Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
A lengyelek gyilkolnak és pusztítanak Sziliériással Az olaszok véresen visszavertek lengyel bandákat — A lengyelek megöltek egy olasz őrnagyot 4il— Sts U] Nemzedék tudósitásától. — A Bécs, május 4. Berlinből jelentik: A lengyel ietörés következtében Felsősziléaia számos városéban véres zavargásokra került sor. Ezeknek., swffTu 0 jenüjelek öl némdbarálnyáról hirt$■■■*pontiledi személyiséget legyakoraL. A vasútvonalak mentén a lengyel bandák vzétf(6s vasúti hidat fel* robbantottak, majd megflmltták Kattowitz és Tarnopitz városokat. Epk^Szilézia több községében súlyos összevoltak a német esendőrég és a behatolófelek között. Sok csendőrt megöltek, de Megyereknek is súlyos veszteségeik voltak. Pilési körzetében az olasz megszálló csapatok erői és intézkedéseket tettek a rend fentartási érdeiében és a behatoló bandákat téres fejjel verték■tissza. A harcok során egy olasz őrnagy, is életétvesztette. A lengyel bandák két olasz tisztet meggyilkoltak. • : Lengyelek és olaszok harca Kattowitzban Kattowitz, május 4. Kattowitz városában és a kerületben teljesen megbénult a forgalom. A közúti vasút sem közlekedhetik. A lengyelek vonakodnak Kattowitzban fegyvereiket átadni az olaszoknak, akik ezért puskát és ülést kezdtek. Egy lengyel erber meghalt, egy pedig súlyosan megsebesült. A pályaudvaron roppant nagy sokaság várja a vonatok elindulását, de hiába. A ratibor— hattowitzi vonatot Charlottenburg és Orzescha között a lengyelek géppuska- és gyalogsági tüzeléssel megtámadták és több utast megsebesítettek. Hatiborból jelentik, hogy a lengyelek a Leobiedlütz—Deutsch—Rasselwitz vasútivonalon felrobbantották a vasat kid jót. A lengyelek megcsonkították a megölt rendőrök holttestét —Beülheti, május 4. A kattowitzi kerületben levő Tenien kohónál lengyel bandák jelentek meg és puskatüzeléssel megtámadták a rendőrparancsnokságot. A rendőrök védekeztek, amíg muníciójuk el nem fogyott. A lengyelek ekkor rájuk vetették magukat, agyonütötték a rendőröket s a holttesteket megcsonkították. A szövetségesek energikusan lépnek fel a lengyelekkel szemben Boroszló, május 4. A lengyelek puccskisérlete részben kudarccal végződött. Az ostromállapot kihirdetésének csak a városokban volt hatása, a falvakban még most is teljes felfordulás van. Marin francia tábornok, a szövetségesek népszavazási bizottságának helyettes elnöke kijelentette, hogy a lengyelekkel szemben energikusan fog fellépni és reméli, hogy három napon belül leveri a felkelést. Utcai harc lengyelek és franciák között / Laurahütte, május 4. Lengyel süketök,n még, ezállták múlt éjszaka Laurahütta—Jannoville községet és géppuskákat állítottak iel az uttakon. A népszavazásra,kirándult rendőrséget rászereltek. Erre francia katonák vonultak be a mívözségba és plakátokat függesztettek ki. amely® szerint a szövetségesek illetékes hatósága elrendelte az ostromállapotot. Felfegyverzett lengyelek megtámadtál a franciákat, akik erre a lengyeleket lefegyverezték. Közben a lengyelekés a franciák között puskatüzelés volt, amelyből egy polgrái ember elesett. Az általános helységntsegítés is aggasztó. Kosár Irta: Bársony István: Derűs tavaszi na... Az ég mosóiig. A bokrok fiatal fzöldije ritár buján sírüsödik az enyhe szél láthatlan szárnyát lengeti és otrom illatokat hint szét.A fecskék pici sötét villámokként cikáznak. Egy ívig tengelice csendisp’Dcolo aturája hullik be a nyitott ablakon, moarve a körevet színes párnácskára dőlve haltak egy asszony valakit, aki szén,ddraes nigjaét maggal és olvadozva beszél. -Á.Tonu*4if?nm tovább a hallgatást és kéren, engedje íne.'v. hogy valahára kiöntsem a szivemet, amelynek minden vércseppje magáért forr. Úgyis, tudja, hogy szeretem, olyan mámoros szerelemmel, hogy amikor csak rá is gondolok, a szivemet a torkomban érzem, annyira hevesen ver. (Az aszszony elpirul és lesüti a szemét.) Ugy e, érzi, hogy milyen igazán szeretem? Hogy a testem-lelkem a maga rabja, s a gondolataim tikkadt reménységgel keresik magát folyvást. Mindig magán az eszem; mindenütt látom, mint csudás álomképet; a hangja állandóanmuzsikál a lelkemben. Nem bírok a képzelődésemmel, amely száz alakban hozza magát elém. Látom, mint a mesék Tündér Ilonáját, s