Uj Nemzedék, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

• ■ Szénné ■Ujj ^m'ZQSáék'' Holnap ■ lesz Apponyi Albert gróf ezüstlakodalma — Az Uj Nemzedész tudósítójától. — A nemzet nagynevű" 'patciarttáji hol­­nap, március 1.-én ünnepli meg háznya­­gának huszonötéves .évfordulóját. - cmi régen volt, csak, «piker az egész nemze­­osztatlan '.lelkesedéssel ünnepelte Ás­­­ponyi születésének hetvenötéves s köz­életi működésének ötvenéves , évforduló­ját , most ezen,- népig* belsőséges és kedves jubileum alkalmával ismét ideje (Árául a közvélemény érdeklődése. Ap­­ponyi Ártéri gróf 1897. március­­ 1-én vette,­­el Mensdorfh Pouvly-Dierichstein Klotild grófnőt. Apponyi ekkor már be­töltötte ötvenedik évét,. Felesége az os- Téli Hensdorff-Pouilly családból szár­mazik. Az eredeti Poully-család latha­­rnisiy eredetű, és 1418-ig viszi vissza a családfát. 1818-ban­ a család­­kibővül az osztrák Men­sdorff-ággal s mikor 1814-ben a Dietrichstein-Nikolsburg-család ki­halt a császár engedelmével a Mens­­dorft Plnigy-család rokonság révén , Dietrichstein nevet­ is felvette. Ebból a most­ már másodszor kibővült­­családból származott Mensdorff-Pouilly-Dietich­­stein Sándor gróf közös külügyminiszter, akin­ek a leánya volt Klotild grófnő, Ap­­pon­yi Albert felesége. . m. Apponyi Albert gróf emlékiratai­tak első kötetében, amely a Pantheon kiadásában éppen ma jelent meg, házas­­ságáról és feleségéről is megemlékezik. Az° ezüstlakodalom alkalmával semmi mással nem tudnánk méltóbban megem­­lékezni erről a házasságról, mint A­p­ponyi Albertnek a szavaival. Apponyi emlékirataiban a következőket mondja feleségéről: : — "ötven éves voltam to mind magam mind barátaim befejezett, megmáattatat­lan ténynek tekintették agglegénységemet­ C.róny édesatyám is, aki pedig annyira Lte volna fiát a családi élet me­­gse­­p­ében elhelyezve látni és még unokákat isArA. »«»*, «* "g * reményről és ezt a tárgyát már sohasem emlegette. ’Isten azonban verhetetlen -jo­­bban máskép határozott rólam. A „ve­letlen“-nek nemzett körülmények lánco­lata folytán találkoztam Mensdorff-Pomhy Clofada grófnővel a bécsi a­mztokracia egyik ünnepelt nötagjával és e talákozá­sokból: előbb kölcsönös mtell^tmdia­r­deklődés, később az a vonzalom szülét mely az­ oltárhoz­ vezetett. — Alig lehetett különbözőbb miliőt képzelni," mint azt, amelyben ő és azt, amelyben én mozgatom­ Az eszmekor, amelyben ő felnőtt politikai tekintetben az ennökinek éppen ellenlábasa volt, jé« ő mégis nagy szívvel és nagy mickkm megtette a nagy lépést és megtette egy Tudta, hogy az én nőm nem lehet más­­mint szívvel, lélekkel magyar; tudta,­­­­mert .hiszen .az... első fiatalságon, o is. túl volt_hog'voz mit jelent és elhatározta magát utógondolat­a«-visszapillantás nél­­kül Mikor e sorokat irom,' ezüstlakodal­­munk napjához közeledem és e huszonöt év alatt nem volt köztünk a diszharmó­niának egy pillanata sem, nem volt, az a nehéz óra,­ — pedig ilyenekben bőven volt részünk, — amelyben , nála­ vigaszt, tanácsot, erőt ne találtam volna. Édesanyám pedig első írnokait meg karjába vette; a másik kettő születését már nem élte meg. Ezekben az emlék­ira­tokban mentől kevesebb helyet adok sze­­mélyes élményeimnek; de amint gyer­mekkorom benyomásait és szüleim befo­lyását egyéniségem kialakítására meg kellett említenem, úgy arról az alansról is meg kell emlékeznem, mely életem má­sodik részére, közpályám nehezebb-máso­dik negyedszázadára nősülésemből na­­randott és a hála adóját