Uj Nemzedék, 1920. július (2. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

Előfizetési árak: Egész évre. . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre . .­­ . 140 „ — f. Egy hóra . . . 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron s 1 korona. s­­ Felelős szerkesztő: Milotay István üzem­teszteség és kiadóhivatal. Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82, 55-82. Budapest, 1920. IL évfolyam 137 (2*15). szám. Csütörtök, julius 15. A lengyel bástya Távirati jelentések közük azokat az előze­tes feltételeket, melyek alapjárt* Szovjet-Orosz­­ország hajlandó LengyelorsKiggal fegyverszü­­­netet, illetve békét kAttffTEzek a­ feltételek mu­tatják azt a szaprtffgatott helyzetet, mely a len- l.'yel nemzsisf’a vörös offenziva eredményekép­pen, iairf&gen. Hogy milyen sikerrel járnak majd a londoni közvetítő-tárgyalások, ebben a pillanatban senki se tudná megmondani, de nem kell hozzá semmi különösebb diplomásai éleslátás, megjósolni, hogy ez a béke, ha létre­jön is, nem jelent egyúttal békességet­­ír, sőt még csak nyugvópontot sem jelent gyesemé­­­­nyeknek abban a torlódásában, mel­t szabá­lyozni vagy megállítani szeretne. Nyilvánvaló dolog, hogy a Gymorös imperia­lizmusnak nem béke kell. Nuki minden béke csak arra jó, hogy annak ájfreában és köpö­nyege alatt annál nagyobb árerővel és­ mozgé­konysággal folytassa ma iden polgári állami szerkezet megbontását, minden társadalm­i gazdasági és erkölcsi rend felforgatását .**■' be­lülről, a belső anarchia eszközeivel. A hírhedt breszt-oitovszki béke s a nyomában bekövetke­zett események elég ízelítőt adtak belőle, ho­gyan használja fel a szovjet­ diplomácia és a szovjet­ propaganda ezeket a szerződéseket új és új belső és külső háborúk előkészítésére. Ez a diplomácia és ez a propaganda nem ismer megállást útjában és nem válogat eszközeiben, nincsenek erkölcsi kétségei,és nem köti magát a lelkiismerethez. -tT?) V ’ ' Azt mernék mondani Mini Iyen békét kap is Lengyelországház adott nehéz helyzet­ben bármilyen­­ előnyöket tudna is szerezni és bármilyen biztosítékokat belső rendje és külső épsége érdekében, ez a béke épp oly tökéletes kiszolgáltatottságot jelentene a bolseviki fel­fordulás számára, akár a legteljesebb harc téri vereség, vagy az egész lengyel föld katonai meghódítása. Lengyelország küzdelme a len­gyel nacionalista gondolat harca a bolseviz­­mussal nem érhet véget semmiféle békével, ez a harc tovább fogna tartani minden írásbeli szerződés ellenére­ is s így az a veszedelem is, mely bennünket, Magyarországot a Szovjet­­imperializmus formájában fenyeget, szintén nem szűnik meg és nem enyhíti a béke létre­jöttével sem, legfeljebb más formát ölt és más alakban tör reánk. . A magyarság, a keresztény és nem­zeti Magyarország mély rokonér­zéssel, de egyúttal nyugtalansággal szemléli Lengyel­­ország állapotát. Az a közöny és az a félkezű­ támogatás, melyben az aniánt­ ha­­talmak a lengyelség és a polgári világ­rend harcát részesítik, emlékeztet bennün­ket saját elhagyatottságunkra a proletár­­diktátum rémségeivel szemben. Igazi bennünk, mint ellenségben nem bíztak akkor ezek a hatalmak s nem mertek kezünkbe fegyvert adni, attól tartva, hátha ez a fegyver nem ott áll meg, ahol ők szerették volna s nemcsak arra­felé sül el, amerre ők irányították. Lengyelor­szággal és a lengyelséggel szemben, melyet ők állítottak talpra "s amely egyik legfontosabb láncszeme, legkitettebb stratégiai pontja az án­­tant által létesített új világrendnek, elesik min­den ilyen szempont. De tavaly óta a világ na­gyot változott. Az átlánt­ hatalmaknak s itt elsősorban­ Franciaországra gondolunk, lát­­niok kell, mint ostromolja az ár azt az egész hatalmi és politikai szerkezetet, melyet ők a maguk és egész Európa biztonságára, Közép- és Kelet-Európában oly mesterségesen és erő­szakosan összetákoltak. Látniok