Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
@ Csütörtöki UI nemzedléke 1921 május 5. Sóhajtoznak a divatkereskedők Milyen lesz a nyári divat? aSaz Ui Nemzedék tudósítóidtól. — Bta azidőjárás nem is igazodik a kalendáriumhoz, a divat nem ismer késedelmet. Minden szezonban pontosan beállít a maga követelményeivel. A kirakatokban már megjelentek a lenge, nyári gondolatokat ^áéreszto kímnnyu. cégek, a széles karimáju kalapok, a miéi ökre nyelvetöltögetö kivágott cipellők, miket az«-/wie i nyárra külldött el 'urallkodónak a jflirtddu divatok .^Sföirálynaje: Páris. De a vételkedv fraéig egyelőre váratkzó állásban • -nézi a kirakatokban, az ecnyhe ringássí^miegingott árakat. ^Felkerestem pár i^elvárosi divatszalont, mint ilteSAkelmeik bele a visszalírfé fordított, meg nem nagyon ebben ‘hullámzásba. A termi^en ráérő próbáló kis asszonyok 5 alig lézeng tegy-egy ,annak is ezer a kifogása. A tulajdonosok — Mult héten jöttem meg Párisiből, — mondja az legyik'i *— Szimes, tarka ragyogás a párisi hölgyek ez idei • - nyári toalettje. Nagymintáj'U, élénk, helymiekből való. Hoztam belőlükanyagot, de ráfizetek, ha elkészíttetem a ruhákat. Megikérdezteim mennyit estek az árak. — Százalékban hamarosan ki sem fejezhető módon. ’A legfinomabb kiállításai tavaszi kosztüm, ami egy-két hét előtt még 22 ezer korona volt, ’az ma 12 ezer. Selyemruhákért, miket 10—12 ezer koronáért adtunk, ma 5—6 ezret kérünk csak, mégis sokkal kevesebb jó vevő. Raktáron marad a sok elkészített ruha, ■ kénytelenek leszünk, majd mind pcpaeolóban kiárusítani. És meg tetsszáik látni, a pesti utca elmarad adivattól, az igazi párisi ízléstől. Baj ea • kérem • • 1 — Baj, baj, — bólintok ,én is. (Magamban: annyi baj tegyen.) A Párisi utcában, mint kinyílt tulipánok karcsú száron. Csókolnak lei tr. sivog mögül a tarka, kalapmodellek. Kis cédulával hirdetik a „mélyen leszállított árakat“. Még sűrűn ízre repednek nank az egyezres számok, a háromezer koronás raodellldarab már ritka, az egész Párksi-utcában csak egyet láttam, holott pár hét előtt még a 2—3 ezres számok váltották egymást a kalapokon. A cipőüzletekben csalódások' 'értek. Csak felületes. Szemlélőt téveszt meg az a pár kirakatba tett gyanús minőségül, „fedisínő olcsó“ cipő. A jó cipő még mindig a ró£i drága. 1700—2000 között váltakozóik az áruk, ami a cipőnfeck !jór berendezett konokkágát jelenti. A felér vászoncipőé is hűek a tavalyi 800—1000 koronához, pedig a vászon árra i3 teremmel láthatóan csükkeért. Úgyszintén a ruhasszöveteé is, fogy .üzlet előtt, hol éppen ujraszámozták a kirakathoz kitett skelmüket, elmerengve állt a kereskedő. — 780, tegnap még 800 korona volt a létere és céljfejtett. Körül kárörvendö arcú érdeklődőik. .■r -» r-rri Tinrn-f-nr-r--m-in-nniig-iij^imHuiwmriirMr«»« íMINDENÜTT KÖVETELJE AZ ] UJ HEMZSBS€»®tL ?1 •vr-'-trrr. ..'....