ha feléje nyúlok, elröppen előlem, mint a borukat elöl a délibáb. Látom királynénak, akinek én vagyok a szerelmes trubadúrja. Ahány csillag, mindből a maga szeme ragyog felém. Megjelenik előttem, mint a habokból kikelő Véntis (az asszony zavartan húzódik arrébb és megdöbbenve pillant fel), látom fehérnek, amilyen a szűz liliom és pirosnak, mint a hajnal (az asszony nyugtalanul szólana valamit, de nem biz rést találni a zuhatagos vallomás közt); egyszer pásta leányka, mezei virágokból font koszorúval a fején, máskor tavaszi rózsákon pihenő nimfa, akit a nádas susogása ringat szendergésbe; még a fürj pitypalattyából is a maga nevét hallom és százszor ismétlem, súgom, mondom, gondolom magamban azt az, édes nevet. Azután azzal ámítom magamat, hogy a feleségem, akivel hattyúpehelybe rakott fészekben lakom, úgy élünk együtt, mint egy pár gerlice; én turbékolok, maga kacagtag asszony ( halkan kacag); azután elsuhannak előttem a nászutunk isteni élményei (az asszony riadtan félrenéz, elfordul), végig utazzuk a világot, a szerelmesek ígéretföldjét, Itáliát! Velence, Firenze, Nápoly!... a lagúnák! és tovább, Hispániába!... Granada, az Alhambra, a bikaviadalok!... és Gibraltár! még egy lendület s már Afrikában vagyunk!... Kiváncsi a tropikus világrészre?... vagy inkább a nagy civilizáció kell? Pária, London!... forgatagos, hömpölygő, tengermorajos életi... Svájcz! az alpesek! megmásszuk a Montbekincot (az asszony szédülve, tehetetlenül dől hátra és behunyja a szemét); a havasi kunyhókban tejet iszunk. — Montecarlóban: szétugrasztjuk a bankot! — Vagy Tirol?... a piros Dolomitok!... Cortina d'Ampezzo, a földi paradicsom!.. azután bűbájos holdas éjszakák a Garda-tón! a kis feleségem ajka az enyém (az asszony hervadozva ejti le a fejét), gyönyörű, felséges, felejthetetlen emlékek! — De csak már emlékek volnának!... és végre hazajövünk (az asszony megkönnyebbülten sóhajt); a hattyúpelyhes fészekben csupa kényelem vár ránk; virágos, meghitt csend; a maga szobácskaji rabit egy kis kápolna: az enyém. De hisz én mindig csal ott élhetek, ahol magam van, mulattatom, szórakoztatom, beszélek magának sokat-,sokat, (az aszsisóm kétségbeesve húzódik tovább), ha akarja id, olvastok masának: zenélünk, kártyázunk, ' sétálunk, színházba megyünk, zsúrokra járunk, vendéglőben vacsorázunk, ahogy' akarja. Vagy inkább mindig itthon? egymásnak élve, a kis bölcsőt ringatva (az asszony megrezzen, idegesen szorítja össze az ajakát), ellesem minden gondolatját; a világminden asszonya közt maga lenne a legszebb, a legremekebb. Mint egy kis hercegasszony, mint a királyném (az asszony unottan nyom el egy ásítást). Ő maga kis ápriliskedvű gyönyörűség, egyszer csupa verőfény, .. azután hirtelen elborul, mint a felhős menyország . . . nem fárasztóm píár, csak mégegyszer hadd ismételjem az egész lelkemmel, a sóvár szivemmel, hogy ész nélkül szeretem (az aszszony bágyadtan simogatja meg a halántékát): talán a feje fáj? az az édes, okos, drága, szép fejés... van nálam aszpirin, csak mondja, fele fifi, hisz' az egész életem, sorsom, jövőm, minden boldogságom forog kockán s egyetlen szavától függ . . . istenem, milyen profil, milyen lelkes, tengermélységü szempár! . . . Kérem, esedezem, könyörgök, feleljen: szeret-e, kicsit? akar a jólesésen! (Jenni? akar? mondja, akar?! .... (Fáradtan tart szünetet s lihegve lélekzik.) Az asszonylidércnyomás alól, szabadulva éled, s megbéklyózott, lenyűgözött, elfojtott szólásvágya végre szinte indulatosan tör ki belőle: —nem! A férfi elképped. Hebeg. — És . . . m—miért nem, ha szabad kérdenem? miért ad kosarat? Az asszony hallgat egy darabig, azután jóságos, engesztelő szelidséggel felel: — Lássa barátom, nem bírhatnám el az életet magával, -- hisz én maga mellett sohasem vinnék szóhoz. t, I » V UI] Kennedát iCsütörtölv 1921 május 5« Briand és Lloyd Ge a szövetségesek értekezletén Amerikában az ántanttal való szakításra gondolnak — Most készül a Németországnak szóló ultphátum — Briand távozással fenyegetőzött a konferencián lotulán. május 4. A legfelsőbb tanács keddi ülésén heves szóváltás támadt Briand és Lloyd George között. Briand több ízben kijelenette, hogy eltávozik a konferenciáról, ha azngol kormány továbbra is ellenáll FraciQrirdy