kell lerónom an­nak a nőnek, aki egész gondolat és ér­zelmi világomnak, tevékenységemnek viszon­tagságaimnak, sikereimnek, jó és balsorsomnak htt osztályosa lett. Ezekhez a komoly, férfiasan szép és m­eleg szavakhoz nem­ lehet semmi hoz­záadni való. Megszoktuk Apponyi Al­bert gróftól, hogy minden cselekedetét, minden szavát és egész egyéniségét a lélek és a szív tökéletes harmóniája se. ­­in isafk­at­lemzi,­­szin­té­n lértitészelés tehát, hogy től,belsőbb életéből, a családi szentélyé­ből is ez­­a­ tiszta harmónia­ csendül fe­lénk. A­ jubileumi ünnepség is ehhez a harmonikus­ huszonöt évhez méltó csen­des és­­feltűnés nélküli lesz. Értesülésünk szerint az ezüst­lakodalmat Apponyi Al­­­bert gróf budai palotájában tartják m­­eg, szűk Családi­ körben. A szertartást Mikesz­y Jáno­s gróf szombathelyi püspök végzi. Helsingforsi kiállítási anyagunk egy része .... szállítás közben elégett ! Biztosítással az egész kár megtérül — Az Új Nemzedék tudósítójától. —. . . " " A finn-magyar kiállítás most zá­rult be Helsingforsban s teljes anyagi és erkölcsi sikert hozott. , Nemcsak költségeink térültek meg, hanem jelentékeny hasznot is ered­ményezett a kiállítás, melynek ma­gyar részét, a kormány és a Ma­, ■ gyár Asszonyok Nemzeti Szövet­■ sége rendezte. Finnországi szereplésünk három szakaszra oszlott. Kezdődött a­ tu­ráni népek tanügyi kongresszusá­val, melyen magyar és finn szakfér­fiakon kívül észt, vogul, osztják, votják tanárok is,s részt­­vettek.­­A­ kongresszusnak külön jelentőséget ad az az,őszinte szeretet és érdeklő­dés, mellyel fajrokonaink, akik kö­zül elsősorban a finnek gazdasági­lag és politikailag is jó szövetséget jelentenek,­­viszonyainkat kisérték. Látogatásunk másik szakasza a helsingforsi magyar kiállítás volt, egy műkereskedés helyiségében, a harmadik pedig karácsonyi vásá­runk, melyet az összes nagyobb finn vidéki városokban rendeztünk. Néprajzi, népművészeti és házi­ipari­ tárgyak szrepeltek a kiállítá­­sokon, melyeknek I.rendezésében a Finn Asszonyok Nemzeti Szövet­sége volt segítségünkre. A finneknek, magas műveltségi viszonyaik mellett is az északi faj­ták szerény, szinte pompát kerülő ízlése szab irányt. A legfelsőbb tár­sadalmi osztályok is egyszerűségre, törekszenek itt berendezésük, ipari cikkeik megválasztásában s a ma­gyar tárgyak szinpom­pája, forma­gazdagsága külön meglepetés volt számukra. Annyivá dicsérték a magyar nép­művészeti és háziipari­­ termékeket és szívesen vásároltak belőlük, úgy hogy kiküldött anyagunk négyötöd­­részbe­n elkelt. Portékáink nagy kelendősége hozta magával, hogy a kiállítás te­kintélyes haszonnal zárt át, mely­ből a kormány a kiállítóknak a­ szál­lítás és a kiállítás költségeit is megtéríti. A kiállított anyag vissza­maradt egyötödrészét. Németorszá­­gon keresztül indították el, ahol a Vasúti­ sztrájk idején teherautók szállították tovább a német ható­ságnak. Sajnos, az autó benzinrob­­banás következtében elégett magyar anyagunkkal z.igar, de a kár biztoo­­sn­os útján teljet egészében m­eg­­­ép­ül. .A. , v ' A kultuszminisztérium művészeti osztályán kö­vetkezőket­­mondták a helsingforsi kiállításról: -g Altruista alapon rendeztük a kiállítást, mely annyi hasznot ho­zott, hogy '» 'kiállítóknak valószí­nűen összes költségeit megtéríthet­­jük. A­ németországi ■ robbanás kára pedig biztosítás útján térül­ meg. Finn­ látogatásunk tehát a­ nagy er­kölcsi­ sikeren kívül anyagi plusszal is zárult.