Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-19 / 40. szám

4 A demokrácia válsága — Az Új Nemzedék munkatársától. — (N. J.) A 19. század elején, Európa legjobb elméi azon törték a fejüket, hogyan lehetne a francia forradalommal válságba jutott társadalmi rendet megmenteni a fenyegető anarchiától. Mindnyájan érezték, hogy a régi organizációt leg►ensejében támadta meg az újkori gondolkodás gyilkos kritikája, amelynek művét fejezte be aztán politikai téren a nagy forradalom. De a szabadjukra eresztett romboló erők magukat^ a filozófusokat is megfélemlítették s ekkor kezdtek először komolyan érdeklődni^ a társadalmi élet törvényszerűségei iránt. Kutatni kezdik a társadalmi élet jelenségeit, keresik a társadalmi mozgalmak dinamikájának elveit, megszületik a szociológia s mindez azzal a szándékkal, hogy belőlük a társadalomnak új organizációja fakadhasson, amely a réginél szilárd-iban állhasson ellen a támadásoknak. A reorganizáció és a restauráció szavak lesznek a legtöbbet emlegetettek. Ezért nem minden ok nélkül írhatta Ranke, a nagy történetíró, hogy a 19. század a restauráció százada. Ma megint úgy érezzük, hogy a történet csodálatos módon ismétli önmagát. Kétségtelen, hogy a 19. század történetét nem az 1300-as esztendő, hanem a világháború zárta le. Ez az esemény és a hozzá kapcsolódó változások még sokkal mélyebben megrázták a régi társadalmi rendet Ma közkeletű szénámmá lett a nyugati kultúra pusztulása, amelyen lényegében a társadalom régi rendjének és értékelési formáinak a felbomlását érti mindenki. A mai fiatalok és a mai öregek igazán azzal atudattal állanak egymással szemben, hogy köztük egy világ áll elválasztó mesgyéül és ezért nem is nagyon fáradoznak azonay megértsék egymást. De öregek és fiatalok egyaránt szenvednek a bizonytalanságtól, amely a jövőre sűrű ködként nehezedik. Amazok elveszítették eszményeikbe vetett bizalmukat, mert ezek nem tudták megakadályozni a ránk zúdult iszonyatos tragédiát, ám ezek peddig még nem tudtak olyan ideálokat kialakítani, amely felé hittel vezethetnék a mai világ iránytvetett hajóját. Ilyen körülmények között társadalmunk a régi világ restaurációja és a minden izében új vakmerő kísérletek közt ingadozik. Egész társadalmunk elveszítette a biztos tájékozódás készségét és sajta martalékra, hazára vagy-vagy-ra lett hajlamossá. Ebben a helyzetben a demokrácia nem töltheti be többé azt a szerepet a társadalom életében, amelyet nyugodt idők teoretikusai eszeltek ki a számára. A demokrácia ugyanis arra van hivatva, hogy a társadalmi szeizmográf tűje legyen: jelezze a társadalom alapjának, a nagy tömegeknek rengését, hangulatát. Most azonban ez a rengés a legellentétesebb erők hullámszerű lökéseiből áll. A szeizmográf tűje kiugrott helyéből. Ezért egész Európa a demokrácia válságának jelenségeit mutatja. Soha sem élt az emberekben mélyebb vágy a nagy vezető egyéniségek iránt, aki arra született, hogy helyreállítsa a kizökkent Rend kátyúba merült tengelyét. Kiderült, hogy a demokrácia nem a nagy viharok napjaira született. Egyúttal kiderült az is, hogy azok az individualista törekvések, amelyeknek születését köszönheti, végeredményében magát az egyént is elpusztítással fenyegetik, mert a társadalom alapjainak eleretlénítésével az egyén önmaga alatt vágja a fát. A demokráciának legnagyobb baja az, hogy racionális ideán, az emberek egyenlőségének az eszméjén nyugszik. Márpedig éppen a modern tudomány vizsgálódásaiból tudjuk, hogy sem valóságára, sem értékére nézve nincs a világon két egymással egyenlő dolog. A világon nem az egyenlőség, hanem az egyenlőtlenség a természetes. Rend és összefüggés nem is jöhet létre másból, mint egyenlőtlenségből, ahol minden rész egy nagy egészben az őt megillető helyet foglalja el és ott a maga feladatát végzi. Nincs olyan szervezet, amelyben minden szerv