Uj Magyarság, 1938. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

2 Rossz gyomornál,­szorulásnál, Igmándi víz nagyon használ. Reggel iszik fél pohárral. Délben eszik jó étvággyal, a bodogás a déli menü minden ínycsik­landó fogását. Az a zsidóság, amely Besszarábián és Bukovinán át olyan sűrű hullámokban tört be ide, hogy a Nyugatról jövő emigrációkkal találkoz­zék, nagyszerű lehetőségeket talált eb­ben a felemás életformában, ebben a tervnélküli, szédületes fejlődésben. Tu­lajdonképpen mindenki vendég még itt, tehát a legújabb vendégek nem jelen­tettek eleinte olyan feltűnést. Viszont az is igaz, hogy idejük sem lehetett igazán beleépítkezni ebbe az újsütetű világba. Viszont bizonyos, hogy ez a szívós keleti zsidóság egykönnyen és küzdelem nélkül nem hagyja ott ezt a vadászterületet. WMAGtIRSAC KÜDD, 1938 FEBRURTI | A spanyol nemzetiek sikeres támadást a déli fronton US kormányt és új alkotmányt kapott Spanyolország — Pusztító légitámadás Barcelona ellen Salamanca, január 31.­­ A spanyol nemzeti főhadiszállás jelen­tése szerint a harcok súlypontja vasárnap a déli harctérre terelődött át. A déli had­sereg a granadai fronton, Granja Torre­­hermosa közelében előretört és elfoglalta az aceruchei, guamadai, queujidosi, med­­ruenoi és majanoi magaslatokat, valamint a, Guarda de los Pinganillos közelében épült ellenséges állásokat. Áttörték az el­lenséges vonalat és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A nemzeti csapa­tok megszállták Santa Barbara ólombá­nyáit és hatalmas hadizsákmányt ejtettek. A nemzetiek sikerét, a madridi vörösök hadijelentése is elismeri, csak azt teszi hozzá, hogy a nemzeti jelentésben említett és hadászatilag fontos állások egy részét állítólag visszafoglalták. A sevillai rádióban Queipo de Llano tá­bornok a hétfőre virradó éjszakán beje­lentette, hogy a nemzetiek déli hadseregé­nek meglepetésszerű támadása húsz kilo­méter szélességben törte át a vörösök vé­delmi vonalát. Paris, január 31. A hétfőn kihirdetett új spanyol nemzeti alkotmánytörvény a főhatalmat az államfő kezébe tette le. Franco tábornok egysze­­mélyben államfő, a hadsereg főparancsnoka és miniszterelnök lesz. St. Jean de Luzból érkezett jelentés sze­rint az új nemzeti kormányban alelnök és külügyminiszter de Jordana gróf tábornok, közoktatásügyi miniszter Rodriguez, gaz­dasági miniszter Suanzes, hadügyminiszter Orgaz tábornok, tengerészetügyi miniszter Cervera altengernagy, légügyi miniszter Kindelan tábornok, munkaügyi és szak­­szervezeti miniszter Gonzales Bueno, a köz­rend minisztere Martinez An­do tábornok, belügy-, sajtó- és propagandaügyi­ minisz­ter Ferrano Sunez, földmívelésügyi minisz­ter Bennza, igazságügyminiszter Rodezno gróf, tárcanélküli miniszter Fernandez Cuesta. Valószínű, hogy Orgaz tábornok a hon­védelmi miniszteri címet veszi fel és ellen­őrzést gyakorol majd a tengerészeti mi­nisztérium és a légügyi minisztérium fölött is. Az új kormány tagjai a j613 hét közepe­­táján teszik le az esküt Burgosban, ahol az új kormány székelni fog. A kormányban helyet kapott az egyesült falanxista és karlista pártok, két vezére, Fernandez Cuesta és Rodezno gróf. Fer­rano Sunez belügyi, sajtó- és propaganda­ügyi miniszter Franco tábornok sógora. Barcelona, január 31. A nemzeti repülőgépek vasárnap délelőtt két pusztító erejű légitámadást ■ntéztek Barcelona ellen. Az első roham reggel kilenc órakor volt. A nemzetiek repülő­gépen hirtelen bombazáporral árasztották el a várost, s mielőtt még az elhárító ütegek közbeléptek, már el is hagyták a bombázás színhelyét. A második támadás délben féltizenkettőkor történt s körül­­belől negyedóráig tartott. Paris, január 31. Barcelona vasárnapi bombázása a spa­nyol