellenére is talpon maradt. A legvitatottabb román politikai személyiségek között Nicolae Vacaroiu miniszterelnök és Corneliu Coposu parasztpárti elnök neve szerepel leggyakrabban, de felkerült a listára a parasztpárti Valentin Gabrielescu is, akit az 1989 decemberi romániai eseményeket vizsgáló bizottság élén kifejtett ingatag tevékenysége miatt menesztettek a pártja főtitkári tisztségéből. A leggyengébb politikai teljesítmény megjelölésénél is többször feltűnik Nicolae Vacaroiu miniszterelnök neve, nyilván nem a kormánypártiak, szövetségesek részéről, de ezt a kérdést néhány pártvezető arra használta fel, hogy a nevét megjelölve „üzengethessen" személyes vagy politikai ellenfelének. Az év legsikeresebb román politikusát nagyon kevesen jelölték meg név szerint. A parasztpárt szóvivője szerint „ilyesmi" nem létezik Romániában, esetleg külföldön kellene keresni. Hasonlóan vélekedik még négy-öt megkérdezett. A román politika idei legnagyobb baklövésének meghatározásában említik a Funar-párt belépését a kormányba. Markó Béla szerint a legnagyobb baklövést a nemrég kinevezett amerikai nagykövet elleni levél szerkesztői, aláírói tették. Többen is említik az őszi esetet, amikor a román hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt Hohenzollern Mihály volt uralkodótól, és a királyi család a bukaresti repülőtérről fordult vissza. Másik példa a baklövésekre a Valentin Gabrielescu parasztpárti szenátor részrehajló, hatalompárti megnyilvánulása az 1989 decemberi eseményeket kivizsgáló bizottság működésében, főleg Ion Iliescu meghallgatásának óráiban. B. L. Tolvaj van a kertemben - riadtam rá a valóságra újév reggelén, amikor szarkacsörgés ébresztett az ablakom alatti cseresznyefáról. Nem tudom, miért fogalmaztam ilyen élesen, egy városi kertben alig-alig akad esélye a jó küllemű madárnak, hogy bármit elragadjon. Az otromba hang azonban gyerekkoromat idézte, amikor nagyanyám hallatán nyomban az udvarra sietett megnézni, nem bántja-e az aprójószágot, a tojást. A szarka valóság volt, hirtelen támadt hangulatom kissé nyomasztó visszaérzés. Különben is érzek valami fenyegetőt ebben a kopott, szürke reggelben. Csaknem a szarkával egy időben másik ismerős hang hívta föl magára figyelmemet: vadludak rikoltoztak az égen. Kinéztem, persze hogy kinéztem, délnek húztak, hideget jósoltak józan V betűjükkel. Tolakodó hangok a szilveszteréjszaka zaja után ránk szakadt csöndben. Másnapos kedélytelenség. Csak mintha kissé hosszúra nyúlnék ez a másnap. Mintha az életünk játszódnék le ebben a másnapban - nem a holnap, de a tegnap öngyilkos reményével. Tipikus kelet-európai életérzés, legföljebb vásári trükkökhöz vezet, amelyek közül számunkra legismertebb az itt-a-piros-hála-piros kijátszhatatlan esélytelensége. Szükségeltetnék hozzá az az optimizmus, amely a lázadó Albert Camus sajátja: „Aki nem hord szemellenzőt, annak nincs szebb látvány, mint az értelem csatája a legyőzhetetlen valósággal." Egyetlen probléma van: a valóság jórészt magunk vagyunk. Valahogy úgy sikerült, hogy a mi kertünkben szinte mindig csörgött a szarka. Igazán hozzászokhattunk volna. Talán emiatt is gondoltuk 1989-ben olyan makacsul, hogy ennek vége van, és vágtunk neki 1990-nek azzal a balek hittel, ami akkor jellemzett bennünket. Bizony, bizony még a szemellenzőt is viseltük olykor, hogy ne adjunk módot magunknak a gyönyörködésre. Nem is láttuk igazán, mi