Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-29 / 72. szám
Kanadába ezerötszáz magyar vándorol ki a tavasszal A délamerikai kivándorlást megakadályozza a kormány, hogy a magyarok ne menjenek a nyomorba Az Új Nemzedék tudósítójától. -Annak idején megemlékeztünk arról, hogy a kivándorlók szállításával foglalkozó haiós vállalatok egyesítették a magyarországi expozitáraikat, mert a kivándorlás megcsappanása igen jelentékeny mértékben csökkentette a forgalmukat. Most már rövidesen megkezdődik a kivándorlás újabb szezonja és az előkészületek már lázassan folynak a kivándorolni szándékozók részéről is, meg a kivándorlást lebonyolító vállalatok részéről is. Aldássy József h. államtitkár, a Külügym minisztérium kivándorlási osztályának vezetője, értesülésünk szerint, jelenleg Brazíliában tartózkodik tanulmányúton. "Aldássy az ottani viszonyokat tanulmányozza és meglátogatja az ottani magyar telepeket, hogy személyesen is meggyőződjék a Brazíliában letelepedett magyar kivándorlók szomorú sorsáról, ami legutóbb a magyar parlamentben is szóba került, a román külügyminiszter ismeretes beszédével kapcsolatban. A Brazíliában letelepedett magyarok túlnyomó többsége, különben nem Csonkamagyarországból való, hanem megszállott területről, elsősorban vértig Erdélyből, ahonnan a Dunaféle politika űzte ki őket. Kívánatos volna, hogy Magyarország vegye kezébe ezeknek a szerencsétleneknek a gondozását, noha nem magyar állampolgárokról van szó. Áldássy államtitkár mostani brazíliai útja összefügggésben van a brazíliai magyarok helyzetének a megjavításával. ''Áldássy délamrikai útjának célja különben az is, hogy a Délamerikába még ezután készülő magyarok számára az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtsen és igyekezzék biztosítani emberi módon való megélhetésüket. Amíg ezt biztosítani nem sikerül, a magyar kormány igyekszik megakadályozni a Délamerika felé irányuló kivándorlást, így azután az újabb kivándorlási szezonban remélhetően Délamerika felé nem indulnak magyar utasok Az Unióba a csökkenttett kvóta miatt amúgy is csak kevés magyar juthat ki és a július elsejével kezdődő amerikai költségvetési esztendő tíj kivándorlási fejkvótájáról még nincs is pontos értesülés. Az idei kivándorlás az eddigi jelek szerint elsősorban Kanada felé fog irányulni. A tengerentúli országok közül más terület alig jöhet számításba, Kanadába az eddigi adatok szerint, mint értesülünk, körülbelül 1550 magyar törekszik. A kanadai kivándorlás már a tavasszal megindul, úgy hogy május 15-ig kijuthat Kanadába az 1500 magyar kivándorló, Kanadában már vannak képviselői is a magyar kormánynak, úgy hogy az ott letelepedni szándékozó magyar kivándorlók elhelyezéséről megtörténik a gondoskodás. Kétségtelen ugyan, hogy a kivándorlás egyáltalán nem ajánlatos és Kanadában is érezhető a gazdasági világválság, tény azonban, hogy Kanadában még mindig jobb a letelepedett európaiak helyzete, mint Délamerikában és az ott letelepedett magyarok is jóval kedvezőbb körülmények között élnek, mint a Délamerikába kivándorolt magyarok. Ennek az oka többek között az is, hogy Kanadában már vannak magyar telepek, magyar pap, magyar iskolák, tehát a környezet nem annyira idegen és szokatlan az oda kivándorolt újabb magyaroknak, mint Brazília őserdői között. Montrealban, Kanada legnagyobb városában magyar főkonzulátus is van és megadja a magyar állampolgároknak a szükséges útbaigazításokat. A Winnipegben védőiroda