Új Magyarország, 1997. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

Chirac a bővítésről is tárgyal Elnöki egyeztetés Moszkva előtt Az Egyesült Államok és Francia­­ország „egészében véve ugyan­azon a hullámhosszon" van a NATO keleti irányú kibővítését, valamint az atlanti szövetség és Oroszország közötti kapcsolatok szabályozására hivatott megálla­podásról szóló tárgyalásokat ille­tően - jelentette ki a Fehér Ház szóvivője. Michael McCurry arról a tele­fonbeszélgetésről nyilatkozott, amelyet nem sokkal korábban Bill Clinton elnök folytatott Jacques Chirac francia államfővel, egye­bek mellett a NATO kibővítésé­ről és korszerűsítéséről. Tájékoz­tatása szerint a beszélgetést Clinton kezdeményezte, mert „egyeztetni" kívánt francia kol­légájával annak vasárnap kez­dődő moszkvai látogatása előtt. Ennek során Chirac a tervek sze­rint Borisz Jelcinnel is találkozik. Az eszmecsere főként a NATO és Oroszország között kötendő megállapodás jelentőségéről, az erről szóló tárgyalások folytatá­sának mikéntjéről, valamint a NATO júliusban tartandó mad­ridi csúcsértekezletének napi­rendjére kerülő kérdésekről folyt - fűzte hozzá McCurry. A szóvivő „nagyon jónak" minősí­tette azokat a konzultációkat, amelyeket a NATO-tagországok a Moszkvával tartandó tárgyalá­sokon követendő taktikáról foly­tatnak. „Chirac és Clinton meg­beszélésében semmi olyasmi nem volt, ami arra utalt volna, hogy ezen a téren ne tennénk további előrelépéseket" - jelen­tette ki. Tirana kártalanítja az áldozatokat A piramisjáték csődje alááshatja a gazdaságot Az albán törvényhozás teljes egyetértésben fogadta el azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi az összeomlott piramisjátékok ál­dozatainak anyagi kártalanítását. Mint ismeretes, a kis balkáni or­szágban népfelkelés formáját kez­dik ölteni a gyors pénzveszteség okozta agresszív tüntetések. A féktelen tömeghisztéria szí­tásához alaposan hozzájárult a nemrég megtartott választások után ismét ellenzékbe szorult, csak nevében szocialista, ám gyakorlatilag ortodox kommu­­nista párt politikai propagandá­ja is, amelynek elsődleges célja a demokrata vezetés lejáratása. Kisebb településeken a szocialis­ták aktivistái - bizonyítottan - nemcsak irányították a feltüzelt tömeget, de betörtek a jelenlegi kormánypárt irodáiba is. A mi­nap megszavazott kártalanítási törvény talán elsimíthatja a la­kossági dühkitöréseket, azon­ban kérdéses, hogyan vészeli át az albán gazdaság a kénytelen­kelletlen megszövegezett jog­szabály gyakorlatba ültetését. A Nemzetközi Valutaalap ígért se­gítsége csak részben hozhat megoldást. A valamivel több mint három­millió lakosú Albániában majd­nem háromszázezren tették le­tétbe megtakarított pénzüket - 35-100 százalékos kamatok re­ményében - a posztkommunista Kelet-Európában már közis­mertté vált piramisjátékokba. Albánia egyébként az egyet­len ország, amely részben állami pénzből kárpótolja a pilótajáté­kok áldozatait. Igaz, a kárvallot­tak óriási létszáma, illetve az „el­veszett" pénz összege (négy­­százmillió dollár) rendkívüli in­tézkedéseket kíván. Berisha ál­lamelnök szerint a kártalanítás­nak csak kis hányada lesz kész­pénz, a nagyobbik részt folya­matosan helyezik majd el állami bankokba, rövid lekötésű szám­lákra. Az Albán Nemzeti Bank kormányzója ugyanakkor úgy véli: hosszú távon lehet csak megoldani az anyagi kártalaní­tást. Akárhogyan is, nem kizárt, hogy a pilótajátékok káros kö­vetkezményekkel járhatnak a diktatórikus kommunizmus csődjét éppen csak kiheverő és éledező albán gazdaságra. (pataky) KÜLFÖLD Euroszkepticizmus ferde szemmel nézve A Toyota a közös valuta elfogadására ösztökéli a brit kormányt Londoni tudósítónktól. A Toyota japán gépkocsi­gyártó vállalatcsoport elnö­ke azt mondta, hogy a cso­port