Uj Magyarság, 1938. február (5. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
2 Rossz gyomornál,szorulásnál, Igmándi víz nagyon használ. Reggel iszik fél pohárral. Délben eszik jó étvággyal, a bodogás a déli menü minden ínycsiklandó fogását. Az a zsidóság, amely Besszarábián és Bukovinán át olyan sűrű hullámokban tört be ide, hogy a Nyugatról jövő emigrációkkal találkozzék, nagyszerű lehetőségeket talált ebben a felemás életformában, ebben a tervnélküli, szédületes fejlődésben. Tulajdonképpen mindenki vendég még itt, tehát a legújabb vendégek nem jelentettek eleinte olyan feltűnést. Viszont az is igaz, hogy idejük sem lehetett igazán beleépítkezni ebbe az újsütetű világba. Viszont bizonyos, hogy ez a szívós keleti zsidóság egykönnyen és küzdelem nélkül nem hagyja ott ezt a vadászterületet. WMAGtIRSAC KÜDD, 1938 FEBRURTI | A spanyol nemzetiek sikeres támadást a déli fronton US kormányt és új alkotmányt kapott Spanyolország — Pusztító légitámadás Barcelona ellen Salamanca, január 31. A spanyol nemzeti főhadiszállás jelentése szerint a harcok súlypontja vasárnap a déli harctérre terelődött át. A déli hadsereg a granadai fronton, Granja Torrehermosa közelében előretört és elfoglalta az aceruchei, guamadai, queujidosi, medruenoi és majanoi magaslatokat, valamint a, Guarda de los Pinganillos közelében épült ellenséges állásokat. Áttörték az ellenséges vonalat és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A nemzeti csapatok megszállták Santa Barbara ólombányáit és hatalmas hadizsákmányt ejtettek. A nemzetiek sikerét, a madridi vörösök hadijelentése is elismeri, csak azt teszi hozzá, hogy a nemzeti jelentésben említett és hadászatilag fontos állások egy részét állítólag visszafoglalták. A sevillai rádióban Queipo de Llano tábornok a hétfőre virradó éjszakán bejelentette, hogy a nemzetiek déli hadseregének meglepetésszerű támadása húsz kilométer szélességben törte át a vörösök védelmi vonalát. Paris, január 31. A hétfőn kihirdetett új spanyol nemzeti alkotmánytörvény a főhatalmat az államfő kezébe tette le. Franco tábornok egyszemélyben államfő, a hadsereg főparancsnoka és miniszterelnök lesz. St. Jean de Luzból érkezett jelentés szerint az új nemzeti kormányban alelnök és külügyminiszter de Jordana gróf tábornok, közoktatásügyi miniszter Rodriguez, gazdasági miniszter Suanzes, hadügyminiszter Orgaz tábornok, tengerészetügyi miniszter Cervera altengernagy, légügyi miniszter Kindelan tábornok, munkaügyi és szakszervezeti miniszter Gonzales Bueno, a közrend minisztere Martinez Ando tábornok, belügy-, sajtó- és propagandaügyi miniszter Ferrano Sunez, földmívelésügyi miniszter Bennza, igazságügyminiszter Rodezno gróf, tárcanélküli miniszter Fernandez Cuesta. Valószínű, hogy Orgaz tábornok a honvédelmi miniszteri címet veszi fel és ellenőrzést gyakorol majd a tengerészeti minisztérium és a légügyi minisztérium fölött is. Az új kormány tagjai a j613 hét közepetáján teszik le az esküt Burgosban, ahol az új kormány székelni fog. A kormányban helyet kapott az egyesült falanxista és karlista pártok, két vezére, Fernandez Cuesta és Rodezno gróf. Ferrano Sunez belügyi, sajtó- és propagandaügyi miniszter Franco tábornok sógora. Barcelona, január 31. A nemzeti repülőgépek vasárnap délelőtt két pusztító erejű légitámadást ■ntéztek Barcelona ellen. Az első roham reggel kilenc órakor volt. A nemzetiek repülőgépen hirtelen bombazáporral árasztották el a várost, s mielőtt még az elhárító ütegek közbeléptek, már el is hagyták a bombázás színhelyét. A második támadás délben féltizenkettőkor történt s körülbelől negyedóráig tartott. Paris, január 31. Barcelona vasárnapi bombázása