Uj Magyarság, 1938. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)
1938-09-01 / 196. szám
CSÜTÖRTÖK, 1938 SZEPTEMBER 1 Az egyházi és zsidó kérdésről beszélt Stuttgartban a bécsi körzetvezető Stuttgart, augusztus 31. Bürchel ausztriai körzetvezető szerdán este a nemzeti szocialista párt külföldi szervezeteinek ülésén ismertette a Saarvidék, majd Ausztria újraegyesülését a német birodalommal, azután a többi között ezeket mondotta: — Versailles szétrombolta ugyan a régi Ausztrá-Magyarországot, helyette azonban új nemzetiségi államot tartott keresztvíz alá s ebben az államban a réginek minden hibája megvan. Ez az új állam szerkezetében nagyon sok hasonlóságot mutat a régi osztrák-magyar monarchiával, amelyet Saint-Germainben és Trianonban a népek önrendelkezési jogára való hivatkozással szétromboltak. Azonban a huszadik századnak a népi gondolat a világnézete és a népek legszentebb joguk legerősebb tudatában harcolnak az őket megillető életjogokért. Nem engedik többé magukat valamely fajidegen állami eszme kényszerzubbonyába beleszorítani. Burckel ezután Ausztria belső felépítésével foglalkozott. A német nép egysége megkívánja, hogy Ausztria külön államiságát teljesen megszüntessék. Nem szabad azonban szétrombolni az osztrák jogból azt, ami egészséges és a nép szükségleteiből keletkezett. Az osztrák gazdasági élet teljesítőképességét fokozni kell, hogy teljesen egészségessé váljék. A munkanélküliek száma Ausztriában ma alig több, mint egynegyede az újraegyesüléskor kimutatott munkanélkülieknek. Ez mutatja, hogy a német építőmunka valóban eredményes. Természetesen ez a munka nehéz .Egyedül Bécsben kereken háromezer zsidó ügyvéd és bíró működött évtizedeken át és közel hatvanezer zsidó kereskedő és pénzváltó zsákmányolta ki a népet. Még sok mindennek kell történnie Ausztria és lakossága érdekében. A munkás életszínvonala még nincs rendben, az árakat sok esetben még vissza kell szorítani. Véglegesen át kell hidalni az ellentéteket az egyház és a népek ama része között, amelynek a múltban oly sokat kellett szenvednie. Tele van minden köz munkával, nincs sztrájk, nincs tüntetés, nem, robbantanak széjjel házakat, hanem csak munka folyik és ismét munka. Ezek mind, tények, amelyeket a legügyesebb hazugságokkal sem lehet a világból kiküszöbölni. Egy esztendei nemzeti szocialista építőmunka mindenesetre elegendő lesz arra, hogy a genfi módszer tizennyolc esztendejére rácáfoljon. Az ausztriai állítólagos zsidóüldözésekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a zsidók a világon valóban üldöznek mindent, ami német, Németország elég nagylelkű ahhoz, hogy ne álljon bosszút azért, amit bizonyos országokban mások elkövetnek, vagy a zsidók Bécsben elkövettek. Ez azonban elegendő ok arra, hogy a zsidókérdést a leggyökeresebben megoldják. A megoldás úgy fog történni, ahogy az egy népi jogállamhoz illik. — A külföldi gyanúsítások másik témája az egyházi kérdés, — folytatta Burckel. — Ahol az egyházi kérdés vallási kérdés, ott egyáltalában nincs vita, mert nincs igazi vallás, amely kétségbe merné vonni, hogy a nép a Teremtő akaratának kifejezője. Aki a Teremtő ez alkotását, a népet szolgálja, istenszolgálatot végez, mert a Gondviselés meg akarja tartani a népet. Aki a nép e