felülvizsgálja jövendő beruházási politikáját az Egyesült Királyságban, ha az ország nem fogadja el a kö­zös európai valutát. Csaknem valamennyi angol lap feltűnő helyen közölt egy fény­képet, amelyen Major miniszter­­elnök a­­walesi ügyek miniszteré­nek és a dél-koreai nagykövet­nek a társaságában boldogan rakja le Walesben egy új koreai gyár alapjait. A boldogságra min­den oka megvolt a brit kormány­nak, hiszen Wales az Egyesült Ki­­rályságnak olyan tartománya, amely igen sokat szenved a mun­kanélküliségtől. Kár, hogy Hirosi Okuda személyében ünneprontó zavarta meg az idilli képet. Oku­da úr a világ egyik legnagyobb vállalatcsoportjának, a Toyotá­nak az elnöke, és ilyen minőségé­ben jelentette ki, hogy a Toyota bizony egész nagy-britanniai be­ruházási politikáját felülvizsgál­ja, amennyiben London nem fo­gadja el a közös európai valutát az első adandó alkalommal. A Toyota elnöke higgadtan ki­fejtette, hogy a japán beruházók szempontjából miért előnyös a közös európai valuta, s ennél­fogva miért helyezné át a cso­port európai beruházási politi­kájának súlypontját Nagy-Bri­­tanniából egy olyan európai or­szágba, amely belép a Valuta­unióba. A szempontok nem ép­pen újak: feleslegessé válik a költséges valutaátváltás, eltűnik az üzleti stratégia tervezéséből egy súlyos bizonytalansági elem, amennyiben nem változ­hat Európa gazdaságilag legfon­tosabb országai valutáinak vi­szonylagos értéke, egyöntetűvé válnak a kamatlábak, nivellálód­­nak az adók és foglalkoztatási költségek és így tovább. Az Egyesült Kiráyság Japán, a többi távol-keleti ország, vala­mint Észak-Amerika egyik leg­fontosabb hídja az EU felé. En­nek okai részben a hagyomá­nyos üzleti kapcsolatokban, részben az angol nyelvben és részben az alacsonyabb termelé­si költségekben kereshetők. Úgy látszik azonban, hogy ezeknek a tényezőknek az értéke úgy csök­ken, ahogyan az Egyesült Ki­rályság távolodik az EU közép-A tegnapi The Times hasábjain megjelent elemzés, amely a kor­mányzó konzervatív párt egyik felsőházi képviselője, Lord Pearson tollából származik, összefoglalja mindazon érveket, amelyeket ed­dig különböző fórumokon, félhivatalos vagy magánvélemények formájában hallani lehetett London és az Unió szakításáról Pear­son szerint Nagy-Britanniára legrosszabb esetben is semleges ha­tást gyakorolna a „békés válás az EU-tól". A brit kereskedelemnek alig 9 százaléka kötődik az EU-hoz, 11 százaléka más országokhoz, 80 százaléka pedig belföldön bonyolódik - érvel Pearson. A tory korm­ánypárton belül az utóbbi hónapokban mind többször merül fel a brit kiválás az Uniból, pontjától - vagy, ha úgy tetszik, élvonalától. Attól a csoporttól, amely a mind teljesebb integrá­ció útját követi. Hirosi Okuda enyhén szólva tapintatlanul választotta meg, hogy mikor emeli fel a szavát az euro mellett. Az Egyesült Király­ság választásra készül, és min­den jel arra mutat, hogy az eu­rópai Valutaunió érzelmileg telí­tett kérdése fontos szerepet fog játszani a választási hadjáratban és a szavazók döntésében egy­aránt. Az érzelmi telítettséget mi sem mutatja szebben, mint egy rövid olvasói levél a Daily Tele­­graphban. Az olvasó felidézi, hogy a német külügyminiszter rövid néhány hónappal ezelőtt arra buzdította a brit szavazókat, szavazzanak arra a pártra, amely közelebb áll a közös valuta elfo­gadásához, s így ír: „Előbb a né­metek oktatnak ki, hogy kire szavazzunk, most meg a japá­nok írják elő, hogy milyen gaz­daságpolitikát folytassunk. Az apám nemzedéke elgondolkoz­hat azon, hogy miért is veszte­gette az idejét 1939 és 45 között." Jotischky László Perui rendőrök a limai parlament épülete előtt fékezik meg a lécekkel felfegyverkezett tüntető építőmunká­sokat. A munkafeltételek, szociális juttatások megszorítása után Fujimori elnöknek