történik. Nem láttuk - például - elég világosan, hogy amíg a konzervatív koalíció az ország kormányzásával, demokratikus intézményrendszerének megteremtésével bajlódik, addig az átvedlett szarkák csöndben elorozzák előleelőlünk az országot. Azaz: nem is olyan nagy csöndben, hiszen a liberálisok parlamenti hangoskodása megadta a méltó aláfestő zenét. Mire észbe kaptunk, a bűvészmutatvány megtörtént. Nem volt ez kisebb manőver, mint az egykori kollektivisták be- Szarkacsörgés mutatták, hogyan képesek pillanatok alatt privatizálni azt, ami korábban közösként volt az övék. Óriási csel volt, megalapozták a gazdaságban a politikai jövőjüket. Az az érdekes, hogy nincsenek is túlságosan sokan, vagy tíz elvtárskapitalista tartja markában az egész magyar gazdaságot, oszt koncokat kénye-kedve szerint a szolgálatosoknak. Természetesen bekapcsolódtak a nemzetközi láncolatba, ugyanis tudják, ez a legjobb védelem a birtokláshoz. Ebből a helyzetből gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Meg is tették: 1994 májusában saját urnáikhoz terelték a magyar választópolgároknak több mint felét, jelezvén: demokratikusan is tudnak politikai hatalmat szerezni, ha úgy hozza úri szeszélyük. A polgár megszédítésére elegendő volt két varázsfogalom: a szakértelem meg a szociális érzékenység. El kell ismernünk, a gazdasági hatalom kisajátítását nem éppen dilettánsok hajtották végre. Szakértelemnek mégsem nevezném, mivel a szemfényvesztést, a szélhámosságot nem szokás így minősíteni. Ezek mindössze az arcátlanság válfajai. Ami történt, hatalmas arcátlanság, vetekszik 1949 történéseivel, ez azonban csinosabb, nincsenek moszkovita lakájok, orosz fegyverek. A szarkacsörgés akár a Stille Nacht melódiáját is fölveheti. Mégis szarkacsörgés marad, legföljebb jó pár fül képtelen azonosítani. Az év utolsó hetében a szarkákat politikai szinten megjelenítő libero-bal kormány minden különösebb erőfeszítés nélkül vitte át a parlamentben költségvetését (sőt, a ki tudja, mire jó pótköltségvetést!), holott észrevehetően zűrös tételeket is tartalmazott. És hogy a választópolgár még ennél is jobban érezhesse a szakértők szociális érzékenységét, a korábban bejelentett drasztikus áremelésekhez újabbakat társított csipetnyit sem engedve a gorombaságból. Alapvető élelmiszerek ára szalad el a vásárlók pénztárcájától fényévnyi távolságra, ha pedig nagy naivan arra gondolnának, hogy majd olcsóbban beszerzik azokat vidéken, hát megnézhetik, mi marad a pénzükből, ha a vonatra szállást megkockáztatják. A választópolgár most aztán tökéletesen be van kerítve, a hurok egyre szorul. Megfojtani teljesen nem fogja, munkájára mégiscsak szükségük van a nagy érzékenyeknek. Igaz, a nyomasztásnak még számos kifinomult vagy durvább eszköze is van. Például a hol itt, hol ott fölbukkanó árkartellek. Ezt ugyan a törvény tiltja, mire azonban fény derül rájuk - ha egyáltalán derül - már tekintélyes vagyonra tettek szert alkotói. Legutóbb a kávékartell lefülelésével örvendeztettek meg bennünket a szakértők, akiknek hogyan, hogyan se, végül föltűnt, miként meredezik a feketeleves ára. (Ahhoz is szükség van darabelminőségű arcbőrre, hogy most a televízióban árengedménnyel reklámozza magát a legnagyobb magyar kávécég.) Hát így élünk. Az elvtársak nem számoltak el vele, hogyan és mennyiből építették a mi bőrünkre a kommunista paradicsomot, az osztály nélküli, de inkább osztályon kívüli