Uj Nemzedék, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

/­* Szombat új Memladék Szűkebb bizottság tárgyal a földvagy módosításáról A bizottság szerdán tesz jelentést — Növek­edik a kisgazdák elégedetlensége — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az új kerületi beosztásról szóló választójogi pótrendelet a ma dél­utáni minisztertanácson változatlan­­ul keresztülmegy és — ha a kor­mány is úgy akarja — a vasárnapi hivatalos lapban már meg is jelenik. Ezzel a pártok csatasorba fejlődésé­­nek utolsó formai akadálya szűnik meg, úgyhogy a választási küzde­lem jövő héten teljes gőzzel megin­dulhat. A kormánypárt intézőbizottságá­nak legközelebbi ülése jövő csütör­tökön délelőtt tizenegy órakor lesz és ekkor megállapodnak a méa hát­ralevő negyven hivatalos­­ jelölésre vonatkozóan, valamint letárgyalják Schandl Károly földművelésügyi ál­lamtitkár és Rubinek István jelen­tését a földvagyonváltság végrehaj­tásáról szóló rendelet módosítása tárgyában. Erre vonatkozóan Bethlen István gróf miniszterelnök tett az intézőbizottság tegnapi ülésén indít­ványt és megígérte a kisgazdatársa­­dalom többi sérelmének orvoslását is, ígért közmunkát, olcsóságot és meghosszabbított közellátást, sőt azt is bejelentette, hogy a kormánypárt hivatalos kisgazdajelöltjeit megkí­méli minden aknamunkától, meg­nyugtató nyilatkozatával azonban csak annyit ért el, hogy Kovács . . István és társai egyelőre elallottak a képviselői értekezlet összehívásá­tól. Mozgalmuk komolyságát azon­ban igazolja a következő nyilatko­zat is, amelyet Herczeg Sándor volt országgyűlési képviselő tett munkatársunk előtt: — A legutóbbi időben állandóan szőnyegen forgott a vidéki kisgaz­damozgalmak ügye. Ezt a mozgal­mat különféleképen magyarázták, különösen a kormányhoz közelálló sajtóban célzatos közlemények lát­tak erről napvilágot. Mindezekkel szemben a mozgalom mai állásának megvilágítására szükségesnek tar­tom, hogy bizonyos megállapításo­kat tegyek. Büszkén vállalom, mint az eredeti gazdapárt, alapvető mun­kája, hogy ennek a mozgalomnak a többiekkel együtt munkása vol­tam. — Ma már mutatkoznak az ered­mények is. Utalok a vidék nagyará­nyú megmozdulására, ahonnan nap­­ról-napra újabb csatlakozásokat je­lentenek be. Ez erőt ad ahhoz, hogy nyíltan tiltakozzunk mind a kisgaz­da-memorandum elsikkasztása, mind pedig az egész mozgalomnak kézle­gyintéssel való elintézése ellen. Leg­erélyesebben azonban az ellen kell szót emelnünk, hogy hajtogatásnak, robbantási kísérletnek vagy a sér­tett hiúság berzenkedésének minő­sítsék ezt a mozgalmat, amelyet megindítottunk és amely feltartóz­­hatatlanul folyik. Engem nem vezet vezérkedési vágy és senkit sem kö­zülünk. Én nem kértem hivatalos jelölést, arra nem is reflektáltam noha több helyen fel is ajánlották. A mozgalom megindítását köte­lességüi­kké tették az ország­szerte megnyilvánuló nyugta­lanság és elégedetlenség hívei, az eddig pártonkívü­liek félel­metes beözönlése, a titkosság el­ejtése, a régi kisgazda szerve­zetek negligálása és a régi pártprogram elejtése fölött való aggodalom.