nem csak a túszválság­gal kell szembesülnie fotó: mti/epa Balos védelem volt ügynököknek öt hónapos vita után a lengyel szejm illetékes bi­zottsága elfogadta az átvilágításról szóló törvény tervezetét. A testületben a döntést követően csak­nem botrányt idéztek elő a baloldali blokk (SLD) képviselői, akik magukra maradtak az átvilágítás szinte hisztérikus ellenzőiként. Egyébként nem­csak az ellenzék szavazott igennel a tervezetre, ha­nem a koalíciós partner Parasztpárt (PSL) is. A posztkommunisták legutóbbi felháborodá­sát az váltotta ki, hogy a bizottság az elfogadás napján két, a belügyi és államigazgatási minisz­térium, illetve a titkosszolgálatok vezetésétől az utolsó pillanatokban beérkezett levéllel nem volt hajlandó foglalkozni. Az illetékes bizottság vezetője, a parasztpárti Bogdan Pék szerint a két dokumentum semmilyen érdemi, korábbról nem ismert érvvel nem szolgált a testület mun­kájához. Janusz Szymanski, az SLD delegálta bel­ügyminiszter-helyettes amiatt panaszkodott üzenetében, hogy a törvénytervezet veszélyez­teti az államtitok védelmét, mivel automati­kusan lehetővé teszi a titoktartá­si kötelezettség feloldását a lusztráció érintettjei számára. Az ugyancsak kommunista utódpárti Zbigniew Siemiatkowski, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter szerint az új jogszabály megbénítja a különleges szolgálatok tevékeny­ségét, rést ütve az informátorok védelmén. Töb­bek közt azzal érvel, hogy a régi ügynökök egy részét a rendszerváltás után átvette az államvé­delmi hivatal (VOP), és felfedésük következmé­nyei beláthatatlanok lennének. Nehéz nem egyetérteni a törvénytervezet tá­mogatóival, akik ezeket a kifogásokat azzal há­rították el, hogy egyetlen besúgónak vagy ügy­nöknek sem kötelező közéleti szerepet vállal­nia. A jogszabály szejm általi jóváhagyása ese­tén ugyanis csak a fontosabb állami hivatalok vezetőinek, ügyészeknek, bíráknak s a közszol­gálati média vezető beosztású alkalmazottainak kell majd nyilatkozniuk arról az átvilágítási bí­róság előtt, hogy 1944 és 1990 között együttmű­­ködtek-e a kommunista titkosszolgálatokkal. A hamisan nyilatkozókra ötévi börtön és a közhi­vatali munkától való tízéves eltiltás várna. A törvénytervezet egyébként valóban lehető­vé teszi az érintettek számára az államtitok megőrzésének kötelezettsége alóli feloldást kü­lön belügyi engedély nélkül. Ennek azonban fontos szerepe van abban, hogy az egykori kommunista politikai rendőrség tagjai semmi­képpen se tagadhassák meg a kimerítő választ a vizsgálatot végző szerv előtt. A rendszerváltozás óta eltelt csaknem nyolc év során Lengyelországban is többször napirendre került az átvilágítás és a kommunizmus alatt el­követett bűnökkel való elszámoltatás kérdése, de egy eset kivételével csak meddő vitákig sikerült el­jutni. A Jan Olszewski vezette­ nemzeti jobboldali kormány ez irányú konkrét kezdeményezése 1992 tavaszán egyetlen éjszaka leforgása alatt a kabinet bukásához vezetett. Egy lusztrációs tör­vény megalkotásának szükségessége legutóbb 1996 elején merült fel, amikor Józef Oleksy minisz­terelnököt a KGB-nek való kémkedés vádja érte. Annak ismeretében, hogy Lengyelországban idén ősszel parlamenti választások lesznek, aligha várható, hogy a mostani szejm a nyár ele­jéig végigtárgyalja a törvényterv­ezetet, s még kevésbé, hogy életbe is lép. Könnyen lehet, hogy az új parlamentben elölről kell kezdeni mindent. Úgy tűnik hát, hogy ügynöktörvé­nyek tekintetében csak a volt NDK-ban és a cse­heknél nem állnak csehül a dolgok. Szalai Attila A NAP hírei • Az észak-koreai lakosok kevesebb élelmiszerhez jutnak, mint az afrikai menekültek- állapította meg az ENSZ Élelmezési Programja. A szervezet phenjani irodája szerint az országban az élelmiszer-fej­adagot napi 100 