Uj Nemzedék, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-15 / 11. szám

10 Hol mulatunk a farsangban? A Medikus­ Bál holnap, szombaton este fél 10 órakor kezdődik a Fővárosi Vigadó ér­meiben. A bált a Pázmány Péter Tudomány­egyetem orvostanhallgatóinak segítő egyesü­lete rendezi Verebély Tibor dr .egyetemi ta­nár fővédőségével. Í­gy borítékos meghívó felmutatásával a Hungária-szállóbeli báriro­dában kapható délelőtt 10—2-ig és délután 4—7-ig, valamint a bál estéjén a helyszínen. * A Magyar Turista Egyesület ugyancsak szombaton este rendezi műsoros táncestélyét a Budai Vigadó összes helyiségeiben. A mű­­sor fél kilenckor kezdődik. Közreműködnek: Krisztián Lilly, Bárány Sziszi, Szórád Fe­renc, Bodor Karola, Ádám István dr., No­­szeda Károly és a Magyar Turista Egyesület esztergomi osztályénak énekkara. * A Budapesti Turista Egyesület jelmezbálja szombaton, este kilenc órakor kezdődik , az Ügyvédi Kamara helyiségeiben (V., Szalay­ u. 10.) Jegy váltható az egyesületi helyiségben (VI., Király­ utca 82.) este 7—9 óráig. * Az Állatorvostanhallgatók Lehel Bajtársi Egyesülete hagyományos bálját február 16-án tartja a Gellért-szálló termeiben. A rendező­­bizottság hivatalos órát tart délelőtt 1191-ig az Állatorvosi Főiskolán, (Rottenbiller­ utca 25.) hogy az érdeklődő közönség igényeit ki­elégítse. * Vogl Imre tánctanár tanítványai szeretett tanárok működésének 25-ik évfordulója al­kalmából jubileumi bált rendeznek január 22-én, este kilenc órai kezdettel a Budai Vi­gadó termeiben. Jegy borítékos meghívó fel­mutatásával a rendezőség irodájában vált­ható (II., Medve­ u. 6., I.­em- Telefon 65—39.) délután 5—9-ig. * A „Jászok Egyesülete Budapesten“ január 29 én, az idén Jászapátin rendezi meg a ha­gyományos Jász-bált. A nagyszabású báltest meghívóit már szétküldötték. A bálon részt­­vesznek az összes jász községek. . (A kéz után most a láb vonásaiból is jövendölnek.) Párisból írja tudósí­tóink: Megszületett a legújabb tudomány, a láb vonásaiból való jóslás. Az új ba­bona terjesztői ugyanis azzal a felfede­zéssel léptek a nyilvánosság elé, hogy a renytérből való jövendölés már idejét múlta s az ember lába sokkal jobban visszatükrözi a tulajdonosa jellemét és jövőjét, mint a kéz. Szerintük a talp vo­nalai és felülete árulják el a titkokat. A talpnak megvannak a hegyei és völgyei, megtalálható rajta az életvonal, a boldog­ság vonala, sőt a „Venus gyűrűje“ is, amely a nagyujjtól a kisujjig fut. Podomantic franciául az új tudomány neve, amely már bevonult a szalonokba is és az ötórai tea csemegéje. Főként a hölgyeket szokták felszólítani, hogy ol­vastassanak a lábukból. Sok hölgy ter­mészetesen sem szívesen veti magát alá a procedúrának, mert amíg a kezét min­denki ápolja és szívesen mutogatja, addig a női lábat a szűk cipő és a magas sarok rendszerint megnyomorítja. Annyi bizo­nyos, hogyha másról nem, hát női hiú­ságról az ilyen lábak is sorkat tudnak be­szélni.­­ (Babonával csontvázzá soványitottak egy fiatalasszonyt.) Németországban nagy az álta­lános műveltség, de úgy látszik, mégis van­nak vidékek, ahol a legnagyobb hátramara­­dottság uralkodik. Erre mutat az az eset, mely a berlini lapok híradása szerint Westfalen Haltern nevű járásában történt meg. A járás egyik községében az utóbbi időben halomra pusztult a jószág. Egy kokrusasszony, aki jós­nak adta ki magát, azt mondta a megrémült parasztoknak, hogy a község legszebb fiatal­­asszonya hozta a szerencsétlenséget és amíg ezt ártalmatlanná nem teszik, nem szűnik meg a