Új Művészet, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

NŐMŰVÉSZEK a mesterkélt nőies pózokhoz, ez az önrombolás veszélyé­vel jár, így igen fontos kutatni a módjait annak, hogyan tudná a nő jelezni jelenlétét, vágyait abban az időszak­ban, amit néha élete végének tekint.”3 A Corpus (amelynek eredeti darabjai a Knoll Galériá­ban láthatók voltak­ az Interim-projekt egy része, ami 1984 és 1989 között készült. A Corpus öt részből áll: Me­nace, Appel, Supplication, Erotisme és Extase—észm­­katj. M. Charcot, a francia neurológus használta Iconog­­raphie című munkájában. Charcot ezeket „attitudes passionelles”nek nevezte, amelyeket hisztérikus pácien­seinél talált. Freud Charcotnál tanult, de eltávolodott tőle, amikor a hagyományos orvosi gyakorlattól eltérő el­járásokat keresett a hisztéria kezelésére. (A többi — mon­dani sem kell — már „történelem”.) Mary Kelly: „Igen alkalmasnak tűnik, hogy az ember ezeket a témákat folytassa, illetve egy mai közegben újra feldolgozza. Munkámban olyan változtatást akartam lét­rehozni, mint amit Freud is tett, miután Charcottal dolgo­zott, vagyis nem szükségképpen tüneteket nézni, hanem meghallgatni, amit a páciens mond, így a műben elindí­tott mozgás eltolódás kép­es szöveg között, nézés és hall­gatás között, és a nőkép újraértelmezése egy új perspek­tívából.”4 A képek: bőrkabát, cipők, kézitáska, hálóing és egy fe­hér ruha, mindegyik három különböző módon elhelyez­ve. Ezek a pozíciók a „női” három olyan vetületének fe­lelnek meg, ahol egy nő kultúránkban identitását kényte­len keresni: a divatban, a gyógyászatban és a romantikus regényekben. Például az első kép, a bőrkabát pedánsan összehajtva, „bemutatásra”, a második kinyitva, „meg­vizsgálásra” és a harmadikon a kabát saját ujjaival van összekötve. A szöveg, amely egyes szám első személy­ben írott elbeszélés, ugyancsak ezeket a megközelíté­seket követi, felfedve intim rögeszméket, kétségeket és a humoros fantáziálást is a „romantikus” zsáner mese­szerű befejezéseiben. Kelly hangsúlyozza, hogy a humor a romantikus részben nagyon fontos, mert ez eltávolít és így lehetetlenné teszi, hogy a szöveget mint valaki sze­mélyes naplóját olvassuk, hangsúlyozva a mű paródia-, kritika-jellegét.­ Olyan mű ez, amit csak a hétköznapi, „privát hisztériák” azonosításának poszt-feminista felis­merése hozhatott létre. Eredménye pedig az, hogy ezt a felismerést stratégiaként lehet használni, hogy szorításá­ból szabadulni lehessen. A Menace című részben a szín egy estély: „Táncolni akarok, rámosolygok Ruthra, aki partnerével beszélget. A szoba közepe felé nyomulunk és már úgy érzem, teljes összhangban mozgunk, de akkor egy bizonyos helyzet­ből meglátom magamat az előszobás tükörben. A látvány folytatás a 76. oldalon Mary Kelly: Corpus, Supplication (Az Interim-projekt részel/IPart of Interim projectl 29

Next