Új Magyarország, 1995. október (5. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

Kínai tervek­ és vádak T­aj­van visszacsatolása Kínához a történelmi folyamat elkerülhe­tetlen fejleménye lesz - jelentette ki szombaton Li Peng kínai kor­mányfő, a Kínai Népköztársaság megalapításának 46. évfordulója alkalmából mondott beszédé­ben. Utalt arra, hogy Peking fe­nyegetésnek szánta a független­ségre törekvő szigetország part­jainál a közelmúltban végrehaj­tott rakétakísérleteket.­­ A kelet­­kínai-tengeren tartott legutóbbi hadgyakorlatok bizonyítják a kí­nai Népi Felszabadító Hadsereg rendíthetetlen elszántságát, amellyel kész megvédeni az ál­lam szuverenitását és területi in­tegritását - mondta Li Peng a Né­pek Nagy Csarnokában összese­­reglett háromezer vendég előtti az évforduló előestéjén. A Jő­na jú-5 Husban és augusztusban több ra­­kéta-lőgyakorlatot is tartott Taj­van északi partjainál, nem kis pá­nikot keltve ezzel a szigetország lakóinak körében.) A kínai miniszterelnök beszé­dében dicsérte a kínai gazdaság gyors ütemű növekedését, ugyanakkor említést tett a kom­munista párton belül leleplezett, nagy port felvert korrupciós ügyekről is. Egyben kitért Pe­king és Washington feszült vi­szonyára is. A két ország kapcso­latai ugyanis jelentősen romlot­tak, mióta Washington engedé­lyezte Li Teng-huj tajvani elnök­nek, hogy magánlátogatást te­gyen az Egyesült Államokban. Jena ezek után azzal vádolta Washingtont, hogy támogatja Tajvan függetlenségi törekvé­seit. (MTI) -Cu 0­uv 'ycujKAT ''/;; W ! 12 A ki^ , ggil., fct. ^61 Iwlgx II. i^U'l 2.,HÉTFO ^ V. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1995. OKTÓBER 2 . KÜLFÖLD ­ Izrael budapesti nagykövete a tabai egyezményről A valódi békefolyamat reménye Folytatás az 1. oldalról­­ Az oslói elvi nyilatkozat szelle­mében bekövetkezett elmozdu­lás nehéz tárgyalássorozatra tett pontot. Ez viszont, mint a neve is mutatja, ideiglenes egyezmény - fogalmazott Joel Aron nagykövet. Fontosnak látom, hogy a wa­shingtoni aláírásnál jelen volt több szomszédos arab állam ve­zetője, az egyiptomi elnök, Jor­dánia királya, sőt még távolabbi arab államok képviselői is. Visszafordíthatatlan folyamat ez, bár vannak a békés megegyz­­ésnek ellenségei is. Az izraeli katonai alakulatok ki­vonása hét arab városból a terület demilitarizálását jelenti?­­ Nem. Itt arról van szó, hogy a közbiztonság felügyelete pa­lesztin biztonsági szervek kezé­be kerül az említett városokban. A palesztinok ezáltal saját „élet­térhez" jutnak. A szerződés lé­nyege éppen ez: a hatalom a vá­lasztott palesztin szervezetek kezébe kerül.­­ Továbbra is fenyegetheti a béke­­folyamatot a szélsőségesek, például a Hamasz terrortevékenysége, amely a palesztin vezetést sem ismeri el. Ezek a szélsőségesek nem­beszerződést megsemmisítenék. Viszont, aki hallotta Jasszer Ara­fat beszédét és a PFSZ másik ve­zetőjét, amint a w­ashingtoni alá­írás után nyilatkoztak, az előtt világossá válhatott, hogy szán­dékukban áll keményen fellépni a terrorszervezetekkel szemben. Nem lehet véletlen, hogy az alá­írási ceremónián a térség álla­main kívül az EU, sőt Japán is képviseltette magát. Úgy gon­doljuk, mindezek a nagy méltó­ságok