is működik a magyar kivándorlók és visszavándorlók számára. Ez a védőiroda számon tartja az újonnan partraszállókat és különösen a megérkező nőknek és gyermekeknek fogja gondját. A Kanadába való kivándorlást megnehezíti az a körülmény, hogy 590 dollár készpénztőkét követel meg a kanadai kormány a partraszálló családos embertől. Erre a jelentékenyebb összegű tőkére, ami valamivel kevesebb csak, mint 500 amerikai dollár és az értéke körülbelül 30 millió korona, azért van szükség, hogy az ujj kivándorló kis földhöz juthasson és belekapcsolódhasson a kanadai földművelésbe. Magános embert rendszerint nem enged beutazni a kanadai kormány, hanem csak olyanokat, akik a feleségeiket és gyermekeiket is magukkal vis®ik. Ennnek az az oka, hogy a kanadai kormány igyekszik megakadályozni a szerencselovagok és a pénzdíjján próbálkozni akaró egzisztenciák kivándorlását. Olyanok, akiknek a számára előzetesen már Kanadában biztosítják a munkaalkalmat, kivándorolhatnak, ha tőkével nem rendelkeznek is. Azonban mintegy 200 kanadai dollárra ezeknek is szükségük van, hogy az új hazában zöldágra vergődhessenek. A már Kanadában élő magyaroknak a régi hazában esetleg visszamaradt hozzátartozói, illetve lemenő ágbeli rokonai Kanadába is éppúgy kiutazhatnak, mint az Egyesült Államokba. A többi tengerentúli országba számottevő kivándorlás nem lesz, hanem inkább egy pár európai országba igyekezzenek a kivándorolni szándékozók, mégpedig Olaszországba, vagy Franciaországba. Franciaországban azonban a munkaalkalmak csökkenőben vannak és ott már az ipari munkások sem tudnak olyan kedvezően elhelyezkedni, mint azelőtt. Vászon Sifon Karton Delén Csipke Selyem Szalag Ruhaszövet Kabátbélés Feltétlen jutányos áron KLEIN ANTAL divatáruházában Király-utca 53. sz. (Akácfa-utca sarok. Ul Nemzedék !Vafi4rna®. »25 maréin* ». UM ni hhs Csak nappal alszik Tállán, de este muzsikától hangos — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A tabáni muzsikus valami egészen külön epédes, aminek párját legfeljebb a Ferencvárosban találhatni meg. Valami családias kapcsolat van közötte, a tulajdonos, meg a vendégek között, különösen télen át, meg így tavasz elején. Mire kirakják az oleander-kertet és a pesti, sőt a terézvárosi polgár átrándul a hídon a bécsi szelete mellé egy kis patriarkalizmust élvezni, már merőben megváltozik a tabáni muzsikus. Akkor már pénzért méri a zenét és a jovialitásába némi gúny is vegyül. A nyár az aratás időszaka, de az esztendő többi szaka meg a mulatósé. Aki csak szezonban fordult meg a tabáni kiskoréinak világában, az még nem is sejti, hogy milyen az igazi tabáni muzsikus. A muzsikusok között igen nevezetes Fehér, aki egy személyben korcsmáros, tárogatós, meg dalköltő. Ilyenkor, amíg nem nagy a forgalom, maga szüretelésű korát rakja a vendég elé, azután letelepedik maga is és a maga szövegére szerzett nótát fújja el a tárogatón. Sokoldalúságát azonban csak az avatottak számára méri, ha idegen, vagy pláne pesti téved a korcsmájába, menten elhallgat és ember legyen a talpán, aki még egy nótát kihúz belőle. Az igazi demokráciának hazája a Mély pince. Egyik asztalnál napszámosok kártyáznak, míg mellettük, jó szomszédságban az író- és művészvilág kitűnőségei isznak. Mostanában csak isznak, mert szegény Jocó cigány meghalt néhány hónap előtt, Jocó valaha nagy prímás volt, Londonban is muzsikált, de elöregedett, kényelmes lett, nótáiból is sokat felejtett és ideszorult a tabáni