dögvész. A járvány tovább pusztította a marhákat, amire a babonás falusiak kihurcol­ták a szőlőre a fiatalasszonyt és ott egy prés­ház pincéjébe zárták. Csk a legszükségesebb táplálékot vitték ki neki. Hat héten keresztül szenvedett a szerencsétlen nő a sötét lyukban, úgyhogy amikor rátaláltak, már csak csont és bőr volt. Úgy fedezték fel, hogy egyik vá­rosi ismerőse kereste a faluban és a fiatal­­asszony hozzátartozói elmondták, hogy a köz­ség érdekében milyen áldozatot kellett hozniuk. Az asszonyt kórházba szállítottá­k és a rend­őrség megindította a vizsgálatot.­­ (Az élelmiszerpiac árai.) A Központi Vásárcsarnokban közepes forgalom mel­lett az árak így alakultak: Húspiac: marhahús 1.44—2.88, borjúhús 2.56—4.80, sertéshús 1.92—3.52, zsír és hús 1.92—2.08 pengő. — Baromfipiac: élő baromfi da­rabja 2—4, vágott liba és kacsa kilója 2.16—2.50 pengő. — Főzelékfélék: burgonya 0.12—0.16, kelkáposzta 9.16—0.24, fejeská­poszta 0.10—0.16, kevert zöldség 0.20—0.32 pengő. — Tejtermékek: a tej literje 0.36— 0.40, tejfel 1.72—196, a teavaj kilója 5.20— 6, főzővaj 4.80—5 pengő. — Gyümölcspiac:­ alma 0.40—1.92, körte 0.56—2, mandarin 1.30—1.50, aszalt szilva 1.28—1.44, gesztenye X—130 pengő. — (Legújabb barátom!) Nem lehet mondani hogy negyven éves fejjel is túl sok barátot gyűjtene az ember. Itt is elmarad egyik, amott a másik és mire észreveszi, már ma­gára is maradt az ember. Éppen ezért jó do­log új barátot szerezni és most elmondom, hogyan történt, noha a história már néhány napos. Nem sokkal Gyertyaszentelő után tör­tént, még azokban a napokban, amikor a dí­szétől megfosztott karácsonyfa az udvarra ke­rül ugyan, de emléke még elevenen él. Hazafelé menet egy telken kell áthaladnom, amelyen ósdi ház áll. Valamelyik jókora zug­ban jókora karácsonyfa és előtte pöttöm flu. Amint észrevesz, rám kiált: — Neked is volt ilyen nagy karácsonyfád? így kérdezte, de olyan hangon, mintha tíz éve folytatnánk bizalmas diskurzust. — Volt bizony, — mondom — ha nem is olyan nagy, mint a tiéd de azért majdnem akkora! A fiú most mellém jön: — De az én fámon ám gyönyörű csillagok voltak, meg egy angyal és sok-sok gyertya, meg annyi mindenféle és egy repülőgépet is kaptam! A szeme ragyog. — Ja, az én fám nem volt ennyire szép. Igaz, volt rajta csillag de angyal már nem és repülőgépet se kaptam — Kár! — mondja nagyon elgondolkozva és pillanattal utóbb hozzáteszi: — Akkor te persze nem is örültél annyira a karácsonyfánál­, mint én. — Nem bizony, én már nem örültem any­­nyira. Kis barátom megvigasztal: — Nem baj, majd jövőre neked is lesz szép karácsonyfád, igaz, hogy az enyém akkor még szebb lesz, mert anyám megígérte — Igen, bizony, neked jó dolgod van! — mondom. Rám nézett, ki tudja, mire gondolt, de hir­telen kezembe csap. — Szervusz! — mondja és visszaszalad a karácsonyfához. — (Kabalából zálogba csapta menyasszonya ékszereit és eltűnt.) A tőzsdei konjunktúra egyik tipikus lovagja került a budapesti bün­­tetőtörvénysz­éken Kőszeghy bíró elé, aki a „hossz“ idején milliárdokat harácsolt össze és aki fényűző életmódjával nem egyszer ejtette bámulatba a Lipótvárost és csatolt részeit. A tőzsdei konjunktúra, az aranyosé azonban nem tartott sokáig. A milliárdos, úgy ahogy jöttek, a dekonjunktúra alatt máról-holnapra elvesztek, így lett, aztán Fried Istvánból, a hajdani dúsgazdag emberből, — akinek a Csengery­ utca 24. szám alatt bérpalotája volt — szegény ember. Fried István, aki belekós­tolt a fényűző élet minden gyönyörébe, se­hogy sem bírta megszokni a