nem jöttek volna el a teg­napi ceremóniára, ha nem len­nének meggyőződve arról, hogy Izraeli-szír közeledés a láthatáron Tel-avivi tudósítónktól. Az amerikai kormányzat opti­mista az Izrael és Szíria közötti békefolyamat kilátásaival kap­csolatban is. Azok után, hogy Iz­rael és a palesztinok a múlt héten Washingtonban aláírták az „Os­­ló-II." átmeneti egyezményt, a Fehér Ház szakértői valószínű­nek tartják, hogy Szíria is csatla­kozik a békefolyamathoz, és fel­újítja a tárgyalásokat Izraellel. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy Warren Christopher amerikai külügyminiszter Asszad elnök tudomására hozta, misze­rint Benjamin (Bib) Natanjahu, a jobboldali ellenzéki Likud vezé­re a jelek szerint hajlandó lesz számottevő területi engedmé­nyekre Szíria javára, ha a Likud hatalomra kerül. Nem nyugosznak viszont a kedélyek Izraelben a paleszti­nokkal kötött egyezmény azon szakasza körül, amely előírja a bebörtönzött palesztin biztonsá­gi foglyok szabadon bocsátását. A szabadlábra helyezendők kö­zött van huszonnyolc nő is, akiknek a kegyelmi ügyéről Weizman államelnöknek kell döntenie. Tegnap, vasárnap egy polgári beadványra reagálva a legfelsőbb bíróság letiltotta biz­tonsági foglyok szabadon bocsá­tását, amíg a knesszet előzőleg nem hagyja jóvá a palesztinok­kal kötött egyezményt és annak a foglyokra vonatkozó szaka­szát. Weizman elnök egyébként azt hangoztatta tegnap, hogy csak a Rabin miniszterelnökkel való személyes tanácskozás után hozza meg döntését a palesztin nők ügyében, és kitart amellett, hogy egyetlen olyan személy­nek sem ad amnesztiát, akinek kezéhez „vér tapad". Ugyanez a legfelsőbb bíróság tegnap egy másik döntésében kötelezte a kormányzatot, hogy negyvenöt napon belül indokol­ja meg, miért nem indítanak bűnvádi eljárást a biztonsági szolgálat (Sin Bét) azon nyomo­zói ellen, akik felelősek azért, hogy egy terrorista tevékenység gyanújával letartóztatott palesz­tin a kihallgatás során elhunyt. A palesztinok szerint a Sin Bét olyan kihallgatási módszert al­kalmazott, ami a letartóztatott halálát okozta, de ennek ellené­re mindössze belső fegyelmi megrovásban részesítették a nyomozót, holott rendes bűn­ügyi eljárást kellett volna indíta­ni ellene. Dan Ofry Választások Portugáliában Portugáliában tegnap reggel megnyíltak a szavazóhelyiségek, hogy a mintegy 8,9 millió válasz­tópolgár dönthessen a 230 tagú parlament összetételéről. A man­dátumokért 13 párt hozzávető­leg háromezer jelöltje verseng. A jobboldali liberális szociálde­mokraták (PSD) két kormányzá­si periódusa után közvélemény­kutatások szerint a sz­ociálde­­mokrata irányzatú szocialisták (PS) ezúttal eséllyel pályáznak a győzelemre. Anibal Cavaco Silva szociáldemokrata miniszterel­nök többé nem jelölteti magát. A stafétabotot a 45 éves Fernando Nogeira vette át, aki egy eszten­deje áll a PSD élén. Felmérések szerint az Antonio Guterres vezet­te Sz­ocialista Párt most a legerő­sebb politikai formációvá léphet elő, a szavazatok mintegy negy­ven százalékával. A PSD a vok­­sok 36 százalékára számíthat. A törvényhozásban jelen lesz a jobb­oldali nacionalista Néppárt (PP), valamint a kommunistákat és zöldeket tömörítő szövetség (PCP) is. (MTI) Fernando Nogeira, a szociáldemokraták vezetője, hívei körében FOTÓ: MTI/EPA A franciák sem akarnak robbantásokat Nyolc-tízezer ember vonult vé­gig szombaton Párizs utcáin, til­takozva a francia kísérleti atom­robbantások ellen. A megmoz­dulást 150 szervezet felhívására tartották, s azon a franciák mel­lett több száz brit, olasz, spanyol és belga is részt vett. Hasonló ak­ciók voltak Franciaország szá­mos más városában, ezek továb­bi 10-12 ezer embert vittek az ut­cákra. A párizsi tüntetés látvá­nyos mozzanata volt, amikor a menet összes résztvevője lefe­küdt a földre, egy atomrobban­tás hatását szimulálva. A plaká­tok „Hirochirac" megállítását kö­vetelték, más feliratok pedig azt hangoztatták, hogy inkább a „bé­rekre, nem pedig az atomkísérle­tekre" kellene a pénzt költeni. A tömeg egyébként igazán színpompás látványt nyújtott, mert számos fiatal különböző jelmezekbe öltözve mutatta ki tiltakozását a robbantások ellen. A felvonulók között ott voltak a Greenpeace nemzetközi környe­zetvédő szervezet franciaországi irányítói, s felvonult például Henri Emmanuelli, a francia szo­cialisták vezetője is, jelezve ez­zel, hogy az ellenzék szeretne a korábbinál nagyobb szerepet vállalni az atomkísérletek elleni tömegmozgalomban. • Franciaország több hadihajót küldött a Comore-szigetek kör­nyékére, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kikényszerítse az ottani puccsban szerepet vál­laló külföldi zsoldosok, közöttük az őket vezető, francia nemzeti­ségű Bob Denard távozását. A tegnap nyilvánosságra hozott hí­rek szerint a „La Rieuse" őrhajó és a „Le Floreal" fregatt szombaton hagyta el a térségbeli Réunion szi­getét, míg a „La Somme" után­pótlás-szállító hajó pénteken in­dult el Dzsibuti rakötőjéből. • Huszonhárom járművet gyúj­tottak fel ismeretlen tettesek teg­napra virradóra a közép-francia­­orsgi Lyon körzetében. A rend­őrség a gyújtogatásokat Khaled Kelkal algériai terrorista napok­ban történt halálával hozza összefüggésbe. :for^ londoni száműzetésben élő Rushdie újra ír Harcos vagy áldozat? Nemrégiben került az angliai könyvesboltokba a londoni szám­űzetésben élő, indiai származású író, Salman Rushdie ^ regénye,_A m­ór utolsó sóhaja. A mű számű­­zetésénel belső­ terméke 1989 óta, amikor Irán vallási vezetője, a néhai Khomeini ajatollah az iszlám nevében „halálra ítélte" az írót an­­nak-szerinte- vallást sértő műve, a Sátáni versek miatt. „Először éreztem kedvet az íráshoz, mióta száműzetésbe kényszerültem" - nyilatkozta kön­rve bemutatója előtt az író. Nem könnyű számára távol len­ni Indiától, hiszen szülőhazájá­nak mindig nagy jelentőséget tulajdonított, magánemberként és íróként egyaránt. „Világéle­temben úgy éreztem, hogy rendkívül szerencsés vagyok, mert India szolgálhat forrásként írásaimhoz. Ha egy hetet eltölt valaki Indiában, egész életén át feldolgozható témához jut" - mondta Rushdie. Új regénye egy spanyol szár­mazású, Bombayben letelepe­dett kereskedő család életének krónikája. A család utolsó sarja, a „mór" meséli el a dinasztia tör­ténetét. Ezzel az író a móroknak Spanyolországból való (1492-ben bekövetkezett) kiűzetésére utal, és lehetetlen nem azonosí­tani a narrátort magával Rush­­die-val. A