Uj Nemzedék, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-197. szám)
1942-08-10 / 180. szám
ín szám. . tt: _ MÉNES A DON MELLETT „BAJOS TERÜLETEN" 1. Honvéd haditudósitó század. Saád Béla karp. érv. Tábori posta 202/43. julius hó. A magyar csapatok földrajzi helyzetét a honvéd vezérkar törtöke legutóbb úgy határozta meg, „hogy elfoglalták helyüket a Voronezstől délre lévő Don-szakaszon“. Nos, ennek a néhány száz kilométer hosszúságú szakasznak egyik pontján jártam mostanában. Egyénileg két jelentős eseményéig eljárt ez a frontlátogatás. Először is a fővédelmi vonalba ballagás közben ettem ezen a nyáron először gyümölcsöt, mégpedig meggyet, másodszor pedig, megpillantottam a Dont. Meleg nap volt, szívesen megfürödtem volna benne, de, általában nem szokás. Szeméremérzésem is tiltja, hogy ellenséges géppuskák csöve előtt egyenruha nélkül lubickoljak. Egy faluban helyezkedett el a dunántúli gyalogezred zászlóaljának parancsnoksága. A falu végén lévő ház csak zászlóaljiroda, a parancsnok harcálláspontja odébb van. Gyümölcsöskerten vezetett odáig az út, itt szedegettem a bogyónyi gyümölcsöket. A gyümölcs Oroszországban nagy ritkaság. Alig néhány községben láttam gyümölcsfát. Mintha a Don vidékén e tekintetben javult volna a helyzet, időnkint feltűntek a hatalmasra méretezett gyömölcsösök, de a fiatal fák alatt övig ért a gaz és a margaréta. 400 kilométer tíz ellenség nyomában Néhány napja nagy békében élünk. Az ellenség csak akkor ideges, ha egyszerre több ember jelenik meg a domb peremén, így magányosan szótlanul tűri a szemlélődőt, csak néha jelentkezik egy rövid géppuska-sorozattal, mintha jelenlétéről akarna bizonyságot tenni. Ott zöldet előttünk’ a Don. Csalódást okoz. Nem nagyobb, mint a Tisza Csapnál. A színe is hasonlít, sőt partjának vonulása és kanyargása is. Ez valóban nem alföld, legalább is nem hazai értelemben. Az oroszok szívesen nevezik a Don vidékét és a Don—Volga közt alföldnek. Nálunk inkább a Dunántúli Dombosvidék vagy a Nyírség tájképe felel meg ennek. A zászlóalj most védelmi berendezkedéssel van elfoglalva. Ez a katonasors. A vonattól, ahol kirakták őket, kemény menetben megtettek teljes menetfelszereléssel több mint 200 kilométert. Azután átvették a németek téli védelmi állásait. Gondosan továbbépítették, tökéletesítették, s mikor elkészültek vele, megjött a parancs: támadás! június 28-án, nekirontottak az orosznak, kivetették állásaiból, s aztán mentek utána, üldözték, ahogy bírták. Hajnalban keltek, késő este, ott ahol érte őket az éjszaka, tértek nyugovóra. Ahol csak utolérték az oroszt, megtámadták és tovább űzték. így jutottak a Donhoz, ahol megálltak, mert így szólt a parancs, s ha a csapat nem támad, akkor rögtön biztosító intézkedéseket tesz, tehát berendezkedik védelemre. Megtettek összesen, gyalogosan vagy 400 kilométert. Ennél a dunántúli zászlóaljnál hasznosítják nemcsak azt, amit otthon tanultak, hanem azt is, amit itt láttak, a védekező harc nagy mestereitől, az oroszoktól. A zászlóaljparancsnok harcálláspontjáról leballagunk egyik tábori őrsünk felé. Útközben a meredek patakpartra érünk. Befordulunk egy házba. Kerítése mögött pinceszerű földhányás alá sétálunk, vastag fal mögül már kukucskál is ki a rétre egyik géppuskánk csöve. Méteres fal választja el a külvilágtól, kintről teljesen láthatatlan. Kilövése pedig kitűnő. Fedett futóárok vezet néhány méternyire előbbre, ott van a géppuska éjszakai leállása. A lőrésen át a patakpartra látunk. „Lapátosok“, a zsidó munkaszolgálatosok dolgoznak itt. Harckocsi-árkot ásnak. Ez is a védelem minden eshetőséggel számolásának következménye. Valószínűleg, nem lesz rá szükség, de jó, ha van. Aknavetőink is kellőképpen rejtve várakoznak feladatukra. A cserjés után harcoló őrsünkhöz indulunk. A patak túlsó partján lévő hatalmas rét mellett vezet el az utunk. Négy-ötszáz csillogó szőrű ló legelészik, hancúrozik. Valóságos ménes: £31'Pl'V A honvéd haditudósító század felvétele: A MAGYAR CSAPATOK ÁTKELNEK A DONON. Mi is az a „bajos terület"? Útmutatónk szakértő szemmel vizsgálja a lóállományt, amelytől egy patak és egy világ választ el