■ill V- t, Kiknek kell a munkásbiztositás államosítása? — ’Az Uj Nemzedész tudósitójától. — A Népszava egyikeg utóbbi számában áfáiért elmélkedik, hogy kiknek kell a munkásbiztositás államuorárasa cs megállapítja, hogy a keresztény szemulistáknak, az ébredőknek és az új tisztviselőknek. Mi mondasfelvetjük azt a kérdést, hogy kiknek nem kell a munkás biztosítás államosítása. Száraz a tárgyilagos elmélkedés eredményeként a következőket állapíthatjuk meg: Nem kell az államosítás Bokányi Dezsőnek, a szovjet hadvezérének, Haudrich Józsefnek, Budapest diktátorának és az ellenforradalom árulójának. Rónai Zoltánnak, az igazságügyi népbiztosnak, nem kell Somló Dezsőnek, a lakáshivatal proletárfőnökének. Nem kell az államosítás Rabinovits Józsefnek, aki annak idején az Oroszországból hozott rubelmilliókkal , először emelte a magyar valutát. Nem kell Bresztovszky Ernőnek, az ifjúmunkások Leninjének, Horovitz Jenőnek, a rokkantügyi és Weltner Jenőnek, a villamosvasúti diktátornak. Nem kell Hoffmann Béla dr.-nak, a VII. kerületi, Halbritter Jánosnak, a X. kerületi, Vidra Györgynek, a VIII. kerületi és Vitéz Endrének, a III. kerületi munkástanács elnökének. Nem kell az államosítás Szakasits Árpádnak, a Népszava és Darvas Dezső dr., a Vörös Újság főmunkatársának, nem Vajda Manónak, a szovjet fényképésznek, Petrák Károlynak, a diktatúra dohányjövedéki igazgatójának, Bihari Mihály dr.-nak, a kormányzótanács gyorsírójának, Ladányi Ernő dr.-nak, a belügyi népbiztos titkárának és nem Singer Verának, Kun Béla titkárnőjének, nem kell továbbá az államosítás a 116 tisztviselőnek sem, akik a szovjet alatt tanúsított magatartásuk miatt a pénztártól elbocsáttattak és máig sem kaptak biztosítékot a népjóléti miniszter úrtól arra, hogy régi állásaikba őket visszahelyezi. Nem kell továbbá az Új Nemzedékben már említett Propper munkástanácsi tagnak sem az államosítás, valamint Kohn Kálmánnak, a népruházati bizottság helyettes vezetőjének, Salynak, a Károlyi-éra kormánybiztosának, Szerdahelyinek, a szovjet szónokának, vagy Obláthnak, a Népszava diktatúra alatt és ma is működő kiadóhivatali főnökének, mert, a Népszava a szocialista-kommunista muunkás- biztosítóban szerzett szakértelmüket jól megfizetett cikkekben hangoztatja. Majdnem elfelejtettük Kohn-Kun Bélának, a kolozsvári munkásbiztosító pénztárnak egykori szerény tisztviselőjének nevét, kinek szintén nem kell az államosítás, mert ő jelenleg a moszkvai munkásbiztosító önkormányzatának kiépítésén fáradozik. a m csökkenti allatat változatlanul drága dék tudósítóidtól. — val kapcsolatban kerestél', ]’ed el, »’• Államik ^áffY János olcsóbbodásírafjakat. Ez igen jótékonyra és megkönnyítené a te- Pima lefolyását.— Az Új Nemzedék tudósítóidtól. — Aurél államtitkárhoz, aki ezt mondotta: Kérdést intéztünk ebben az ügyben Dezsőffy Hogyan viseketinek, a szakértőig az Ageraház vallasált. — A viteldijak, leszállítása egyelőre nem időszerű, mert a technikai anyagok ára még nem csökkent és az Államvasút a szállítási tételek emelésénél amúgy sem tartott lépést a folytonos drágulással. Amint az anyagárak alakulása lehetővé teszi a viteldíjak leszállítását, mi leszünk az elsők az árutételek leszállításában. Az operai válság megoldásáról megkérdeztük zenei életünk néhány kiválóságát, hogy véleményyükkel siettessük ennek az égetően