a spanyol háború eddig legsúlyosabb légitámadása volt. A párisi Matin spanyol harctéri jelentése szerint a nemzeti repülőgépek 100 bombát dobtak le Katalona fővárosára. Harminchárom épület teljesen elpusztult. A romok alól eddig 1100 holttestet hoztak napvilágra. A sebesültek száma nyolcszáz. A barcelonai hatóságok becslése szerint valószínű, hogy a halóiak száma eléri az ezret. A légitámadások igen nagy rémületet keltettek Barcelonában és teljesen megbénították a város forgalmát. A hétfői napon még mindig folyt a romok eltakarítása s a forgalom még nem állt helyre. A főváros pénzügy bizottsága és közgyűlése elfogadta a módosított költségvetést A főváros pénzügyi bizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott, amelyen az átdolgozott költségvetését tárgyalták. Az ülésen Karafiáth Jenő főpolgármester elnökölt, s megnyitóbeszédében a bizottság tagjainak lelkes ünneplése közben meleg szavakkal köszöntötte Szendy Károly polgármestert, Lamotte Károly alpolgármestert, Felkay Ferenc és Morvay Endre tanácsnokokat kormányzói kitüntetésük alkalmából. Az üdvözlésért Szendy Károly mondott köszönetet. A napirendre áttérve Body László tanácsnok közölte, hogy a pénzügyi albizottság akarja szabad idejét kellemesen eltölteni? Szeret érdekes játékokkal szórakozva tanulni? ^ Vegye meg ezt a könyvet: == GEREBENPÁL: Jj Rejtvényiskola ■ Ára 1.80 pengő, portó 20 fillér. Megrendelhető az Új Magyarság könyvosztályában. megbízatásának megfelelően az 1938. évi költségvetést átdolgozta, az idő rövidsége miatt azonban bizonyos takarékossági intézkedésekről már nem volt módjában javaslatot tenni. Ezért Zsitvay Tibor indítványához képest annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a 12-es albizottság újból fogjon hozzá a hosszabb időre szóló pénzügyi program és közmunkaprogram megvizsgálásához. Párkány Frigyes, Harrer Ferenc, Lázár Ferenc felszólalása és Szendy Károly polgármester felvilágosításai után a bizottság az előterjesztést elfogadta. Bódy László tanácsnok indítványozta, hogy egészítsék ki a főváros közgyűlési határozatának a polgármester részéről javasolt szövegét s a közgyűlés kérje a kormányt, hogy intézkedjék az ajája rendelt hatóságok, intézmények és üzemek 1938 január 1-től kezdve, a fővárossal szemben felmerülő fizetési kötelezettségeiknek mindig pontosan tegyenek eleget. Ezzel szemben a főváros is kijelenti, hogy az államkincstárral szemben fizetési kötelezettségeinek pontosan eleget tesz. A bizottság az előterjesztéseket egyhangúan elfogadta. Harrer Ferenc elfogadta a polgármesteri előterjesztést, Párkány Frigyes és Bánóczy László ellene beszélt. Cseléry András szerint a módosított költségvetés alapos megfontolás eredménye, amelynél jobbat az adott viszonyok között nem lehetett készíteni. A költségvetést elfogadta. Szőke Gyula kifogásolta, hogy az iskolák tatarozására szánt összeget erősen lecsökkentették, azután a főpolgármester szavazásra bocsátotta a polgármester előterjesztését, amelyet a bizottság nagy többsége elfogadott. Hétfőn délután a főváros rendkívüli közgyűlése foglalkozott a módosított költségvetéssel. Karafiáth Jenő főpolgármester napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Uhlár Béla esperes elhunytáról; ezután a közgyűlés előtt is köszöntötte Szendy Károly polgármestert, Lamotte Károly alpolgármestert s Felkay Ferenc és Morvay Endre tanácsnokokat kormányzói kitüntetésük alkalmából. Szendy polgármester meghatottan mondott köszönetet, szavait hosszantartó taps és éljenzés fogadta. Ezután Doroghy-Farkas Ákos tett több bejelentést, majd áttértek az új költségvetés tárgyalására. Az első felszólaló, Zsitvay Tibor, rendkívüli