bennünket. Javarészt falusi emberekből áll a század, s mindnyájunkat erősen foglalkoztat ennek a ménesnek a dolga. — Bajos terület — magyarázza bajtársunk, s mindjárt világosabbá is teszi szavai értelmét. — A muszka nem szereti, ha lovat viszünk, amint meglátja, rögtön kemény tüzelésbe kezd. Ha mi birnánk is, de a lovak ettől úgy megzavarodnak, hogy emberfia meg nem foghatja üket. Némelik nagyon fél a viztül is, oszt nem akar átmenni rajta. Most különféle csalafintaságokon törjük a fejünket. Tegnap ugyanis a szúnyogok elől hozzánk menekült a patakon át néhány csikó. Erre az éjszaka mindjárt átvetettünk a patakon egy bürüt. Az innenső felire kikötöttünk néhány zabos tarisznyát, s a tegnap gyütt lovak közül megmutattuk kettőnek, ízlett nekik, s azóta ki-be járogatnak a rét és a zabos tarisznya között. Majd csak megmondják a többinek is, hogy zab kapható a mi oldalunkon, s osztég befogjuk őket. Kár lenne ezért a sok szép lóért.. . Ezalatt végig is mentünk a rét szegélyén s odaértünk a nyireshez, ahol szinte a Donra támaszkodva ügyel és vigyáz legmeszszebbre előretolt harcoló Örsünk. Golyószórós raj tartózkodik itt. Pár méternyire előttünk a Don zöldes vize. A túlsó parton rét következik, mögötte gyorsan emelkedik a part és egyik oldalon fehér, kopár domb, másutt sötétlő erdő. Itt az erdőszélen bújik meg az oroszok első őrse. — így szemezünk, néha köpködünk — mondja a golyószórós raj parancsnoka. — Nekünk az nem szokott tetszeni, ha csónakpartit kezd a muszka, őt meg az idegesíti, ha több embert lát egy csomóban. Hát nem is igen lát — mutat a kitűnően rejtett, s fák alá bujtatott sátrakra és a földbevájt, gyepkockákkal újraültetett fedezékekre. Nézegetődünk egy kicsit. Egyszer csak sziszegni kezd a levegő és a nyírfáról lepereg három megperzselt levél. Persze már fekszünk, ahogy a szabály előírja! — Próbálja a géppuskáját, biztosan újat kapott — mondja a rajparancsnok. Jó magyar szokás szerint komázva a bajjal. Alkonyodik. Lassan visszafelé bandukolunk. Kisérő bajtársunk, amikor a réthez érünk, örömmel felkiált: — Átgyüttek! Nézek, amerre mutat Az ám, a ménes! A patak túlsó partján kisebb lócsődület. Használt a zabcsalétek. — Imhol — mondja bajtársunk —, szót értenek egymással a lovak. Minden jel arra mutat, hogy sikerül — „többet ésszel, mint erővel“ — veszély nélkül megszerezni a rétre kicsapott ménest. Bajtársam szeme csillogásán látom, hogy neki ez legalább annyit ér, mint az a győzelmes támadás, amellyel a múltkorában kivetették innen az ellenséget. 5 ZONGORA HARMONIKA/T\ HEGEDŰ RÁDIÓ GRAMOFON Olcsó (4M és jó XIliiiiiiliir \ R / Legkiválóbb készítmények ) mllitri bemutatói» \ "yá nagyválasztóka & hangszergyár RákóCZi-út 60. Kérjen árjegyzéket. Csillaghullás, holdfogyatkozás, bolygók járása az augusztusi égbolton A skandináv mythoszok nagy gyűjteményében, az Eddában találjuk leírva a természeti tünemények magyarázatánál, hogy Verpera az égi fonónő minden gyermek születésekor fonalat kezd fonni. A fonál egy csillagban végződik és mikor az ember élete vége felé jár, a fonál elszakad és csillaga leszalad az égről. Ha a szép költői mythosznak igaza lenne, akkor minden évben Szent Lőrinc napja, augusztus 10.-e tájévi, igen sok embernek kellene meghalnia, mert tudvalévőleg az évnek ebben az időszakában van a legtöbb csillaghullás és talán ezért nevezi a magyar nép — a mártír rostélyon való halálától eltekintve is — „tüzes“ Lőrincnek. Ebben az esztendőben az augusztusi csillaghullás, ha nem is lesz kiadósabb a szokottnál, de nagyon kedvezően megfigyelhető, mert az új hold a hónap 12-ére esik és így a csillagok hullása jól megfigyelhető, mert nem zavar az erős holdfény. Mindjárt ki kell emelni, hogy aki gyönyörködni akar ebben a tüneményben, lehetőleg késő éjszaka tegye, mert a legnagyobb számban a kora reggeli órákban közvetlenül a hajnalhasadás előtt történik a csillaghullás. A „csillaghullás“ tulajdonképpen nem is az. Ma már mindenki tudja, hogy ezt a tüneményt az okozza, hogy földünk ebben az időpontban egy szétbomlott üstökös pályájába fut be, amelyet a közeli Perzeus csillagképről perzeidáknak neveznek. Ezek az