grammra csökkentették, de az észak-koreai kor­mány illetékesei még ennek a szintnek a fenntartását sem tartják biztosnak. • A japán Közbiztonsági Bizottság tegnap úgy döntött, hogy nem szük­séges betiltani az Aum Sinrikjo (Legfelsőbb Igazság) nevű szektát, amelyet azzal vádolnak a hatóságok, hogy mérgesgázzal megölt 11 embert a tokiói metrón 1995 márciusában. A testület azzal érvelt, hogy a szekta már nem jelent veszélyt a társadalomra, hiszen javait elkobozták, és büntetőeljárás folyik számos tagja ellen. • Az angolai békemegállapodás végrehajtásában tapasztalt ismé­telt késlekedések miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa figyelmez­tette az érintett feleket, hogy ne halogassák tovább a nemzeti egy­ségkormány beiktatását, és felszólította az érintett feleket, hogy alakítsák meg a nemzeti egység és megbékélés kormányát 1997. FEBRUÁR 1., SZOMBAT A megbékélési nyilatkozat fogadtatása Bonni példa Prágának Példát mutatott a cseheknek a német Bundestag azzal, ahogy civilizált vitában és döntő több­séggel elfogadta a cseh-német megbékélési nyilatkozatot. A né­met pártok, bár számos kifogá­suk volt a dokumentummal kap­csolatban, képesek voltak felül­emelkedni pártérdekeiken és az ország, a jószomszédság érdeke­it helyezni az előtérbe - írja a teg­napi Mladá Fronta Dnes. A lap rámutat: a dokumentum kész, változtatni rajta lehetetlen. A pártérdekek előtérbe kerülése azonban komolyan megronthat­ja a jószomszédi kapcsolatokat, amelyekre Prágának is szüksége van. Václav Havel államfő és a jobboldali kormánykoalíció ve­zető politikusai egybehangzóan kedvezően fogadták a doku­mentum bonni ratifikálását. Josef Zieleniec külügyminiszter szerint a a megbékélési dokumentum fontos kockája az új és egységes Európa építésének. Véleménye szerint a megbékélési nyilatko­zat jelentősége Csehország és az Európai Unió közeledésével csak tovább növekszik. A legnagyobb ellenzéki erő, a Cseh Szociáldemokrata Párt hi­vatalosan továbbra sem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy támogatni fogja-e a dokumen­tum parlamenti elfogadását, vagy sem. A szociáldemokraták döntése kulcsfontosságú, mert a jobboldali koalíció kisebbségben van a képviselőházban. A két ki­sebb ellenzéki párt, a kommu­nisták és a republikánusok pe­dig már bejelentették, hogy kép­viselőik a megbékélési nyilatko­zat ellen fognak szavazni, mert azt Csehország szempontjából hátrányosnak tartják. Feloldották a svájci banktitkot Nyilvántartott történelem A svájci bankárszövetség hozzá­járult ahhoz, hogy a holocaust ál­dozatainak svájci bankokban maradt számlái után kutató szak­értők a banktitokra vonatkozó törvények korlátozásaitól men­tesen vizsgálhassák át a pénzin­tézetek nyilvántartásait - jelen­tette be Avraham Burg, a Zsidó Ügynökség elnöke. Jeruzsálem­ben kiadott nyilatkozatában Burg megállapította, hogy a sváj­ci döntés „áttörést" hozott a kér­­­désről­ folytatott Tárgyalásokon, amelyek eddig ellenséges lég­körben, kölcsönös vádaskodá­soktól tarkítva folytak. A korlátozásoktól mentes vizsgálódás lehetővé tételére a bankárszövetség a Zürichben ülésező Volcker-bizottsághoz in­tézett levelében vállalt kötele­zettséget. E bizottságot azért hozták létre, hogy megvizsgálja a zsidó szervezeteknek a svájci bankokkal szemben támasztott követeléseit; vezetője Paul Vol­­­­ker, az amerikai szövetségi bank­rendszer volt elnöke, tagjai Svájc és a zsidó szervezetek képvise­lői. Burg, aki a zsidó szervezetek egyik képviselőjeként szintén tagja a Volcker-bizottságnak, a napokban még úgy nyilatkozott, hogy a svájciak vonakodnak akadálytalan betekintést nyújta­ni bankjaik nyilvántartásaiba, mert attól félnek, hogy ezzel fény derülne a náci Németor­szággal folytatott együttműkö­désük­ minden­ mozzanatára.- "

Next