kellene, hogy ez a hatalmi szerkezet inog minden eresztéké­ben, mert az a tényező, mely a legépebb és leg­biztosabb oszlopa lehetne, aláásva, meggyen­­gítve és részekre bontva nem teljesítheti hiva­tását azzal az erővel, mint különben tehetne. nézzük különös fájdalommal és nyugta­lansággal a lengyel-orosz eseményeket és Len­gyelország helyzetét is. Neki tudjuk, mire határozzák magukat a nyugarti hatalmak ezzel a helyzettel szemben. Azt a azonban tudjuk s hisszük, tudja minden felelős magyar politikai tényező is, hogy mi nem­ nézhetjük tétlenül a lengvel sorsot. Ha lehet, idegen segítséggel, de miután muszáj, enélkül is készeknek kell lennünk rá, hogy Len­gyelország oldala mellé álljunk. Még­pedig nem akkor, mikor már nem lesz Lengyelor­szág, de addig, míg van. Mert a lengyel sors, ma, mint már oly sokszor volt a múltban, megint egy a mienkkel. iiimiimiiliiiiitMiimmmiiiiiiimmiiiiiiiiiiiii Mi készül Löw Immánuel ügyében Miért küldték Numisei Budanenfre ? — i A szegedi főrabbi /ügyében a js/fu­többi hír­­adás arról számolt be, ho­gy a szegedi vádtanács va­lósággal tálcán kinála/fel Löw­ Im­mánuelnek a há­­zifogságot, hogy nag­aibírói vizsgálat lefolyik, megfelelő biztosíték egészében szabadlábon lehes­sen. A keresztény közvélemény, amely világosan akar lába ebben a dologban teljes tárgyilagosság­gal fogadta ezt a hírt, mert tudja jól, hogy a bíró­ság egy pillanatra sem fog letérni az igazság útjáról. A magyar bíróságnak ezzel a k­onciliáns ma­gatartásával szemben azonban egészen különös dac jelentkezett Löw Immánuel és társasága táborában. A teljesen szavahihető vád alapján letartóztatott rabbi ugyanis egy mártír gőgjével elutasította ma­gától ezt a kedvezményt, kijelentette, hogy így nem fogadja el a szabadságot, fogságban marad, mert azt akarja, hogy az igazság nyissa meg előtte a börtönajtókat. E váratlan állásfoglalás meglepetés­számba menne, ha nem ismernék titkos rugóit, amelyek megmagyarázzák az önérzetnek ezt a pél­dátlan hetvenkedését. . . A zsidó szolidaritás már a­kkor me­gkezd­­i le Halotti munkáját, mikor a rabbit letartóztatták. Hollósy Sándort, a rabbi leleplező­jét igyekeztek el­gáncsolni, Nypels Györgyöt, a holland újságírót, a koronatanút pedig saját lapján keresztül fenyeget­ték meg. Az egyik cikk azzal akarta lehetetlenné tenni a holland újságírót, hogy hősenistáknak is el­adta a tollát, a másik kisütötte róla, hogy lapja régen elbocsájtotta, nem is tagja a szerkesztőségnek és közönséges agent provokated. Ez azonban csak a düh pillanatnyi csaholása volt. A tervszerű akna­munkát folytatták tovább, míg végre­­ egészen váratlanul ismét megjelent Budapesten N­ype­­s György. A napokban fél Budapest azt suttogta róla, hogy lelkiismerete hozta vissza, mert nem bírta el, hogy az ártatlan Löw még mindig fogva van, — és eljött kiszabadítani őt. Gyanús források azt a hitt terjesztették, hogy Ny­pels megjelent a vizsgálóbíró előtt, ott tered­elmes vallomást tett, hogy őt megvesztegették (!), az egész Löw-ügyből egy szó sem igaz (!) és kéri, hogy a rabbit bocsás­sák azonnal szabadon. A józan ész megdöbben erre a vakmerőségre, amely azt hiszi, hogy a magyar bíróságot csak úgy füttyszóra neki lehet ugratni egy letartóztatás­nak s azután -- az egészet visszaszi­vni. De emellett felháborítóan naiv maga az a beállítás is, hogy egy nemzetközi újságíró lekiismerete egyszerre csak megszólal, idefut és itt félre akarja tolni az e*­*ész bíróságot egy zsidó rabbi érdekében. a a fentit hazug beállítással szemben­i tény az, hogy Ny­pels tényleg ismét eljött. Le egészen más­­körülmények között. Nem a llkiismerete, hanem a terror kénttszerí tette erre. A nemzetközi zsidó szer­­t . «-íArif/v? cislvzvv.’cil fpliiiflf Tíi a LÖW-ügyre, hófehéren akarta Löwöt kihozni a börtön­ből és ennek az elérésére — úgy számított — nem kellett mást tennie, mint Nypels