kiskorcsmába. De kár érte... Kerekhátú, kövér ember volt, az ismerősök mellé mindjárt lehúzódott az asztalhoz és úgy húzta a régi magyar nótákat, amiket már csak ő tudott. Ha valami művész- vagy írófajta lépett be az ajtón, Jovónak rögtön nehéz lett a vonó akármilyen pénzes társaságnak húzta is odáig. A pasiknak, tisztesség okából, még húzta egy darabig, de a legelső jó alkalommal átszökött a komák közé és nem vágott savanyú arcot arra sem, ha a nótázás végén borravaló helyett csak parolát kapott. — Majd legközelebb, Jocókám! És ez a legközelebb nem volt üres szó, mert Jocónak senki sem maradt adósa. Tudta ő mindenki kedves nótáját, a kedvenceit belépéskor, mint a Wagner operában, a saját nótája fogadta, de viszont a maga kedves nótáját se mulasztotta elhúzni. A kis cica fölmászott a padlásra, Kis egeret hozott le a szájába, Ide tette, oda tette, ide-oda letette, Utoljára fülét-farkát megette. Hogy tudott nevetni hozzá, meg ütötte a vonót az asztalhoz ide, meg oda. Mennyi minden volt a hegedűjében. Sok ezer népdal, minden Verdi opera, valamennyi nemzet indulója, csak a Hymnuszt nem játszotta el soha, azt mondta, nem korcsmába való. Nem játszik már semmit a jó öreg.Az utóbbi időben nem bírta a bort s azt mondotta, hogy igy nem érdemes. Végig a tabáni estéken a parányi ablakok majd minden házban világosak. Mindegyik korcsma és mindenikben zenélnek. A hegy lábánál még cigányok zenélnek, de a hegynek fölfelé már a schrammel lesz az ur. A Schrammel mellett itt ül a piros abroszok mellett a világ legfurább törzsközönsége. Jómódú kisiparosok, mesterek meg a segédjeik vegyest, akik ragaszkodnak a nagyapáik világához és ha végiglibben közöttük a legújabb kor a belső, fehér szobákból való valamely kifestett arcú, rövidhajú és rövidszoknyájú dáma, hát nem is mosolyognak, nem is gúnyolódnak rajta, észre sem veszik. Ülnek a spriccer mellett és hallgatják a Kövért, meg a Soványi mókáit. Ők ketten, a testvérek a legnevezetesebb muzsikusok egész Tabánban. Együtt érkeznek, együtt távoznak, nyári délutánokon együtt rándulnak ki a környékbeli falvakba sváb muzsikát hallgatni. Valóságos szinielőadás, amit ketten csinálnak. Gazdag emberek, több házuk van a Tabánban, de a világért nem mulasztanák el, hogy esténként megjelenjenek a gitárral, meg a citerával. Soványi a citerának mestere, olyan halk, finom akkordokat tud fogni, hogy kész gyönyörűség, de az arcán mindig van egy gúnyos mosoly, ami csak olyankor enyhül meg, ha újabb liter bor kerül ajándékképpen a keskeny asztalára. A gúnyos mosoly öccsének szól, a Kövérinek, aki azonban már távolról sem olyan kövér, mint tavaly volt, viszont az elfogyott kilók a jó kedveiből is elvittek valamicskét. No, de maradt elég. Az a legnagyobb baja, hogy nem szabad innia, csak nézi nagydasan a bátyját, aki kaján mosollyal egyhajtásra üríti ki a halbszájtlis poharat, ja, a fránya orvosok őt eltiltották a nagy gyönyörűségtől. Hanem azután vállára akasztja a gitárt és belekezd a nótába: — Die schöne Müllerin A, á, d Annyi variációban tudják ők ketten, a lantzengtés mellé a lágy és melódikus citerakisérettel, de a vendégseregnek még mindig nem elég. Taps és újrá. Persze a műsoruk javarésze német és mindig pikáns, de micsoda az ő pikantériájuk a ma divatos pesti disznóságokhoz képest. Burák ők ketten, de nagyon kedvesek, a zenélő óra, a levendula illat, a krinolin kora árad belőlük, csak eszébe ne jusson valamelyik operett írónak, hogy színpadra