szolgálatában meg akar bennünket akadályozni, ellenállással találja magát szemben, még akkor is, ha ezzel Valamely felekezet politikai hatalmi akaratával ütközünk össze. Ausztriában az egyháznak a régi állapotból eredő hatalma anyagi igényekre és azok teljesítésére vezetett, amelyeknek a valláshoz semmi közük és legfeljebb arra alkalmasak, hogy az egyházat megfosszák vallási hitelétől. — Ha ezzel kapcsolatban ma különösen az államnak az iskolára támasztott igénye ellen harcolnak, akkor meg kell jegyezni, hogy az államnak kell gondoskodnia a nemzet megtartásáról itt e földön és ez csak úgy lehetséges, ha ez a gondoskodás totális. Ide tartozik mindenekelőtt az ifjúság gondozása, ami nem zárja ki, hogy ennek az ifjúságnak vallási nevelését az egyház végezze. Ha az egyház az ifjúság népi nevelésében az állam segítségére van, az állam ezt csak üdvözölheti. Bürckel végül a nmet nép és vezére felbonthatatlan közösségéthangsúlyozta. Q\J EZHÉNY VH JÓZSEF KÖRÚT 5. ÁRUSÍTÁSA* Telefonrendelés: 140000.144-401 A menekülő írta: Izsák- Gyarmatiig László Mabel tekintete megakadt a szerelőtáblára szegett barna falemezen, amelyen sárgaréz betűk ragyogtak: „Good Luck”. Jó szerencsét... Kinézett oldalt az ablakon, valami erdő felett repült, balra lent csillogó folyó eleven pántja egy domb körül. Tőle száz méterrel feljebb Hooper haragoskék gépje, egyforma sebességgel haladtak, ezért úgy tűnt, mintha órák óta állnának a levegőben, s csak a tájak futnának el alattuk. A „jószerencse”-táblát Frederick szerelte a gépre még tavasszal, gyerekes buzgósággal kopácsolt, s közben azt mondta: soha nem lehet semmi bajod, ez a tábla tudja, mennyire szeretlek!... Aranyos Frederick, most erősen dolgozik Kaliforniában, talán éppen ingujjban uzsonnázik és nem tudja, mit eszik, mert az első felvonás befejezésén töpreng. Utoljára azt mondta: három hónapra elhagyom a vitágot, visszavonulok a koponyámba,, úgy érzem, fel fogom hozni onnét azt, ami egész életemben nyugtalanított. Mabell először bántotta, hogy a vőlegénye ennyi időre tőle is szabadulni akar, aztán belenyugodott, mint egy lealkudhatatott számtani képletbe és kicsit mogorván repülni kezdett. Bőgő motorral járta az eget, a tarka, levegőből mindig kissé építőjátékszerűen ható városokat úgy szórta el maga mögött, mint az érdektelen levelezőlapokat. A távolságok hívni kezdték: mikor délutánonként felszállt valamelyik repülőtérről, kíváncsian hunyorított a látóhatár alkonyati rozsdázására. Ott milyen lehet? — gondolta és eszerint kapcsolta motorját. Egyszer éjszaka, felhők közötti vakrepülés közben, váratlanul elfogyott a benzinje. Műszereiből megállapította, hogy a florenci repülő-tér felett kell járnia. A sűrű felhőzete miatt vaksötétben repült, lehetetlen volt tájékozódni. A legutolsó pilanatban sikerült rádióösszeköttetést kapnia a repülőtérrel, kérte a reflektort, s mikor az éles fénycsóvát megpillantotta, a motorja köhögve, egyetlen csepp benzin nélkül fulladt ki. Üres, néma kanyarral szélsebesen belevágott a fénykévébe és siklórepüléssel leszállt. Mikor a gép gurulva megállt a gyepen, a homloka csupa veríték volt, sokáig nem tudott mozdulni az ülésből. Fáradtan, hálásan rásimította ujjait a good lucktáblácskára és mereven bámult a reflektor vakító fényére. Olyan