regény egyébként bő­velkedik eseményekben, tulaj­donképpen az író csodálatos utazása a világmindenségen át. A szövevényes történet a század eleji fűszerkereskedés körüli bo­nyodalmaktól eljut napjaink ká­bítószer- és fegyverkereskedel­mének problémájáig. „A tragi­kus eseményeket a komédia nyelvén írtam le" - nyilatkozta az író, így az egész művet áthat­ja a szomorúság és a vidámság kettőssége. „A történet saját ta­pasztalataimon alapszik, a baj csak az, hogy az emberek túl so­kat tudnak rólam" - panaszko­dott az író. Rushdie, aki Bombayben szü­letett és Angliában tanult, koráb­ban azt vallotta, hogy egy kiván­dorló szemüvegén át látja a vilá­got műveiben. Most, száműzött­­ként, inkább harcosnak tekinti magát, mint áldozatnak, noha tudja, hogy az emberek több ro­­konszenvet éreznek egy áldozat iránt. Saját bevallása szerint egyébként az ilyen dolgokat nem is veszi komolyan. Annál inkább foglalkoztatják az iszlám kultúrán belüli problémák: „...hiszen ezek vezetnek ahhoz, hogy olyan országok, mint Irán vagy a feltehetően mérsékeltebb Egyiptom és a keményvonalas Algéria bizonyos körei az értel­miség legyilkolását tűzik ki célul. Teszik ezt azért, mert a szellem emberei jelentik a modernizációt az iszlámon belül, és eltérnek a középkori igazhitűség elveitől, megpróbálva a jelenbe helyezni ezt a kultúrát. Azután »hálából« bebörtönzik, megkínozzák, fel­akasztják őket" - hangzik Rush­die véleménye. A mór utolsó sóhaja című mű­ve megjelenésével a száműzött író megtapasztalja, hogy egyfe­lől egyszerűen szabad íróként mondanak fölötte ítéletet, más­felől tényleges szabadsága to­vábbra is korlátozott. „Piros be­tűs ünnep lesz számomra, ha nem tartózkodnak majd bizton­sági őrök a szomszéd szobában" - mutatott rá. Mivel továbbra is vallja azonban az iszlámot bíráló eddigi nézeteit - mialatt ilyen szellemben írt, új regénye való­színűleg hamar elfogy az üzle­tekből­­, nem biztos, hogy ezt a közeljövőben megéri. Cs. S. TÖZT ­ A terrorizmus mint emberi jog... Londoni tudósítónktól: A brit kormány két nap alatt kétszer került a vádlottak padjára IRA- terroristák jogainak megsértése ügyében, miközben az északír bé­ketárgyalások ügye is csigalassúsággal halad. Még tartott a brit kormány és a konzervatívok felháborodása az Eu­rópai Emberi Jogi Bíróság elmarasztaló ítélete miatt, amikor Michael Howard belügyminisztert az angol bíróság rótta meg, mert késleltette terrorcselekmények miatt elítélt IRA-tagok szabadulási esélyeit. Jelentőségében nagyobb, hatásában kisebb súlyú az emberi jogi bíróság döntése. A bíróság magasabb szinten visszájára fordított egy korábbi döntést, amely szerint az Egyesült Királyság jogosan járt el, amikor az SAS nevű terrorizmuselhárító csoport, a brit fegy­veres erők elitosztaga, 1988-ban Gibraltárban az utcán agyonlőtte az IRA három tagját. A három személy terrorista küldetésben volt, habár gépkocsijuk átkutatásakor kiderült, hogy a feltételezéssel el­lentétben nem volt velük olyan szerkezet, amellyel távolból bombát lehet robbantani. Az Európai Emberi Jogi Bíróság elvetette azt a pa­naszt, hogy a brit katonák feltétlenül gyilkossági szándékkal nyi­tottak tüzet a terroristákra, és elvetette a három személy