Új Művészet, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
NŐMŰVÉSZEK ÖSSZHANGKERESÉS A kép és vágy változó perspektívái Mary Kelly munkáiban Diana Kingsley „E nőalakok arcvonásai bájosak, szemük kifejező, alakjuk test és bőrük hamvasan fénylik a meleg selymek, puha bársonyok és ékkövek csillogása között.” — írja F. Dózsa Katalin „A nő és a képzőművészet kapcsolata a XIX— XX. század fordulóján” című cikkében. Az, hogy így ábrázolták a nőket a XIX. század végén, nem meglepő. Az, hogy egy nő a huszadik század végén így ír a témáról, annál inkább. Ami meglepő és nyugtalanító a cikkében, az az, hogy még csak utalás sincsen benne arra, mit is jeleztek ezek az ábrázolások. Miért merült ki a nő és a művészet kapcsolata abban a lehetőségben, hogy a nő megtestesíthetett egy klisét, amelyet különösen szűkre szabott szabályok diktáltak, abban, hogy egy festő (férfi) „bámulatának” alkalmas tárgya lehetett? Vitatták-e, vagy kell-e vitatni ezeket a szabályokat túl a divat és egészség szempontjain? A kérdés valóban annyira összetett, hogy sokkal mélyebb elemzést igényelne, mint amit egy művészeti lapban megjelenő cikk megenged, de úgy beszélni a nő és a művészet kapcsolatáról, hogy meg sem említi ezeket a kérdéseket, több mint apró figyelmetlenség. Lehetetlen nem tudomásul venni, hogy ugyanebben az időben Freud ugyanezen „nőtípusokkal” beszélgetett, és rájuk bámulás helyett meghallgatva őket azt a kutatást alapozta meg, amely századunk szellemi fejlődésének egyik legfontosabb és legnagyobb hatású tényezője lett. Ezek a vonatkozások, úgy tűnik, elkerülték F. Dózsa Katalin figyelmét. Még szerencse, hogy 1991 őszén az amerikai művésznő, Mary Kelly alkotásai láthatók voltak a budapesti Knoll Galériában. Szerencse, mert Kelly — aki részben a különféle pszichoanalízisek új, feminista olvasataiból merített — a nőábrázolások témájával foglalkozik, úgy, hogy munkáival segít lebontani azokat a merev struktúrákat, amelyek nem csupán F. Dózsa Katalin cikkét, de az egész társadalmat is szorításukban tartják. Kelly a hetvenes évek elején kezdett foglalkozni ezzel a témával, amikor Post Partum Document című művével azt vizsgálta, hogyan alakult az ősi anya-gyermek archetípus kultúránkban. Többdimenziójú kutatásai különben érdekessé és megrögzött előítéleteket bomlasztó hatásúvá tették ezt a művet. Elmaradtak az elkoptatott közhelyek, amelyek az anyaságot kizárólag a gondoskodással, védelemmel, stabilitással azonosították. Gyermekkönyvek, piszkos pelenkák és más „fetisizált” tárgyak voltak kiállítva elméleti pszichoanalitikus értekezésekkel és egy naplóval, amely az anya nem mindig stabil és örömteli pillanatait rögzítette, változó lelkiállapotokat, élményeket, amelyekből kiderül, milyen érzelmi hatása van a gyermeknek az anyára. Feltárták azt a kölcsönhatást, azt a cserekapcsolatot, amely az anya gyermekére gyakorolt hatását elemző, egyoldalú pszichoanalitikus megállapításokból hiányzott. Következő nagyszabású művében, az Interimben (amelynek egy része a Knoll Galériában volt látható 1991. őszén) Kelly a nő életének ritkán ábrázolt szakaszával, a középső korral foglalkozik. Középkorúnak nevezi—igen szabadon értelmezve a kifejezést — azt a nőt, akinek teste, legyen akár 25 vagy 65 éves, nincsen összhangban a kultúra által sugalmazott nőiesség-eszménnyel. A Post Partum Documentbtn az anyaság társadalom által preferált ábrázolásait és azt vizsgálta, hogy ezek mennyire egyeznek (vagy nem egyeznek) az egyes emberek személyes tapasztalataival. A középkorú nő ábrázolásai viszont egyszerűen eltűnnek.2 Mary Kelly: „Az egyik dolog, amit szerettem volna a Documentben megmutatni, az volt, hogy van a nő életében egy pillanat, amit, úgy tűnik, a társadalom privilegizál, és ez az anya-gyermek kapcsolat körül forog. Ez az egyetlen időszak, amikor úgy tud nyíltan kívánatos lenni, hogy közben megmarad a konvencionális, elfogadható „nő mint anya” szerepen belül. Az új munkámban erről egyáltalán nincs szó. Arról a pillanatról beszélünk, ami nem olvasztható be könnyen a társadalmi normák közé, ami tele van ellentmondással, ami nem hagy a nő számára más választást, mint azt, hogy valami mássá váljon, mint ami volt, vagy talán, hogy rájöjjön: életének csak egy rövid pillanatáig lehetett nő. Ha visszavonulni kényszerül Mary Kelly a História című munkájával 28