pillanatra kiszámított és valószínűtlen volt a menekülés, mintha a mesebeli holdsugáron ereszkedett volna le. Valaki feltépte a gép ajtaját és bekiáltott: — Hailó! Tizenhat dollár a reflektor! Kiszállt. A gyepen egy fiatalember tartott feléjük, s lelkesen gratulált, hallotta, amikor a motor kihagyott, aztán látta a leszállást, ami a legszebb teljesítmény volt. És bemutatkozott: Hooper. Mabel fehér nyersvászon felöltőjét vette magára, zsibbadt tagjait nyújtóztatta néhány pillanatig, aztán a járás szokatlanságával, csaknem szédülve indult az étterem felé. Hooper végignézett rajta és felkiáltott: — Maga iayen kislányos! Az ember el sem hinné, ördöngösen, motor nélkül lecsap ide, aztán kilép a gépből egy nyúlánk, vékony, puhabőrű lány. Mondja, határozott programmal repült? Mabel rázta a fejét: nincs semmi célja, időtöltésből túrázik. Vacsoránál Hooper meghívta egy északi útra, Lake Town felé, ahol a közeli napokban sportrepülő-találkozó lesz. A fiatalember kedvesen biztatta erre az útra, mint aki szeretettel vállalkozik egy gyermek mulattatására.. Mabei egyre nagyobb kedvvel hallgatta Hooper őszinte elismerését: — Maga olyan kitűnő pilóta, hogy bátran hívom túrára. Most itt repültek egymást követve, mint összetartó nagy madarak. Mabei arra gondolt, bárcsak Frederick ülne abban a másik kék gépben, milyen jó volna akkor így bolyongani a széles, nagy, alkonyodó és napsütéses égbolton, aztán, mikor leszálltak, fáradtan, boldogan együtt lenni, s újra közös tervekkel, közös irányban tartani tovább. Már hamuszürkére kezdett válni a levegő, mikor Hooper gépje elöl leereszkedett. — Hol vacsorázunk? — kérdezte a lánytól leszállás után. — Nem ismerem ezt a várost — felelte Mabel. Elegáns hotelbe hajtattak, a portás mély meghajlással, ismerősen köszöntötte őket. — A repülők holnap érkeznek — mondta étkezés közben Hooper. — Nézze, kis Mabel, az a világos házsor, ott a folyó partján húzódik végig, s a víztől kap ilyen különös, imbolygó kék színezést. Szép, ugy-e? Én már sokat éltem itt, ebben a városban van valami naiv kecsesség, mint egy gyermeklányban. Igyék ebből a francia borból, nagyszerű étvágyat csinál. A terraszon ültek. Mabelnek jókedve volt, arra gondolt, hogy Fredericknek biztosan jól megy otthon a munka, ő pedig holnap sok különféle fajtájú repülőgépet lát és érdekes pilótákat, a levegő nagyszerű barangolóit. Hooper is nagyon kedves, olyan, mintha Frederick jóbarátja volna, mindent megtesz, hogy őt jól mulattassa. Vacsora után táncoltak. Hooper arról beszélt, hogy ő francia születésű, s szellemben, ízlésben nem is azonosítja magát soha az amerikaiakkal. Járt már Parisban? — kérdezte. — Franciaországban lendülettel, de fárasztóan és veszélyesen illik élni: itt Amerikában unalmasan, lustán és önzőn. Egyik tánc után, mikor a ■parkettről az asztaluk felé mentek, Mabel valamit kérdezni akart és hirtelen visszafordult, akkor észrevette, hogy Hooper hátul nézi a derekát. Egyszerre elfelejtette, mit akart mondani és gyorsan leült. Aztán szólt, hogy fáradt, s most inkább aludni megy. Felvezették a szobájába. A tükör előtt végigsimított a homlokán, kicsit szédült a vacsorás bortól. Sokáig figyelte magát, hosszan szembenézett a szemével, aztán elmosolyodott és melegen gondolt arra, hogy