Új Művészet, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

NŐMŰVÉSZEK ÖSSZHANGKERESÉS A kép és vágy változó perspektívái Mary Kelly munkáiban Diana Kingsley „E nőalakok arcvonásai bájosak, szemük kifejező, alak­juk test és bőrük hamvasan fénylik a meleg selymek, puha bársonyok és ékkövek csillogása között.” — írja F. Dózsa Katalin „A nő és a képzőművészet kapcsolata a XIX— XX. század fordulóján” című cikkében.­ Az, hogy így áb­rázolták a nőket a XIX. század végén, nem meglepő. Az, hogy egy nő a huszadik század végén így ír a témáról, an­nál inkább. Ami meglepő és nyugtalanító a cikkében, az az, hogy még csak utalás sincsen benne arra, mit is jelez­tek ezek az ábrázolások. Miért merült ki a nő és a művé­szet kapcsolata abban a lehetőségben, hogy a nő megtes­tesíthetett egy klisét, amelyet különösen szűkre szabott szabályok diktáltak, abban, hogy egy festő (férfi) „bámu­latának” alkalmas tárgya lehetett? Vitatták-e, vagy kell-e vitatni ezeket a szabályokat túl a divat és egészség szem­pontjain? A kérdés valóban annyira összetett, hogy sok­kal mélyebb elemzést igényelne, mint amit egy művészeti lapban megjelenő cikk megenged, de úgy beszélni a nő és a művészet kapcsolatáról, hogy meg sem említi ezeket a kérdéseket, több mint apró figyelmetlenség. Lehetetlen nem tudomásul venni, hogy ugyanebben az időben Freud ugyanezen „nőtípusokkal” beszélgetett, és rájuk bámulás helyett meghallgatva őket azt a kutatást alapozta meg, amely századunk szellemi fejlődésének egyik leg­fontosabb és legnagyobb hatású tényezője lett. Ezek a vo­natkozások, úgy tűnik, elkerülték F. Dózsa Katalin figyel­mét. Még szerencse, hogy 1991 őszén az amerikai mű­vésznő, Mary Kelly alkotásai láthatók voltak a budapesti Knoll Galériában. Szerencse, mert Kelly — aki részben a különféle pszichoanalízisek új, feminista olvasataiból merített — a nőábrázolások témájával foglalkozik, úgy, hogy munkáival segít lebontani azokat a merev struktúrá­kat, amelyek nem csupán F. Dózsa Katalin cikkét, de az egész társadalmat is szorításukban tartják. Kelly a hetvenes évek elején kezdett foglalkozni ezzel a témával, amikor Post Partum Document című művével azt vizsgálta, hogyan alakult az ősi anya-gyermek archetí­pus kultúránkban. Többdimenziójú kutatásai különben érdekessé és megrögzött előítéleteket bomlasztó hatású­vá tették ezt a művet. Elmaradtak az elkoptatott közhe­lyek, amelyek az anyaságot kizárólag a gondoskodással, védelemmel, stabilitással azonosították. Gyermekköny­vek, piszkos pelenkák és más „fetisizált” tárgyak voltak kiállítva elméleti pszichoanalitikus értekezésekkel és egy naplóval, amely az anya nem mindig stabil és örömteli pil­lanatait rögzítette, változó lelkiállapotokat, élményeket, amelyekből kiderül, milyen érzelmi hatása van a gyer­meknek az anyára. Feltárták azt a kölcsönhatást, azt a cse­rekapcsolatot, amely az anya gyermekére gyakorolt hatá­sát elemző, egyoldalú pszichoanalitikus megállapítások­ból hiányzott. Következő nagyszabású művében, az Interimben (amelynek egy része a Knoll Galériában volt látható 1991. őszén) Kelly a nő életének ritkán ábrázolt szakaszával, a középső korral foglalkozik. Középkorúnak nevezi—igen szabadon értelmezve a kifejezést — azt a nőt, akinek tes­te, legyen akár 25 vagy 65 éves, nincsen összhangban a kultúra által sugalmazott nőiesség-eszménnyel. A Post Partum Documentbtn az anyaság társadalom által prefe­rált ábrázolásait és azt vizsgálta, hogy ezek mennyire egyeznek (vagy nem egyeznek) az egyes emberek szemé­lyes tapasztalataival. A középkorú nő ábrázolásai viszont egyszerűen eltűnnek.2 Mary Kelly: „Az egyik dolog, amit szerettem volna a Documentben megmutatni, az volt, hogy van a nő életé­ben egy pillanat, amit, úgy tűnik, a társadalom privilegi­zál, és ez az anya-gyermek kapcsolat körül forog. Ez az egyetlen időszak, amikor úgy tud nyíltan kívánatos lenni, hogy közben megmarad a konvencionális, elfogadható „nő mint anya” szerepen belül. Az új munkámban erről egyáltalán nincs szó. Arról a pillanatról beszélünk, ami nem olvasztható be könnyen a társadalmi normák közé, ami tele van ellentmondással, ami nem hagy a nő számára más választást, mint azt, hogy valami mássá váljon, mint ami volt, vagy talán, hogy rájöjjön: életének csak egy rö­vid pillanatáig lehetett nő. Ha visszavonulni kényszerül Mary Kelly a História című munkájával 28

Next