Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-22 / 291. szám
.....______ __ — - ',s***w________________________-—,—,-------— * v'C:' if!9 / #( ' ': * \ t9y Dti 2i *$' ; \ , ■' j Előfizetési hl Egy hónapra 200 korona, negyedévre SCO korona. Egyes szénóra helyben, vidéken és pályaudvaron 10 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, V. kern Honvéd utca 10. szám. — Telefonszánt 127—46, 127—47, 127—48, 127-49. József 65. — Gyorsírók 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatali IVn Duna-u. 6 Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41 A becsületes októbristák A forradalmi tivornyák emlékezetének buzgó felejtői s felejttetői, legelői természtesen az Erzsébet körúti Lenin-köszöntők, siettek ismét felhasználni a múlt napok parlamenti viharait, hogy megint egy spongyavonással elmossák az októberi honvesztések tetteseinek nyomát. Voltakép az a legfelháborítóbb a dologban, hogy nem akad hát a parlament keresztény többségében egyetlen debatter, egyetlen őre a logikának s a történelemnek, aki ezekről a gettós szofizmákról végleg lerántsa a leplet? X. Y. ott volt és hajlongott a Nemzeti Tanács előtt, tehát októbrista. N. N. üdvözölte Károlyi Mihályt, szónokolt, irt. Korányi, Berzeviczy, sőt a katolikus néppárt is „behódoltak“ október előtt — tehát (igy ujjong a Drózdy- és az Est-féle logika) nincs kinek mit szemére vetnünk, egyik époly bűnös mint a másik, sőt igazság szerint — idáig merészkedik elmenni a faji logika — voltakép csak Battyhány és Lovászy a becsületes, következetes októbristák, mert a többi akkor szintén az volt s ma megtagadja októberi múltját. Ennek a rabulisztikus bócerlogikának, de az ügyetlenül mosakodóknak is, mindig újból meg kell magyaráznunk, hogy október 31-ikének aktív és passzív szereplői voltak. Ez a nap egy szédületes országbecsapás volt, a legnagyobbstílű szélhámosság, amelyet a nemzet ezer év óta megért. Október 31-ét céltudatos, hosszantartó manőverek előzték meg: a radikális aknamunka a háború tisztességes befejezése ellen, a katonák tervszerű defetizálása (Est- és Népszava-csempészés a frontra), politikai sztrájkok s tán legfőképp a magyar közvélemény hihetetlen arányú narkotizálása az akkor szinte egyeduralmú körúti sajtó (Az Est s a Déli Hírlap) révén. Ennek eredményekép október 31-én a legjobbhiszemű emberek is többé-kevésbbé elhitték, hogy az országot csak Károlyiék menthetik meg a végső elsülyedéstől, s hogy a forradalom, amelybe ezek az urak a nemzetet belehurrogták, elkerülhetetlen, sőt nemzetmentő dolog s más célja nincs, mint a nemzeti függetlenség kivívása. A hipnotizált, elkábitott s megrémített magyar lélek csak lassan vette észre, hogy a bitorlóknak eszük ágában sem volt, de módjukban sem állt a nemzet megmentése, hanem egyetlen céljuk az volt, hogy a zavarosban Károlyi radikális zsidóinak és zsidóbarátainak biztosítsák az uralmat s a radikális szocialista diktatúra révén letörjék a történelmi Magyarországot s főleg a háborús visszaélések folytán toronynyira nőtt, háborgó antiszemitizmust. Ebben az összeomlásban tehát kétféle „októbristák“ szerepeltek: a csalók s a megcsalottak, a terrorizálók és a terrorizáltak. A megcsalottak is hibásak voltak, miért engedték a piócákat hatalommá nőni az ország testén, miért tűrték, hogy az ország lelkére a körúti galiciánusok sajtója nyomja rá bélyegét. De ez volt aztán egyetlen bűnük is. Hogy aztán a felfordulásban, az általános kapkodásban, az utcán hömpölygő söpredék terrorja közt, a sajtó őrült dobolása s a „Nemzeti Tanács oltalma alatt“ piros plakátokkal ujjongó zsidóboltok szuggesztiója következtében csakugyan azt hitték, az országot már csak a forradalomhoz való csatlakozással lehet a még rosszabbtól, a teljes anarkiába sülyedéstől, az orosz sors követésétől visszarántani: ez nemcsak lélektanilag volt érthető, hanem erkölcsileg is teljesen igazolt. Elvégre nem szégyen, ha kitérek a veszett eb elöl, sőt az sem szégyen, ha a diadalmas haramiát szelíd szóval fekszem mérsékletre bírni. Azonban oda már a Drózdyak és Rassayak egész impertinenciája kell, arra már csak a faji sajtó egész magyartalan, talmudi szemérmetlensége képes, hogy utólag egy kalap alá fogja a veszett ebet s az előre kitérőt, a haramiát és a szelídíteni vágyót, a csalót és a becsapottat, a terrorizálót és terrorizálta, sőt az előbbit még „egyetlen becsületesnek“ merje nevezni azokkal szemben, akik októbert pusztán tévedésből, megcsalatásból, legrosszabb esetben félelemből fogadták el vagy akár üdvözölték is. S ez az a történelembenisítás, amellyel szemben nem lehet elég megbélyegző szavunk. ** veszett eb szerint ma az a kűnös, aki megmaratni nem engedte magát; a betörő szerint az a tettes, aki félelemből, opportunizmusból vagy narkotikus káprázatban kiforgatta zsebeit a rabló előtt! A betörő ellenben az „egyetlen becsületes“ az egész társaságban! A szervezett betörők