jelentőségűnek mondotta a polgármester javaslatát, mert ez végét jelenti annak az ellentétnek, amely hosszú éveken keresztül az állam és a főváros között fennállott és lehetővé teszi az együttműködést. Évek óta ez az első igazán őszinte és deficitmentes költségvetés. Lehetséges, hogy az állam követeléseiben vannak vitás tételek, de ugyanez áll a főváros követeléseire is. Az állam javaslatát, amely a főváros tartozását tizenöt mllcban állapítja meg, méltányosnak tartja, mivel a főváros vezetői is elismertek egy nagyjában tizenhétmillióra tehető állami követelést, amely a mostani megoldással körülbelül hétmillió pengőre csökken. Elismeréssel emlékezett meg Szendy Károly és Lamotte Károly férfias, de mindenkor tapintatos tárgyalásairól, amelyek a főváros érdekeit megvédelmezték. A költségvetés revíziójára térve át, hangsúyozta, hogy azt nem fogadja örömmel, mert mindig nehézséget okoz egy olyan költségvetés megváltoztatása, amelyből életbeléptetése küszöbén bizonyos tételeket tárolni kell. Ez különösen vonatkozik a szociálpolitikai ínségakció kiadási tételére, azonban az adott körülmények között ez jogos, mert megakadályozza a munkalehetőségeket biztosító téte sek törlését, örömmel vette a belügyminiszteri leiratnak azt a pontját, amelyben felhívja a fővárost, hogy költségvetését a saját elgondolása szerint hozza egyensúlyba. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a fővárost a jövőben a kormány részéről semmi meglepetés nem éri, a főváros vezetőségétől pedig elvárja, hogy a jövőben évközben nem jön póthitelek engedélyezése iránti kérésekkel. Láng Lajos hangoztatta, hogy jelentősnek tartja a kormány és a főváros között létrejött megállapodást, mert ezáltal megszűnt az a bizonytalanság, amely megmérgezte az atmoszférát, s áttekinthetetlenné tette a főváros költségvetését. Petrovácz Gyula rámutatott a belügyminiszteri leirat korrekt és szimpatikus hangjára. Elismeréssel szólt a pénzügyminiszterről is, aki szívesen állott a főváros autonómiájának rendelkezésére, hogy a káoszból végre kitabolhassanak. Hangoztatta ezután, hogy a tizenötmilliós adósság nincs arányban azzal a három és félmillióval, amit a főváros évente az államtól kap. Elismeréssel szólt azokról, akik az állammal való tárgyalásokat folytatták, sajnálatát fejezte ki azonban, hogy nem tudtak több eredményt elérne A keresztény párt nem járul hozzá a szociáldemokratáknak ahhoz az elgondolásáhogy, hogy emeljék a városi pótadót, vagy a kereseti adót, mert a főváros polgársága teherbíró képességének végső fokán áll. Reális pénzügyi politika volt az üzemektől kétmillió pengővel többet kérni, mivel a párt álláspontja mindig az volt, hogy az üzemeknek hasznot is kell hajtaniuk. Helyes, hogy elsősorban azokat a beruházási tételeket emelték ki a költségvetésből, amelyek halasztást szenvedhetnek. Pártja nevében hangsúlyozta, hogy a tisztviselőknek és munkásoknak a szanálás által elvont jövedelmet idővel teljes egészében vissza kell adni. Befejezésül a kormány és főváros közötti bizalom fontosságát hangsúlyozta, s a költségvetést elfogadta. Révész Mihály szerint az állam nem támogatja a fővárost. Ezután az elnöklő Lamotte Károly alpolgármester a vitát bezárta és a polgármester előterjesztését szavazás alá bocsátotta. A közgyűlés nagy többsége az előterjesztést elfogadta. Mindjárt gondoltuk, hogy kitűnő svájci vendégünk, Georges Oltramare úr előadására négyest fogunk kapni tanárjainktól. Kik lennének ők mások, mint az esti liberális kurír ex katedra tekintélyei, a magyar hazafiság s a nemzeti politika csalhatatlan szakemberei? Ők azok, akik vesztegzár alatt akarják tartani a magyar társadalmat minden úgynevezett