társadalmat. Kapták-fogták magukat, átmentek útba, és most a magyar gazdaságot hozzák rendbe szakértelmükkel a mi bőrünkre. Fantasztikus alternatíva. Az ország választópolgárainak (természetesen akik voksoltak) több mint ötven százaléka tekintette valós alternatívának 1994 májusában; jó részük még az önkormányzati választásokon is márciusban, az első energiaszámlák kiegyenlítésével,alighanem előttük is szertefoszlik a vélt lehetőség. A megnyúzottak általában nem örülnek a nyúzókés kitűnő minőségének. Ám azt nem árt most tudatosítaniuk önmagukban: márciusban már semmilyen alternatíva sem lesz - se balról, se jobbról, jobbközépről sem. A középpolgári pártok egyszerűen nincsenek olyan helyzetben, hogy a májusi vereség után ilyen hamar alternatívát kínálhatnának, mi több, azt is nagyon nehéz volna megjósolni, egyáltalán mikor lesznek helyzetbe hozhatók. Ugyanakkor látjuk, hogy nem csak a libero-bal koalíció nem egységes, de a két párt külön-külön sem monolit. A fenyegető hasadások azonban a politika durvulásához is vezethetnek, amiből megintcsak kevés jó származtatható át a választópolgárra. A bizonytalanság mellé a növekvő feszültségérzet, ennyi az esély. Csörgő szarka ébresztett újév reggelén. Sajnos, nem tarthatom jó előjelnek. Miként azt sem, hogy ilyen alacsonyra belóg az egyhangúan szürke ég, és rátelepedik egyre nehezebb lelkünkre. Fábián László májusa van. V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1995. JANUÁR 2., HÉTFŐ tudósítás Vacogó üzlet Ukrajnában Az ukrán gazdaság válságos helyzete miatt a kereskedelemben is korlátozták a közüzemi ellátást, a fűtést és az áramot. A kievi piacon hidegben, vaksin számolja a vevő összekuporgatott kuponjait FOTÓ: APEFREM LUKATSKY 1 ■ 1 ■ 3CO^1 L Nemzeti ünnep újévkor Pozsonyi tudósítónktól: Szlovákiának január elseje kétszeres ünnep, hiszen nemcsak az újév első napját, hanem az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttének évfordulóját is jelenti - mondta egyebek között újévi beszédében a szlovák köztársasági elnök. Michal Kovac röviden értékelte az 1994-es esztendőt. A tavalyi év első hónapjaira, véleménye szerint, már a kormányválság jelei mutatkoztak, amelyből a kiutat az államfő a széles körű koalíciós kormány megalakításában látta. Vladimír Meciar, az akkori kormány elnöke és mozgalma, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem mutatott hajlandóságot a széles körű kormánykoalíció létrehozására. A parlament végül is március 11-én megvonta a bizalmat Vladimír Meciar kormányától, ez volt a második alkalom, hogy Meciar a megbízatási időszak lejárta előtt kénytelen távozni a miniszterelnöki posztról. A széles körű kormánykoalíció munkájában valamennyi parlamenti párt részt vesz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmon, a Szlovák Nemzeti Párton kívül, a magyar pártok pedig csendes támogatói a kormánykoalíciónak. Jozef Moravcík ideiglenes kormányának működését az államfő pozitívan értékelte. Tavaly Szlovákia népe három alkalommal járult az urnák elé. A polgárok részt vettek a parlamenti és az önkormányzati választásokon, az alacsony részvételi arány miatt viszont megbukott az október 22-re kiírt népszavazás a privatizációban felhasznált pénzek eredetéről. December 13-án Michal Kovác államfő kinevezte a Vladimír Meciar által alakított kormányt, amelynek tizennyolc tagja van, ebből tizenkettőt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, négyet a Szlovákiai Munkásszövetség, két minisztert pedig a Szlovák Nemzeti Párt adott. 