Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-22 / 291. szám

.....______ __ — - ',s***w________________________-—,—,-------— * v'C:' if!9 / #( ' ': * \ t9y Dti 2i *$' ; \ , ■' j Előfizetési hl Egy hónapra 200 korona, negyedévre SCO korona. Egyes szén­óra helyben, vidéken és pályaudvaron 10 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, V. kern Honvéd­ utca 10. szám. — Telefon­szánt 127—46, 127—47, 127—48, 127-49. József 65. — Gyorsírók­­ 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal­i IVn Duna-u. 6 Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41 A becsületes októbristák A forradalmi tivornyák emlé­kezetének buzgó felejtői s felejtte­­tői, legelői természtesen az Erzsébet­ körúti Lenin-köszöntők, siettek ismét felhasználni a múlt napok parlamenti viharait, hogy megint egy spongyavonással el­mossák az októberi honvesztések tetteseinek nyomát. Voltakép az a legfelháborítóbb a dologban, hogy nem akad hát a parla­ment keresztény többségében egyetlen debatter, egyetlen őre a logikának s a történelemnek, aki ezekről a gettós szofizmákról vég­leg lerántsa a leplet? X. Y. ott volt és hajlongott a Nemzeti Tanács előtt, tehát ok­tóbrista. N. N. üdvözölte Károlyi Mihályt, szónokolt, irt. Korányi, Berzeviczy, sőt a katolikus nép­párt is „behódoltak“ október előtt — tehát (igy ujjong a Drózdy- és az Est-féle logika) nincs kinek mit szemére vetnünk, egyik époly bűnös mint a másik, sőt igaz­ság szerint — idáig merészkedik elmenni a faji logika — voltakép csak Battyhány és Lovászy a be­csületes, következetes októbristák, mert a többi akkor szintén az volt s ma megtagadja októberi múltját. Ennek a rabulisztikus bóc­er­­logikának, de az ügyetlenül mo­­sakodóknak is, mindig újból meg kell magyaráznunk, hogy októ­ber 31-ikének aktív és passzív sze­replői voltak. Ez a nap egy szédü­letes országbecsapás volt, a leg­­nagyobbstílű szélhámosság, ame­lyet a nemzet ezer év óta megért. Október 31-ét céltudatos, hosszan­tartó manőverek előzték meg: a radikális aknamunka a háború tisztességes befejezése ellen, a ka­tonák tervszerű defetizálása (Est- és Népszava-csempészés a front­ra), politikai sztrájkok s tán leg­­főképp a magyar közvélemény hi­hetetlen arányú narkotizálása az akkor szinte egyeduralmú körúti sajtó (Az Est s a Déli Hírlap) révén. Ennek eredményekép ok­tóber 31-én a legjobbhiszemű em­berek is többé-kevésbbé elhitték, hogy az országot csak Károlyiék menthetik meg a végső elsülye­­déstől, s hogy a forradalom, amelybe ezek az urak a nemzetet belehurrogták, elkerülhetetlen, sőt nemzetmentő dolog s más célja nincs, mint a nemzeti független­ség kivívása. A hipnotizált, elká­­bitott s megrémített magyar lélek csak lassan vette észre, hogy a bi­torlóknak eszük ágában sem volt, de módjukban sem állt a nemzet megmentése, hanem egyetlen cél­juk az volt, hogy a zavarosban Károlyi radikális zsidóinak és zsidóbarátainak biztosítsák az uralmat s a radikális szocialista diktatúra révén letörjék a törté­nelmi Magyarországot s főleg a háborús visszaélések folytán to­­ronynyira nőtt, háborgó antisze­mitizmust. Ebben az összeomlásban tehát kétféle „októbristák“ szerepeltek: a csalók s a megcsalottak, a terro­rizálók és a terrorizáltak. A meg­csalottak is hibásak voltak, miért engedték a piócákat hatalommá nőni az