helyet cserélhetne más szervvel. Csak a demokrácia elméleteiből születhetett meg az a nézet, hogy minden funkció betöltésére alkalmas. A többségi elvnek teljes alkalmazása végül a® egyéni felelősség megszűnésére vezet: a társadalmi életben a felelőtlenség és a hozzá nem értés rákfenéi terpeszkednek, így elélhet egy darabig az olyan társadalom, amelynek a gépezete szinte magától mozog bizonyos irányban, de lehetetlenné válik a demokrácia a veszély idején. Ilyenkor ugyanis mindennél fontosabb a valóságos helyzet felismerése és az ahhoz alkalmazott cselekvés. A demokráciákban pedig nem a valóság a fontos, hanem az elméletek. A szavak valami különös varázserőt nyernek s nem a tények, hanem formulák és dogmák kormányoznak. Még az a szerencse, hogy a modern demokráciák örökölték a régi világból az állam tiszteletét, amelyet ma a kormányban lát megtestesülve. „A kormány akarata az egyetemes akarat", ez az a tétel, amely nélkül minden modern demokráciának már régen csődöt kellett volna mondania. Ezt eddigelé hallgatagon minden párt elismerte ott, ahol parlamentarizmus van s ezért először a többség megszerzését tartotta a kormány megbuktatása eszközének. S mit látunk mai Minden ellenzéki képviselő hivatottnak érzi magát a kormány megbuktatására akkor is, ha mögé még mindig az ország lakosságának túlnyomó többsége sorakozik. Mindenki azt hiszi, hogy az ő tarsolyában rejlik a diktátorpálca... Ez a hit már csakugyan tagadja a többségi elvet s vele önmaga leplezi le a demokrácia ürességét. S nem is baj, ha e zűrzavaros időkben ledől ez a tiszta ész alkotta modern bálvány és a nemzet a lelke mélyén élő hagyományok szavától, nem pedig üres elméletektől vezetteti magát tetteiben. Jámbor János körutazása Budapesten írja: Endrődi Béla Minden vasárnap NEMZETI ÚJSÁGban Ili Nemzedék Pénzet, meterra. Nem tudják megvárni Pasics halálát a pártvezérek, akik politikai örökségére áhítoznak A Radics-incidens csak rövid időre halasztotta el a radikális palotaforadalmat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — in——— Belgrád, február 16. A jugoszláv belpolitikának már lényegéhez tartozik, hogy bizonyos időközökben válság lép fel a kormányban és a parlamentben. Az úgynevezett „nemzeti egyetértés“ pártjának megalakítása előtt, amely tudvalévően Radics csatlakozásával szerzett többséget a horvát parasztvezér gondoskodott a fegyverrel összetartott állam izgalomban tartásáról. Amikor azután Radics tárcát vállalt, azt lehetett volna várni, hogy egy új ellenzéki politikus támad, aki épp annyi kellemetlenséget fog okozni a Saulból Pállá vedlett Radicsnak, mint ez annak idején Pasicsnak. Jugoszlávia azonban nem bővelkedik az átlagon felülemelkedő politikusokban. A hőstenort már évtizedek óta Pasics énekli, a megértésre törekvő, jóindulatu közvetítő szerepét Jovanovics tölti be s az intrikus még mindig Radics. Az elmúlt évben egész sereg politikai incidens történt, de mindig ezzel a szereposztással. A radikális kormánypárt, bármilyen eset, adódjék. Radicsra mutat, aki „orgyilkos“ módon tör saját minisztertársaira. Pasics rendesen mennydörög egyet, mire Jovanovich magára veszi a békeangyal szárnyait és csendre bírja Radicsot. Egyáltalában nem kell gondolni, hogy a szokványos Pasics—Radics összezördülés nagy gondot okoz a jugoszláv honfiaknak. Ellenkezően. A képviselők szinte örülnek, ha a belgrádi parlament munkájának meddőségét leplezni tudják s az időről-időre terjesztett válsághírekkel csak azt mutatják az országnak, hogy igenis dolgoznak. Pasics miniszterelnök hosszabb ideig szabadságon volt és csak január 29-én érkezett vissza Belgrádba, hogy jelen legyen a parlament megnyitásán. Már jóval visszatérése előtt bizalmasai hírül adták neki, hogy milyen intrika folyik ellene. A kulisszák mögött voltaképen arról harcolnak, hogy ki legyen Pasics utóda. Pasics