1994-ben tehát három kormány működött Szlovákiában. Az államfő újévi beszédében szólt arról: az ország szempontjából nagyon fontos, hogy a decemberben kinevezett kabinet kitöltse megbízatási időszakát. Michal Kovác az ország területén élő nemzeti kisebbségekről szólva hangsúlyozta: az ő számukra a Szlovák Köztársaság éppúgy a hazát jelenti, mint az államalkotó nemzet számára. A Szlovák Köztársaság létrejöttének második évfordulóját az új év első napján pozsonyiak ezrei ünnepelték a szlovák főváros főterén. Vladimír Meciar kormányfő az államünnep alkalmából ünnepélyes fogadást adott, amelyen a kormánytagokon kívül több neves közéleti személyiség is részt vett. Ivan Gasparovic, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke újévi beszédében többek között annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 1995-ben a társadalomban őszinte igyekezet mutatkozik befejezni azokat a változásokat, amelyek 1989 őszén és 1993. január 1-jén kezdődtek. Gasparovic házelnök optimizmusát nem osztja az ország polgárainak többsége. A Gallup Intézet felmérése szerint a szlovákok 53 százaléka úgy véli, hogy 1995 rosszabb lesz, mint 1994. ________________________ _ Kamoncza Márta Ötvenszázalékos szegénység Afrika, a szomorú kivétel A Világbank számításai szerint a fejlődő országok lakosságánál a szegény sorban élők aránya a következő húsz-harminc évben csökkenni fog. A szomorú kivétel Afrika: míg ott jelenleg a lakosság negyven százaléka él szegénységben, ez az arány a következő évtizedekben ötven százalékra fog emelkedni. Az általánosan elterjedt előítéletek egyike, hogy Afrika súlyosbodó válságát el lehetett volna kerülni, ha megfelelő gazdaságpolitikát folytatnak. Ez a nézet azonban nagymértékben lebecsüli a nemzetközi gazdasági környezet hatását: nem a „rossz" afrikai gazdálkodásról van szó, hanem arról, hogy a nyolcvanas évektől a legtöbb afrikai exporttermék világpiaci ára a mélybe zuhant. A következmények azután ismertek: az exportra szánt élelmiszert mindenképpen meg kell termelni, függetlenül attól, mi marad a gyorsan növekvő lakosság élelmezésére. A Világbank egy másik tanulmányából kitűnik, hogy miközben a nyomott exportárak fennmaradnak, ,a kontinens élelmiszerhiánya a következő harminc évben még súlyosbodni fog. Másképp fogalmazva: egyre nagyobb mennyiségű élelmiszer behozatalára lesz szükség, mégpedig olyan méretekben, ami minden valószínűség szerint messze meghaladja majd a világpiaci lehetőségeket. Tehát túlzás nélkül bibliai méretű válság következik be, tízmilliók fognak majd éhezni. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága még 1989-ben tervet dolgozott ki a kontinens gazdasági és társadalmi szerkezetének átalakítására. A terv kidolgozói szerint tartós gazdasági növekedés nem képzelhető el a jelenlegi, megnyomorító gazdasági és társadalmi keretek átalakítása nélkül; a politikai és a gazdaságpolitikai változásoknak párhuzamosan és egymást erősítve kell bekövetkezniük. S nem lehet demokrácia sem, ha nincs demokratikusan végbemenő gazdasági fejlődés. Afrika népei arra vágynak, hogy egyszerű biztonságban élhessenek, hogy naponta ehessenek, hogy betegség esetén gyógyszerhez jussanak, hogy ne legyenek polgár- és egyéb háborúk, ne sújtsa őket a bűnözés. Adebayo Adejedi Lagos (Interco Press)