­­" xxxxxxxxoocxxxxxxxxxxxxxiocooööscoo^ccccctxxjocoocccxx:' Őrizetbe­ vették Weisz Márkus f®gtechr&iki£st a Csillag-utcai szerencsellenség &gy飻8in — Az Uj Nemzedék, tudósítójától. — Tegnapi számunkban megírtuk,­­ hogy a Csillag-utca 3. számú házban végzetes szerencsétlenség történt. A­­ háznak II. emeletén, a 18. számú la-*­­,­kásban tartózkodott Ugyanis W­eisz , Márkus József fogtechnikus Genesy Gabriella ‘tanárnővel!"Reggel 9 ór­a­ tájban a fogtechnikus, kezében lévő revolver elsült és a golyó eltalálta Genesy Gabriellát. A tanárnő esz­méletlenül esett össze. A revolver dörrenésre rögtön be­szaladtak a házbeliek. Weisz azt mondta nekik, hogy véletlenül sült el a­ revolver. Rögtön értesítették­­a mentőket is, akik a­ szerencsétlenül járt­­tanárnőt, bevitték a Rókus­­kórh­ázba. Weisz fogtechnikus önként jelentkezett a rendőr­­ségen, ahol kihallgatása után még tegnap délb­en szabadon bocsájtották. Hor­váth Antal dr. rendőrfőtanácsos, a sérülési osztály vezetője, Radocsay dr. rendőrkapitányt bízta meg az eset megvizsgálásával. A nyomozás eredmények­épen az­után tegnap az esti órákban ismét előállították a fogtechnikust. Radocsay rendőrkapitány nyomban őrizetbe is helyezte. Munkatársunk kiment a szeren­csétlenség színhelyére, a Csillag­­utca 3. számú házba. A házbeliek így mesélték el a szerencsétlenséget. — Tegnapelőtt este Weisz Márkus és Gencsy Gabriella szobát béreltek ki nálunk. Már régóta ismerjük őket. Rendesen minden héten, eljöt­tek és egy-két napra hozzánk, száll­tak meg. Tegnapelőtt ,is, felkerestük bennünket,­­ jóke­dvű­ek voltak és ,még a szerencsétlenség, előtt is ál­landóan Vidám nevetés hallatszott a szobájukból. Előző­ este még mo­­z­ziba is elmentek együtt.,­­f "— A szobaleán­y reggel fél 9.­­ óra tájban bement hozzájuk. Látta, hogy az asztalon hever egy ' revolver., — Weisz és a­­ tanárnő "e levetve játszadoztak a revolverrel. Alig­hogy a szobaleány távozott, revol­­verdi­rrenést hallottunk.­­ Berohan­tunk a szobába, ahol eszméletlenül,­ véresen hevert a tanárnő,­ a férfi pedig sápadtan, egész testében resz­ketve, szüntelenül kiabálta: ’ 'Agyonlövöm magáik!' Agyon­lövöm magam! — Weisz lehajolt a földre, h­ogy felkapja a revolvert. Azonban a szobába érkező házmester és­ a szomszédos lakók lefogták a fiatal­embert. Weisz elmondotta még ne­künk, hogy játszadoztak a revolver­rel, az közben elsült és súlyosan megsebesítette Gencsy Gabriellát. Azt is elmondották a házbeliek, hogy a férfi és nő között sohasem volt nézeteltérés, nem valószínű, hogy a fogtechnikus veszekedés közben követett volna el merény­letét. . • Ma délelőtt Radocsay rendőrka­pitány ismét megkezdte Weisz ki­hallgatását. Ez váltig­­ hangoztatta,­ hogy­­véletlen szerencsétlenségről van szó,d­ó fent tehet róla, hogy­ elsült a re­ j-jn. március 1. volver. Mindvégig tiltakozott az es­le... a gondolat ellen, hogy ő m­e­­rénylete­t követett volna el. Több tanút i­s­ nevezett még, akik bizo­­nyíthatják, hogy közte és menyasz­­szonya között sohasem volt nézet­eltérés. A fogtechnikus kihallgatása tart, úgy hogy­­ a rendőrség nem látja még tisztán, hogya­n történt az eset. »♦♦»♦»♦»♦♦»»♦»»»»fr»»»»«♦»»♦»»»♦♦♦♦♦»» A nyersbőr kivitele okozta a magyar bőrgyárak üzemred­ukcióját — Az Új­ Sem­zedék tudósítójától. —* A minap a bőripari érdekeltségek egy-j n­angúlag elhatározták, hogy a nyers­anyag nagy drágulására való tekintettel redukálják üzemeiket. A gyárak szomba­ton ajég kifizették munkásaikat, de már e hét elején megtörtént az üzem­ireduká­­lás és­ elbocsájtották a munkások egy ré­­szét. A gyárak ezentúl csak a korábbi te­rmelés',lák 50 százalékára vállalkoznak. Arról, hogy az ü­zemredukciót mi tette­­ szükségessé, a Nemzetközi Bőripari R.