­­ Ennek a megmentésére való tö­rekvés vezet és semmi más. Hogy a vidéken minden vármegyei régi szervezetben számunkra parancso­­ló­an megnyilvánuló aggodalom nem volt alaptalan, azt igazolja az ezer katasztrális imádon­fendi fögibirtok­­ agyonválts­ága tárgyában most kiadott sérelmes miniszteri rendelet, amely a kisgazdák örökös sérelmét, a kataszteri tiszti jövedelem igaz­ságtalan alapját használja fel arra, hogy a nagybirtok megmenekedjék a vagyonváltságtól, az arányos, sőt fokozatos részesedéstől és ezen az igazságtalan alapon lavinaként zúdul majd reánk az újabb óriási adókivetés, ezáltal kevesebb föld jut a földbirtok­­reform céljaira és fokozódik az elégületlenség. — Ez erősíti a mozgalmat, ez buj­togat és nem a mozgalom, amely a memorandumban foglaltakhoz tart­ja magát. Ma sem akarunk mást, mint a régi kisgazdaprogram meg­mentését. A mozgalmunknak van­nak reális eredményeit, ezt mutatja az is, hogy a külföldről hazaérkezett Kovács J. István is a mi követelé­seink mellett indított harcot éppen a kormánypárt intézőbizottságában. A népben az aggodalom folyton nö­vekszik és ha sokáig ilyen kicsiny­­lőleg kezelik, mi sem tudunk arra kellő hatást gyakorolni, mert min­ket is az események fognak igazolni. A földvagyonváltság módosítá­sára vonatkozóan­ ­ Rubinek István így nyilatkozott munkatársunknak: — Hogy mik lehetnek azok a módosítások, amelyeket a minisz­­terelnök kilátásba helyezett, arról még nem nyil­atkozhatom, miután előbb tárgyalnom kell az illetékes tényezőkkel: a földmivelésügyi, pénzügyi és népjóléti miniszte­rekkel. A tárgyalás eredményét szerdán terjesztjük szű­kebb körű értekez­A bíróság Persián Ádám és Re­­jőd Alpár bűnügyében még tegnap befejezte a bizonyító eljárást A vé­dők azonban kérték a bizonyítás ki­egészítését, mihez a bíróság is hoz­zájárult és elrendelte még négy ta­núnak a kihallgatását, akik vala­mennyien ma délelőtt kerültek sorra. Fakiátás Hlmkáékkal Nagy Béla tanácselnök tíz óra előtt néhány perccel nyitotta meg a mai főtárgyalást. Először is né­hány iratot ismertetett amelyeket Rejöd Alpár lakásán találtak a ház­kutatás alkalmával. A többi között egy keresetet, mely 13.000 korona erejéig kér végrehajtást Rejőd el­len, mert nem fizette ki szállóbeli tartozását. Ezenkívül felolvasták egy nagyon érdekes levél másolatát is, amelyet Rejőd alkalmasint az akkortájt Bécsben tartózkodó Giesswein prelátushoz intézett né­mely politikai esemény ügyében Ebben a levélben Rejc­ J már hivat­kozik bizonyos Cserno Jan cseh miniszteri tanácsosra, aki Buda­pestre érkezik és akivel Rejed, ha már kellőképen informálódott a fel­vidéki helyzetről, esetleg valami­lyen irányban tárgyalást kezdene avégből, hogy Hiinkáékkal összekötte­tésbe kerüljenek. A levélben arról is szó esik, hogy a legfőbb ideje volna Hiinkáékkal összejönni, már csak azért is, mert a cseh állam feloszlóban van s na­gyon könnyen meg lehetne valósí­tani a felföldi tót autonómiát. A­ le­vél végén azután azt írja Rejőd hogy a közös cél elérésében Persián­nal együtt működik. Alsi rösteli a vallását A következő tanú Vágó Rezső szénnagykereskedő. Személyi ada­tainak bemondása során az elnök­­­let elé, amelynek tagjai Lehandl Károly, én és az önként jelent­kező volt képviselők. — A tárgyalásról készült jelen­tést azután a miniszterelnöknek terjesztjük fel. A keresztény egység táborának kiáltványán Szabó­­József volt nem­zetgyűlési képviselő is