Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

Kanadába ezerötszáz magyar vándorol ki a tavasszal A délamerikai kivándorlást megakadályozza a kormány, hogy a magyarok ne menjenek a nyomorba­ ­ Az Új Nemzedék tudósítójától. -Annak idején megemlékeztünk arról, hogy a kivándorlók szállításával foglal­kozó ha­iós­ vállalatok egyesítették a ma­gyarországi expozitáraikat, mert­ a ki­vándorlás megcsappanása igen jelenté­keny mértékben csökkentette a forgal­mukat. Most már rövidesen megkezdő­dik a kivándorlás újabb szezonja és az elő­készületek már lázassan folynak a kiván­dorolni szándékozók részéről is, meg a ki­vándorlást lebonyolító vállalatok részé­ről is. Aldássy József h. államtitkár, a Külügy­­m minisztérium kivándorlási osztályának v­ezetője, értesülésünk szerint, jelenleg Brazíliában tartózkodik tanulmányúton. "Aldássy az ottani viszonyokat tanulmá­nyozza és meglátogatja az ottani magyar telepeket, hogy személyesen is meggyő­ződjék a Brazíliában letelepedett magyar kivándorlók szomorú sorsáról, ami leg­utóbb a magyar parlamentben is szóba ke­rült, a román külügyminiszter ismeretes beszédével kapcsolatban. A Brazíliában letelepedett magyarok túlnyomó többsége, különben nem Csonkamagyar­országból való, hanem megszállott területről, első­sorban vértig Erdélyből, ahonnan a Duna­­féle politika űzte ki őket. Kívánatos volna, hogy Magyarország vegye kezébe ezeknek a szerencsétleneknek a gondozá­sát, noha nem magyar állampolgárokról van szó. Áldássy államtitkár mostani bra­zíliai útja összefügggésben van a brazíliai ma­gyarok helyzetének a megjavításával. ''Áldássy délamrikai útjának célja kü­lönben az is, hogy a Délamerikába még ezután készülő magyarok számára az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtsen és igyekezzék biztosítani emberi módon való megélhetésüket. Amíg ezt biztosítani nem sikerül, a magyar kormány igyekszik megakadá­lyozni a Délamerika felé irányuló ki­vándorlást, így azután az újabb kiván­dorlási szezonban remélhetően Délame­rika felé nem indulnak magyar utasok Az Unióba a csökkent­tett kvóta miatt amúgy is csak kevés magyar juthat ki és a július elsejével kezdődő amerikai költ­ségvetési esztendő tíj kivándorlási fej­kvótájáról még nincs is pontos értesülés. Az idei kivándorlás az eddigi jelek szerint elsősorban Kanada felé fog irá­nyulni. A tengerentúli országok közül más terület alig jöhet számításba, Kanadába az eddigi adatok szerint, mint értesülünk, körülbelül 1550 ma­gyar törekszik. A kanadai kivándorlás már a tavasszal megindul, úgy hogy május 15-ig kijuthat Kanadába az 1500 magyar kivándorló, Kanadában már vannak képviselői is a magyar kormánynak, úgy hogy az ott letelepedni szándékozó magyar kiván­dorlók elhelyezéséről megtörté­nik­ a gon­doskodás. Kétségtelen ugyan, hogy a ki­vándorlás egyáltalán nem ajánlatos és Kanadában is érezhető a gazdasági világ­válság, tény azonban, hogy Kanadában még mindig jobb a letelepedett európaiak helyzete, mint Dél­amerikában és az ott letelepedett magyarok is jóval kedvezőbb körülmények között élnek, mint a Dél­amerikába kivándorolt magyarok. Ennek az oka többek között az is, hogy Kanadá­ban­ már vannak magyar telepek, magyar pap, magyar iskolák, tehát a környezet nem annyira idegen és szokatlan az oda kivándorolt újabb magyaroknak, mint Brazília őserdői között. Montrealban, Kanada legnagyobb váro­sában magyar főkonzulátus is van és megadja a magyar állampolgároknak a szükséges útbaigazításokat. A Winnipegben