Uj Magyarság, 1938. november (5. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-01 / 247. szám

2 rstmmm Wmacmrs&g REDD, 1938 NOVEMBER 1 Dit IS VBVO’tH OBSZtka ismueseil meskitdeai. Hi PflLDGYAY GYŐZŐ VIKTOR szűcs. Bécsi utca 5. sz. szlovák nép őszinte megtisztelése miatt töltött el a beszélgetésekre három igen drága hetet! A ruszinföldi cseh rémuralom, a szoldateszka közönséges rablóhadjárata és Volosin Augusztin telefonos uralomkomédiája az egész világ előtt meggyőzően bizonyítják, hogy Prága a fölösleges vérontás árán is csak időt akart nyerni, hogy a magyar igazság golyóját a levegőben megállíthassa. Volosint, aki Budapesten tanult és művelődött, természetesen ingyen, ahogy az „elnyomott” nemzetiségekhez ilik, — az érvénytelen cseh alkotmány alapján nevezték ki a Ruszinföld diktátorának azzal a külön meghatalmazással, hogy a Magyarországgal folyó tárgyalások vezetésére is jogosult... Volosin nevében már túlsokat gyilkoltak a csehek ahhoz, hogy a magyar államférfiak leüljenek vele a tárgyalóasztalhoz, de Bródy András sorsa szomorú példa lehet a szlovák kormánynak is, hogy mi vár a tagjaira, ha Prága követeléseit s parancsát nem teljesítik. A magyar kérdés végleges elintézése után a szlovák nép kényvek egyre kiszolgáltatott áldozata lesz Prágának, mert hiszen az átmeneti kedvezményeket egyelőre csak a magyar jogok meghiúsítása érdekében kapta!... A Sirovy-kormány a müncheni egyezmény világos rendelkezéseinek és szellemének meghamisítására törekszik, amikor a Magyarországon élő szlovákok ügyét a határrendezés kérdésébe belekeverni próbálja! Sirovyéknak semmi közük nincs a magyarországi szlovákokhoz! A csilei kormány ugyanolyan joggal kérdezheti meg tőlünk, hogy mi van a békéscsabai tótokkal, mint Sirovy kormányelnök úr, aki nem az első, hanem a második cseh köztársaság miniszterelnöke! Csehországból ideszakadt nép nincs Magyarországon s különben is a határok rendezésére kértünk fel döntőbíróságot és nem a békéscsabai városi tanács ügyeinek megbeszélésére ... A határok éraszerű kiigazításának elvét pedig világosan lefektették a müncheni egyezményben s a berlini követbizottság egymásután hoz határozatokat a német- cseh új határ végleges vonalának észszerű megállapítására. A történelmi múlt, a középeurópai népek tárbeli keveredése és a sajátos magyarérdekek, amelyek igen sok vonatkozásban általános európai érdekek is,, — a tiszta etnográfiai határt szinte lehetetlenné teszik a felvidéki viszonylatokban . A szudétaföldön a németség és a szlávság etnográfiai határvonala világosabb, tisztább, jobban elkülöníthetőbb, mint az ezeréves közös múlttal összekötött és egybemosott magyar—szlovák és magyar—rutén nyelvhatárokon s éppen ezért a döntőbíráskodásban is nagyobb mértékben kell érvényesüljön az észszerűség elve, mint a német-cseh határon, ahol az etnográfiai és az észszerűségi szempontok már a németség ősi elhelyezkedésében igen közel kerültek egymáshoz! A hatalmas német birodalom létét különben sem veszélyezteti egyegy olyan észszerűttlen, rövid határszakasz, ami a kis Magyarországnak örökös veszedelme lehet.Ugyanez az elv alkalmazható a közös magyar-lengyel határ sokat vitatott kérdésére is, mert sem a cseh, sem az orosz jövőbeli tervek nem fenyegethetik olyan mértékben a nyugati nagyhatalmakat, mint Lengyelországot és Magyarországot! A második cseh köztársaság államformája és határa egyelőre ismeretlen s a döntőbíróság