Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

* * Az olasz politika változásai a beavatkozástól a mai napig / az Új Nemzetik kiküldött tudósítójától Róma, május 1. / ’Olaszország külső c* bc-HC politikájáéiig na- A» a/okinak a kör­ülínényveknek a ha­tásai'alatt van, / •amelyek között annakidején a • szilagháborúh­oz /•satlakozott. Tudjuk, hogy Olaj/érszi'cs nem égj­­ura-n­gy telkesedéssel szánta­­rá magát'arbábels­ban való részvételre, főtt éppe­néster!.­­ mert « hadsereg •nem voll rá elísést-idre^rX 'belgrádi denials körül. t elkövetett diplomáciafi hibák azonban bízni mat­tá r­ná .tették Ol^Tországot a bécsi diplomáciával szemben s alkalmatlanságot végzetesen fokozta Matzíndojfíri Zotirád vezérkari főnök tüntető had­­igazisimjaival Olaszország tiroli határán. Az olasz politikát tehát úgyszólván a mon­archia kezelte­­ellenségeink tábora, felé sodorni. A­­­többit elvégezte­­, francia és az angol propaganda és nem­ ki­seb eredménnyel a rajongó D'Annunzio. Az olaszoknak azonban csakhamar ifi tolok kellett,­­hogy a háború nem bizton üzlet. Caporettonál ka­­tasztrofális vereség érte Itáliát, amely katonai, politikai és pénzügyi tekintetben is egy válságba sodorta. A­ polgári hatóság ellátása csak negyven,­­napra volt biztosítva, az államkincstár üres volt s a' tábol’­ első évében­ kibocsátott hadikölcsöm­e olyan csekély összeset jegyestele, amely a, szükség- , hez képest teljesen jelentéktelen volt. ■ Ekkor sürgősen kicserélték a renetőembere­ket. C­adonnától Diaz vette kit a. hadsereg fő­parancsnokságát, Salandrát Orlandó követte a­ m­­ mnisztereln­öki székben, a pénzügyek rendbehozását é pedig Kittire, a nemzetgazdaságtan egyetemi tanác­­­aira bízták. Ez a három férfi állhatta, meg m us or­szágot a­­lejtőn.­­ Sonnino­­külügyminiszter igen kiválói szónok én nagy idealista volt, arra az állásra­lonban, amelyet betöltött és főképpen arra, hogy jó béke­­­konferenciákon Olaszországot képviselje, sem­ volt teljesen alkalmas. Nem volt­ alkalmas el-k­orban azért, mert, alig beszélt idegen/, nyelven.­. vAdl-iflini*** viszont, aki jobb diplomata, kisebb energiájú em­ber és igy történhet©*-t, hogy a szövetségesek béke­­konferenciája hosszas huzavona után megtagadta v, londoni egyezmény végrehajtását,­amelynek alap* jén Olaszország a szövetségeseikhez, és a háború­­hoz csatlakozott. Dalmácia, amely­ leginkább csá­­f­ítot­ta Olaszországot háborúra, csaknem­ egészen Szerbiáé lett, amelyet Wilson és Clement­.Sau fel­tűnő melegséggel dédelgetett. Orlando belebukott ekőbo­r kudarcba és utóda ,Silli pénzügyminiszter" lett, aki nagyszerű szolgálatokat tett hazájának, de utóbb elhibázta a dolgot, túlságosan engedé­keny volt a szocial­istákkal és a komantunistákkal szemben, amivel tűrhetetlenné tette helyzetét. .A szocialisták és a kommunisták elhatalma­sodása végzetes veszedelemmel fenyegette Olasz­országot és Kittit fájó szívvel ejtette el a király, az országgyűlés és az egész közvélemény, mert ko­rábbi érdemeit egyáltalán nem felejtették el. Kitti közvetetten utódja Giulitti lett. Giolitti politikája az­ volt,­ hogy a délszláv ál­lam kezét ideiglenes szerződéssel, megköt a két állam legveszedelmesebb ütközőpontjának, az adriai, kérdésnek végleges elintézését elhalasztja arra az időpontra, amidőn Olaszország belsőleg eléggé erős lesz a döntésre. Az olasz külpolitika most rövidesen megsza­badul a szerbekkel való hivatalos­ barátság-üdére­­­nyomásától és ismét Franciaországhoz közeledik, amelytől a békekötés