védőiroda is működik a magyar kivándorlók és visszavándorlók számára. Ez a védőiroda számon tartja az újonnan partraszállókat és különösen a megérkező nőknek és gyermekeknek fogja gondját. A Kanadába való kiván­dorlást megnehezíti az a körülmény, hogy 590 dollár készpénztőkét követel meg a kanadai kormány a partraszálló családos embertől. Erre a jelentékenyebb összegű tőkére, ami valamivel kevesebb csak, mint 500 amerikai dollár és az értéke körülbelül 30 millió korona, azért van szükség, hogy az ujj kivándorló kis földhöz juthasson és belekapcsolódhasson a kanadai föld­művelésbe. Magános embert rendszerint nem enged beutazni a kanadai kormány, hanem csak olyanokat, akik a feleségei­ket és gyermekeiket is magukkal vis®ik. Ennnek az az oka, hogy a kanadai kor­mány igyekszik megakadályozni a sze­rencselovagok és a pénzdíjján próbál­kozni akaró egzisztenciák kivándorlását. Olyanok, akiknek a számára előzetesen már Kanadában biztosítják a­ munkaal­kalmat, kivándorolhatnak, ha tőkével nem rendelkeznek is. Azonban mintegy­­ 200 kanadai dollárra ezeknek is­ szükségük van, hogy az új hazában zöldágra vergőd­hessenek. A már Kanadában élő magyaroknak a régi hazában esetleg visszamaradt hoz­zátartozói, illetve lemenő ágbeli rokonai Kanadába is éppúgy kiutazhatnak, mint az Egyesült Államokba. A többi tengerentúli országba számot­tevő kivándorlás nem lesz, hanem inkább egy pár európai országba igyekezzenek a kivándorolni szándékozók, még­pedig Olaszországba, vagy Franciaországba. Franciaországban azonban a munkaalkal­mak csökkenőben vannak és ott már az ipari munkások sem tudnak olyan kedve­zően elhelyezkedni, mint azelőtt. Vászon Sifon Karton Delén Csipke Selyem Szalag Ruhaszövet Kabátbélés Feltétlen jutányos áron KLEIN ANTAL divatáruházában Király-utca 53. sz. (Akácfa-utca sarok. Ul Nemzedék !Vafi4rna®. »25 maréin* ». UM ni hhs Csak nappal alszik Tállán, de este muzsikától hangos — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A tabáni muzsikus valami egészen külön epéd­es, aminek párját legfeljebb a Ferenc­városban találhatni meg. Valami családias kapcsolat van közötte, a tulajdonos, meg a vendégek között, különösen télen át, meg így tavasz elején. Mire kirakják az oleander-kertet és a pesti, sőt a terézvárosi polgár átrándul a hídon a bécsi szelete mellé egy kis patriar­­kalizmust élvezni, már merőben megváltozik a tabáni muzsikus. Akkor már pénzért méri a zenét és a jovialitásába némi gúny is ve­gyül. A nyár az aratás időszaka, de az esz­tendő többi szaka meg a mulatósé. Aki csak szezonban fordult meg a tabáni kiskoréinak világában, az még nem is sejti, hogy milyen az igazi tabáni muzsikus. A muzsikusok között igen nevezetes Fehér, aki egy személyben korcsmáros, tárogatós, meg dalköltő. Ilyenkor, amíg nem nagy a for­galom, maga szüretelésű­ korát rakja a ven­dég elé, azután letelepedik maga is és a maga szövegére szerzett nótát fújja el a tárogatón. Sokoldalúságát azonban csak az avatottak számára méri, ha idegen, vagy pláne pesti téved a korcsmájába, menten elhallgat és em­ber legyen a talpán, aki még egy nótát kihúz belőle. Az igazi demokráciának hazája a Mély pince. Egyik asztalnál napszámosok kártyáz­nak, míg mellettük, jó szomszédságban az író- és művészvilág kitűnőségei isznak. Mostaná­ban csak isznak, mert szegény Jocó cigány meghalt néhány hónap előtt, Jocó valaha nagy prímás volt, Londonban is muzsikált, de elöregedett, kényelmes lett, nótáiból is sokat felejtett és ideszorult a