megölé­sével kapcsolatos kártérítési igényt is, de a jogi költségeket a brit kormányra hárította. A bíróság döntése tíz szavazattal, kilenc elle­nében született. Magyar tagja a döntés ellen szavazott. Meg kell vallani, hogy Nagy-Britanniában az Európai Emberi Jo­gi Bíróság sokat veszített tekintélyéből, amióta egy döntésével arra kötelezte a brit kormányt, hogy tizennégyezer font kártérítést fi­zessen egy jogerősen elítélt kábítószerüzérnek, jóllehet az ítélet in­dokoltságát a bíróság nem vonta kétségbe. Ennek fényében nem csoda, hogy sokan azon a véleményen vannak: az Egyesült Király­ságnak el kellene határolnia magát az Európai Emberi Jogi Bírósá­got létrehozó nemzetközi konvenciótól. Azzal érvelnek, hogy ez a konvenció nemcsak külföldi fennhatóság alá helyezi az angol jog­szolgáltatást, hanem sok esetben arra is kötelezi az angol bírókat, hogy politikailag motivált döntéseket hozzanak. A brit kormány ré­széről nem csak Howard belügyminiszter, hanem Heseltine minisz­terelnök-helyettes is súlyosan bírálta az emberi jogi bíróság döntését, melynek azonban kizárólag elvi a jelentősége, hiszen nem írja elő sem a kártérítést, sem a tettesek vagy feletteseik felelősségre vonását. Következményeiben alighanem fontosabb a brit Felsőbíróságnak az a döntése (mely egyébként szintén az Egyesült Királyságban tör­vényerőre emelt Európai Emberi Jogi Konvención alapul), hogy a belügyminiszter „indokolatlanul és törvénytelenül" késleltette öt bebörtönzött IRA-terrorista feltételes szabadlábra helyezését, amennyiben elodázta a szabadlábra helyezés ügyében tartandó ki­hallgatást. A brit joggyakorlat szerint a bíró meghatározza ítéleté­ben, mennyi az a minimális idő, amelyet az elítéltnek le kell töltenie büntetéséből. Ennek elteltével össze kell hívni azt a bizottságot, amelynek feladata, hogy az érdekelt elítélt kihallgatása után meg­állapítsa: kiérdemelte-e jó magatartásával a feltételes szabadlábra helyezést, s ez nem veszélyezteti-e a társadalom biztonságát. Noha a bírósági döntést nem befolyásolhatták aktuálpolitikai megfonto­lások, súlyát mégis növeli, hogy a terrorista elítéltek ügye az északír békefolyamat egyik legfontosabb kerékkötője az IRA fegyverzeté­nek használaton kívül helyezése mellett. Jotisch­ Lászlótév KÖZÖS EU-valuta 1999-től . 0T_­1 ----:_.i. hitelességét és visszafordít­ Az Európai Unió tagállamainak Valenciában tanácskozó pénz­ügyminiszterei szombaton meg­erősítették, hogy a közös valutát - a maastrichti szerződésnek megfelelően -1999 január elsejé­vel kell bevezetni.­­ Az időpont 1999. Ezt kivétel nélkül minden résztvevő megerősítette, ami na­gyon biztató - jelentette ki Klaus van der Pas, az Európai Bizottság szóvivője. Szavai szerint a „Ti­zenötök" pénzügyminiszterei az egységes valutához vezető folya­hatatlanságát erősítették meg. A maastrichti szerződés alap­ján azok a tagországok csatla­kozhatnak a tervezett pénzügyi unióhoz, amelyek eleget tesznek három alapfeltételnek, így az ál­lami költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó hazai termék három százalékát, az ál­lam adósságállománya nem lép­heti túl a GDP 60 százalékát, vé­gül pedig alacsony inflációs szint is szükséges. (MTI)

Next