után elhi­degült. A Franciaországhoz való közeledés egyik leg­­­­feltűnőbb­ jelensége ,­az­ a beszélgetés,, amelyet az Iji tervi utól szörnyem idegenkedő Giuleti folyta­tott minap a francia külügyminisztérium félh­iva­­talos­­lapjának, a Thitps.nek a munkatársával. Ebben a­ beszélgetésben az olasz miniszterelnök mentegette magát­ azért, hogy a beavatkozás el­döntése előtt ragaszkodott Olaszország semleges­ségéhez. Most úgy magyarázza magatartását, hogy nem ellenezte a beavatkozást,, csupán ’kominak t­ irtotta. Rómában ,a franciatolasz kör nagyot, gyakran tart összejövetelt és felolvasást. Általá­ban az­ olasz kormány és közvélemény­ minden al­kalmat megragad, hogy Fr­anciaországi iránt őr­zett r­okonszenvével tüntesse­n. Az újraéledt szeretem azonban nem egy­oldalú. A franciák egyetlen alkalmat sem mulasz­tanak­ el, amikor megmutathatják, mennyire örül­nek az elhidegült jóbarát megtérésének. A Truhr­­-vidéki megszálló csapatokhoz beosztott olasz meg­bízott nagyon előkelő francia kitüntetést kapott. Az exkluzív francia szépművészeti akadémia tag­jai sorába választotta Éttere 'Utó velencei festőt, a francia kamara SOO.OOO frankot szavazott meg arra, hogy rrómában palotát vásároljanak­ törté­­neti és mű­vészettörténeti intézet, céljára. Ankré Michel, a kiváló francia műtörténetíró hat elő­adást tartott "Rómában a francia mű­­vészet­ről. Mindezek olyan jelenségek, amelyek kétségtelenül azt mutatják, hogy a­­francia-olasz barátság egy­­re jobban elmélyül, ami nemcsak méltóbb Olasz­országhoz, hanem érdekeinek is jobban­­ megfelel, mint a szerbekkel való barátkozni. • D. Ch. Barackvirág Irta: Gáspár Jenő. / A műteremben ketten ülöff. Szánthó Pál­, az /ü­nnepelt festő és a barátja/A nagy ablakon vá­gyóévá ömlött be a tavaszi napsugár, s mintha megrészegedett volna el saját fényétől, pajzán­­kodva, szinte kacagvigteanco­lta végig a falakat. Kint a napsütésben­­vágyakozva tárták ki ágaikat a f­iák, mint fiatal lányok­, kik ölelésre nyújtják kar­jaikat ismeretlen Hutnok hajnalán. S a tavasz lát­hatatlan táncát jött járta közöttük, s amerre lib­bent aranyréj imán­ya, virágok pattantak elő a meg­feszült rügyekből. Szánthó,­Pál ezen a mámoros, bódító tavaszi napon érezte magát a legnagyobbnak. Előtte halom­ba rakva­­feküdtek als újságok, amelyek mind az ő dicsőségei zengték. Ünnepelték, mint korszakalkotó művészt", kinek neve fontos állomás a művészet tör­­­ténetében­ . Hatalmas vásznain titán­­gondolatok döbbennek a lelkünkbe, méretei szédítőek, kifejezés­­móflja zord és fönséges, színei­­ komorak és még lA/.ö'dk, mint az égen csatázó folhök. A férfi, az ■erős, a gigászi férfi hatalmas szellemének ereje sugározza be képeit,­­amelyeken nincs csömlő li­a, puha­-"merengés, s­anem­ csak mindent legázoló, dia­dal­m­as" élet..“ Igen. Kp­tegrár kapta meg az állam nagy da­ját, élete" minden művének legnagyobb jutalmát. .­­ amint most olvasta az újságok kritikáját­ és látta, mint igyekeznek megfejteni irt ő művészete zordon­­ságának titkát, szája körül két keserű vonás jelent meg és hosszan nézett ki a lombosodó és világ­­nyitó tavaszba. Barátja figyelmesen tekintett rá. — Pált A festő oda se­ hallgatott Csak nézett el a má­moros fák fölött, es a dombtető felé, hol rózsás­­fehéren barackfák­ ringatództak a napfényben. S ahogy nézett bele a virágbaborult tájba, keserű vo­násu szájáról lassan szakadt le a szó: ___ A barackfák virágoznak. Aztán egészen,.váratlanul a barátja felé fordul!,' — Mit tartasz le az én