tabáni kiskorcsmába. De kár érte... Kerekhátú, kövér ember volt, az ismerősök mellé mindjárt lehúzódott az asztalhoz és úgy húzta a régi magyar nótákat, amiket már csak ő tudott. Ha valami művész- vagy írófajta lépett be az ajtón, Jovónak rögtön nehéz lett a vonó akármilyen pénzes társaságnak húzta is odáig. A pasiknak, tisztesség okából, még húzta egy darabig, de a legelső jó alkalommal átszökött a komák közé és nem vágott savanyú arcot arra sem, ha a nótázás végén borravaló helyett csak parolát kapott. — Majd legközelebb, Jocókám! És ez a legközelebb nem volt üres szó, mert Jocónak senki sem maradt adósa. Tudta ő min­denki kedves nótáját, a kedvenceit belépéskor, mint a Wagner operában, a saját nótája fo­gadta, de viszont a maga kedves nótáját se mulasztotta elhúzni. A kis cica fölmászott a padlásra, Kis egeret hozott le a szájába, Ide tette, oda tette, ide-oda letette, Utoljára fülét-farkát megette. Hogy tudott nevetni hozzá, meg ütötte a vonót az asztalhoz ide, meg oda. Mennyi min­den volt a hegedűjében. Sok ezer népdal, min­den Verdi opera, valamennyi nemzet indulója, csak a Hymnuszt nem játszotta el soha, azt mondta, nem korcsmába való. Nem játszik már semmit a jó öreg.­­Az utóbbi időben nem bírta a bort s azt mondotta, hogy igy nem érdemes. Végig a tabáni estéken a parányi ablakok majd minden házban világosak. Mindegyik korcsma és mindenikben zenélnek. A hegy lábánál még cigányok zenélnek, de a hegynek fölfelé már a schrammel lesz az ur. A Schram­mel mellett itt ül a piros abroszok mellett a világ legfurább törzsközönsége. Jómódú kis­iparosok, mesterek meg a segédjeik vegyest, akik ragaszkodnak a nagyapáik világához és ha végiglibben közöttük a legújabb kor a belső, fehér szobákból való valamely kifestett arcú, rövidhajú és rövidszoknyájú dáma, h­át nem is mosolyognak, nem is gúnyolódnak rajta, észre sem veszik. Ülnek a spriccer mel­lett és hallgatják a Kövért, meg a Soványi mókáit. Ők ketten, a testvérek a legnevezete­sebb muzsikusok egész Tabánban. Együtt ér­keznek, együtt távoznak, nyári délutánokon együtt rándulnak ki a környékbeli falvakba sváb muzsikát hallgatni. Valóságos szinielő­­adás, amit ketten csinálnak. Gazdag emberek, több házuk van a Tabánban, de a világért nem mulasztanák el, hogy esténként megjelenjenek a gitárral, meg a citerával. Soványi a citerának mestere, olyan halk, finom akkordokat tud fogni, hogy kész gyö­nyörűség, de az arcán mindig van egy gúnyos mosoly, ami csak olyankor enyhül meg, ha újabb liter bor kerül ajándékképpen a keskeny asztalára. A gúnyos mosoly öccsének szól, a Kövérinek, aki azonban már távolról sem olyan kövér, mint tavaly volt, viszont az el­fogyott kilók a jó kedveiből is elvittek vala­micskét. No, de maradt elég. Az a legnagyobb baja, hogy nem szabad innia, csak nézi nagy­­dasan a bátyját, aki kaján mosollyal egyhaj­­tásra üríti ki a halbszájtlis poharat, ja, a fránya orvosok őt eltiltották a nagy gyönyö­rűségtől. Hanem azután vállára akasztja a gitárt és belekezd a nótába: — Die schöne Müllerin A, á, d Annyi variációban tudják ők ketten, a lant­­zengtés mellé a lágy és m­elódikus citerakisé­­rettel, de a vendégseregnek még mindig nem elég. Taps és újrá. Persze a műsoruk javarésze német és min­dig pikáns, de micsoda az ő pikantériájuk a ma divatos pesti disznóságokhoz képest. Burák ők ketten, de nagyon kedvesek, a zenélő óra, a levendula illat, a krinolin kora árad belőlük, csak eszébe ne jusson valamelyik operett író­nak, hogy színpadra