szegénységet. Minden eszközt megragadott arra, hogy újra pénzhez jusson. Különböző bűncselekményeket követett el, amiért a bíróság 1921 végén más­­félévi börtönre ítélte. Alig szabadult ki a váci fegyházból, újra meggyűlt a baja a hatóságokkal. A budapesti királyi ügyészség vádiratot adott ki ellene csalás, sikkasztás, házasságszédelgés címén. A vádirat szerint a hajdani háztulajdonos hir­detés útján tett szert áldozataira. Javarészt nők voltak, akiket azzal szédített el és fosz­tott ki, hogy feleségül fogja venni őket. A tárgyaláson tagadott mindent. A bíróság meg­kezdte Fried István áldozatainak kihallgatá­sát. Egymásután vonultak fel asszonyok, lá­nyok, akik szégyenkezve ismerték be, hogy szerelmesek lettek a jó megjelenésű, elegáns exmilliárdosba, hittek minden szavának, így történt meg azután, hogy kezdve százezer ko­ronás kölcsönöktől egészen az utolsó ékszerda­rabig mindent odaadtak neki. Különösen súlyosan terhelő vallomást tett S. Irén, kinek kihallgatása során nem egyszer kacagott fel a tárgyalóterem közönsége. — Egy barátnőm mutatott be ennek az em­bernek — mutatott a vádlottra — heteken ke­resztül tartó udvarlás után egy nap szerelmet vallott nekem és megkérte a kezemet. Én bele­egyeztem a házaságba. Megtartottuk az el­jegyzésünket. Az eljegyzés napján azzal a furcsa és szokatlan kéréssel állt elő, hogy ad­jam oda neki viselni kabalából a gyémántkar­­kötőmet. Kezdetben vonakodtam ezt megtenni, később azonban odaadtam a gyémántkarkötőt. Egy pár napig még eljárt hozzánk, mire egy nap a gyémántkarkötővel együtt eltűnt. A tanúkihallgatások befejezte után a bíró­ság meghozta ítéletét és bűnösnek mondotta ki Fried Istvánt, aki kabalából a zálogházba vándoroltatta menyasszonyai ékszereit, csalás és egyéb bűncselekmények bűntettében és ezért egyévi börtönre ítélte. Az ítélet ellen Fried István felebbezést jelentett be.­­ (Zágrábban nem szabad rulettezni.) Zág­rábból jelentik: A zágrábi hadirokkant egy­let még régebben elhatározta, hogy otthont épít, amelyben olvasótermet és szórakozásra alkalmas helyiségeket rendez be. Mivel sok költségbe kerül a dolog, rulett-asztal felállí­tására gondoltak, hogy a szerencsejáték jöve­delméből valósítsák meg tervüket. A belgrádi belügyminisztériumban megkapták a játékhoz szükséges engedélyt és vasárnap meg is nyílt a rule­tt-bank. A rendőrség azonban tegnap váratlaul megjelent a játékszobában, leigazol­tatta a jelenlevőket és elkobozta a rulett asztalokat. A játékban két bérlőjét a két kru­p­tóval együtt letartóztatták és megindult ellenük az eljárás. Uj Nemzedék Szombat, 1927 január 15. KÖZGAZDASÁG­­i ipari jelzálogjog törvényes szabályozása a k­iléfele az ipari kötvények kibocsátásának Az állami kötvén­yki­ocsátó intézet a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alatt fog állam­­ A kormány 50 millió pengő névértékű ipari kötvény elhelyezéséről tárgyal kü­lföldi pénzcsoportokkal — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ——— Már körülbelül két esztendő múlt el azóta, hogy az ipar hitel igényei kielégí­tésének problémája napirendre került. A mint az infláció megszűnésével az ipar ár konj­­­un­ktu­rája is elmúlt, kiderült, hogy az ipari vállalatok, teljesen elvesztették forgótőkéjüket, mert az infláció idejében a korona romlása által előidézett veszte­séget oly módon igyekeztek elhárítani, hogy minden pénzt beruházásokra fordí­totákt. _ A valuta stabilizálása után tehát úgyszólván az egész magyar ipar hatal­mas vagyonnal, de forgótőke nélkül ál­lott, s így a