Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

xá Péntek PJ£íN@nK£C3ék Motor­cipő és vizcsöpp-kocsi• út berlini autókiállitás Csodái !— Az t//' Nemzedék tudósítójától. —­Berlin, okt. 3. Lezajlott a tíznapos autókiállitás, német földön a háború óta az első. El­hangzottak a szakvélemények, az is­mertetések, melyek naponként a nagy újságok külön mellékletét töltöttéti meg, a belföldi és külföldi kritikák, minden, ami csak vele jár eg­­ ilyen kiállítással. Meg lehet csináljii immár p nérleget.­­ Min­denekelőtt meg ,d­ell állapíta­nunk, hogy a lyárítás jelentősége messze tűlött az autóipari érdekelt­ség keretein. Azt lehet mondani, vizsga volt, amelyen a németek a külföld előtt bizonyították, hogy iparuk sok ága, így az autóipar is, nagyobbat ha­ladt a háború alatt, mint haladt volna négy normális évben. A kiállítás a mai német autógyár­tásnak különösen három vonását emelte ki. Az első a gyártott típusoik­­sokfélesége. Alig öt igazán nagyüze­mük van a németeknek és rengeteg sok egészen kis üzemük, de minden gyár nagyon sokféle típust gyárt. Ma úgy látszik messzebb vagyunk az egy­séges típustól, mint valaha, ami na­gyon sajnálatraméltó az ár szem­pontjából. (Ha egy típusból évente 50—100 darabot állítanak elő, akkor pírnak egy darabja kétszer-háromszor annyiba kerül, mint egy ötezres soro­zat egy darabja.) Második feltűnő vonás a rengeteg kis kocsi, fm­otorbicikli, cyklonette és egy egész pereg — mondjuk: — középteremt­mény az autó és a bicikli között. Az autó nem luxus, hanem közlekedési eszköz. Árának tehát olyannak kell lenni, hogy mindenki, akinek szüksége van rá, használhassa. Fő feladata, hogy Városban, utcán, megengedett gyor­sasággal, megbízhatóan és kevés ben­zint fogyasztva fusson. Egyszerűnek kell lennie, hogy mindenki kezelhesse, ne legyen szükséges a soffőr. Ezek­nek a követelményeknek felelnek meg az egész könnyű kocsik (már 35.000 M-től felfelé), háromkerekű autók, aztán olyanok, melyek 4 keréken állnak, de induláskor két kerék a levegőbe emelkedik és így a kocsi mintegy biciklivé vál­tozik; motorbiciklik, mellékkocsival és anélkül, együléses villamos autók (gye­rekkocsikhoz hasonlítanak); úgyneve­zett motorcipők, melyeken állva utazik az ember a kor­­mányrúdra támaszkodva; ezek köny­­nyük, összecsukhatók és a fogasra le­het akasztani őket. Végül legolcsóbbak a közönséges biciklik az egyik kerék felett kis motorral. Harmadik feltűnő vonás a kiállított karosszériák szépsége. „Mindennek mű­vészi formát adni“, ez a jelszó ma már életté vált Németországban. Ugyan­akkor, mikor Amerikában még mindig s­em jöttek rá a gyárosok, hogy ugyan­azért a pénzért a „doctors-carn“-nak (orvos-kocsinak) szebb külsőt is lehetne adni, mint egy zöldségeskocsiét, ugyan­­akkor öröm volt végighaladni a sok száz kiállított kocsi frontja előtt és látni, hogy minden egyes darab vonal­ban, formában mennyire igyekszik a gépszerűséget, az előrehaladást, a le­­vegőellenállás legyőzését kifejezni. Sil­­­liouetteben a német autó ma már tökéletes. Ismertetőjel: egy egyenes vonal a hűtő orrától a hátulsó ülés támlájáig. Nem hiszem, hogy a jövő ezen már változtatni fog, mint