ország testén, miért tűr­ték, hogy az ország lelkére a kör­úti galiciánusok sajtója nyomja rá bélyegét. De ez volt aztán egyetlen bűnük is. Hogy aztán a felfordulásban, az általános kap­kodásban, az utcán hömpölygő söpredék terrorja közt, a sajtó őrült dobolása s a „Nemzeti Ta­nács oltalma alatt“ piros plaká­tokkal ujjongó zsidóboltok szug­­gesztiója következtében csakugyan azt hitték, az országot már csak a forradalomhoz való csatlakozás­sal lehet a még rosszabbtól, a tel­jes anarkiába sülyedéstől, az orosz sors követésétől visszarántani: ez nemcsak lélektanilag volt ért­hető, hanem erkölcsileg is telje­sen igazolt. Elvégre nem szégyen, ha kitérek a veszett eb elöl, sőt az sem szégyen, ha a diadalmas ha­ramiát szelíd szóval­­ fekszem mérsékletre bírni. Azonban oda már a Drózdyak és Rassayak egész impertinenciája kell, arra már csak a faji sajtó egész ma­gyartalan, talmudi szemérmetlen­sége képes, hogy utólag egy kalap alá fogja a veszett ebet s az előre kitérőt, a haramiát és a szelídí­teni vágyót, a csalót és a becsa­pottat, a terrorizálót és terrori­zálta, sőt az előbbit még „egyet­len becsületesnek“ merje nevezni azokkal szemben, akik októbert pusztán tévedésből, megcsalatás­­ból, legrosszabb esetben félelemből fogadták el vagy akár üdvözöl­ték is. S ez az a történelembe­­nisí­tás, amellyel szemben nem lehet elég megbélyegző szavunk. ** veszett eb szerint ma az a kűnös, aki meg­maratni nem engedte ma­gát; a be­törő szerint az a tettes, aki fé­lelemből, opportunizmusból vagy narkotikus káprázatban kiforgatta zsebeit a rabló előtt! A betörő el­lenben az „egyetlen becsületes“ az egész társaságban! A szervezett betörők hada any­­nyira ellenmondás nélkül folytat­hatta már logikai bakugrásait a nemzetgyűlésben, hogy a többség tehetetlenségét kihasználva — na­gyon következetesen — éljenezni kezdhette a magyar parlamentben október megcsinálait s a rákövet­kező első diktatúra terrorlegé­nyeit: Garamit és szökevénytár­sait. A parlament pincéiből ezzel nemcsak a tettesek kerültek az emeletre, hanem a terror és a ha­zaárulás maga is polgárjogot nyert. Mert aki Garamit élteti, az már nem is október 31-ét élteti, hanem azt az első rémuralmat is, amelyet Garamiék március 21-ig lefolytattak, a katonatanácsok, munkásdiktatúra, szocialista ter­ror, országzüllesztés, utcai lövöldö­zések, gyilkosságok, vasútkifosztá­­sok, pénzelértéktelenítés, név nél­kül hozott néptörvények, hadsereg­­szétkergetés, az országhatárok vé­delmének letiltása, stb. gaztetteit. Aki Garamit élteti,­­vágy az élte tők közé áll (ezt teszi pedig körül­belül az egész „ hazafias“ zsidó sajtó), az már nem az októberi ösz­­szeomlás passzív hőseivel kerül egy sorba, hanem annak tudatos előkészítőivel és kizsákmányolói­­val S felháborító, hogy akik az újjáéledt októbrizmussal szemben az ország megmentésére volnának hivatva, a vörös és a sárga fel­forgatók tudatlanságával s mohó­ságával alig tudnak egyebet szem­behelyezni, mint bátortalan, logi­kátlan hebegést. OOOOOOOOOOOOOOOOOCXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC A nagyhatalmak lázasan készülnek a párisi konferenciára — Az ÚJ Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, december 21. A párisi konferencia előkészítésé­nek munkáiba nem igen engednek betekintést. Annyi kiszivárgott, hogy Anglia minden kérdésre kiter­jedő tervet készít elő.