sürgős kérlelésnek tisztázását. Bartók Béla következőket mondta: — Az Operaház válságát Tango Egreto viszszahívásával lehetne legegyszerűbben és Irgiwkrr"' /résebben megoldani. '*— Szendu — Az Operaház imjíjjfató- és karmester-kérdésének megoldásáb^nem kívánok beleszólni. De bárki lesz is a^Xffezet vezetője, sikerrel csak úgy ’végez^eli■«éffTdatát, ha az Operaház segédszemélyzetet veszi elsősorban rosta alá és atétlenül, szereptelenül tengődő tagokat elbocsátja.. Vannak az Operában korrepetitorok, akik még zongorázni sem tudnak tisztességesen. A legnagyobb hanyagság tapasztalható tehát, éppen, ott, ahonnan az új karmester-generációnak kellene kikerülni. A segédszemélyzet helyes megválasztása van olyan. fontos, mint a vezetőségé, hiszen ez takarékossági és egyúttal erkölcsi kérdés is. Haraszti Emil, a Nemzeti Zenede igazgatója: — Sehol annyi személyi változás nem volt az utolsó években, mint éppen az Operafusznál. A vezetők szinte egymás kezébe adták a kilincsét. Kerner után jött Tangó, Tangó után jött Ábrányi, Ábrányi után jött Kerner, Kerner után ismét nem tudjuk, hogy ki, de valakinek jönnie kell, mert Kerner fáradt, hiszen alig láttak a karmesteri székben. de mindegyik utód közvetve vagy közvetlenül leteritett© elődjét. Mindegyik más praetoriánus gárdát szervezett, amely kizárólagos hatalommal uralkodott és uralkodik a színházban. Azért jutott oda az Operaház, ahol ma van. Helyzeten csak a karmester-kérdés sürgős megoldása változtathat. A színháznak európai hírű, külföldön is fémjelzett karmesterre van szüksége mindenekelőtt, aki művészi értékkel bíró repertoárt teremt, megérti a fatal magyar zeneszerzők törekvéseit, kiméi ellenül letöri a jogosulatlan ambíciókat és szóhoz juttatja az érdemeseket. Kodály Zoltán: — Mikor Tangó az Operánál működött, az intézet fejlődése már jó úton haladt. Az eredményekkel, melyeket elért, mindenki meg volt elégedve, a másikat azonban, mely ilyen eredmények eléréséhez szükséges volt, sokallák. Márpedig eredmény munka nélkül nincs sehol. Az Opera jövője attól függ, hogy mennyire tudja vezetősége a nyit BEKÜLDÖTT HírlEK . * (Rózsavölgyi hangversenyei.) Csuka Béla és Vas Sándor szonátaestéje május 5-én 4 órakor a Zeneakadémiában. Műsoron : Brahms: E-dur, Beethoven: G-moll, F ranek: A-dur. — Sou Harry és H. Fényes Erzsi hangversenye május 11-én. * (A legvidámabb színházi este) a Pesti asszony előadása a Renaissance Színházban. A közönség az egész darab alatt kacag és tapsolja a kitűnő előadás szereplőit. * (A Vasgyárost), P. Mellichellivel a főszerepben holnap utoljára mutatja be az Uránia. * (Mit játszanak ma este a színházak?) Operaház: Makrancos hercegnő, Cremonai hegedűs, Törpe gránátos (6). Nemzeti Tanner John házassága (6). Víg: A gyémántköszörűs (7). Magyar: Búzavirág (7). Király: Offenbach (7). Városi: Ezüst sirály (7). Belvárosi: Mámor (7). Renaissance: Pesti aszszony (9). Budai Színkör: Lili bárónő tél (7). Andrássy uti: Grászlerár a Fekete kutyához, stb. (fél 3). * (Csütörtöki előadások.) Operaház: Aida (6). Nemzeti: Nagymama (fél 3), Fekete lovas (6). Víg: Az ördög (fél 3), A kék róka (7). Magyar: Nagyságosasszony táncosa (7). Király: Offenbach (7), Városi: Szevillai borbély (fél 3), Troubadour (7), Belvárosi: Apám felesége (7), Renaissance: Pesti asszony (9), Budai Színkör: A gyimesi vadvirág (fél 3), A drótostót (fél 7), Andrássy-uti: Grászlerát a Fekete Kutyához, stb. (fél 8). gáteurópai munkastílust és munkaintenzitást megközelíteni. Papp Viktor, zenekritikus: — Nézetem szerint Bánffy Miklós gróf, a friss külügyminiszter az egyetlen, aki az Operaház vezetésére rátermett. Talán majd mint bukott Inészter... Lehet, hogy Kacsák beválik, de ha mégsem, akkor komolyan kell foglalkozni az Operaház bérbeadásának kérdésével, amit éppen most vetett el a pénzügyi bizottság. Az állami operabálnak kétségtelenül nagy kultúrjelentőségét megfelelő szerződőféllel (persze nem Ábrányira gondolok) és megfelelő szerződéssel meg lehetne védeni s az állami kötségvetés nagy kiadástól szabadulna. D , ■ valódi egyptomi érkezett. City, U IV., Asbout 5. Budám Honvéd 1 onnaypac ! Vissza az értékttten pótczerekka! | SZÍNHÁZMŰVÉSZET * (Open.) A tegnapi Lohengrin előadáson Po* gány Ferenc dr. először énekelte Terrainiuidot, Örömimn üdvözöltük uj szerepében, mely stihisbati és drámai kifejezésben egyaránt biztos Wagner énekes alakítása volt.•" (A Zeneművészeti Főiskola) tegnan piírtotta i^IIl. nyilvános nangversenyét. A czgpflo növényekek közül kettőt kell különösebtől^kiemelnünk: fZala Lilyt, aki Schumann Q^neválját kellemes fbillentéssel és igen jó ritMisaval játszotta 63 Sz?-j f geti Bélát, akinek Lcdf^spanyol szimfóniája szellemes grácia és ^pUfadon lobogó temperamentum Ahelyett, inkáj^a^Klasszikus szintézist és £ Ímnél getti~~ ij muilaftfl t * (Dalest.) Tegnap a Zeneakadémián Harisnál Isaye Carry tartotta hangversenyét. Vele született kiváló képességeinek és ritka zenei intelligenciájának legteljesebb egyensúlyát ezúttal is a végtelenül finoman előadott francia' gjjjgkbanéreztük, ahol a dalok szövege is anyagnyerően szólalt meg. Mert a muzsika, az neki mindig az anyanyelve. A közreműködő Zs. Komlos Ilonka kitűnő zongorista. Játéka ugyan néha hajlik a külsőségekre, azonban Chopininterpretációjában bőven akadtak olyan mozzanatok, amelyek zongorázását a tegnapi est szép közönsége számára magasrendű műélvezetté valósították. — P. Loránd Vilma zeneakadémiai bemutatkozó estéjén nem árult el jelentékeny dalénekesnői képességeket. Legfeljebb azt reméljük, hogy az önbizalom mellett, amellyel a nyilvánosságnak nekivágott, lesz kitartása is, hogy ma még teljesen színtelen előadását és fogyatékos technikáját elfogadható színvonalra csiszolja. Hörk Piroskának, a hangverseny másik közreműködőjének feltétlenül komoly iskolára vajló táncai kellő tartalmi átélés hiányában, művészi szempontból még jelentéktelenek. • Hiába a sok beszéd! tiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiüiiuiiiiniiiiinmiiiiiiiiiiii Használjon 99 E LIP Ä - pipereszappant. liiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiüiiiimiijüiimiimiiiümmiimimiiimimiiiimmini Ez a páratlan szappan önmagát dicséri.