nem tudhatja még ma, hogy a Magyarországtól megtagadott területeket tulajdonképpen kinek adja át?... Hol a biztosíték ahhoz, hogy az új Csehország tényleg három autonóm állam föderatív egységére épül? A ruténeket máris cseh diktatúra alá szorították s a szlovákokat is rákényszerítették a pozsonyi városi autonómia felfüggesztésére ugyanakkor, amikor a szlovák kormány kitiltotta a cseh lapokat a Felvidékről .., Határtalan zűrzavar uralkodik az összes cseh államjogi kérdésekben s a határok sorsa fölött döntő nagyhatalmak nem felejhetik el azt a kegyetlen tényt, hogy Európa nyugalma sem állott még helyre és úgy a cseh, mint az orosz politika a legkisebb változás esetén a sors fordulatának erejével megelevenedhetik, nem csupán Magyarország és Lengyelország rovására! A józan illanatnyi helyzetből szabad. A nacionalis, végső munkás variási, közös feladat" -ír. Felkelhet még a rövid európai vihar. A nagy nemzetadó erővel fegyverkeznek, a oldal újra szervezkedik a világ mlden táján s eljöhet az idő, amikor nagy kár lesz minden talpalatnyi földért, amelyet a nacionalista hatalmak vörös hídnak átengedtek a csehek kezére. A cseh uralom húszesztendős tanúsága szerint a szlovák és a rutén nép a régi magyar-horvát dualizmushoz hasonlatos államkénéiben sohasem nyomorodoa volna úgy el, mint a cseh fennhatóság alatt! A csehek a szláv testvériség címen a közös, egy törzsbeli kultúra hazugságával fojtották meg a szlovák .Önállóságot, amit a magyar a törzsi és nyelvi különállás miatt sohasem tehetett volna meg! Federatív államformában, csak fajban és nyelvben egymástól valóban eltérő népek élhetnek békében, — ahogy ezt a sok évszázados horvát-magyar béke bizonyítja, mert az úgynevezett „testvérnépek” a közös fedél alatt rögtön hajbakapnak s az erősebb a gyöngébb azonos irányú kultúrájának és külön életének teljes elpusztítására tör, süzért nem lesz soha tartós csehszlovák harctközés... A hét végén a magyar katonák az új határok szélén akarnak állani! Elég volt a külön megadóztatásunkból s eleget néztük a golyót, ahogy meg-megállott a levegőben .. . Szabad, friss életet akarunk élni, új életritmust keresünk becsületes akarattal, hogy betölthessük az idők parancsát a külpolitikában s a belső életünkben egyaránt. Azért sürgős ügyünk elintézése, mert a töméntelen tétovázás után meg akarjuk mutatni Európának a tettek, a munka, a haladás, a korszerűség nemzetét, az új magyar világot! teressel ezt olvashatjuk: „És azt mondják, hogy neje nem szép és igen közönséges, pedig akit ő szeret, nem lehet vagy nem kellene közönségesnek lenni”. Lássuk, hogyan találkozik a földesúr lánya a szegénységgel. Árvíz van, azon a tavaszon immár harmadszor, a béresek közelebb szorulnak a kastélyhoz. „Szegény, szegény apró rongyos sápadt gyermekek, oh milyen jókor kell nekik megtanulni a törést, szenvedést! — sápadozik Antónia. —--Kiig sokan ebben a korban a czukros ételek közt is mérgesen válogatnak, addig hány van, ki hetekig is alig lát egyebet málókenyérnél, ami csakugyan rossz eledel, kivált magába”. Kedves hangsúlyt kap a bizonykodás: „ami csakugyan rossz eledel” — ha nem hinnők el! . . . Amin végül csodálkozhatunk: Kölcsey Antonia költői lélek, kissé bogarasnak is tartják, mégsincs spinétje, hárfája vagy más hangszere. Barátnői közül sincs Senkinek ilyet, holmija, s így látszik, hogy a spinét vagy hárfa inkább beszélyekben szereplő kellék. De amit rosszalhatunk: korának