ugyanisár régóta halottnak számít, aki azonban még él sigi/ kijár neki a tömjén. Tekintélye csak papiroson van meg. Állandó betegeskedése, mondatni haldoklása megtörte erejét. A politikusok megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy bármikor eltávozhatik az élők sorából. Csak abban nem tudnak megegyezni, hogy ki vegye át az örökséget. Nagyon sok a pályázó. Nincsics, Marovics, Trifunovics, Unsunovics, Vujicsics, Djurisics, Trivkovics, Zsivkovics és Jovanovics is hivatottnak érzi magát arra, hogy a délszláv Cavour helyébe lépjen. Miután becsvágyuk nagyobb, mint Pasics iránt tanúsított kegyeletük, egyre élesebb a harc köztük, minthogy pedig az Öreg Pasics még mindig nem hajlandó a föld alá sülyedni, politikailag akarják eltemetni. Magában a radikális pártban is különböző csoportok keletkeztek a szerint, hogy kinek a jelöltségét támogatják. Pasics — dicséretére legyen mondva — nem sokat törődik a körülötte háborgó intrikákkal s még a készülő palotaforradalom hire sem tudta arra indítani, hogy csak egy órával előbb térjen vissza Belgrádba. Pasics hűvös nyugalommal fogadta Belgrádban párthíveit, akik tájékoztatták a helyzetről s kijelentette, hogy kivárja a további fejleményeket. A palotaforradalom talán már ki is tört volna, ha közbe nem jön a Rádiós-incidens. Radics, mint ismeretes, agitációs úton Volt Boszniában és Dalmáciában. Bár a legutóbbi hónapokban aránylag nyugodtan viselkedett s élvezte a miniszteri méltóság kellemetlenségeit, úgy látszik, nem tudta leküzdeni magában az örökös ellenzékiséget. Alig hogy lerázta magáról a belgrádi párt, megfeledkezett miniszterségéről s feléledt benne a demagóg parasztapostol. Egész Boszniában és Dalmáciában a régi szeparatista programot adta elő. A centralista államra és a nemzeti egységre tett esküjét háttérbe szorította régi ideológiája s olyan beszédeket mondott a rendőrség és csendőrság pártfogó jelenlétében, amelyekért minisztersége előtt biztosan börtönbe zárták volna. A radikális párt, mihelyt a beszédek szövegéről értesült, nyomban ultimátumszerűen követelte Pasicstól, hogy távolítsa el kormányából Radicsot. Tüntetésképen Simonovics népjóléti miniszter be is nyújtotta lemondását azzal a megokozással, hogy egy pillanatig sem acar tovább együttmaradni olyan hazaárulóval, mint Radics. Ezt a mostani válságot csak súlyosbította, hogy Radics beszédeik nyomán Olaszország és a Vatikán is felszisszent s lépéseket tett Belgrádiján. Külpolitikai, belpolitikai és kormányválság támadt Radics szerepléséből. A legjobb megoldás lenne az új választás elrendelése, amit Radics nyíltan követel. Ezzel szemben Pasics pártja nincs felkészülve. Előreláthatóan kompromisszum fog következni, ami azonban nem jelenti azt, mintha Pasicsnak a saját pártjában lappangó palotaforradalmat is sikerülne leszerelnie. * Belgrádi tudósítónk cikkét az azóta történt események teljes mértékben igazolták. Az éjjel érkezett táviratok szerint Pasics és Radics megegyezett. A megegyezés szövegét Pasics fel is olvasta a radikális klubban, majd a következő kijelentést tette: — Radics tényleg hibáikat követett el beszédeiben, amelyeknek egyes részeit azonban elferdítették. A Radics által adott nyilatkozatot el kellett fogadni, mert nem volt más kivezető út. — Ha — mondotta — nem volnék megelégedve Radics kijelentésével, egyetlen megoldást a választás kiírása hozhatna, ami azonban a helyzetre való tekintettel lehetetlen. Ma ez a helyzet, hogy mi lesz később, meglátjuk. A tegnapi klubülésen észre lehetett venni, hogy a Radiccsal való incidens elintézése a párt több tagját egyáltalán nem elégíti ki. A NEMZETI ÚJSÁGBAI Hamzee Idalig együtt olcsó közös előfizetést hirdetig. A főváros ft£pzőmflv€szegbizottsága gong a Dungonics-utcai iskola neshájának ügyében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Néhány liberális lap