ahogy nem vál­tozott a’^kocsi formája sent az utolsó szálp­ évben. Úgy látszik, az autó is el­­tiltott már fejlődésének ehhez a végső­­formájához. Voltak aztán szenzációk is a szak­emberek számára. A párisi autosalon­­ból már ismert propelleres kocsi, a szó szoros értelmében, mint egy szár­nyak nélküli repülőgép. Aztán a kap­csolás nélküli Maybach-kocsi, minden automobilista ideálja: valamennyi se­besség elérhető áttételváltoztatás nél­kül, egyedül a gáz szabályozásával. És­ t’rgyik­ a tráb­lás dou-ja, a Rumpler- Jimigfll Katgyarul vízcsepp-kocsi. A kocsi alakjának mintájául ugyanis az eső-vizcsepp szolgált, mely a legki­sebb levegőellenállásnak megfelelő alakot veszi fel. Elől egy félgömb, mely hegyes hengerkúpba megy át. Ép for­dítottja annak, ahogy a laikus elkép­zelné. A sofőrülés egészen elől van; a motor hátul; a sárhányók kis szárny­­felületek, úgy hogy a kocsi futás közben nem fekszik egész súlyával a tengelye­ken; a kerekek persze tömöttek, a fény­szórók a kocsi testébe vannak sülyeszt­­ve. Az egész kocsi idegenszerű­ benyo­mást kelt; tíz ember közül kilenc nem tudta az első pillanatban megmondani, hogy merre fut. De levegőellenállása annyival kisebb (50 km­-nél nagyobb sebességnél ez már erősen tekintetbe jön), hogy kétségtelenül ez a kocsi mu­tatja a jövendő utat az erős túrakocsik fejlődésében. Sz. B. OQaOOOaOOOOOOGaOOOOQOOOQOOSOOQOQOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOC) A főváros ellátta magát tüzelővel — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Purébl Győző tanácsos, a közgazdasági ügyosztály vezetője, a főváros tüzelővel való ellátásáról a következőket mondotta munkatársunknak: — A főváros számára szükséges tü­zelőanyagot a télre teljesen biztosítot­tuk. A pályaudvarokon éji a rakodótele­­■peken a hivatalos jelenés szerint 8000 vagon tűzifája van a fővárosnak felraktá­­rozva. Ugyancsak biztosítottuk a fov­é­rosi tisztviselők tüzelővel való ellá­stát is. Október végéig vlamennyi köztir­­viselő megkapja a tét fa- és szénjáran­dóságát. A szegényebb néposztásy szá­mára szintén gondoskodtunk el olcsóbb szénről. Nagyobb melyiséget­ barnasze­­net vásároltunk, amelyete­ azínagyar szén­is. Október végéig valamennyi köztit­­viselő megkapja a tét fa- és szénjáran­dóságát. A szegényebb néposztály szá­mára szintén gondoskodtunk a^olcsóbb szénről. Nagyobb menyiséger barnasze­net vásároltunk, amelyet^magyar szén­nél lényegesen olcsóbb áron adunk el. Az ügyosztály átiratára a szénkormány biztosság elhatározta, hogy a téli hóna­pokra a szénjegyek szelvényeire járó mennyiséget 50 kilogrammról felemeli egy métermázsára. Tökéletesen bizto­sítva van az iskolák tü­zelőszer szükség­lete is. Szénszünet többé nem lesz. Az is­kolák számára 800 vagon porosz kokszot szereztünk be, amelyből 400 vagon már a pincékben van, a másik 400 vagon pedig mint tartalék a raktárakban fekszik Gondoskodtunk 500 vagon porosz szén­ről is, ami ugyancsak a főváros tüzelő­­szer raktárában van. Ezenkívül kétszáz vagon brikettet, 200 vagon magyar Me­net és ugyanalyayi fát hordattunk le az iskolák pincéjükbe.