magyar költői közül sem ismersenkit, Kölcsey kivételével. Németül és franciául olvas: Hugót, Goethet, fordításban Bulwert. Fordítgat is belőlük, hosszan elmélkedik róluk. De nem olvasta Berzsenyit, Csokonait, Kisfaludyt, Kazinczyt. Vörösmartyt, Bajzát, a fiatal Petőfit. Általában nem olvasott verseket. Mintha csakugyan azt várta volna: ő róla írjanak verset.. (S hogy Kölcsey Antónia naplóját olvashatjuk, azt Kozocsa Sándornak köszönhetjük, aki ezt a százéves naplót a Nemzeti Múzeum anyagából kiemelte, kitűnő jegyzetekkel kísérte és egy érdekes tanulmánnyal megtoldva kiadta.). temteni Benn’ ! Most, amikor derül a látóhatár és húsz év után úgy érezzük, kezd felszakadni az a novemberi köd, mely azóta szüntelen rajta ül a lelkeken, még kísértetiesebb az emlékezésünk azokra a szörnyű órákra, amikor egyik városligeti villa halljában a pesti irodalmi gettó és a pesti alvitág néhány katonaruhába öltözött alakja hozzátartozói szemeláttára meggyakolta Tisza Istvánt. Sok rémség elől födte el szemét az orgyilkos golyó, — énekelte a régi Magyarország e komor mártírjáról a költő és most, hogy húsz esztendő után tán vége szakad a rémségek korszakának, most, hogy az ő halálával megkezdődött összeomlásból végre első lépést teszünk a feltámadás felé, még lázasabb, még forróbb, még mélyebb a gyűlöletünk az iránt az alvilág iránt, mely az ezeréves ország épületét akkor aláaknázta és összeomlasztotta. Ó, ez a magyar nacionalizmus ebből a húsz esztendőből sokat tanult és nem lesz nagylelkű, nem lesz megbocsátó és felejtő többé azokkal szemben, akik a kardot kezünkből azon az őszön kiverték! Húsz év után is őrt állunk és vigyázunk arra a szellemre, amely soha többé a magyar népet meg nem mérgezheti. Most, a nyomorúság korszaka után végre újra építeni kezdünk, ismét azokra gondolunk, akik az épületet, a történelmi Magyarország gyönyörű épületét, gyáván, gyalázatosan, titkos faji gyűlölettől hajtva rombadöntötték. A puskacsőbe mereven néző Tisza István mártíralakja is azokat juttatja most eszünkbe, akik a fegyvert akkor Nagymagyarországnak szegezték... Nagyon fölháborodott egyik liberális lapunk azon, hogy az Új Magyarság legutóbbi számában megírtuk: ha a csehek tiltakoznak az ellen, hogy egyes felvidéki területek a zsidó szavazatok jóvoltából kerüljenek vissza Magyarországhoz, ám mi lemondunk erről az előnyről s hajlandók vagyunk beleegyezni abba, hogy a zsidók ne szavazhassanak. Ne szavazhassanak se a csehekre, se reánk, döntsük el tehát ezt a kérdést — a zsidók nélkül. A liberális lap hazafias magaslatra emelkedik velünk szemben s azt mondja : mi a nemzet nagy érdekeiről feledkezünk meg, amikor üyesmüket írunk s le akarunk mondani bizonyos „felénk hajló” szavazatokról. Erre válaszunk a következő: a felvidéki magyar területek kérdését Olaszország és Németország dönti el a bécsi értekezleten, bizonyára az 1910-es vagy 1918-as etnikai adatok alapján. A népszavazástól éppen a csehek húzódtak vissza, mert megfutottak a biztos vereség elől. Hogy ezt a vereségüket mentegessék és szépítgessék, azért találták ki főleg Németország felé való célozgatással, hogy a népszavazás azért volna erkölcstelen, mert sokhelyütt a zsidóság döntené el a kérdést. Erre írtuk, hogy mi a zsidók nélkül is bíznánk vagy bíztunk volna és bízunk ma is a népszavazás eredményében, tehát hajlandók vagyunk a népszavazásba úgy is belemenni, hogy a zsidók sehova se szavazhassanak. Ők