háború eddig legsúlyosabb légitáma­dása volt. A párisi Matin spanyol harctéri jelentése szerint a nemzeti repülőgépek 100 bombát dobtak le Katalona főváro­sára. Harminchárom épület teljesen elpusz­tult. A romok alól eddig 1100 holttestet hoztak napvilágra. A sebesültek száma nyolcszáz. A barcelonai hatóságok becslése szerint valószínű, hogy a halói­ak száma eléri az ezret. A légitámadások igen nagy rémületet keltettek Barcelonában és teljesen meg­bénították a város forgalmát. A hétfői napon még mindig folyt a romok eltakarí­tása s a forgalom még nem állt helyre. A főváros pénzü­gy­ bizott­sága és közgyűlése elfogadta a módosított költségvetést A főváros pénzügyi bizottsága hétfőn dél­előtt ülést tartott, amelyen az átdolgozott költségvetését tárgyalták. Az ülésen Karafiáth Jenő főpolgármester elnökölt, s megnyitó­beszédében a bizottság tagjainak lelkes ün­neplése közben meleg szavakkal köszöntötte Szendy Károly polgármestert, Lamotte Ká­roly alpolgármestert, Felkay Ferenc és Mor­­vay Endre tanácsnokokat kormányzói ki­tüntetésük alkalmából. Az üdvözlésért Szendy Károly mondott köszönetet. A napirendre áttérve Body László tanács­nok közölte, hogy a pénzügyi albizottság akarja szabad idejét kellemesen eltölteni? Szeret érdekes játékokkal szóra­kozva tanulni? ^ Vegye meg ezt a könyvet: == GEREBENPÁL: Jj Rejtvényiskola ■ Ára 1.80 pengő, portó 20 fillér. Megren­­d­elhető az Új Magyarság könyvosztályában.­­ megbízatásának megfelelően az 1938. évi költségvetést átdolgozta, az idő rövidsége miatt azonban bizonyos takarékossági intéz­kedésekről már nem volt módjában javaslatot tenni. Ezért Zsitvay Tibor indítványához ké­pest annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a 12-es albizottság újból fogjon hozzá a hosszabb időre szóló pénzügyi program és közmunkaprogram megvizsgálásához. Párkány Frigyes, Harrer Ferenc, Lázár Ferenc felszólalása és Szendy Károly polgár­mester felvilágosításai után a bizottság az előterjesztést elfogadta. Bódy László tanácsnok indítványozta, hogy egészítsék ki a főváros közgyűlési határoza­tának a polgármester részéről javasolt szö­vegét s a közgyűlés kérje a kormányt, hogy intézkedjék az ajája rendelt hatóságok, intéz­mények és üzemek 1938 január 1-től kezdve, a fővárossal szemben felmerülő fizetési köte­lezettségeiknek mindig pontosan tegyenek eleget. Ezzel szemben a főváros is kijelenti, hogy az államkincstárral szemben fizetési kötelezettségeinek pontosan eleget tesz. A bizottság az előterjesztéseket egyhangúan el­fogadta. Harrer Ferenc elfogadta a polgármesteri előterjesztést, Párkány Frigyes és Bánóczy László ellene beszélt. Cseléry András szerint a módosított költ­ségvetés alapos megfontolás eredménye, amelynél jobbat az adott viszonyok között nem lehetett készíteni. A költségvetést el­fogadta. Szőke Gyula kifogásolta, hogy az­ iskolák tatarozására szánt összeget erősen­­ lecsökkentették, azután a főpolgármester szavazásra bocsátotta a polgármester elő­terjesztését, amelyet a bizottság nagy több­sége elfogadott. Hétfőn délután a főváros rendkívüli köz­gyűlése foglalkozott a módosított költség­­vetéssel. Karafiáth Jenő főpolgármester napi­rend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Uhlár Béla esperes elhunytáról; ezután a közgyűlés előtt is köszöntötte Szendy Ká­roly polgármestert, Lamotte Károly alpolgár­mestert s Felkay Ferenc és Morvay Endre tanácsnokokat kormányzói kitüntetésük alkal­mából. Szendy polgármester meghatottan mondott köszönetet, szavait hosszantartó taps és éljenzés fogadta. Ezután Doroghy-Farkas Ákos tett több be­jelentést, majd áttértek az új költségvetés tárgyalására. Az első felszólaló, Zsitvay Tibor, rendkívüli jelentőségűnek mondotta