képeimről? —­ Azt, amit mindenki. Csodálatosak. Zordak és fönségesen szépek. — És a .,Tavasz“-ról? — Ez a te legcsodásabb képed. Forró és bájos, mint a fakadó szerelem. És mégis, éppen ezen kép miatt nem értünk téged. Te, aki a „Tavasz"-ra rá­­festetted a ‘ legpuhább melegséget, a hogy tudsz a többi képeden oly megrázó lenni­, mint a dörgő, vágtató lavina? A festő szája körül még mélyebb és még kese­rűbb lett ,az a ránc és lemossdólag intett a kezével. — Látod," ott a dombon a virágzó barackfákat? Mikor azt a képet festettem, akkor is ilyen" csodá­latos volt a tavasz. Fiatal voltam, tele duzzadó ter­vekkel és mámoros vágyakkal. Agyamban zsong­tak a tervek, mint a méhraj, a szivem tele volt a fiatalság zenéjével s a muzsikától művészivé vará­­zsolódott minden gondolatom. Éreztem, hogy ez éle­tem leggazdagabb, legtermelőbb tavasza. A termé­szet nagy és szent poézisa megfogott s én jártam a mezőket, a szőlőhegyeket, mint egy szép, fiatal s virágzó fákba szerelmes" római isten... Egy nap, mikor ingrészegeseb voltam a napsütéstől,­­a virág­ban úszó barackfák alatt megláttam egy lányt. • Fölötte virágtól terhesen álltak­ a­ fák, s ö a piros d ajkában egy letört virágos gallyal, szelíden és ön-, •tudatlanul himbálta magát. Gyönyörű volt. Festő • vagyok, de­­ilyen képet azóta sem tudtam­ elkép­zelni. Éreztem, hogy itt az alkotás­ legszentebb, leggazdagabb pillanata. Lázasan időtettem.­­ Szinte féltem­, hogy elröppen e tünemény és könyörögtem a lánynak, hogy maradjon ott a fák alatt... Ka­cagva állott a virágözönben­, s mikor készen voltam a vázlattal, érdeklődve szaladt felém. Aztán együtt mentünk hazafelé. Félve kérdeztem: — A neve? — Hívjon úgy, ahogy akar. — Barackvirág,... Barackvirág... Aztán a „Tavasz“ egyszerre nevet szerzett ne­kem. Megkaptam az­ aranyérmet. Akkor már, na­gyon szerettem a Barackvintent. Minden nap felke­restem. Egy kis budai házikóban lakott édesanyja, vak Más kitüntetés is ért. Az állam kiküldött Parisba ",továbbképzésre. Büszke és boldog voltam­. A bu­­csuzáskor Barackvirág megcsókolt . . . Csókjában a tavasz minden illatát ott éreztem. És boldogan gon­doltam arra, hogy ez a lány lesz a feleségem . .­­— , Párisban szorgalmasan tanultam.-Nagy, óriás akartam­­lenni, ő érte. De egyszer csak­ elmaradtak a levelei-s az én leveleim­be­bonta­tlanul jöttek visz­­sza. Ott hagytam Parist és siettem haza. A­­házikó­ban idegenek laktak Tőlük tudtam meg, hogy Barack a virág anyja meghalt, "a lány pedig azóta eltűnt. El­tűnt. Hiába" kerestem, eltűnt, mint a virág, mikor lehull a szirma és nem marad belőle semmi sem.­­— Nem tudtam dolgozni. Felkutattam az egész­ vá­rost, de­­ nem találtam Barackvirágot. Egy napon, túljártam László Dénesnél, akkor fejezte be nagy római­ képét, „Lesbia"-t. Egy római tivornyán lát­va’­­táncot jár egy csodaszép hetéra. Lesbia. Minden mozdulata vad vágy és perzselő mámor. S az arca:» Megdöbbenve kérdeztem: — Kiről festetted? — A Fortuna mulató hires táncosnőjéről.' — A neve? « —• Barackvirág. Ö volt. —-. Azóta csak egyszer láttam. A mulatóban. Mint egy mámoros baeliánsnő úgy táncolt. A­­ közönség őrjöngött érte. .Én elrohantam. Azóta- Hiányzik a szí­­vemből " valami. Nem tudok hamvas leányarcot és tiszta, boldog asszonyi kacagást festen! A telkemről mázsás gondolatok szakadnak le és­-Azokba fojtom mély, lázongó fájdalmamat. Virágszirmok helyett ke­­zem­ alól sikoltó, vad fájdalmak születnek meg és tavaszi fény helyett viharfelhők borongnak a vászo­naknon. — Ez az én­ komor művészetem fájdalmas titka. Szállthó Pál elhallgatott és mereven nézett a diadalát ünneplő újságokra. A műteremben csend volt. Kint lágyan csillogott a tavaszi ég, mint att­ónál s a barackfák közt rózs­ás fehér fátyol-ru­hában lebegett a tavasz­­ , , t un­­­u * f Tr ívta Vasárnap Ui Nemzedék ....