­T. ■igazgatóságától miunkatársánk­ a 'követ­­kező felvilágosítást kapta: ‘—A bőripari érdekeltségek ‘‘a­ bőrgyá­­rak üzemredukcióját elsősorban azért napi­­tározták el, mert a nyersbőr, ára, különö­.­sett az­ utóbbi­ napokban szinte elérhetet­len magasságba szökött fel. Magyaror­szág ma az egyedüli olyan állam, "a kon-­ tiiensen, ahol­­annyi nyersbőrt fejtenek, hogy nagyobb mennyiségű nyersbőr ex­portálható. Akkor tehát, amikor túlterme­lt­s­­van, megoko­allan az áremelkedés. A nyersbőr drágulásának az az oka, hogy a bőripari bizottság, mely az érdekeltségek összeségéből és,­­a minisztériumok kikül­dötteiből áll, sajnos meggondolatlanul, nagyobb mennyiségű bőrre adott kiviteli engedélyt.­­ A k külföld természetesen két kézzel kapott a felajánlott bőr után, s a nagyobb kereslet automatikusan megdrá­gította az árat. A drágulás m­ásik oka az, hogy a mészá­rosok nem fejtik le tisztán a bőrt, hanem nagy luzsdarabokat hagynak rajta,­­amit ízessabb cserzéssel le kell szedni és igy a bőr jelentékeny sú­lyveszteséget szenved. A mészár­osoknak­­ez mindenesetre kifizető födik, mert ma a borjúhús kilója­­körül-­ belül 110 koronába kerül, mig a nyit'9 borjúbőrért 260 koronát kérnek el kilón­ként. A marhabőr 135 koronás áfával­, szemben, a marhahús 75­-60 koronába­ kerül. Eddig a hús volt.a .főtem­ék és. aj bíjr-gólt ,a. mellékterm­ék. Ma a bőr. lett aj főtermék. — A borkivitelt a. bőr piaci bizottsági azért­­engedte meg, mert tavaszra az­­új borjukból, nagymennyiségű, bőrre számí­tottak. .A helyzet azonban úgy változott hogy kü­lföldre nagymennyiségű élőálla­tot szállaottak ki, sőt Olaszországba­n a borjukivitel­­még ma is­ élénken folyik. Ez okozta azt, hogy az országban a szo­kottnál kevesebb bőr került a piacra s miután nagy kereslet indult meg,, ez me­gint csak a bőr árát emelte." — A magyar­­bőrgyárak tehát a nyers­bőr drágasága miatt nem tudják felvenni a versenyt a külföldiekkel s nagy baj az is, hogy eseinket, sóbányáinkat el­vették s minden cserzéshez. A szükséges anyagot drága pénzzel küldőldről kell vásárolni. A készből­ eladása is­ igen ne­héz. A belföldön­­kívül másutt alig tud­ják­ elhelyezni, mert ahol beviteli tilalom­­ nincs, ott — mint például Szerbiában —­ a magyar bőrre öt, dinárral nagyobb vá­mot vetne­­ ki, mint a­ más államokból szállíd­ottakra. Ma a paraszt 5­ évig hordl egy csizmát és a középosztály is négy­szer­,ötször megfoldoztatja cipőit, a bőr­­iparcikkeket sem keresik tehát úgy, hogy a bőrgyárak korábbi üzemüket fenntarthassák. Az üzemredukálás természetesen újabb drágulást fog okozni, mert­­a kisebb­­mennyiség előállítása viszonylagosan drá­gább,­mint a nagyobb mennyiségé. A keresztény szocialista szakszerveze­tek központi­ titkárságától a bőripari munkások elbocsátára vonatkozólag a kö­vetkező­­felvilágosítást kaptuk: A bőripari munkások elbocsátása­­eddig csak Újpesten kezdődött meg. Szombathelyen például egyetlen bőripari munkást sem bocsátottak el. Az ország­ban­ oly kevés a bőrgyár, hogy ha a­ bőr­gyárak a 35 százalékos üzee­mredukciót végre is hajtják, az elbocsátott munkások­­szám­a jelentéktelen lesz. ' '••'/ . . — Miután a bőripari munkások 80 szá-. zaléka keresztényszocialista, mi­ természe­tesen minden, lépést megteszünk, hogy a munkások érdekeit a legteljesebben' meg­véd­jük­. "

Next