­­ A főváros üzembe helyezte brikett­­gyárát is,élamely szintén hozzájárul a lakos­sász olcsóbb fűtőanyaggal való el­­látásáhz. A szegényebb néposztály szá­mára­z olcsó fát is biztosítottunk. Ha a Svéjgázhu­sz koronás irányárból a fa­­fedveskedők nem engednek, akkor a téli pónapokra behozzuk a dézsmarendszert, vagyis minden a fővárosba érkező szál­­lítmánynak húsz százalékát a főváros által megszabott maximális áron ítéli majd a szegényebb néposztály rendelke­zésére bocsátaniuk. Ezt a famennyiséget jegyre fogják árusítani. A kórházait tüze­lővel való ellátását természetesen szintén biztosítottuk. Ez idén nem lesznek­ hide­gek a várószobák és a betegek nem­­ fog­nak dideregni a­­ kórházakban. ’­­— A hivatalos jelentések szerint ez év­ben 56.950 vagon fa érkezett a fővárosba és ez a mennyiség az év végére hetven­ezer vagonra fog emelkedni. Ezenkívül hazai fa is lesz bőven, összehasonlítás­­képen megjegyzem, hogy tavaly össze­sen csakt ötvenkétezer vagon fát kap­tunk. Hanton is felhívom azonban a fő­város közönségének tehetősebb részét, hogy még e hónapban szerezze be a szükséges tüzelőfa- és szénkészletet, mert fa téli hónapokban minden valószínűség szerint a fára és szénre is behozzuk a jegyrendszert. Angol-francia tárgyalás a német jóvátételről — Az Új Nemzedék tudósítójának jelen­tésű­ Berlinen át — London, október 13. A Daily Mail jelentése szerint az angol kormány a kereskedelmi kö­rök kívánságára a francia kor­mánnyal tárgyalást kíván folytatni a német jóvátételi összeg megfize­tésének kérdéséről. Daz. Decemberben k s kezdi meg a munkát a kőbányai dohánygyár Ötvenmillió cigarettát gyárt ha­vonta — Rossz az idei dohány­­terrmés ! — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­• Az utóbbi időben a dohányzók és a­ kistrafikosok között mind hango­sabb a vallasz a nagy dohányhiány­ miatt.Ma már az a helyzet, hogy a trafikokban hetenként csak egy­­nap, a kiutalás napján lehet füs­tölnivalóhoz jutni, a közönség ak­kor is néhány óra alatt szétkap­­­kodja a kedveltebb cigaretta-fajtá­kat, — Királyt, Hölgyet, Sym­pho­niát, — pedig egy-egy vevő legfel­jebb tíz darabot kap belőlük. Egye­dül szivarban és pipadohányban nincs hiány. A kistrafikosok a nagytrafikra panaszkodnak, a kö­zönség pedig, amióta híre kelt an­nak, hogy a dohány beváltási árát felemelik, a dohányhiányban újabb­ áremelés előjelét látta. Munkatársunk felkereste Tömöry Kálmán államtitkárt, a dohányjö­vedék igazgatóját, aki a dohányellá­tásról a következőket mondotta: — A dohányhiány csak ideiglenes. A termelés folyton növekszik. Ápri­lisban 120 millió korona értékű árut gyártottunk, augusztusban már 174 millió korona értékűt. Huszonegy dohánygyárunk közül csak kilenc maradt meg s az elvesztett gyárak közül kettő, a temesvári és a fiumei többet produkált, mint a megmaradt kilenc, amely az üzem fokozása el­lenére sem tudta teljes mértékben kielégíteni a csonka ország szük­ségletét sem.­­ Az utóbbi két év alatt a gépek számát kétszázhatvannal szaporítot­tuk, a sátoraljaújhelyi és a debre­ceni gyárakat is berendezzük a ke­resettebb cigarettafajták gyártá­sára és december elején az új kőbá­nyai dohánygyárban is megindul­hat a munka. Az uj gyár havonkint 1921 oktober 1*. 