a polgármester ja­vaslatát, mert ez végét jelenti annak az el­lentétnek, amely hosszú éveken keresztül az állam és a főváros között fennállott és lehe­tővé teszi az együttműködést. Évek óta ez az első igazán őszinte és deficitmentes költség­­vetés. Lehetséges, hogy az állam követelései­ben vannak vitás tételek, de ugyanez áll a főváros követeléseire is. Az állam javaslatát, amely a főváros tartozását tizenöt mllcban állapítja meg, méltányosnak tartja, mivel a főváros vezetői is elismertek egy nagyjában tizenhétmillióra tehető állami követelést, amely a mostani megoldással körülbelül hét­millió pengőre csökken. Elismeréssel emléke­zett meg Szendy Károly és Lamotte Károly férfias, de mindenkor tapintatos tárgyalásai­ról, amelyek a főváros érdekeit megvédel­mezték. A költségvetés revíziójára térve át, hang­­sú­yozta, hogy azt nem fogadja örömmel, mert mindig nehézséget okoz egy olyan költség­­vetés megváltoztatása, amelyből életbelépte­tése küszöbén bizonyos tételeket tárolni kell. Ez különösen vonatkozik a szociálpolitikai ínségakció kiadási tételére, azonban az adott körülmények között ez jogos, mert megaka­dályozza a munkalehetőségeket biztosító téte­ s­­ek törlését, örömmel vette a belügyminisz­teri leiratnak azt a pontját, amelyben fel­­­­hívja a fővárost, hogy költségvetését a saját elgondolása szerint hozza egyensúlyba. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a fővá­rost a jövőben a kormány részéről semmi meglepetés nem éri, a főváros vezetőségétől pedig elvárja, hogy a jövőben évközben nem jön póthitelek­ engedélyezése iránti kérésekkel. Láng Lajos hangoztatta, hogy jelentősnek tartja a kormány és a főváros között létre­jött megállapodást, mert ezáltal megszűnt az a bizonytalanság, amely megmérgezte az atmoszférát, s áttekinthetetlenné tette a főváros költségvetését. Petrovácz Gyula rámutatott a belügy­miniszteri leirat korrekt és szimpatikus hangjára. Elismeréssel szólt a pénzügy­miniszterről is, aki szívesen állott a főváros autonómiájának rendelkezésére, hogy a káosz­ból végre kitabolhassanak. Hangoztatta ez­után, hogy a tizenötmilliós adósság nincs arányban azzal a három és félmillióval, amit a főváros évente az államtól kap. Elismerés­sel szólt azokról, akik az állammal való tár­gyalásokat folytatták, sajnálatát fejezte ki azonban, hogy nem tudtak több eredményt elérne A keresztény párt nem járul hozzá a szociáldemokratáknak ahhoz az elgondolá­sá­­hogy, hogy emeljék a városi pótadót, vagy a kereseti adót, mert a főváros polgársága teherbíró képességének végső fokán áll. Reális pénzügyi politika volt az üzemektől kétmillió pengővel többet kérni, mivel a párt álláspontja mindig az volt, hogy az üzemek­nek hasznot is kell hajtaniuk. Helyes, hogy elsősorban azokat a beruházási tételeket emelték ki a költségvetésből, amelyek ha­lasztást szenvedhetnek. Pártja nevében hang­súlyozta, hogy­ a tisztviselőknek és munká­soknak a szanálás által elvont jövedelmet idővel teljes egészében vissza kell adni. Be­fejezésül a kormány és főváros közötti biza­lom fontosságát hangsúlyozta, s a költség­­vetést elfogadta. Révész Mihály szerint az állam nem támo­gatja a fővárost. Ezután az elnöklő Lamotte Károly alpolgár­mester a vitát bezárta és a polgármester elő­terjesztését szavazás alá bocsátotta. A köz­gyűlés nagy többsége az előterjesztést el­fogadta. Mindjárt gondoltuk, hogy kitűnő svájci vendégünk, Georges Oltramare úr előadására négyest fogunk kapni tanárjainktól. Kik lennének ők má­sok, mint az esti liberális kurír ex katedra tekintélyei, a magyar hazafiság s a nemzeti politika csal­hatatlan­ szakemberei? Ők azok, akik vesztegzár alatt akarják tar­tani a magyar társadalmat minden úgynevezett idegen