termelő munka folytatásához kölcsön útján kellett a pénzt megszerezni. Ez a helyzet hozta napirendre a hosszú lejáratú ipari hitel kérdését, amelyről azóta állandóan folynak a tárgyalások. Az ipari érdekeltségek olyan intézet fel­állítását tervezték, amely kizárólag ipari kötvények kibocsátásával foglalkoznék, a vállalatok vagyonára bekebelezett jelzá­log alapján és ezeket a kötvényeket a kül­földön helyezné el. Az Új Nemzedék ismé­telten beszámolt már ezekről a tárgyalá­sokról, amelyek akkor érlelték meg ezt a tervet, amikor a múlt év nyarán Bod János pénzügyminiszter egyik nagy be­szédében kijelentette, hogy ipari obligá­­ciók kibocsátása útján szándékozik az ipar hiteligényeit kielégíteni. Ezután ki is alakult az a megoldási mód, hogy - mint azt az ősszel részlete­sen megírtuk - az állam maga fogja fel­állítani ezt az ipari kötvénykibocsátó in­tézetet, sőt a pénzügyminiszter meg is kezdte a tárgyalásokat különböző külföldi pénzcsoportokkal a kötvények elhelyezése céljából. A külföldi tőke részéről tettek is több ajánlatot körülbelül 50 millió pengő ér­tékű ipari kötvény átvételére, a végleges megálla­podást azonban nem lehet mind­addig megkötni, amíg az ipari jelzálog­jog törvényes szabályozást nem nyer. Az új országgyűlésnek lesz tehát feladata, hogy az ingójelzálogról szóló törvényja­vaslatot, amelyet a kormány már a múlt nemzetgyűlés elé terjesztett, minél gyor­sabban elintézze, hogy ennek alapján a külföldi pénzcsoportokkal a szerződés létrejöhessen. Az ipari hitel folyósításánál igen fon­tos szerepe lesz a Pénzintézeti Központ­nak, amelynek revizori osztálya fogja végezni mindazokat a könyvvizsgálato­kat és becsléseket, amelyek alapján az egyes vállalatok hitelkereteit megálla­­pít­ják. Ettől eltekintve azonban, a leg­újabb hírek szerint, a kormány a köt­vénykibocsátást is a Pénzintézeti Köz­pontra kívánja bízni, bár értesülésünk szerint sokkal nagyobb valószínűsége van annak, hogy külön intézet alakul erre a célra, amely fölött a Pénzintézeti Köz­pont a revizori osztály közreműködésén kívül is fog ellenőrzést gyakorolni. Mind­­ezek azonban csak előzetes tervek, mert a kérdés végleges megoldásának előfel­tétele az ipari jelzálogjog törvényes ren­dezése. Gabonapiac — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A tengerentúli terménypiacokról ismét lany­hább irányzatról érkeztek jelentések, ezek azonban hatástalanok maradtak a helybeli ga­bonapiacon, mivel itt a tartózkodó kínálattal szemben a kereslet meglehetősen élénk volt s igy megvolt a lehetősége annak, hogy kedve­zőbb árak érvényesülhessenek. A határidőpia­con az árak a tegnap felszínre került nívón mozogtak, még­pedig azért, mert a határállo­másokon a magyar búza iránt újból élénk ér­deklődés tapasztalható. Ezt a­z élénkebb keres­letet azzal hozzák összefüggésbe, hogy a ten­geren túli exportállamokban a terméskilátások nem olyan kedvezőek, mint eddig s igy az importál­lam­ok kénytelenek biztosítani ga­­bonaszükségletüket, hogy később ne fizessék esetleg drágábban a búzát A márciusi magyar búzát 32, a májusi búzát 32,80, az októberi búzát 28.80, a márciusi rozsot 20.10, az októ­beri rozsot pedig 21.60 pengőre értékelték. A készárupiacon szintén szilárd volt az irányzat, az üzleti tevékenység azonban rend­kívül szűk keretek között mozgott s mivel a kereslet tartózkodóbb lett, a piacon számíta­nak ar­ra, hogy az árak a tőzsdeidő folyamán kisebb mértékben csökkenhetnek. A 76 kg.