idegen eszmével szemben, amely nem az ő idegenségüket szolgálja. "Miközben átkozzák a német, vagy az olasz autarhiát, ők a saját autarchiájukat féltik itt, politikai és szellemi téren egyaránt, minden külföldi betöréstől. Nincs hét, sőt nincs nap, hogy egy-egy francia, angol, vagy emigrált német eszmevigécet meg ne szólaltatnának Budapesten magyar pódiumon, a magyar nyilvánosság előtt az ő saját külön igazságaikról. Ha más meri ugyanezt megtenni az ellenkező oldalról, az merénylet a szabadság és a nemzeti érdek ellen. Pierre Cott úr, Thomas Mann úr, vagy Sauerwein úr mind beleszólhatnak a mi nagy kérdéseinkbe. A mi jobboldali külföldi barátaink részéről ez felháborító merénylet és tolakodás. Georges Oltramare bátor, lelkes hitvallást tesz a magyarság revíziós törekvései mellett, hirdeti a mi történelmi hivatásunkat, lángoló szavakkal ítéli el a trianoni béke határozatait, kemény kritikát mond a népszövetség tehetetlenségéről a Duna völgyének nagy kérdéseivel szemben. Mindez, ugye, felháborító, sőt tűrhetetlen. A liberális kurítók szerint legalább is az. Sauerwein úr és a többiek mélységesen hallgattak ezekről az igazságokról, odakünn a saját honi pódiumukon és itt nálunk, a budapesti pódiumon is egy szavuk nem volt minderről. S egy szó számon : nem kérte tőlük mindezt az esti liberálisok részéről. Oltramare esetében viszont meg se várják, hogy mit mond, előre, olvasatlanul felháborodnak és tiltakoznak ellene. A kormányt hívják segítségül a svájci „szélsőjobboldali izgatás” ellen, amely, íme, a budapesti pódiumon is a magyar igazságot hirdeti. Hát nem jellemző, hogy ezek az igazságok és éppen ezek annyira izgatják őket? Baloldali nagyságaink állandóan úgy bírálják a jobboldalt, mintha az ő politikai csalagzatuk és külügyi elgondolásuk oda lenne vasalva az éghez, megingathatatlan, örökös igazságnak. A baloldal a buzgó érdekvédelemben nem akarja észrevenni, hogy körülöttünk minden megváltozott s a magyarságot egyenesen pusztulással fenyegeti a régen tanult, de régen nem igaz doktrínák makacs hirdetése. Kedves példának említjük meg azt a külföldi elmefuttatást, amely a napokban látott napviágot a Németországba átszármazott és onnan is elszármazott tudósnak, Radó Sándornak 1930-ban megjelent politikai és gazdasági atlaszáról. Annak idején ezt a politikaigeográfiai munkát, mint a tudományos objektivitás és éleselméjűség remekművét emlegették. Radó 150 térkép magyarázatával felállította a jövendő horoszkópját s megjósolta, hogy az adott feszültségek alapján mi lesz a világ sorsa. Ma, 1938-ban érdemes a nagy, objektív tudós nyolcéves megállapításaival foglalkozni. Radó azt írta 1930-ban, hogy a legközelebbi összeütközés Anglia és az Egyesült Államok háborúja lesz az Atlanti-óceánért. Az olasz imperializmus, Radó szerint, Franciaország ellen fordul, Anglia pedig Abesszínia elfoglalására tör... Európát Németország és Lengyelország közeli összeütközése és az olasz-délszláv háború fenyegeti. Anglia és Olaszország szövetsége Franciaországot támadja oldalba s Afrikában is az angol-francia ellentétek kirobbanását lehet várni... így látta Radó a tudomány és az objektivitás agyondicsért szemüvegén át a világviszonylatokat 1930-ban. Az olvasóra bizzuk, hogy gondoljon utána, mi minden történt Radó jóslata óta s a baloldalt kérjük, hogy ne haragudjék olyan, habzószájúan csak azért, mert a jobboldal nem hajlandó szemet hunyni a világ roppant változásai fölött, nem hajlandó a Radó mester-féle politikai augurok jóslatait elfogadni, nem hisz ezeknek a férfiaknak halhatatlanságában, ezen felül a magyarság sorsát sem hajlandó régen holt, üres szólamok kedvéért , balkézzel irányítani.