hada anynyira ellenmondás nélkül folytathatta már logikai bakugrásait a nemzetgyűlésben, hogy a többség tehetetlenségét kihasználva — nagyon következetesen — éljenezni kezdhette a magyar parlamentben október megcsinálait s a rákövetkező első diktatúra terrorlegényeit: Garamit és szökevénytársait. A parlament pincéiből ezzel nemcsak a tettesek kerültek az emeletre, hanem a terror és a hazaárulás maga is polgárjogot nyert. Mert aki Garamit élteti, az már nem is október 31-ét élteti, hanem azt az első rémuralmat is, amelyet Garamiék március 21-ig lefolytattak, a katonatanácsok, munkásdiktatúra, szocialista terror, országzüllesztés, utcai lövöldözések, gyilkosságok, vasútkifosztások, pénzelértéktelenítés, név nélkül hozott néptörvények, hadseregszétkergetés, az országhatárok védelmének letiltása, stb. gaztetteit. Aki Garamit élteti,vágy az élte tők közé áll (ezt teszi pedig körülbelül az egész „ hazafias“ zsidó sajtó), az már nem az októberi öszszeomlás passzív hőseivel kerül egy sorba, hanem annak tudatos előkészítőivel és kizsákmányolóival S felháborító, hogy akik az újjáéledt októbrizmussal szemben az ország megmentésére volnának hivatva, a vörös és a sárga felforgatók tudatlanságával s mohóságával alig tudnak egyebet szembehelyezni, mint bátortalan, logikátlan hebegést. OOOOOOOOOOOOOOOOOCXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC A nagyhatalmak lázasan készülnek a párisi konferenciára — Az ÚJ Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, december 21. A párisi konferencia előkészítésének munkáiba nem igen engednek betekintést. Annyi kiszivárgott, hogy Anglia minden kérdésre kiterjedő tervet készít elő.gy tudják, hogy a francia kormány is teljesen kidolgozott javaslattal fog a konferencián előállni. A német kormánytól szintén előterjesztést várnak. Úgy tudják azonban, hogy ez csakis a jóvátételre fog szorítkozni és nem érinti azokat a messzemenő francia követeléseket, melyek a Ruhr-vidékre vonatkoznak. Franciaország ugyan lemondott a Ruhr-vidék katonai megszállásáról, Londonban azonban úgy tudják, hogy formálisan ezt a gondolatot mért nem ejtette és nem mintha keresztül akarná vinni, hanem elejtéséért bizonyos követelésekkel akar előállni az eddig megszállt területen lévő német állami birtokoknak Franciaország javára való hasznosítása érdekében, miáltal az úgynevezett produktív zálogok gondolatát kívánja keresztülvinni. A Manchester Guardian párisi tudósítója úgy tudja, hogy a januári konferencián Németországgal előreláthatólag a következő alapon kísérlik meg a megegyezést: 3. Németország kétévi moratóriumot kapna és ennek ellenében belenyugszik, hogy a szövetségesek a német pénzügyeket ellenőrizzék; 2. Németország kötelezi magát azoknak a pénzügyi reformoknak keresztülvitelére, melyeket a szövetséges szakértők nélkülözhetetleneknek mondanak; 3. Németország belső kényszerkölcsönt vesz fel aranyban és azt a márka stabilizálására fordítja; 4. Németország hozzájárul ahhoz, hogy a megszállott területen lévő állami bányákat, földbirtokokat és erdőségeket, valamint a vámokat zálogba vegyék. Ennek ellenében Franciaország lemond a Ruhr-vidék megszállásáról, de azzal a külön kikötéssel, hogy Németország hozzájárul a Ruhr-vidék jövő megszállásához abban az esetben, ha a moratórium feltételeit nem teljesíti. Ti Berlin, december 21. A német kormány eddig nem kapott értesítést arról az amerikai tervről, hogy pártatlan nemzetközi bizottság vizsgálja felül Németország fizetőképességét. A német kormány hajlandó volna ilyen bizottságnak minden szükséges adatot rendelkezésére bocsájtani. Úgy tudják, hogy egyelőre az amerikai kormány egész akciójának e bizottság létesítése a gerince, mert az ellen, hogy az Egyesült Államok minden átmenet nélkül belebocsájtkozzon a jóvátételi kérdés tárgyalásába, igen sok nyilatkozat hangzott el. T. — Az Vj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — Párig, december 21. A Matin szerint a szenátus ragaszkodik ahhoz, hogy Poincaré még a karácsonyi szünet előtt nyilatkozzék. A szenátus külügyi bizottságától több szenátor, különösen Ribot volt miniszterelnök utasítást kapott, közölte Poincaréval, hogy a szenátus szintén nyilatkozatot kíván tőle, amint ez a kamarában történt. Minthogy a szenátust a jövő héten elnapolják. időközben azonban két havi intemnitást kell elintéznie, azt hiszik, hogy Poincaré meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a szenátusban felszólaljon. Beszédéhez nagy külpolitikai vita fog fűződni. .. Az olasz fascistákat beosztják a hadseregbe — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Bécsen át. — Róma, december 21. Mussolini közölte minisztertársaival azt a szándékát, hogy a legközelebbi napokban rendeletet ad ki a fascista csapatoknak a reguláris olasz millcába való bekebelezéséről. A fascisták azonban mégis fenntartanak bizonyos különállást és a fekete ingert is megtartják