-os tiszavidéki búzát a tőzsdeidő elején 31.50—31.80, az egyéb származású búzát 30.70—31.20, a ro­zsot pedig 24.60—24.80 pengővel jegyezték. A liszt- és őrleménypiacon a helyzet válto­zatlan. A termélnycikkek piacán csak a zab és a tengeri iránt mutatkozik élénkebb kereslet. A zab irányzata igen szilárd s bár az árak nap­­ról-napra emelkednek, áru csak elvétve kerül a piacra, úgy látszik tehát, hogy ebből a cikk­ből tényleg csekélyek a készletek. A tengerit 16.40—16.80 pengővel jegyzik. Az árpafélék piaca és a magpiac teljesen üzlettelen, úgy hogy itt még névleges árak sem alakultak ki. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Lánczy-pályázat­a. A kamara még 1926 elején közgazdasági tudományos pályázatot írt ki „a nagyobb gazdasági területek (pl.­­­özép- Európa, Páneurópa) gondolatának jelentősége a magyar közgazdaság szempontjából és a gondolat esetleges megvalósításának kihatása Magyarország őstermelésére, iparára és keres­kedelmére.“ A pályadíj húszmillió és tízmillió korona. A kamara ezen az úton is ér­tesíti az érdeklődőket, hogy a pályázat határideje f. évi március elsején lejár. Bővebb információ­val a kamara titkári hivatala szolgál. A zürichi devizaárfolyamok. A zürichi meg­nyitó devizaárfolyamok a következők (záró­jelben a tegnapi zárlat:) Budapest 90.65 (90.65), Berlin 123.05 (123.05), Newyork 518.75 (519.5), London 2517.25 (2517.75) Paris 20.62)4 (20.60*4), Milánó 22.55 (22.50), Prága 15.34(, ..15.36), Bel­grad 9.12)4 (9.13), Szófia 3.75 (3.75), Bukarest 2.771/2 (2.761/7), Varsó 57.50 (57.50), Bécs 73.05 (73.07*4), Hollandia 207.45 (207.50), Brüsszel 7215 (72.12­4). Állatvásár. A marhavásár lanyha volt az irányzat és az árak minőségenként 4—8 fillérrel csökkentek. Áraik: Bika jobb 0.92—1.—, kivételesen 1.16, silányabb 0.54 —0.00. Ökör magyar hízott jobb 0.92—1.12, közepes 0.66—0.88, alárendelt minőségű 0.44—0.64, tarka hizott jobb 0.92—1.10, kive­tésén 1.20, közepes 0.66—0.88, alárendelt minőségű 0.46—0.64. Tehén magyar. 0.52— 0.96, tarka 0.46—1.10, kivételesen 1.20. Bi­valy 0.60. Növendékmarha 0.40—0.84. Ki­csontozni való 0.24—0.44 pengő. — A ser­tésvásáron se lanyhult az irányzat. Árak: zsírsertés öreg fa 1.37—1.30. Ha 1.34—1.36, fiatal nehéz 1.42—1.44, közepes 1.38—1.40, könnyű 1.28—1.32, szedett közepes 1.34— 1.36, angol hússertés 1.46—1.60, süldő 1.41— 1.51 pengő kg.-ként. Szalonnás félsertés 1.68—1.72, sózott szalonna 1.52, lehúzott hús 2—2.08, zsir 1.72 pengő. — A lóvásár, árai: nehéz igás kocsiló 240—600 pengő, könnyű igás kocsiló 208—420 pengő, csikó 24—192 pengő, alárendelt minőségű ló 24—240 pengő darabonként. Az Angol-Magyar Bank igazgatósága ma tartott ülésében elhatározta, hogy az intézet saját tőkéjének a bank megnövekedett üzlet­forgalmával való aránybahozatala érdekében a folyó január 29-ére egybehívandó rend­kívüli közgyűlés elé javaslatot fog terjeszteni az intézet alaptőkéjének 121.273 darab , 50.— pengő névértékű részvény kibocsátása útján 12 millió pengőre való felemelése iránt. A javaslat szerint az új részvények 1:1 arány­ban fognak az eddigi részvényeseknek fel­­ajánltatni. A tőkeemelés keresztülvitele után — melynek sikere egy külföldi csoporttal léte­sített megállapodás útján biztosítva van — az intézet kimutatott saját tőkéi 21 millió pen­gőre fognak emelkedni. Felelős szerkesztő: CAVALLIER JÓZSEF . Kiadja a Központi Sajtóvállalat R.-T. Felelős­­adó: BARANYAY LAJOS vezérigazgató. «>«»♦» Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest* V„ Honvéd­ utca 10. (Tel.: 5—67, 5—68, 5—69.) Felelős vezető: NISINGLE KÁROLY műszaki igazgató

Next