­­.. 1. . _______ 1921 május 8. Briand tanácskozott a köztársasági elnökkel a legközelebbi teendőkről Loyd George beszámolt a németek fizetéseiről — Kommunisták tüntettek a behívások miatt —* ‘Az Új Nemzedék tudósítójától. ~ Jiécs, május 7. Parisból jelentik: Jymland ma reggel az Elysés-be ment, hogy Miller­and köztár­sasági elnöknek beszámoljon a helyzetről, és ta­nácskozásokat. .folytasotta vele a legközelebbi teen­dőkről. A miniszterelnök­" a mai nap folyamán" több m­egbeszélés korán megállapodott az illetékes angol és olasztényezőkke­", hogy a kedvezőtlen né­m­et­ válasz esetén flottatüntetést rendeznek AJ­­metorpoug ellen. -­tenárisban különben - az 1919-es évfolyam Ne­­efuvcsa alkalmával a. ko­r­­mun­is­ták nagy tüntetést ■rendeztek és ,/­­patt­ak a francia­ kormá­n­y ellen. A rendőrség ,számos ,kommun­ist­át ,letartóztatott. Lloyd George beszámol Németország eddigi fizetéseiről London, május 7. Lloyd, George közölte az ■akóházban elmondott beszédében, hogy a­ jóvátételi bizottság a következő plázamódásl állította össze Németország eddig teljesített fize­téseiről: A fize­tés teljes értéke n­ 160­ milliárd­ aranymárka. Ebből le kell vonni 2280 millió arany márkát, amelyért a s­zövetségesek élelmiszert és nyersanyagot­­szállí­toltak és egymilliárrdot, amelyet a megszálló had­sereg és a­ szövet­sé­gközi bizottságok fen­tartására fordítottak. Az ár­u-sabili­tusokat a jóvátételi díva­zottság március 11-ig bezáróan rs 10 millió arany­­márkára becsüli. Lloyd George beszédének további folyamán ismer­tette azokat a határozatokat melyek szerint Németországnak a jóvátételt fizetnie kell. Az első részletet, ötvenmillió font sterlinget, huszonöt­­napon belül kell Ném­t­ország­iáié meg­fizetnie. Az adók behajtására külön ánlaatbizott­­ság fog Berlinben ügyelni. Cecil G’lobert sem] kifejtette, hogy Angol­­ország nag­y súlyt helyez Franciaország - barátsál­yára, de attól kell tartani, hogy a franciák, olyan intézkedésekre ragadtathatják magukat, amelyeket Anglia nem helyeselhet. Asquith, kijelentette,,, hogy a ma­ is­mer­tetett­ javaslatok jobbak az eddigieknél és hangsúlyozta, hogy a világ gazdasági helyzetét csak úgy lehet helyreállítani, ha az államok, visszatérnek a gaz-­­dasági szerződések­ rendsz­­ére. Amerika is részt vesz a legközelebbi konfe­­rencián ■Zitridt,­­május­­7. Az­ Epoca -Torayí­ jelentése szerint Izforr­a gróf kijelentette az újságírók előtt, .hogy: --a . .szövetségesek újabb „értekezletén a wx&ringtoni ,forraany. képviselője", is résztvesz. A kommunisták minden zavarosban halásznak Hédin. május 7.-A kommunisták a felsőszilé­niai bonyodalmat újabb zavargásokra­­akarják felé használni. Tegnap, a birodalmi gyűlés után meg­­jelent a komixnunis­ta­­Bote' Fahne külön kiadása,­­mely felszólítja a munkásságot, hogy a felső­sziléziai általános, sztrájkot egész Németország területére terjessze ki és szálljon szembe a háború uirgdillapánik kísérletével. A külön kiadást a rendőrség rögtön lefoglalta és megfenyegette a lap­­szerkesztőségét, hogy a rendes kiadást­ is el­koboztat­ja, ha a kiáltványt átveszi. Ennek­ elle­nére a lap ma reggeli száma közli a kiáltványt. Ezért ti. lapot elkobozták.

Next