nagyon szereti saját magát. Elindult az ágya felé, de egyszerre megfordult, s határozott dühvel nézett tükörbeli képére; olyan érzése volt, mintha saját magát, lopva, leszegett fejjel gyanúsan figyelte volna. Bezárta az ajtót és gyorsan lefeküdt. Kábultan, valami zajra ébredt. Koromsötét volt, azt hitte, csak álmodta a zörgést. Ekkor a jobboldali fal felől újra tompa, reccsenő zaj hallatszott, mintha nehéz tárgyat taszítottak volna odébb. Érezte, hogy a bortól rossz szájíze van, s a szívverése lüktetve erősödik. Önkéntelenül magához kapott, a vékony selyem hálóingét maszkolta össze. A nagy tárgy tompa csusszanása megismétlődött, aztán óvatosan előrébb lépő láb reccsenése hallatszott a parketten. Mabel felült, meggyújtotta az éjjeliszekrény lámpáját. Egyszerre átlátta a helyzetet. A jobboldali falban tapétaajtó volt, amely előtt a szomszédos szobában biztosan szekrény áll. Kulcs nem volt a zárban. Mabel felugrott, a harisnyáját húzta. A reccsenés az ajtó túlsó oldalán most egészen közelről hallatszott. — Ki az? — kiáltott fel a lány. Csend lett. Tépve húzta a szoknyáját, haját hátrasimította. Nesztelenül kisurrant a szobából. A repülőtéren álmából keltette fel a személyzetet, hogy a gépet kitolják. Benzint vett, beöltözött és a vizesszürka derengésben felszállt ezerötszáz méh . OT MAGKUKAG Vevőink régi kívánsága teljesült!... Horthy Miklós-uti fióküzletünkben RÁDIÓ-, GRAMOFON- ÉS LEMEZ-osztályt nyitottunk. Pompás raktárunk — amelyben a magyar radioés gramofongyárak minden darabja képviselve van, — minden igényt kielégít. Új cikkeinket kizárólag Horthy Miklós-uti fióküzletünkben árusítjuk 'imykow0gy ÓBUDAI FIÓKÜZLETE Teleki Pál: Véget kell vetni az egyre jelentkező hisztériának A kultuszminiszter a tokaji kerület egyedüli jelöltjeként mond vasárnap programbeszédet A Magyar Távirati Iroda jelenti. A tokaji kerület népes küldöttsége szerdán délelőtt felkérte a jelöltség elvállalására Teleki Pál gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki a küldöttséget a nemzeti egység pártjának Esterházy utcai klubhelyiségeiben fogadta Tasnádi Nagy András, a párt országos elnöke, Fáy István dr. főispán és Tors Tibor, a szomszédos kerület országgyűlési képviselője társaságában! A küldöttség nevében Mosolygó József görögkatolikus esperesplébános köszöntötte igen meleg szavakkal a minisztert s a kerület polgárságának bizalmát tolmácsolva, kérte őt, hogy vállalja el a jelöltséget. Teleki Pál gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen szavakkal mondott köszönetet a küldöttségnek s a választókerület polgárságának a személye iránt tanúsított bizalomért, majd hangsúlyozta, hogy milyen jelentősége van a mai időkben a kötelességteljesítésnek, amely mindenki számára minden téren a helytállást , annak a feladatnak teljesítését jelenti, amelyet a köz reá rótt. A kötelezettségteljesítés érzése hatja át akkor, amikor az iránta meg- nyilvánult bizalomért köszönettel adózik s annak eleget téve, a kerület jelöltségét elfogadja. A küldöttség nagy éljenzéssel fogadta a miniszter válaszát. Teleki Pál gróf ezután elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, akiket Tasnádi Nagy András, a párt elnöke ebéden látott vendégül. Az ebéd során Tasnádi Nagy András meleg szavakkal ko- 3