­­­gy tudják, hogy a francia kormány is teljesen kidolgozott javaslattal fog a konfe­rencián előállni. A német kormány­tól szintén előterjesztést várnak. Úgy tudják azonban, hogy ez csakis a jóvátételre fog szorítkozni és nem érinti azokat a messzemenő francia követeléseket, melyek a Ruhr-vi­­dékre vonatkoznak. Franciaország ugyan lemondott a Ruhr-vidék ka­tonai megszállásáról, Londonban azonban úgy tudják, hogy formáli­san ezt a gondolatot mért nem ej­tette és nem mintha keresztül akarná vinni, hanem elejtéséért bi­zonyos követelésekkel akar előállni az eddig megszállt területen lévő német állami birtokoknak Francia­­ország javára való hasznosítása ér­dekében, miáltal az úgynevezett pro­duktív zálogok gondolatát kívánja keresztülvinni. A Manchester Guardian párisi tudósítója úgy tudja, hogy a ja­nuári konferencián Németországgal előreláthatólag a következő alapon kísérlik meg a megegyezést: 3. Németország kétévi morató­riumot kapna és ennek ellenében belenyugszik, hogy a szövetsége­sek a német pénzügyeket ellen­őrizzék; 2. Németország kötelezi magát azoknak a pénzügyi reformoknak keresztülvitelére, melyeket a szö­vetséges szakértők nélkülözhetet­leneknek mondanak; 3. Ném­etország belső kényszer­­kölcsönt vesz fel aranyban és azt a márka stabilizálására fordítja; 4. Németország hozzájárul ah­hoz, hogy a megszállott területen lévő állami bányákat, földbirtoko­kat és erdőségeket, valamint a vá­mokat zálogba vegyék. Ennek el­lenében Franciaország lemond a Ruhr-vidék megszállásáról, de az­­zal a külön kikötéssel, hogy Né­metország hozzájárul a Ruhr-vi­dék jövő megszállásához abban az esetben, ha a moratórium feltéte­leit nem teljesíti. Ti Berlin, december 21. A német kormány eddig nem ka­pott értesítést arról az amerikai tervről, hogy pártatlan nemzetközi bizottság vizsgálja felül Németor­szág fizetőképességét. A német kor­mány hajlandó volna ilyen bizott­ságnak minden szükséges adatot rendelkezésére bocsájtani. Úgy tud­ják, hogy egyelőre az amerikai kor­mány egész akciójának e bizottság létesítése a gerince, mert az ellen, hogy az Egyesült Államok minden átmenet nélkül belebocsájtkozzon a jóvátételi kérdés tárgyalásába, igen sok nyilatkozat hangzott el. T. — Az Vj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — Párig, december 21. A Matin szerint a szenátus ragasz­kodik ahhoz, hogy Poincaré még a karácsonyi szünet előtt nyilatkoz­zék. A szenátus külügyi bizottságá­tól több szenátor, különösen Ribot volt miniszterelnök utasítást kapott, közölte Poincaréval, hogy a szená­tus szintén nyilatkozatot kíván tőle, amint ez a kamarában történt. Mint­hogy a szenátust a jövő héten el­napolják. időközben azonban két havi intemnitást kell elintéznie, azt hiszik, hogy Poinca­ré meg fogja r­a­­gadni az alkalmat, hogy a szenátus­ban felszólaljon. Beszédéhez nagy külpolitikai vita fog fűződni. .. Az olasz fascistákat beosztják a hadseregbe — Az Új Nemzedék tudósítójának jelen­tése Bécsen át. — Róma, december 21. Mussolini közölte minisztertársai­val azt a szándékát, hogy a legkö­zelebbi napokban rendeletet ad ki a fascista csapatoknak a reguláris olasz millcába való bekebelezéséről. A fascisták azonban mégis fenntar­tanak bizonyos különállást és a fe­kete ingert is megtartják

Next