50 millió cigarettát fog gyártani, és így a helyzet rövid idő alatt lé­nyegesen megváltozik s legkésőbb januárban már, nem lesz hiány-. semmiben.­­ Csak átmenetileg van kevesebb dohány a felszabadult területek el­­­látása miatt. Baranyába nagyobb­ mennyiséget kellett küldenünk s ezt természetesen megérezte a főváros.­ Nagyban folyik a csempészés is ki­felé az elszakadt területekre. Ennek az az oka, hogy a jó minőségű ma­gyar dohány aránylag olcsóbb környező államok trafikjánál. — A háború alatt bevontuk a ka­a­véházak, szállók dohányárusítási engedélyét. Most az engedélyek nagy részét visszaadtuk, mert a helyzet jóval kedvezőbb, mint az­előtt s gondoskodunk arról, hogy­ csempészett árut ne adjanak el, ami azelőtt nagy veszteséget oko­­zott az államnak. 1 ti — Az idei dohánytermés nagyon rossz, félannyi sem termett, mint tavaly. Az ellátásban azonban ez nem okoz semmi zavart, mert a ré­­gebbi évek termése fedezi ennek­ a szükségletét. — A dohány beváltási árát emelni fogjuk, de csak a jövő évi terméseit, azért, hogy fokozzuk a termelést. Ilyenformán a trafik árának az emeléséről egyáltalán szó sincs. ^vfrvvvTVVfvvf­vtvvttTttv Megszűnt a nyelvtartódás láza Budapesten A francia altár nincs divatban —­ Troubridiffé fia és Willtme kapitány ^megtanult magyarul ''Az Új Nemzedék tudósítójától. A múlt évben összezsúfolva vol*­tak a nyelviskolák, minden máso* dik ember Schidler, Schenk s mási csodamódszerek nyelvtanait cipelte­ a hóna alatt, lázasan tanultak, hogy­ aztán kéthónapi megfeszített szor* galom után hirtelen­­ abbahagy* ják. A dollár árfolyamát lesték, valamennyien ki akartak vándo­rolni, fantasztikus terveket szőttek s képzeletükben máris Amerikában vagy ép Ausztráliában látták ma­ gukat.­­ Kiváncsiak voltunk, milyen ered­ ménye volt e nagy felbuzdulásnak! s ezért elmentünk egyik Váci­ utcai­ nyelviskolába, szétnézni kissé kö* zöttük. A tágas előcsarnokban mindös­* sze néhány rövidnadrágos gyerme* ket, pár bakfist láttunk, kik minden bizonnyal inkább szüleik ösztönző* sára semmint kivándorlási szán* dékból olvasgatták a vörösfödel­i Berlitz-könyveket. Megkérdeztük az iskola tikárnő* jét, ki munkatársunknak a követ*­­kezőt mondotta:­­, — Most is van elég növendékünk,­ de — ellentétben a tavalyiakkal —­ többnyire olyanok, kik nem divat­ból, hanem k­omolyan foglalkoznak nyelvtanulással. A legnépszerűbb­ az angol. Utána mindjárt a német­ jön. Ez azért szokatlan, mert Bu-­­dapesten az utolsó tíz esztendőben,­ úgyszólván mindenki franciát ta­nult, tanítványaink nyolcvan száz­­zaléka ezekből került ki. A háborúi befejezése után változott meg a­ helyzet, ekkor tömegesen jelentkez­tek angolra s azóta ez állandóan így­ van. — Több antanttiszt is megfordult nálunk, kik magyar leckéket vet­tek, de — tudomásunk szerint — a­ tanulásban a legkitartóbb Troud­­bridge fia és Willtme kapitány volt. — Az ország megcsonkít­­ásának a következménye, hogy cseh, szerb és román tanfolyamokat is kényte­lenek voltunk felállítani, mert töb­ben jelentkeztek ezekre a nyelvekre, olyanok, kiket foglalkozásuk­ a meg­szállt területhez köt .

Next