eszmével szem­ben, amely nem az ő idegenségüket szolgál­ja. "Miközben átkozzák a né­met, vagy az olasz autar­hiát, ők a saját autarchiájukat féltik itt, poli­tikai és szellemi téren egyaránt, minden külföldi betöréstől. Nincs hét, sőt nincs nap, hogy egy-egy francia, angol, vagy emigrált né­met eszmevigécet meg ne szólaltat­nának Budapesten magyar pó­diumon, a magyar nyilvánosság előtt az ő saját külön igazságaik­ról. Ha más meri ugyanezt meg­tenni az ellenkező oldalról, az me­rénylet a szabadság és a nemzeti érdek ellen. Pierre Cott úr, Thomas Mann úr, vagy Sauerwein úr mind beleszólhatnak a mi nagy kérdé­seinkbe. A mi jobboldali külföldi barátaink részéről ez felháborító merénylet és tolakodás. Georges Oltramare bátor, lelkes hitvallást tesz a magyarság revíziós törek­vései mellett, hirdeti a mi törté­nelmi hivatásunkat, lángoló sza­vakkal ítéli el a trianoni béke ha­tározatait, kemény kritikát mond a népszövetség tehetetlenségéről a Duna völgyének nagy kérdéseivel szemben. Mindez, ugy­e, felhábo­rító, sőt tűrhetetlen. A liberális kurít­ók szerint legalább is az. Sauerwein úr és a többiek mélysé­gesen hallgattak ezekről az igaz­ságokról, odakünn a saját honi pódiumukon és itt nálunk, a buda­pesti pódiumon is egy szavuk nem volt minderről. S egy szó számon : nem kérte tőlük mindezt az esti liberálisok részéről. Oltramare ese­tében viszont meg se várják, hogy mit mond, előre, olvasatlanul fel­háborodnak és tiltakoznak ellene. A kormányt hívják segítségül a svájci „szélsőjobboldali izgatás” ellen, amely, íme, a budapesti pó­diumon is a magyar igazságot hir­deti. Hát nem jellemző, hogy ezek az igazságok és éppen ezek annyira izgatják őket? Baloldali nagyságaink állandóan úgy bírálják a jobboldalt, mintha az ő politikai csalagzatuk és külügyi el­gondolásuk oda lenne vasalva az éghez, megingathatatlan, örökös igazságnak. A baloldal a buzgó érdekvédelemben nem akarja észre­venni, hogy körülöttünk minden megváltozott s a magyarságot egyenesen pusztulással fenyegeti a régen tanult, de régen nem igaz doktrínák makacs hirdetése. Ked­ves példának említjük meg azt a külföldi elmefuttatást, amely a napokban látott napviágot a Né­metországba átszármazott és onnan is elszármazott tudósnak, Radó Sándornak 1930-ban meg­jelent politikai és gazdasági atlaszá­ról. Annak idején ezt a politikai­geográfiai munkát, mint a tudomá­nyos objektivitás és éleselméjűség remekművét emlegették. Radó 150 térkép magyarázatával felállította a jövendő horoszkópját s meg­jósolta, hogy az adott feszültségek­­ alapján mi lesz a világ sorsa. Ma, 1938-ban érdemes a nagy, objektív tudós nyolcéves megállapításaival foglalkozni. Radó azt írta 1930-ban, hogy a legközelebbi összeütközés Anglia és az Egyesült Államok háborúja lesz az Atlanti-óceánért. Az olasz imperializmus, Radó sze­rint, Franciaország ellen fordul, Anglia pedig Abesszínia elfoglalá­sára tör... Európát Németország és Lengyelország közeli összeütkö­zése és az olasz-délszláv háború fenyegeti. Anglia és Olaszország szövetsége Franciaországot tá­madja oldalba s Afrikában is az angol-francia ellentétek kirobba­nását lehet várni... így látta Radó a tudomány és az objektivi­tás agyondicsért szemüvegén át a világviszonylatokat 1930-ban. Az olvasóra bizzuk, hogy gondoljon utána, mi minden történt Radó jóslata óta s a baloldalt kérjük, hogy ne haragudjék olyan, habzó­­szájúan csak azért, mert a jobb­oldal nem hajlandó szemet hunyni a világ roppant változásai fölött, nem hajlandó a Radó mester-féle politikai augurok jóslatait elfo­gadni, nem hisz ezeknek a férfiak­nak halhatatlanságában, ezen felül a magyarság sorsát sem hajlandó régen holt, üres szólamok kedvéért , balkézzel irányítani.

Next