az aláírók között szerepelt. Erre vonatkozóan Szabó József következő nyilatkoza­tának közlésére kért föl bennünket: — A kiáltványra nevem tudto­­mon kívül és határozott akaratom ellenére került Erre senkinek fel­hatalmazást nem­ adtam, ami ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a kiáltvány szellemével nem értek egyet, annál kevésbbé, mert a ke­resztény egységet magam is szív­ből óhajtom. De politikai elveim és programom is van, amelyet nem vagyok hajlandó feladni. Politikai párthoz, tehát pártfegyelem alá is tartozom és ez a­ pártfegyelem a po­litikai pártok többi tagjaira nézve is kötelező. Rassayék és a demokraták közös listát állítanak a lajstromos fővárosi kerületekben. Az erre vonatkozó tárgyalás kilátá­sairól Ugron Gábor a következőket mondotta munkatár­sunknak: — A demokraták és Rassayék közt már régóta készül megegyezés a bu­dapesti közös lista ügyében. Termé­szetes azonban, hogy az új kerületi beosztás közzétételéig végleges meg­egyezés nem jöhet létre. A közös lis­tát mi úgy képzeljük el, hogy a de­mokratáknak Szterényivel együtt öt és Rassayéknak három budapesti képviselője feltétlenül rajta legyen. Amennyiben Rassayék ezt a megol­dást elfogadják, úgy a közös listá­nak semilyen akadálya nincs. Ahhoz azonban, hogy a volt buda­pesti demokrata képviselők meg­tartsák mandátumukat, feltétlenül ragaszkodunk, mint minden tanúnál szokásos — tőle is megkérdezte, hogy mi a val­lása. Erre Vágó néhány pillanatig kínosan hallgat, majd az elnöktől megkérdezi: — Mennyiben fontos ez itt kérem? Az elnök: A törvény értelmében köteles bemondani vallását. Erre is hallgat Vágó. Az elnök végül is elunja, ránéz és miután hamarosan tisztába jön azzal, hogy Vágónak mégis mi a vallása, megkérdezte tőle, hogy is­meri-e Szen­drő Ottót. Vágó erre el­mondja, hogy igenis ismeri Szend­­rőt, mert hiszen Szendrő meglehető­sen hosszú ideig volt nála alkalma­zásban mint erdőkezelő. Egyúttal azzal is megbízta Szendrőt, hogy az erdőn alkalmazott munkásokat ő fizesse. Itt aztán valami kis hiba történt, még­pedig olyanformán, hogy Szendrő nem tudott elszámolni hatvanezer koronával. Sikkasz­tott. Az elnök: Följelentette ezért Szendrőt? — Igen, de feljelentésemet vissza is vontam. Miskolczy Gusztáv ügyész: Miért bocsátott meg Szendrőnek? — Kérem, én nem bocsátottam meg neki. Bocsánatról szó sem le­het. Én nem is tárgyaltam vele. Ügyvédem visszavonta a följelen­tést azért, mert Szendrő megígérte, hogy az összeget visszafizeti. Miskolczy ügyész: Talán valami jóhiszeműséget látott Szendrő bot­­lásában? — Csak inkorrektséget. Miskolczy: Csodálatos, a sik­kasztó ellen a följelentést nem szok­ták visszavonni, mert a sikkasztók­­nak börtönben a helye. Ács Jenő (Persián védője): A tanú úr látott-e olyan gyászjelen­tést Szendrőnél, amelyben Szendrő állítólagosan elhalt atyja mint jé­nai egyetemi tanár, szerepel, édes­anyja pedig egy született német bárónő? Vágó (az elnök felé fordul): Kö­teles vagyok erre felelni? Az elnök: Igen, ha tud valamit róla. Vágó: Mikor följelentésemet meg­tettem Szendrő ellen, akkor az iro­dában lefoglalt iratok között talál­tunk ilyen particédulákat is, ame­lyekben Szendrő az atyját temeti el , aki akkortájt még élt. A gyász­­jelentés szövege valóban