hosszasabban foglalkozott a VIII. kerületi Dugonics-utcai elemi fiúiskola tornatermében lévő freskó ügyével. Olyan formában állították be a dolgot, mintha a VIIL kerületi iskolaszék középkori barbarizmussal meg akarna semmisíteni egy művészi alkotást. A jól értesült híradások szerint a VIIL kerületi iskolaszék olyan értelmű beadvánnyal fordult a főváros tanácsához, hogy az iskola tornatermének faláról Kernstock Károly falfestményét „haladéktalanul és könyörtelenül" távolítsák el, mert az ifjúság erkölcsi nevelésére káros befolyást gyakorol. Az Új Nemzedék munkatársa érdeklődött az ügy tulajdonkénen állásáról és kérdésére autentikus helyen a következő felvilágosítást adták. A VIII. kerületi Dugonics utcai község elemi népiskola tornatermének falán csakugyan van egy freskó, melyet Kernstock Károly festőművész 1912-ben festett, amikor az iskolát felépítették. A főváros az iskola építésénél bőkezűen áldozott, hogy az iskolát moderné tegyék és a higiénia minden követelményének megfelelően építsék fel Ekkor festették többek között Kernstock Károllyal azt a freskót, mely most az érdeklődés középpontjába került. A kép, mely a régi idők szabad esztétikai szellemében készült, öt férfiaktot ábrázol. Most az iskolaszék felülvizsgáló körútja közben néhány iskolaszéki tagnak feltűnt a freskó és kifogást emeltek ellene pedagógiai szempontból. Az kétségtelen, hogy a mű, mely Kernstock egyik legnagyobb alkotása, művészi értékű, de fenmarad még az a kérdés, hogy a 10—12 éves elemista gyermekek szempontjából megfelelő-e? Nem felel meg az valóságnak az a hír sem, hogy a VIIL kerületi 3. számú iskolaszék ,,könyörtelen és haladéktalan“ megsemmisítését kérte a főváros tanácsától. A valóság az, hogy az egyik közgyűlésen felmerült indítvány alapján az iskolaszék megkereste a főváros tanácsát, hogy arra illetékes bizottság által vizsgáltassa meg a képet, vájjon pedagógiai és erkölcsi szempontból nem esik-e kifogás alá, tekintettel arra, hogy iskolásgyermekekről van szó. Tehát nem határozott követelést terjesztettek a tanács elé, hanem egy kérést, hogy az aggodalmaskodókat megnyugtassák. Az aggodalmaskodókat pedig nem a batferizmus, hanem a keresztény magyar ifjúság helyes irányban való nevelésének szempontja vezeti. Ha a gyermekek előtt elhelyezett kép az ifjúság lelki fejlődésére káros befolyást gyakorol, úgy azt el kell távolítani még abban az esetben is, ha a festménynek művészi értéke van. A főváros tanácsának határozata értelmében most már a fővárosi képzőművészeti bizottság dönt végérvényesen a freskó további sorsáról- A bizottság tagjai szombaton szállnak ki a helyszínre, hogy felülbírálják a képet. A főváros tanácsa pedig mindaddig nem engedélyezi — még a sajtó részére sem — a kép megtekintését, míg a Képzőművészeti Bizottság végleges döntést nem hoz. Nem akarja, hogy már előre támadásoknak legyen kitéve, bár lehet, hogy a képet nem is fogják megsemmisíteni. DIlTflDHKCI Ivtizedek óta közismert tmtorhitel-osztjuk illőül I II • lymntcat Ismét életbeléptéstől. hitel esetén is kénzpénzárakot számítunk. Köztisztviselőknek kUISnSs kedvezmény. Bér szobák, ebédlők, oriszopák nasrv választékban, legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. BOG-MN, kereskedelmi r.-t.,ezett Balázs és Társa bútoráruháza. VI., Vilmos cs Bszár-út 43. szám. Pénzét ma legjobban és biztosan gyümölcsözteti a békebeli MEZEY Bankos Pénzváltóüzlet hitelosztályánál. IV., Magyar utca 3. szám. (Kossuth Lajos utca sarok.) VASBUTOROK, RÉZBUTOROK, Ágybetétek Prohászfcasgór f.itl.t’iS '§es es letutt. ]eriM9 keresztény ügynökök napidíjjal és jutalékkal jó keresetre tehetnek szert vidéki túrákon, ötféle újságelőfizetés-gyűjtéssel. Másfél millió koronának megfelelő biztosíték szükséges. Bemutatkozás okmányokkal kedd, szerda, csütörtök d. e. 10—11 óra között. V., Bálvány utca 26. fszt. 5.