vigye őket. Szakértő zenésznek is nagyon tanulságos meghallgatni, hogy jóhangú és jól játszott hegedűt miképpen nyom el egy harmonika, amelyet valóságos művészettel kezelnek. Mindenki hallott már harmonikát A nyekergő szerszám azonban a tabáni muzsikus kezében valóságos orgona. Nagyszerű ez az orgonás, pápaszemes és kottából játszik, mégpedig olyan professzoros elmélyedéssel, mintha nem a tabáni korcsma fehérabroszos szobájában, hanem a zeneakadémia nagytermében játszana. Ez a sohrammel a harmonikáson kívül még egy hegedűsből, meg egy gitárosból áll. A hegedűs igen ügyesen kezeli a szerszámját, hanem a gitáros olyan jelentéktelenül ül hátul, mélyen a sarokban, hogy az ember már csudálkozni is hajlandó: ugyan minek ez a fölösleges harmadik, amikor a gitárjából úgysem hallani semmit. Csak pengtik, darálják a nótákat, a harmonika tovább is sikeresen szerepel, mint orgona, körül az asztaloknál vidáman folyik a vacsorázás, meg a vacsora utáni kvaterkázás. A sovány pincérlány nagy üveg borokat cipel, a főfalon az egykori asztaltársaság önkéntes tűzoltó, meg postás tagjai komolyan néznek ki a csoportfénykép keretéből, míg a középre került és széles, nemzetiszínű vállszalaggal dekorált elnök úr arcán hivatali méltóság ömlik el, jobbra az ajtó fölött fölébred szunnyadásából a kanári és versenyt csattog a harmonikával, a vendégek beszélgetnek, a hosszú asztalnál hat darab hangos agglegény, belül két szerelmes pár, a döntésszobáiban a piros abroszok mellett kártyázó és Ripkáról vitatkozó mesteremberek, a korcsmáros, aki jóformán sohasem mutatja magát, unatkozva lógatja hosszúszárú pipáját, minek is itt a schrammel, ha senki se törődik vele. A tájiyéron még árván piroslik a csalétkül szolgáló ötvenezer koronás, húzzák azonban rendületlenül. A harmonikáé orgonás, a hegedűs primer, a gitáros pedig láthatóan unatkozik belül, a sarokban. De nini, gyorsan változik a helyzet. Kurta szünet után a gitáros kiáll a banda elé, szerszámját a széked hagyja szomorkodni. Most látni, hogy púpos is a sovány, sápadt fiú. A hegedű már megadta a jelt, az orgona-harmonika is mellé szegődött, cseng a magyar nóta és akkor föllendül az ének. Meleg, erőteljes, színes tenorhang, az ember nem is hinné, de bizony a gitárja mellett oly jelentéktelen gitáros énekel. Szó sincs róla, sok kifogást lehetne tenni az énekstílusa ellen, hiszen nem is énekel, ha nem csak danol, hanem az előzmények után és itten, meglepően jó az éneke. Nem csörögnek a villák, szünetel a koccintás, a sovány pincérlány az üvegfalnak támaszkodva áll és zeng a nóta. Nem való bokréta túrisüveg mellé... A kanári is kedvet kapott Vége a nótának. Taps. A gitáros több liter bort kap külön honorárium gyanánt. dVERKOcipók Múzeum körút 33. A""*1 É R T E S I T É S ! T. vevőinknek tudomására adjuk,hogy a tavaszi férfi-, női és gyermekcipő újdonságaink elkészültek, illetve külföldről megérkeztek. Tisztelettel kérjük, hogy cipőszükségletének beszerzésénél bennünket feltétlenül meglátogatni szíveskedjen, midőn is meg fog győződni áraink jutányos voltáról. Egyben a mai súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel elhatároztuk, hogy egyes fajta cipőket korlátolt mennyiségben önköltségi árban bocsátunk t. vevőink rendelkezésére, melyekről alant köztünk árszemelvényt. Női barna divatpántos_K 295.000 Női lakk divatpántos _ K 298.000 Női szürke divatpántos K 355.000 Férfi félcipő..............K 360.000 Gyermek bagama pántos K 155.000