ugyanaz volt, amit az ügyvéd úr mondott. A védő kérésére ezután a bíróság elrendeli több okirat felolvasását. Legelsősorban is egy zsidó hitköz­ségi születési bizonyítványt, amely­ből kitűnik, hogy Szendrő 1895-ben született, édes­atyját Steinhaus Naftalinak, anyját pedig Friedmann Bellá­nál­ hívják. Ugyanennek a zsidó hitközségi oklevélnek a hátára van jegyezve a terézvárosi plébánia hivatal bizony­sága, amely szerint Szendrőt 1918 februárjában keresztelték meg. Rupert védő (Vágóhoz): Milyen néven szerepelt önnél Szendrő Ottó? — Nálam őt Szendrő Pálnak hív­ták, mint ahogy ez is a neve. A tanú megesketését, miután a fe­lek sem kívánták, a bíróság mellőzi. Stein Antal ügyvéd kihallgatása következett ezuán. Elmondta, hogy Persián 1921 júliusában közvetlenül letartóztatása előtt panaszkodott neki arról, hogy figyelik és agent provokátorok zaklatják. Ki is­­jelen­tette előtte, hogy várja ezeket a la­kásán, mert ott két rendőrtisztviselő jóbarátjával lefogatja. Miskolczy ügyész: A agent provo­­katőrökkel nem valami nagyon ne­héz elbánni. Az ember nem fogatja le őket, hanem egyszerűen nem áll velük szóba. Miért nem ajánlotta ezt az ügyvéd úz Persiánnak? — Körülbelül ezt mondtam neki. Miskolczy ügyész: Nem gondolja az ügyvéd úr, hogy Persián ezzel is előre akart ma­gának alibit igazolni, mert abban az időben valóban pak­­tált a csehekkel? — Nem hiszem, mert akkor nem ültem volna le vele egy asztalhoz. Ezután Bán Endre hírlapírót és Mikes Ferenc vállalkozót hallgat­ták ki, akik mind a ketten körülbe­lül ugyanazt mondották el, amit Stein is állított, hogy előttük is pa­naszkodott Persián az agent provo­kátorok okvetetlenkedéséről. Az elnök, Szendrő Ottó már itt van? Ő van soron. A teremszolga jelenti, hogy Szendrő eltávozott a várakozó szo­bából. Erre Rupert megjegyzi: " — Csak itt volt! Azt hiszem, hogy nem jön többé ide . . . A bíróság elrendeli Szendrő Ottó elővezetését és addig a tárgyalást felfüggesztette. Nagy Béla elnök körülbelül egy­órás szünet után 12 óra tájt nyitotta meg újból a főtárgyalást. Bejelen­tette, hogy Szendrőt nem sikerült előkeríteni. Erre az ügyész azt in­dítványozza, hogy keressék meg Szendrő fölöttes katonai hatóságát, és idézzék meg őt a holnap délelőtti tárgyalásra. A védők meghallgatá­sa után a bíróság az ügyész indít­ványát elutasította, sőt mellőzte Szendrő megesketését­ is. _ Miután a bizonyító eljárás ezzel befejeződött, Miskolczy ügyész bele­kezdett vádbeszédébe. OOOOC5000000r.OCOGQCOCKXJCOCX­OOCKKX5aOOOOOOOOOOOOOOCXX»OC. Szendrő Ottót leleplezték ellenfelei A Persián­­ !U!Í©€2=1368' mai ffőtárgyalása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ,1922 április 1. r€ég most sincs w®i© e hírje a génuai francia gációnak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, március 31. Parisból jelentik. A tegnap esti minisztertanács, mint a mai párisi lapok közük, még nem tudtak meg­állapodni a génuai francia delegá­ció összeállítására vonatkozóan. A minisztertanács állítólag Barrere római francia nagykövetet sze­melte ki a delegáció vezetőjének. Barrere azonban a hivatalos meg­bízottakon kívül szeretne résztvenni a génuai konferencián. A cseh delegációban, legújabb je­lentés szerint, résztvesz Krofla bécsi cseh követ is.

Next