üstökösrészecskék, melyek igen parányiak, belekerülnek a föld vonzóerejébe, több mint 100 kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladnak át levegőrétegükön, izzásba jönnek a súrlódás következtében és előidézik a rakétaszerű fényhatásokat. Holdtalan éjszakákon átlag 45—50. ilyen meteoritet lehet óránkint megfigyelni és volt már olyan megfigyelő, aki egy éjszakán át 250-et jegyzett fel. Utoljára földünk 1933 október 9-én ütközött össze egy üstökössel, a Giakobini — Zinner-félével, amely alkalommal valóságos csillaghulló eső záporozott a földre, de ezt csak kevesen figyelhették meg a szakembereiken kívül. Ennek a maradványai eddig még nem tértek vissza a földpályába. Augusztus hónap különben a csillagos ég barátainak teljes holdfogyatkozást is nyújt. Ez augusztus 26-án lesz és Közép- Európában teljesen látható. Egyik érdekessége, hogy a hold a nap felkeltekor még elsötétítve nyugszik le. Március 26-án reggel 4 óra tájban lép be a hold a Földárnyék magjába és a bal holdszél felső részén kis fekete bemélyülést lehet majd megfigyelni, amely gyorsan nagyobbodik. Egy negyedóra múlva már a teliholdnak egy jelentős darabja láthatatlanná válik. Fél 5-kor már csak a fél holdfelület marad világos és 1 perccel 5 óra után megkezdődik a teljes holdsötétség: a hold gogyója egészen a földárnyék közepébe került. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a földárnyék nem teljesen sötét és ezért a teljesen elsötétült hold is némiképpen látható piszkos, rozsdavörös színben, amely állandóan vibrál. Ennek a holdfogyatkozásnak a megfigyelésénél alkalom nyílik két nagy bolygó megfigyelésére is a reggeli égbolton. A Vénusz 2 órával a napkelte előtt kel föl, a Jupiter pedig 2 óra tájban az Ikrekkel együtt. De jól megfigyelhető a Szaturnusz is, amely augusztus végén majdnem teljesen látható a Bika jegyében. A Vénusz és a Jupiter különben a hónap elején közelállásban voltak, olyan közel, hogy szinte kettőscsillagnak látszottak, de azután gyorsan eltávolodtak egymástól és éppen a csillaghullás idejére a holdtól a Jupiter kissé balra, a Vénusz pedig a hold fölött lesz látható. Az olasz sajtóattasé, dr. Alfredo Stendardo a debreceni Nyári Egyetemen az olasz sajtóról és újságírásról tartott előadást. Hangoztatta, hogy a feketeingesek mozgalma már kezdetben igyekezett kiaknázni a sajtóban rejlő óriási erkölcsi erőket, hisz a Popolo di Italia szerkesztőségében robbant fel az a szikra, amely egységbe forrasztotta az olasz nemzetet. Az olasz sajtó történetében különösen nagy jelentőségű az 1925-ben hozott sajtótörvény és a Cavour által 1853-ban alapított Stefani hírszolgálati iroda kifejlesztése. Stendardo dr. végül ismertette a mai Olaszország újságíróinak társadalmi érdekképviseletét, helyzetét, valamint az újságírói utánpótlás megoldását, amely nagyjából a mienkhez hasonlít. — Halálozás. Bakacsy Imre István augusztus 8-án 64 éves korában elhunyt. Temetése aug. 10-én d. u. 4 órakor lesz a lajosmizsei temetőben. Az elhunytban, dr. Bakacsy Imre, a Központi Sajtóvállalat rt. tisztviselője édesapját gyászolja. Angol és német repülők támadásai , Berlin, augusztus 10. A Német Távirati Iroda illetékes helyről nyert értesülése szerint a hétfőre virradó éjjel angol bombázók elrepültek Nyugat-Németország fölött és bombákat dobtak le. Egy nagyobb vesztfáliai városban néhány helyen tűz keletkezett a lakónegyedekben. Eddigi jelentések szerint négy bombázót sikerült lelőni. Német harci repülőgépek a hétfőre virradó éjjel egy délangliai parti várost bombáztak, továbbá bombákat vetettek Midland, valamint a keleti partvidék hadi fontosságú üzemeire. (M. T. I.) Vízállás A Duna Gönyűig apad, lefeleti árad, közepes vízállású. Mai vízállások: Pozsony 301, Komárom 426, Budapest 366, Paks 226, Baja 288, Mohács 296, Bezdán 320, Gombos 329, Palánka 275, Újvidék 266. A Dráva Barcsnál 113, Drávaszabolcsnál 114. A Tisza Tokajnál árad, máshol apad, alacsony vízállású. Mai vízállások: Máramarossziget 29, Visk —14, Tokaj —10, Csongrád —143, Szeged —29, Titel 197. A Szamos Désnél —40. A Kőrös Csúcsánál 35, Nagyváradnál —130, Békésnél —56, Gyoménál —84.