azt mondják most, hogy „felénkhajló szavazatokról” nem szabad lemondani. Népszavazás esetén mindenesetre lehetséges, hogy a zsidók Magyarországra szavaztak volna, de lehetséges az is, hogy nem. Sőt az is lehetséges, hogy óvatosságból túlnyomó részük tartózkodott volna a szavazástól. Ha tartózkodtak volna, akkor úgyse értünk volna velük semmit, ha ellenünk szavaznak, akkor jobb, ha ezt nem cselekszik meg, ha viszont Magyarország mellett szavaztak volna, akkor a mi igaz az egész liberális politikából, amely azt hirdeti, hogy itt a zsidóság kíméletlenül el van nyomva, hogy a zsidótörvény tönkretette őket, stb. stb. A lényeg: azonban nem ez! A csehek ezzel a zsidó-problémával akartak kimászni az erkölcsi kátyúból s mi ezt nem akarjuk megengedni nekik. Erről van szó, öreg hitsorsosok! Ez a politika! Egy hetes minisztertanács kezdődött Páriáján, amely rendkívüli intézkedéseket akar hozni a francia gazdasági és szociális helyzet rendezésére. Az új rendeletek egész sorozata fenyeget, amelyek mélyen belenyúlnak a kapitalizmus életébe. A rendeletek és a reformok egyik fele a nagy vagyonokat fogja sújtani a hírek szerint, amennyiben új adókat és szociális terheket fog bevezetni. A reformok másik része azonban a népfronturalom alatt felbomlott rend héyreállítására irányul s azt akarja elérni, hogy a munkások ne foglalhassák el a gyárakat, önhatalmú bíráskodást ne folytathassanak s vessék magukat alá a munkavállalási feltételeknek — az anarchiát akarja tehát a kormány kiküszöbölni. Végül szó van a negyvenórás munkahét reformjáról és a Blum-féle intézke- dések sürgős revíziójáról, amit óvatos formában a kormány úgy jelent be, hogy „minden néprétegnek egyformán vállalnia kell az áldozathozatalt a mai nehéz időkben”. Mit jelent ez, ha nem a népfront-uralom végső felszámolását? Franciaországot nagy belső válság rázza ... A külpolitikai fejlemények teljesen tönkrették a népfront hitelét s a francia gazdasági életet, másként lábraállítani nem lehet, mint a Blum-féle intézkedések re,formjával, vagy teljes eltörlésével. Nem irigylésreméltő feladat az, amely előtt Daladier-kormány áll! Reformokat visszavonni a világon a legborzalmasabb politikai feladat lehet, aminek sohasem szookott jó vége lenni. Franciaország ebbe a helyzetbe esett bele, meggondolatlan és elbírhatatlan reformokat alkotott a népfront poli,tikusainak jóvoltából és egyes privilegizált rétegek számára. S ezeket az ország és a társadalom kollektívuma nem bírja el. Várjon az egy hétig tartó minisztertanácson, ki tudják-e találni azt, hogy hogy lehet mindezt, megoldani ? Jaffában is nagy tisztogató műveletet rendezett az angol katonaság Jeruzsálem, október 31. Jaffában hétfőn reggel ugyanolyan katonai műveletek kezdődtek, mint amilyenekkel a múlt héten a jeruzsálemi óvárost ■megtisztították az arab felkelőktől. Az angol hatóságok intézkedésére hír szerint két újabb bombarobbanás adott okot. A városban a legszigorúbb ostromállapotot léptették életbe és megtiltották, hogy a lakosság elhagyja házait. Aszamol katonaság kora délelőtt megszállta a várost éshozzáfogott az arab házak rendszeres átkutatásához. A katonai műveleteket a külső kerületekből a különösen veszélyesnek tartott óváros felé haladva hajtják végre. Többszáz arabot máris letartóztattak. A Tel Aviv melletti Manchia negyediken is nagy a feszültség. Házkutatások során két bombát találtak. Harminc embert itt teletartóztattak.