első vallomását — amelyet eskü alatt tett — visszavonatni. Hogy vitték ezt keresztül? Részben gyalázó rágalmakat szórtak Nypelsre a külföldi sajtóban, részben saját lapjánál léptek fel ellene. A hajsza kellemetlen volt a holland lapnak s állítólag maga a lap — amelynek, úgy látszik, nagyon szivén fek­szik a szegedi rabbi ügye — felszólította Nypelst, hogy menjen Magyarországra és simíttassa el a bűnügyért, mert nem tűrik tovább, hogy ebből ki­folyólag a külföldi sajtó állandóan üsse őket Vagy agyonüti a Löw-ügyet, vagy vonja le a konzekven­ciákat. Erre Nypels Budapestre jött és itt két napig kellemetlen lelki tusák között vergődött. "Végre elment Baracs Marcellhez, Löw védőjéhez. Előbb telefonon beszélt vele, hogy meg akarja látogatni. Baracs azt felelte, hogy legyen szerencséje, de ne vegye rossz néven: a beszélgetésnél egy tanú is je­len lesz. Nypels ebbe beleegyezett Az ügyvéd végighallgatta Nypels „szenzációs vissz­avoanulását“, amely az ismertetett előzmények eredménye volt és azonnal kocsiba ült vele. Elvitte a vizsgálóbíróhoz, aki hites tolmács útján, egy tanít és az ügyvéd jelenlétében újra kihallgatta Nypels Györgyöt Ebben a vallomásában Nypels állítólag mentegeti Löw Immánuelt és kijelentete, hogy azt a cikket, amelynek alapján a rabbit letartóztatták, sohasem látta és első hiteles fordítását Baross Mar­­celltől kapta. Erre az állításra, amely nyilvánvalóan kény­szer alatt született, a vizsgálóbíró meg sem eskette Nypelst, mert homlokegyenest ellentétben áll eskü alatt tett első vallomásával. Harminc újságíró és képviselő látta és hallotta, hogy az eredeti cikket Szterényi József báró, Sándor Pál képviselők, to­vábbá Szabolcsi Lajos fordították le számára a parlament folyosóján. Ak­kor ő keményen állta is a kifejezéseket, főleg azt, hogy a rabbi azt mon­dotta: megérdemli ez az ország, hogy négyfelé da­rabolják. Nypels az újabb jegyzőkönyv felvétele után sietve elutazott s mint idegen állampolgár, bizo­nyára többet törődik saját állásával, mint Löw rabbi elintézetlen ügyével. Nekünk azonban fonto­sabb Löw ügye s a jegyzőköny, amelynek adatait Nypels az eskü alatt mondotta tollba. Semmi kö­zünk ahhoz, hogy lapjával s a terrorizáló zsidó saj­tóval miképpen rendezi apró személyi ügyeit, ne­künk az igazság a fontos, amelyet nem lehet egy újságírói pozíció érdekében agyonütni. A független bíróságot nem fogja megzavarni Ítéletében ez az incidens és Löw Immánuelből a nemzetközi zsidó cvrUszlík­itác nem m­a tndni márikrt csinálni. - Tóth? János beláclyminisztersége - Bethlen kész tstát terjesztett a kormányáé. N __»árt e!é — A fúzió kész, V*0!flftf­y esetleg már ma megalakul. Bethlen István gróf ma délelőtt megkezdte a kabinet összeálatására vonatkozó tárgyalásait. Elsőnek Rabinek Gyula földmi­­velésügyi minisztert kereste fel, akivel reggel 9 órakor tárgyalt. A dezignált miniszterelnök­nek kész miniszteri listája van. Délelőtt 11 óra­kor nagyatádi Szabó Istvánt,­­A 12-kor Haller István kultuszminisztert látogatta meg Beth­len István, közben Ferdinándy igazságügyi m­­niszterrel is tárgyalt. Fél 1 órára Bleyer Jakab nemzetiségi miniszternél, fél 2 órára Korányi Frigyes pénzügyminiszternél jelentette be Beth­len István gróf látogatását.­­ Apponyi külügyminisztersége Az egységes párt közhelyiségében már teg­nap este ajd a hírt kolportálták a beavatott progragflra,­ hogy Bethlen István gróf a minisz­teri lista összeállításánál meglepetést tartogat, amennyiben kabinetjében olyan politikusok is helyet foglalnának, akik jelenleg nem tartoz­nak az egységes párthoz, azonban kinevezésük esetén hajlandók a párthoz csatlakozni. Külö­nösen távozódással és meglehetős idegenke­déssel fogadták a pártban azt a hírt, hogy Bethlen látván gróf a belügyi tárca élére egy pártonkívüli politikust szemelt ki. Ez megle­hetős lehangol­ást keltett a pártba?!. .Viszont

Next