vigye őket. Szakértő zenésznek is nagyon tanulságos meghallgatni, hogy jóhangú és jól játszott hegedűt miképpen nyom el egy harmonika, amelyet valóságos művészettel kezelnek. Min­denki hallott már harmonikát A nyekergő szerszám azonban a tabáni muzsikus kezében valóságos orgona. Nagyszerű ez az orgonás, pápaszemes és kottából játszik, még­pedig olyan professzoros elmélyedéssel, mintha nem­ a tabáni korcsma fehérabroszos szobájában, hanem a zeneakadémia nagytermében játszana. Ez a sohrammel a harmonikáson kívül még egy hegedűsből, meg egy gitárosból áll. A hegedűs igen ügyesen kezeli a szerszámját, hanem a gitáros olyan jelentéktelenül ül hátul, mélyen a sarokban, hogy az ember már csudálk­ozni is hajlandó: ugyan minek ez a fölösleges harmadik, amikor a gitárjából úgy­sem hallani semmit. Csak pengtik, darálják a nótákat, a har­monika tovább is sikeresen szerepel, mint or­gona, körül az asztaloknál vidáman folyik a vacsorázás, meg a vacsora utáni kvaterkázás. A sovány pincérlány nagy üveg borokat ci­pel, a főfalon az egykori asztaltársaság ön­kéntes tűzoltó, meg postás tagjai komolyan néznek ki a csoportfénykép keretéből, míg a középre került és széles, nemzetiszínű váll­szalaggal dekorált elnök úr arcán hivatali méltóság ömlik el, jobbra az ajtó fölött föl­­ébred szunnyadásából a kanári és versenyt csattog a harmonikával, a vendégek beszélget­nek, a hosszú asztalnál hat darab hangos agg­legény, belül két szerelmes pár, a döntés­­szobáiban a piros abroszok mellett kártyázó és Ripkáról vitatkozó mesteremberek, a korcsmá­ros, aki jóformán sohasem mutatja magát, unatkozva lógatja hosszúszárú pipáját, minek is itt a schrammel, ha senki se törődik vele. A tájiyéron még árván piroslik a csalétkül szolgáló ötvenezer koronás, húzzák azonban rendületlenül. A harmonikáé orgonás, a hege­dűs primer, a gitáros pedig láthatóan unat­kozik belül, a sarokban. De nini, gyorsan változik a helyzet. Kurta szünet után a gitáros kiáll a banda elé, szer­számját a széked hagyja szomorkodni. Most látni, hogy púpos is a sovány, sápadt fiú. A hegedű már megadta a jelt, az orgona-har­monika is mellé szegődött, cseng a magyar nóta és akkor föllendül az ének. Meleg, erő­teljes, színes tenorhang, az ember nem is hinné, de bizony a gitárja mellett oly jelen­téktelen gitáros énekel. Szó sincs róla, sok kifogást lehetne tenni az énekstílusa ellen, hiszen nem is énekel, ha nem csak danol, ha­nem az előzmények után és itten, meglepően jó az éneke. Nem csörögnek a villák, szünetel a koccin­tás, a sovány pincérlány az üvegfalnak tá­maszkodva áll és zeng a nóta. Nem való bokréta túri­süveg mellé... A kanári is kedvet kapott Vége a nótának. Taps. A gitáros több liter bort kap külön honorárium gyanánt. ­dVERKOcipók Múzeum­ körút 33. A""*1 É R T E S I T É S ! T. vevőinknek tudomására adjuk,hogy a tavaszi férfi-, női és gyermekcipő újdon­ságaink elkészültek, illetve külföldről meg­érkeztek. Tisztelettel kérjük, hogy cipő­szükségletének beszerzésénél bennünket feltétlenül meglátogatni szíveskedjen, midőn is meg fog győződni áraink jutányos voltáról. Egyben a mai súlyos gazdasági viszo­nyokra való tekintettel elhatároztuk, hogy egyes fajta cipőket korlátolt mennyiségben önköltségi árban bocsátunk t. vevőink rendelkezésére, me­lyekről alant köztünk árszemelvényt. Női barna divatpántos_K 295.000 Női lakk divatpántos _ K 298.000 Női szürke divatpántos K 355.000 Férfi félcipő..............K 360.000 Gyermek bagam­a pántos K 155.000

Next