követeléseinek. Mond angol miniszter sáergikusan kijelentette, hogy a szövetségeseknak nem szabad a Ruhr-vidékét megszúrnia hírtés a megszüle Itse nem is fog megtörténni. / Anglia kereskedelmi vokgának valamennyi befolyásos tagja a legdrauffozottabban tiltakozik a franciák szándékaiban. Ezt is bejelentették az angol meghatottak az ülésen. ** Briand az ülés végén sápadtan és az izgatottságtól reszktő hangon valamennyi jelenle vőgnak okozására a következő kijelentést tette: — Uraim,köszönöm állásfoglalásukat, amelyet Franciaország méltányolni fog. Az önök támogatásával nyomban elrendelem az 1919-es évfolyam bemóását. Amerikában az antanttal való szakításra gondolnak London, május 4. Washingtonból érkezett jelentés szerint Franciaország és Nagybritannia washingtoni nagykövetei jelentették, hogy az Egyesült Államok kormánya ajánlatosnak tartaná, ha a szövetségesek Németország ellen tervezett katonai fellépésükről lemondanának. A washingtoni kormány egyik tagja kijelentette egyik párisi lap tudósítójának, hogy Amerika nem szeretné, ha olyasmi történnék, amit nem lehet többé jóvátenni, vagyis ha Amerika kénytelen lenne szövetségeseitől elválni. Washington, május 4. Comtek szenátor hevesen megtámadta a szenátus ülésén a Versailles- békeszerződést és kijelentette, hogy a szenátus ezt a székfődést sohasem fogja ratifikálni, inkább kütyürpékét köt Németországgal. Borffti szenátor kijelentette, hogy az ameckai nép abban a feltevésbenválasztotta meg Hardingot az Unió elnökévé, hogy Harding nem ,csak a népszövetséget, hanem a versaillesi békeszerződést is megdönti. Más amerikai szenátorok is a legenergikusabban tiltakoznak a versaillesi békeszerződés végrehajtása ellen. A német pártok még nem egyeztek meg az ultimátum dolgában —Az Új Nemzedék tudósítóitól. — Bécs, május 4. Berlinből jelentik: E német birodalmi gyűlés pártjai között a szövetséges hatalmak ultimátuma tekintetében nincs egységes felfogás. A német nemzetiek feltétlenül az ultimátum elfogadása elen vannak, ezzel szemben a szocialisták, — főleg a baloldali szocialistáké — halandóságot mutatnak az ultimátum elfogadására. A többi pártokról, különösen a centrumpártról, még nem lehet tudni bizonyosan, milyen álláspontot tanúsítanak az ultimátummal szemben. Úgy látszik, hogy Simons külügyminiszter minden körülmények között visszalép, mirtelyiben az angol ultimátum elfogadása Némzetország érdekeit sértené. Itijwwwwwrwi »ow*mi ■ mm** iwin» m* A románok Magyarország mozgósításától félnek Bukarestben Matusin rémegetik a közjeményt . —Az Urinemzetek tudósitójától. — Bukarét. április 29. A bukaresti lapok nap. vólnapnta újabb riasztó álhireket közölnek arról, ha syrt Magyarország háborúra, készülődik Románia vmen, közük a titokban már csaknem mozgástrtett (!) hadsereg létszámát, tudnak pénzforrásairól, minden tervéről és egyáltalán mindenről, ami Magyarország képzelt mozgósításival és támadásával kapcsolatban van. Legutóbb a Dimineaia című lap közölte tagnapi számában, milyen buzgón készülődik Magyarország a mozgósításra. „Tudósításának" legérdekesebb és igazmondás dolgában legjellemző te fő része a következő: — A kémkedést Romániás Csehország határain koncentrálták (t. i. a magyarok). Kománia és Csehország valamennyi rendőrfőisztviselőjéről titkos rendőrügynökéről és rendőrbiztosáról feltett könyvet vezetnek a magyarok. Aki Romániából és Csehországból magyarterületre lép, neve Vrenne van a fekete könyvben, börtönbe telik és a legha ebárabb módon kínozzák. A távíró- és távbeszélő-központok, meséli tovább a Dimineata, a legszigorúbb ellenőrzés alatt vannak. A hidakon mindenütt őrszemek állanak.A vasúti vonalak mentén néhány kilométernyi távolságban öt-hat főnyi csendőrőrjárat cirkál Riadó esetén fegyverbe szólítják a falvakban mindazokat a megbízhatóknak tartottáruheveket akik valaha az osztrák-magyar vagy a magyar hadseregben szolgáltak. Erre a célra előre elláttak mindenkit fegyverrel és munícióval, különös tekintettel az általános mozgósításra. A fantasztikus rémsatárból még csak annyit említünk meg, hogy az idézett lap szerint a Magyarországon működő propaganda, egyesületek, valamint a magyar nemzeti haditsereg is az erdélyi magyaroktól kapja a szükséges pénz jelentékeny részét.